Nemzeti Sport, 2021. január (119. évfolyam, 15-30. szám)

2021-01-29 / 28. szám

CSEPPET SEM ÉRZEM ÚGY, HOGY SZEGÉNYEBB LENNÉK EGY ÉLMÉNNYEL em tudom, kinek milyen emlékek maradnak meg az egyiptomi férfi kézilabda-világbaj­noksággal kapcsolatban, de én biztosan nem fo­gom elfejteni a pillanatot, amikor a hatéves fiam korán reggel felébresztett, hogy férfiasan bevall­ja, ő bizony megkönnyezte a franciák ellen elve­szített negyeddöntőt, s hiába az ötödik hely, alig aludt valamit... Pedig a tavalyi Európa-bajnokság óta jól tudom, a magyar férfi kézilabda-válogatott csupa szív játékával képes bárkit maga mellé ál­lítani, hatása alá vonni, az azért meglepett, hogy a feleségemmel a képernyő előtt izgulták végig a hosszabbításba torkolló mérkőzést. Mivel a héten nem kellett óvodába mennie, a fiam a többi magyarhoz hasonlóan a sportág szakér­tőjévé vált: a családi reggeli közben rendszere­sen megbeszéltük az előző napi mérkőzésünkön történteket. Persze ere­detileg úgy volt, hogy erre nem lesz lehetőség, mert apa legalább két hétig nem tartózkodik majd itthon, elvégre a helyszínről tudósít. Sajnálom, hogy a torna előtt fejetlenül kapkodó rendezők miatt végül nem jutottam el Egyiptomba, így nem élhettem át testközelből, ahogy az esélyesebbnek tartott németeket legyőzve csoportunk élén végzünk; ahogy a brazilok és a lengyelek felett aratott magabiztos sikerünkkel már a középdöntő má­sodik fordulójában kivívjuk a legjobb nyolc közé jutást; továbbá azt sem láthattam a helyszínről, ahogy Bánhidi Bence kiegyenlít a hatszoros világbajnok Franciaország ellen a rendes játék­idő utolsó percében. Ehelyett én is a tévé előtt ültem. Ennek ellenére cseppet sem érzem úgy, hogy szegényebb lennék egy élménnyel. Sőt, ennél büszkébb nem is lehetnék, hogy a munkámból adódóan minden második estére - valójában minden napra - megvolt a programom az elmúlt két és fél hétben. Ha törik, ha szakad - és ha végre eltűnik ez a fránya vírus az életünkből -, jövő januárban felpakolom a családot, és a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon tuti, hogy a helyszínen szurkolunk a magyar fiúknak. Mert megérdemlik! TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK A FÉRFI KÉZILABDA-VB FRANCIAORSZÁG-MAGYAR­­ORSZÁG (35-32) NEGYEDDÖNTŐ MÉRKŐZÉ­SÉRŐL AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Iacas81 „Le a kalappal a srácok előtt! Gratula az 5. helyhez!" TerokNor „Gratuláció az edzőgárdának is, mert a vb előtt túl optimistának gondoltam a nyolc közé jutást. De ők hárman kitaláltak valamit, amit ezek a srácok többnyire meg tudtak csinálni. Látszik, hogy van elképzelés a csapatban, látszik a taktika." t­us 1996 „Én már feladtam mínusz háromnál. Az, hogy hosszabbításra mentették a meccset, hihetetlen csoda volt. Jó volt látni a végén, hogy lepacsiznak, megölelik a francia játékosok a mieinket, ezzel a tiszteletet megadva." Don Petrucchio „Ahhoz, hogy egy ilyen, nagy csatákban edzett válogatottal szemben, amilyen a francia, ne csak esélyünk legyen, de le is tudjuk győzni, hogy a döntő pillanatokban ne hagyjuk ki a hetest, ne ejtsük ki a már megfogott labdát, hasonlóan éles meccsek sorozatát kell vívni. Ezt a gárdát menedzselni kell, mert a következő nagy versenyeken még sok örömet szerezhet nekünk. ” zaig78 „Öt győzelem, két vereség, 5. hely. Jó néhány nemzet örülne ennek. Egy évet még érik a csapat, és az itthoni Eb-n szuper lesz." uár 29., péntek nemzeti sport­ unior-mellékletünk főanyagát január 19-én a fiatal magyar futballkapusoknak szentelte, pontosabban azoknak, akik külföldön próbálnak szerencsét. Az apropót Onódi Ákos (19) Liverpool elleni bemutatkozása adta, az FA-kupában az Aston Villában védett, s ugyan csapata A—1 -re vesztett, a magyar futballista rengeteg dicséretet kapott, a srácnak Moha­med Szalah gratulációja esett a legjobban. Rákattintva az utanpotlassport.hu