Nemzeti Sport, 2020. szeptember (118. évfolyam, 245-259. szám)
2020-09-16 / 245. szám
THURY Gábor Ferencváros labdarúgócsapata szerdán a Dinamo Zagreb együttesét fogadja a Groupama Arénában a Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörében. A győztes a playoffba jut, azaz egy oda-vissza vágós párharc választja el a BL-főtáblájától - rosszabb eseteben is biztosan részt vehet az Európa-liga csoportkörében. A tét nagyságát felesleges emlegetni, az igazi sportembert ebben a helyzetben ösztönzi a lehetőség, nem pedig béklyót köt a lábára. Tavaly a horvátok 5-1-es gólkülönbséggel kiebrudalták a Fradit a BL-ből. Nem az idegenbeli 1-1 volt sokkoló, hanem az itthoni CFA, a zöld-fehéreknek voltak helyzeteik, de ahogyan Szerhij Rebrov is mondta az itthoni visszavágó után, a Dinamo egészen más sebességgel futballozott. Azóta eltelt egy év. A Dinamótól nemcsak egyik legjobb játékosa, Dani Olmo távozott a német Leipzighez, é S A DINAMO hanem EGÉSZEN MÁS áprilisban SEBESSÉGGEL a koranavi FUTBALLOZOTT. ’ ’ által kezdeményezett fizetéscsökkentéssel egyet nem értő Nenad Bjelica edzőtől is megváltak nem kis összegű fájdalomdíj ellenében. Helyét a helyi kötődésű Igor Jovicevic, majd Zoran Mamic foglalta el - és a cél a BL-csoportkör. Akárcsak a Ferencvárosnál. A Djurgarden (2-0) és a Celtic (2-1) elleni meccs hőse, a két találkozón háromgólos Tokmac Nguen a skótok legyőzése után azt nyilatkozta, a harmadik körben jó lenne elkerülni a Dinamót. Nem jött be az óhaja. Ezt fogjuk fel úgy, mintha az élet is azt akarná, hogy a Fradi bebizonyítsa: egy év alatt sikerült behoznia a lemaradást. Leírni ezt könnyebb, mint valóra váltani. Amikor a Fradi 1995-ben bejutott a BL csoportkörébe, a selejtezőben a belga Anderlechten kellett túljutnia. A kinti 1-0-s győzelmet követően az itthoni 1-1 a 16 csapatos mezőnybe kerülést jelentette. Manapság más idők járnak: a nemzetközi labdarúgásban elfoglalt helyünkből is fakadóan a Dinamo harmadik körös legyőzése sem lenne elegendő a csoportszerepléshez, az FTC-re még várna a playoffkör. Gyakran ostorozzuk a játékosokat, szakvezetőket, hogy nyilatkozataikban rendszeresen azt ismétlik, a csapat csak a következő mérkőzésre összpontosít. Nos, a horvátok elleni találkozó most tényleg ilyen, a jót kell benne meglátni. Győzelem esetén már tényleg csak egy lépés a BL, a kiesés pedig még mindig nyitva hagy egy kiskaput az Európa-liga rájátszásában, hogy a zöld-fehérek a tavalyihoz hasonlóan a másik európai kupasorozatban ott legyenek a főtáblán. TEGNAPI SZÁMUNKBAN INTERJÚT OLVASHATOK SALLAI ROLANDDAL, A FREIBURG MAGYAR VÁLOGATOT TÁMADÓJÁVAL. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. KobraPitonAnakonda „Csak így tovább! Egyébként teljesen reálisan látja a teljesítményét, kis szerencsével/nagyobb koncentrációval a válogatottban is 2-3 góllal előrébb tarthatna. Egyébként mindkét meccsen életveszélyes volt egy az egyben is, és igen váratlan megoldásaival, passzaival sokszor sikerült a védelem mögé kerülnünk." geniusfifa „Tehetséges srác, de kb. minden 5. meccsen ad egy gólpasszt vagy rúg egy gólt szélső támadóként. Ez nagyon gyenge ezen a szinten. Itt kell hatalmasat