Nemzeti Társalkodó, 1830 (1-52. szám)
1830-09-11 / 37. szám
Számadást adni bé, minden jövedelmeiről és kiadásairól, mellyel az említett biztosság gondosan megvisgálván, akármelyik Tagjával a’Társaságnak ha kívánni fogja, közöljön. Ennek felelette, minden esztendőben Augustus hónapja 7-dik napán , midőn itten Kolosvárott külömben is az ezen nap" esendő Ló-Vásárra Erdély Uraságai" nagyobb része megjelenik , a" Társaság’ tagjai, akar magok, akar személyessek által, egy közgyűlésben öszve állanak, hol a’ fabrikáltak , állását virágzását és igazgatása módját kiki megesmérheti, egy közönségesen megválasztott Protector eldűlése alatt, a’nevezetesebb tárgyakról szózatok többsége szerént végezzenek. Ily Rend, és Intézet mellett, min. Résztvevők , meggyőződve lehetnek írói, hogy bélelt pénzeket nem tsak rozra nem fordítottak, de legkissebbé s ma veszedelmeztettek. — ’S nagyon megtsalatkoznám akkor, ha egyfelől Erdély’ nemzet hazaszeretete , másfelől pedig a’ Részesekre várakozó nyereség,ezen hazánk’ virágzására tzélozó ajánlásom el nem fogadtattnék Hazámfiaival; tökélletesen meg lévén győződve arról, hogy a’ mostani környezetekben, akár egy Földesúr , akár egy Tőkepénzes Ember jövedelmesebb speculacót bizonyosan nem reményhet. — Kolosvárt, Július’ hónapban , 1850. Liedemann Márton, Kéntelen Társalkodás Vátráry Hadnagy István, Könyv-esmértető Úrról. (Nztt. Társaik. 278-dik lap); Sok a számoltató- Hivatal, ’s felettébb “kevés a Számadó ! Minekelőtte szóllanék. Vátráry Ur, Könyv-esmértetésére tett reflexióját a’ Redactionak, képzelje szórúl szóra ide. — V. Ur egy, általa rosznak kiabált Játékon próbálgatá Criticussá — ’s juxta receptam normam, íróvá lehetését — ’s ugyan, rosszul üte ki. — Nem bálványom Aglája Kisasszony, de azt mondom, hogy első kötetje több esmértetést és ügyeímet érdemelt — ’s viszont, hogy a’ 3- dik kötetet elfoglaló szomorújáték’ roszszasága nincs okokkal támogatva. Miért rossz? Csak azért, mert rossz! ez van az egész ( recensensi tónuson erősködő ) könyv-esmértetésben. Ez , csak ide megyen ki, mintha ezt mondanám : Esmerek egy embert, született 1798-ban, Keresztapja volt X, Magassága 2.1/2 sing; Nyom 1.1/2 mását.’S ez az ember semmiigaló, haszontalan ember. Miért? Azért, hogy semmirevaló , haszontalan! Q. E. D. — Én részemről, úgy vélekedem, hogy a’gáncsoskodásnak okát kell adni, — mert a’ nélkül, félő, — rágalommá alacsonyul. Ma, auctoritással, kevésre megyünk. A’ rossz munka, alól van a’ Criticán. A’ Nagy-Innepet pedig Criticára méltóztatta Vitráry Úr, / megjelent Könyv - esmértetés’ érve alatt, — tehát az, nem lehet átaljában rossz. — Azon kérem tehát V. Urat: legyen az Ur az , ki e’ Játékot szoross visgálat alá vegye, sanyarú Criticára vonja, mivel’viszketege, esmértetésében is, (mint említém ) recensensek’ mezejébe taszítá sarlóját. Sok haszon áradand ebből, mind magára, mind másra. —Magára: gyakorlódik az orthographiában , szórakásban , — ’s még, literatúránkban ragyogó csillag lehet. Példa ŕаł rá. A’ Haramiák’ (nem sokkal ez előtt) legyalázott Fordítója, ma, jeleskedik. Tudja-e V. Ur, hogy, egy most minden kezeken forgó, magasztaláson feljűl álló magyar Könyv’ mellyen tisztelt Szerzője miólta tanúl magyarul ? Vas szorgalom, mit nem tehet? ! —Másra, útba fogja igazítani a’ Szerzőt, ’s tanítni azokat, kik hasonló pályán futandanak. Schiller hat Játékát égeté el, ’s a’ hetediknek világ elejébe bocsátását is megbánta. Azt jegyzi meg egy tisz