honlapjára, feltűnhet, hogy a West Ham United akadémiáján nevelkedő Hegyi Krisz­tiánról (18) a kalapácsosok címere alatt állva készült fotó, Megyeri Gábor (18) pedig a „minden út Rómába vezet” mondásnak tartalmat adva a farkasok jelképe előtt látható, de a legérdekesebb kép a juventusos Senkó Zsombor (18) szelfije a klub jelenlegi legnagyobb sztárjával, Cristiano Ronaldóval. Ha kicsit kutakodunk az európai mezőnyben, 20 év alatt Bencze Antal (18, Vitória Guimaraes), Veszelinov Dániel (19, DAC) és Tóth Balázs (16, Salzburg) nevével találkozhatunk elsősorban. Bencze a Sándor Károly Akadémia növendéke volt, 2018-ban költözött Portugá­liába, 2020 nyarán profi szerződést kötött a Vitóriával.­­Ott korábban ugyancsak az MTK neveltje, Bíró Bence is megfordult. A 22 esztendős, középpályásként és csatárként is szerepeltethető futballista jelenleg a kék-fehérek NB I-es keretének tagja, a Vitóriánál Sergio Conceicao, a nagycsapat akkori edzője nem egy alkalommal meghívta a profik edzésére is. Márpedig a tréner nem akárki: a 2000-es Eb-n Rotterdamban az ő három góljával nyert Portugália 3-0-ra Németország ellen.) Veszelinov nem máshol pallérozódott, mint a 108-szoros válogatott Király Gábor akadémiáján Szombathelyen. A névadónak köszönhető, hogy néhány edzésen részt vehetett (a mezőnyjátékos Jagodics Milánnal) a Bayer Leverkusennél, Király egyik korábbi klubjában. Ám életének nagyobb fordulópontja, hogy 2020 nyarán ő is profi szerződést kötött, a dunaszer­­dahelyi DAC-ban próbál gyökeret ereszteni. Tóth Balázs az Illés Akadémiától került Szoboszlai Dominik korábbi egyesületéhez, 2020 ősze óta a fiókcsapat, az FC Liefe­­ring játékosa. Kiss Ágoston (19) neve sem hagyható ki a sorból, ő is szombathelyi növendék, 2018-ban próbajá­tékon vett részt a Herthánál, a 2015?—2020-as idényben kölcsönvette a német Arminia Bielefeld, harmadik ka­pusként­ azonban nem jutott szóhoz a felnőttek között, ezért hazatért, 2020-tól a Puskás Akadémia NB I-es keretének tagja. Onódi, Senkó és Hegyi kapcsán Kövesfalvi István, az utánpótlás-válogatott kapusedzője elmondta, a kapusoké tulajdonképpen egyéni képzés, „csupán" elkötelezett trénerek és fejlődni akaró gyerekek kellenek a sikerhez. Valóban ilyen egyszerű lenne? Kövesfalvi néhány évvel ezelőtt a DVTK honlapján kifejtette, a kapusok képzésében hasonlók a gondok, mint a mezőnyjátékosoknál, vagyis „remegnek" az alapok. Már a kiválasztásnál gondot jelent, hogy sok olyan gyerek akar védeni, aki nem alkalmas a profi sportra. Hozzátette: a kapusedzők egy része elavult módszereket használ, nem követi az új trendeket, ezzel pedig a gyerekektől veszik el a lehetőséget, hogy ki­hozzák magukból a maximumot. „Sokkal nyitottabbnak kellene lennünk a tanulásra, a képzésekre, mert csak így érhetünk el tényleges fejlődést." Nemrég azonban Hegyi, Senkó, Kiss és Tóth kapcsán árnyalta is a képet, mondván, a hosszú évek alatt befektetett munka meg­térülni látszik, külön kiemelte az Illés Akadémián folyó munkát. írjuk le a jót is: a kapusok szakmai képzéséért Kutasi Csaba, Németh Gábor és Rózsa Dániel felel, nagy hangsúlyt fektetve ez e poszton szereplők lábbal való játékára és az összjátékba bekapcsolódásra. »AHHOZ, HOGY PROFI ELSŐ LIGÁS VAGY VÁLOGATOTT LEGYÉL, NEM ELÉG, HOGY AZ EDZÉSEN ODATESZED MAGADAT, KELL A JÓ MENTALITÁS, A HIT, NEM MELLESLEG AZ ALÁZAT, ÉS AZ, HOGY IGENIS AKARJ MINDEN NAP JOBB LENNI.