fejlődnie, ezt jól látja. Ügyesen kerül helyzetbe, jól cselez, de a végét általában elügyetlenkedi. Talán az oroszok ellen láttam először tőle igazán szép befejezést. Szurkolok neki! OneSigGunner „Ha beérik az edzés és a beletett munka fizikailag és mentálisan, akkor kiváló labdarúgó lehet belőle, még mindig a 23 hoz van közelebb, mint a 24-hez. Tusup belőle is többet hozhatna ki." flaccus „Az elég szomorú, hogy jelenleg ő az (egyik) legjobb magyar futballista. Na, ez persze nem az ő bűne, de én nem látok benne sokkal többet, mint egy gyors és relatíve technikás játékost." vyhar „Technikailag jócskán kitűnik a Freiburgon a sok fótlan német közül, viszont a realizációi gyengék voltak eddig. Ha a befejezésben feljavul a csapata átlagához (amit jól meg is fogalmazott), akkor feljebb bír lépni egy gazdagabb, nagyobb csapatba. ” 2020. szeptember 16., szerda nemzetisport Sportország ellehet nemzetközileg elfogadott „mértékegysége" nincs, de azért alighanem sikerült találni olyan országot, amely népére bátran ráaggathatom a sportnemzet, illetve a sportoló nemzet kifejezést is, mindenféle marketing, üzleti vagy politikai ok nélkül. Én a két kifejezést akkor szeretem használni, ha az adott ország lakossága aktív a sport és a rekreációs tevékenységek terén, ha a versenysportban akad néhány szupersztárja széles körben is jegyzett, népszerű sportágban, és nem elhanyagolható módon a jegyzett csapatsportokban is jeleskedik. Napjaink, valamint a közelmúlt eredményei alapján az alig kétmilliós Szlovénia tökéletesen megfelel a feltételeimnek. De mielőtt a Tour de France-ot vezető Primoz Roglic, Tadej Pogacar kettősre, az NBA-ben lassan már csak LeBron Jameshez és Jannisz Antetokounmpóhoz mérhető Luka Doncicra, az NHL-ben a Los Angeles Kingsben csapatkapitányi tisztig jutó Anze Kopitarra vagy a közelmúlt sílegendájára, Tina Mazéra rátérnék, egy kis körkép arról, hogy derék szomszédaink miért is sorolhatók a sportoló nemzetek közé. Egy közelmúltbeli közvélemény-kutatás szerint a 16 évnél idősebb „helyi erők” 61 százaléka következetesen elkötelezett a sport mellett, és azt is, 23 százalékuk hellyel-közzel teszi, és csak 16 százalékuk gondolja azt, hogy legfeljebb a kocsmai súlyemelésbe szeretne belekóstolni. Ha úgy jobban tetszik, a lakosság 86 százaléka sportol kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) rendszerességgel. Egy másik kutatás szerint az elmúlt csaknem két évtizedben a Szlovéniában (nem kutyában) úszni tudók aránya 72-ről 92 százalékra nőtt, amivel az Európai Unión belül a szoros élmezőnyben van az ország. Az mindegy nekik, hogy profi vagy szabadidős a választott tevékenység, a lendület mindenütt ugyanaz. Persze, úgy könnyű a túrázást, a terepfutást vagy éppen a hegymászást beemelni a kedvenc tevékenységek közé, ha hétezer kilométernyi kijelölt és védett ösvény, valamint több mint 150 menedékház várja a kihívásokra ácsingózókat és a természetbarátokat. Ami viszont a szlovén sporteredmények böngészése közben sokkal meglepőbb volt, hogy Szlovénia olyan tettre képes, amire a legnépszerűbb csapatsportágakban rajta kívül csak Franciaország és Oroszország. Az egyik 33-szor, a másik