Nemzeti Társalkodó, 1836. július-december (1-26. szám)

1836-10-18 / 16. szám

gársága. Ba maga nem tud is magyarul ; de fia­tul megkívánja, hogy nemzete nyelvét beszélje, ’s így egy léjtész legalább haladott, ’s a’czélhoz egy lépés is közelebb viszen. A’ pesti polgár szeret mulatni. A’ játékszín, és szabad természet azon két középfront, melly­­ben mulatságai központosúlnak. Opera és vasár­­napi kirándulás nélkül talán élni sem tudna. De neki még a’ természet bájait is pénzen és fárad­ságon kell vennie , ’s meg lehet hogy épjsen azért becsüli többre, mint az, ki ahhoz ingyen jut. Ha a’ napkelet gyönyörű látományában részesül­ni akar, ha nem János hegyére is, de legalább a’ svábhegyre, vagy Gellértre kell másznia ,’s ki­érve a’ zöldbe, neki szil­v­a fa­­­i vagy körtefáj­­ nem adnak enyhületet , hanem a’ vendéglő asztalán kell enyhet vásárlania , ’s még is a’ pesti polgár az, ki sem pénzét, sem fáradságát nem kimélve könnyebbült vidám szívből kiált fel illyenkor: ,,Melly szép, melly fölséges ! “ Ezen romlatlan, egészséges csirára mutató érzés mellett, a’ pesti polgár minden ügyeiben fentartja a’vidám lelket; de társaságot nem gyűjt maga körül. Minél nagy­obb a’város , annál meg­­osztottabbak az érdekek, ’s ugyan megjárná, ki Pesten ön érdekeit társa érdekei után helyezné ! Ne csudálkozzatok tehát, ha a’ pesti polgár minden kabátos embert meg nem vendégel , mert Pesten sok a’ kabátos ember. Ne csudálkozzatok, ha a pesti polgár az enyim és tied között szigo­rán különböztet, mert a’ ki Pesten az enyim és tied között nem tud szoros korlátot húzni , an­nak hamar megszorul kapczája. Ne csudálkozza­tok , ha a’ pesti polgár föl sem vesz benneteket, ’s kalapjot mindenkinek nem emel; mert higyjé­­tek-e!, Pesten az ember eleget visz vállain , a’

Next