« Az NL-ben megjelenő összeállításra egy kommen­­telő így reagált: „Azért vagyunk ennyivel jobbak kapu­sokban (más országot nem tudok, ahol ilyen különbség lenne a kapusok javára ennyi ideje), mert őket sokkal nehezebb elrontani. Igazából ez a minőségi különbség fokmérője is egy utánpótlásrendszernek.” Egy másik kommentelő szerint: „A mezőnyjátékosok éppen a rendes egyéni képzés hiánya miatt vannak hátrányban, a kapusok ezt nyilván megkapják...” Vajon hogyan látják az érintettek? Bencze Antal (Vi­tória) a footballfactor portálnak nyilatkozott a honi és a külföldi képzés különbségéről: „Az edzések ugyanolyan alapon vannak felépítve, mint otthon, csak a játékosok máshogy állnak hozzá, itt minden vérre megy. Otthon néha azt vettem észre, olykor nincs kedvük edzésre járni, mert minek? Itt ilyen nincs.” Arra a felvetésre, van-e differencia a portugál és a magyar kapuskép­zés között, tagadólag válaszolt: „Magyarországon a kapusnevelés elég jó, ami itt is nagyszerű, nemigen látok különbséget." Veszelinov Dániel (DAC) így beszélt a Leverkusenben tapasztaltakról: „Nagy hangsúlyt fektetnek a lábmunkára, minden edzés elején intenzív lábmunkával gyorsítják fel magukat, és ezt rengeteget gyakorolják. Ezenkívül hasonló gyakorlatok voltak, mint itthon, de a mentalitás más. A csapattréningen is azt láttam, hogy ha edzés van, akkor edzés van, min­denki száztíz százalékban koncentrál, fegyelmezett és leegyszerűsített, tiszta focit játszik. Úgy érzem, ezzel a tanulmányánál új motivációt kaptam, látom, hova kell fejlődni és milyen minőségben kell a tréningeken a feladatokat végrehajtani." Faragó Dániel, aki 2017-ben H évesen az MTK-ból került az FC Zürich utánpót­lásának kötelékébe, így látta különbséget: „Amikor megérkeztem, és az egyik edzésen az összes bázisról együtt készültek a játékosok, csak lestem, hogy a ka­pusok is olyan dolgokat megcsináltak lábbal, ami Ma­gyarországon szinte elképzelhetetlen. Jobbal, ballal, külsővel, belsővel, mindent kell tudnunk nekünk is. Bár az MTK-ban is rengeteget gykoroltam a passzolást a mezőnyjátékosok között, így is nagyon sokat kellett tennem ahhoz, hogy utolérjem az ittenieket. Ezenkívül a játék is gyorsabb, támadóbb szellemben fociznak a csapatok, így nekem is több a dolgom." Az öltöző hangulatát is teljesen másnak ítélte, mint amilyen az MTK-ban volt. Nagy a verseny a csapatba kerülésért, mindenki hajt, és meg akarja mutatni magát. „Nincs olyan nagy haverkodás, mint otthon. Ez eleinte szokat­lan volt, ugyanakkor szerintem nemcsak nálunk megy így, hanem más, nagy külföldi klubokban is.” Gulácsi Péter minden kétséget kizáróan napjaink első számú magyar kapusa, aki 2007-ben, gyerekként szerződött Liverpoolba, hat évvel később, 2013-ban ment Salzburgba, 2015-ben Lipcsébe, ahol még 2016 tavaszán is a kispadon ült, kilenc évvel azután, hogy Angliába érkezett tanulni. Csaknem egy évtizedre volt szüksége, hogy igazán beinduljon a felnőttpálya­futása. Az RB Leipzig 30 éves, 36-szoros válogatott játékosának karrierjét nem részletezem, szinte nyitott könyv, annyit azonban megjegyeznék, a 2009-ben U20-as világbajnokságon bronzérmes együttes tagjai közül az egyetlen, aki fényes karriert fut be - noha például Németh Krisztián 37-szeres, Koman Vladimir 36-szoros válogatott. A Puskás Akadémia keretének tagja, Kiss Ágoston korábban azt is mondta: „Ahhoz, hogy profi első ligás vagy válogatott kapus legyél, nem elég, hogy az edzésen odateszed magad, kell a jó mentalitás, a hit, nem mellesleg az alázat, és az, hogy igenis akarj mindennap jobb lenni.” Elődje, Gulácsi nyilván eszerint él, s talán mostani tehetségeink is, ám ha kiemelünk néhány gondolatot fentebbről, talán jobban érthető, mezőnyjátékosaink miért nincsenek kapusaink szintjén: ott minden vérre megy, itthon néha nincs kedvük a játékosoknak edzésre járni, ott száztíz százalék kell, nincs haverkodás, mint itthon. Végy egy jó kapust! - tartja a mondás. Ezzel alighanem rendben is lennénk... IN* §L Vágy egy jó kapust! THURY Gábor kapott. Tűzijátékkal fogadták a nyugat-franciaországi Les Sables-d’Olonne kikötőjében a 24 300 tengeri mérföld (44 ezer kilométer) hosszú Vendée Globe szóló földkerülő vitorlásviadal győztesét, Yannick Bestaven. A francia versenyző ugyan csak harmadikként ért célba, ám korábban részt vett Kevin Escoffier mentésében, amiért tíz óra jóváírást

Next