pedig 73-szor nagyobb nála. De hogy miről is van szó? Megnéztem, az Európában legnépszerűbb öt csapatsportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, röplabda, jégkorong) legutóbbi kontinenstornájának eredményeit (a jégkorongnál, nem lévén Eb, kis csalással a világbajnokságot vettem figyelembe), kíváncsi voltam mennyire széles a mezőny. Huszonegy formáció (Nagy-Britannia, illetve a monarchia tagjai összesen háromszor szerepelnek a listán, egyszer-egyszer Nagy-Britanniaként, Walesként és Angliaként) jutott be az öt sportág valamelyikében valamelyik nemben a legjobb négy közé ezeken a tornákon. Három vagy annál több sportágban csak a néggyel (a jégkorong a hibapont) listavezető Franciaország, valamint a háromnál-háromnál megálló Oroszország és Szlovénia. (Két sportággal Hollandia, Spanyolország és Szerbia büszkélkedhet.) De ebből a trióból aranya csak Franciaországnak (női kézilabda) és Szlovéniának (férfi kosárlabda) van. És Szlovéniában igazán „lyukasnak" csak a futball számít, hiszen kézilabdában a férfiak az év elején negyedikek voltak, a nők ott vannak az év végi viadalon, kosárlabdában a férfiak címvédők, a nők az egyenes kieséses szakaszban búcsúztak, röplabdában a férfiak elbukták az Eb döntőjét, a nők „csak” kint voltak a legutóbbi tornán, míg a magyarok talán legnagyobb mumusának számító, mintegy 200 profira alapozó jégkorong-válogatott liftezik az A-csoport és a divízió 1 között. A sorsa jórészt attól függ, hogy a kétszeres Stanley-kupa-győztes Anze Köpf-MI AZ, AMI HAJTJA ŐKET, ILLETVE AZOKAT, AKIK FANATIKUSAN BUZDÍTJÁK ŐKET? ERRE A THE ATHLETIC SZAKÍRÓJA ADTA MEG A VÁLASZT, AKI SZLOVÉNIÁIG UTAZOTT, HOGYMEGFEJTSE A DONCIC-TITKOT. Jár miképp zárja az alapszakaszt a Los Angeles Kingsszel. Ha rosszul, a válogatott könnyebben érheti el a célját, ha jól, akkor jöhet a (szinte) lehetetlen küldetés. De ma már nem Kopitar, hanem egy kosaras Szlovénia arca, ha a csapatsportokat nézzük. És egyelőre nem látni, hogy ez a következő másfél évtizedben miért változna meg. Merthogy Luka Doncic még mindig csak 20 éves, de már a Dallas Mavericks és az NBA szupersztárja, a statisztikák szerint csak Michael Jordanhez és LeBron Jameshez lehet majd őt mérni. Úgy élvezi a kosárlabdát, mint a nyolcadikos gyerek a nyári fagyizást, nem megosztó személyiség, „csak” zseni - ennél kevesebb jó adottságra is alapoztak már sportolók önálló brandeket. Doncic ráadásul nem csupán a saját, de az ország pénztárcáját is hizlalja. Az „I feel Slovenia" szlogenre felépített turisztikai iparágnak ő az arca, annyira, hogy a Dallas Mavericks is felbukkant a támogatók között. Hiába, ma már az ő mezéből adják el a harmadik legtöbbet Európában, illetve főképp neki köszönhetően egy év alatt 79 százalékkal nőtt meg a kontinensen eladott League Passok (ennek segítségével lehet nyomon követni az NBA saját tévéjét) száma. Mégis, Kopitar, Doncic vagy éppen a Miami Heattel az NBA-nagydöntő küszöbén álló Goran Dragic az előző évben nem tudta elvinni az első helyet az év sportolója szavazáson. Ahhoz ugyanis egy összetettbeli Vuelta a Espana-siker kellett. És bizony, ha a népszerűséget nézzük, Primoz Roglicot okkal emlegethetjük