Nemzeti Társalkodó, 1834. július-december (1-26. szám)
1834-11-25 / 22. szám
a’ nem juta eszembe. Az egekre kérem a* Doctor urat, hogy végjük ennek eleit? Ah feléhordjuk a’ fenék okokat, me-lyeknél fogva az úrvagyonnja a’fiaira nem mehet , és így kezekre sem adattathatik. És ha ezen okok törvénnyel egyezők ’s jók lesznek. “ •— •— — — De biz ezek olyanok !ölj törvényesek és erőssek , a’ mennyire tsak lehet, —kedves Doctor úr. — Mert az én fiaim ■——egy komor ás kedvetlen ábrázatot tsinálván hátra mozgatá, ’s megfatsargatá bársony sapkáját— ah! milyen kelletlen és kéntelen beszéllek én erről, de mégis a’ Doctor úr előtt tsak kifakasztom az én szerentsétlenségemet— az én fiaim, — mondom mindhárman speculálnak a’ bolondok ! Speculálnak ? no! ’s hát még? — No! ’s hát még?—tsudálatosan hangzik nékem ez a’ kételkedő kérdés, kedves Doctor úr. Bizony talám a’ Doctor úr is. *— Égy speculáns vagyok — ezt akarja az úr mondani? Én nem: a’ mi engemet illet: én levegő úszónak igen rész vagyok— menyek mindenkor az orrom után, és igy sima földön maradok. — Ebben tartsa meg az Isten az urat! Igy legalább nem töri ki a’ nyakát, mint ama merész próbáló, a’ kinek az a’ parányi speculátiotskája vala, hogy a’ nagy kanálison által Angliába repüljön. — De ne szóljunk erről többet, kérem az