Nemzeti Társalkodó, 1834. július-december (1-26. szám)

1834-09-16 / 11-12. szám

képpen megkivántatik, ’s ha Felelete egy ilyen felfogás ’s hideg megfontolás, nem pe­dig a’ gondolatokat csak eldarabolva produ­­cato inkább lyricus mint juridicus raptus szü­leménnyé lessz vala, akkor Értekező is F. úr Felelete tartalmának felfogásában , ’s hi­hetőleg annak bírálásában is szerencsésebb lett volna. Minden kérdő iránt igazságtalan a’ Fe­lelő ha kérdésére meg nem eggyezőleg te­­szi feleletét, mert felelni ugyan nem min­denkor kötelesség, de kötelesség megfontol­­ni, az az a’ kérdéssel megegyezőleg felelni­­ annak, a’ ki a’ halgatás jussával élni nem akarva­ felel. Az Értekezésben fel­tett kérdés ezélja a’ vala, hogy az arra teendő felele­tek által egy polgári állásunkat még igen is közelről érdeklő igazság felől a’ közönség fel­­világosittassék ; ennél fogva az arra tett fe­leletek azzal csak úgy lehettek volna meg­egyezők , ha az Értekezésben foglalt állittás vagy helyben hagyólag igazoltatott volna , vagy ha nem, annak taglalása minden azt támogató erősségeknek pontonkénti czáfolá­­sa útján intéztetett volna. Teljesítette é ezt F. úr és mennyiben ? e’ jelen bírálat folya­matában fel fog világosodni a’ részre haj­­lás nélkül ítélni tudó olvasó előtt. Értekező nem csak a’ kérdő , hanem önn maga iránt is i­­gazságtalannak nevezi azon felelet, a’ki nem eléggé késedelmező egy oly felelet közre bo­csátásában , a’ mely össze nem férhető ellen­­kezéseket, érthetetlen dolgokat , ’s csaknem

Next