Nemzeti Társalkodó, 1834. július-december (1-26. szám)
1834-09-16 / 11-12. szám
166 ф hogy maga F úr is készebb lessz azt állttatni inkább, hogy minden törvényeink egyaránt sarkalatosok. — Nem lévén bonni törvényeink által positive megkülönböztetve a’ sarkalatos és nem sarkalatos törvények egymástól ’s azoknak egyaránti szoros megtartását sürgető polgári kötelesség ugyan az lévén , akkor a’ midőn F. úr a’ Verbőczyben elő forduló némely törvény czikkelyek szóbeli ’s az egész törvényes rendszertől isolálva vett értelméből, különösen a’ 551 lapon felhozott 2 JR. 2 sz. ezen szavaiból , usus realis et continuus saepe tollit legem — azt következteti, hogy a’ szokásnak törvényrontó ereje van és lehet de jure; ezen törvényt rontó erőt ki kell hogy terjessze mind sarkalatos mind a’ nem sarkalatos törvényekre egyaránt, annyival is inkább, mivel a’ felhozott helyeken ezen kitételek saepe legem tollit, derogat legi hogy csupán, a’nem sarkalatos törvényeket jelentsék, a’ sarkalatosokat pedig magok alatt ne foglalják megmutatni annyival kevesebbé lehet, mivel logice is a’ mi genusról mondatik , mondatik az a’ speciesről is. A’ dolog ilyetén állásában két út van csupán a’ Contradictio szövevénnyel közül lehető kibonyolodásra u. m. vagy azt kell állttani , hogy a’ szokás törvényt rontó erővel de jure éppen nem bir ’s következés képpen sem a’ sarkalatos sem a’nem sarkalatos törvényeket meg nem semmisítheti , vagy azt kell állttani ’s egyszersmind juridice meg is mutatni, hogy a’ szó-