Nemzeti Társalkodó, 1834. július-december (1-26. szám)

1834-11-25 / 22. szám

a’ nem juta eszembe. Az egekre kérem a* Doctor urat, hogy végjük ennek eleit? Ah f­eléhordjuk a’ fenék okokat, me-­lyeknél fogva az úrvagyonnja a’fiaira nem mehet , és így kezekre sem adattathatik. És ha ezen okok törvénnyel egyezők ’s jók lesz­nek. “ •— •— — — De biz ezek olyanok !­ölj törvényesek és erőssek , a’ mennyire tsak lehet, —ked­ves Doctor úr. — Mert az én fiaim ■——egy komor ás kedvetlen ábrázatot tsinálván hát­ra mozgatá, ’s megfatsargatá bársony sap­káját— ah! milyen kelletlen és kéntelen be­széllek én erről, de mégis a’ Doctor úr e­­lőtt tsak kifakasztom az én szerentsétlensé­­gemet— az én fiaim, — mondom mindhár­man speculálnak a’ bolondok ! Speculálnak ? no! ’s hát még? — No! ’s hát még?—tsudálatosan hang­zik nékem ez a’ kételkedő kérdés, kedves Doctor úr. Bizony talám a’ Doctor úr is. *— Égy speculáns vagyok — ezt akarja­­ az úr mondani? Én nem: a’ mi engemet illet: én levegő úszónak igen rész vagyok— menyek mindenkor az orrom után, és igy sima föl­dön maradok. — Ebben tartsa­ meg az Isten az urat! Igy legalább nem töri­ ki a’ nyakát, mint ama merész próbáló, a’ kinek az a’ parányi spe­­culátiotskája vala, hogy a’ nagy kanálison által Angliába repüljön. — De ne szóljunk erről többet, kérem az

Next