Nemzeti Társalkodó, 1834. július-december (1-26. szám)
1834-09-16 / 11-12. szám
ben a’ bírónak törvényi rontó hatalmat tulajdonittson akkor a’ midőn mint fennebb érdekeltetett még az egész Népnek sem engedi még csak azt is meg, hogy szokás törvényt hozzon bé , kérdés hogy azon subjectiv okok kiálják e a’ józan okosság bírálását. F. úr subjectiv okait seholt sem fejezi ki tisztán , mert az a’ mi, az írott törvény eltöröltethetése tiz esetei előszámlálása itán ezen szókban mondatik a’ 528 lapon „? nem hihetem hogy ilyen esetekben a ki a törvényeket a jussoknak bátorságára és a statusnak boldogitására hozottaknak állítja, el kívánná tagadni az egész Nemzetnek öszszeeggyezésén alapított szokás törvénynek az ilyen törvényeket elernyésztető erejét, — csak declamatio és nem argumentatio. Bekellett volna F. úrnak bizonyitani minden ábrándozástól megtisztított nem exclamatio, hanem argumentumok által azt, hogy a’jussok bátorsága, a’status boldogsága kívánja azt, hogy az írott törvénynek bírói kötelező ereje ne légyen , hogy a’ törvényhozó testületen kívül légyen még a’ statusban egy oly más attól külön vált hatalom , mely az írott törvényen felül lévén emelkedve, azon rontó , megsemmisítő hatalmat gyakorolhat. Hogy F úr az argumentatio ezen útját miért nem kívánta légyen követni azt könnyű kitanálni, azért t. i. mivel az okosság a’ lehetetlennek demonstrálgatásától irtódzik , az absurdumat bébizonyittani , bajos. Értekező a’ Polgári Társaságot egy oly