egy szinten a fenti major ligás sztárokkal, ugyanis David Crmelj szlovén újságíró így jellemzi: „Legalább annyira népszerű, mint ők. Ha az idén ő, esetleg Tadej Pogacar megnyeri a Tourt, az lesz Szlovénia történetének legnagyobb sportsikere. Lehet, néhányan nem értenek egyet velem, de legyünk korrektek. A kerékpározás világszerte népszerű sportág, a Tour de France meg több egyszerű kerékpárversenynél. Globális termék, amiből nem sok van a világon.” Márpedig a Tour egyelőre atombiztosan szlovén kézben van, ha Roglic nyer, az egy tündérmese beteljesedése lesz. Mert amíg Pogacar világéletében bringásnak készült, Roglic előbb futballistának, aztán síugrónak. Utóbbiban junior-világbajnoki címet nyert csapatban, aztán egy alkalommal Planicán „lefejelte" az ugródombot, és bár fizikailag, illetve mentálisan is helyrejött, ezt léceken már nem tudta megmutatni. 2011 elejéig, 21 éves koráig még ugrált, de vb-re vagy vk-versenyre már nem jutott ki, ezért inkább abbahagyta. Aztán elindult egy helyi duatlonversenyen a szomszédjától kölcsönkapott kerékpáron és sportágat váltott. A futás nem tetszett neki, 22 évesen viszont kerékpáros lett belőle. Már 2018-ban film készült róla „A telemarktól a Tour dicsőségéig" címmel (a telemark a síugrásban az egyik landolási fajta), és az idei Touron a prológ után egyórás alkotást mutattak be róla főműsoridőben. Frans Maassen csapata, a Jumbo Visma sportigazgatója azt mondta róla egyszer: „Ebben a srácban Ferrari-motor dobog”. A mai állapotok ismeretében igazat kell adnunk neki, legfeljebb az erőforrást cserélnénk Ferrariról Mercedesre. Persze, ha maradt volna „téli szakon", simán befuthatott volna úgy is hazájában, hiszen 1988 óta nyolcszor lett síugró az év sportolója, és volt edzői szerint nem mindenki volt tehetségesebb nála. Mondjuk a téli sportok hatalmát a női versenyben lehet látni igazán, hiszen a műlesikló Mateja Svet hétszer, az amerikai szakírók által Michael Jordanhez hasonlított (hiába, arrafelé nem követik annyian és annyira a sportágat, el kellett helyezni valahogy az univerzumban), a minden alpesi szakágban vk-futamot nyerő, kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok Tina Maze hatszor lett az esztendő legjobbja. Mi az, ami hajtja őket, illetve azokat, akik fanatikusan buzdítják őket? Erre a The Athletic szakírója adta meg a választ, aki Szlovéniáig utazott, hogy megfejtse a Doncic-titkot. „Az itt élők a sportolóikon keresztül látják a csúcsra vezető utat, tudják, ők azok, akik eljuthatnak a globális elismertségig és a szupersztár státuszig. Amikor Luka szupersztár lett, mindenki beállt mögé. Még a kosárlabdát nem szeretők is ugyanúgy támogatják, mint a szurkolók. Mert ő az, az ilyen versenyzők azok, akik kivívhatják hazájuknak a világ elismerését és táplálhatják a nemzeti büszkeséget.” MONCZ Attila Éppen húsz éve, hogy elkezdődött minden idők egyik legemlékezetesebb nyári olimpiája Sydneyben - az évfordulóra emlékezve az ausztrálok ismét használatba vették az eredeti kandelábert, amely stílszerűen a 2000. szeptember 15-én a lángot meggyújtó, a játékokon a 400 méteres síkfutást megnyerő Cathy Freemanről elnevezett parkban áll.