Nemzeti Társalkodó, 1836. július-december (1-26. szám)

1836-10-25 / 17. szám

mákszemnyi kő csubbanása a’ lefolyó Küküllőn, mely mellett utazási jegyzetimet irom. Élelphilosophiai szabályokat legbővebben a’folyók árasztnak sokkal hatobbakat, vizesebbeket professor Orbilius úr száraz tanitlásinál. Menj csak a’ sebes hullámzatu folyam mellé, ’s ha nézed a’ tajtékzó babok fel és le tüntet, eszedbe jön , mily hamar dagad és apad a’ zajongó érdem nélküli önhittek közbecse. Lásd az álfény elmosó! mint ama’ horpok domb, de a’ való érdem megáll örökre truczolva az idők viharjain mint e’ szírt, melynek lábaitól szégyenteli öszve teretésben suhannak el az ellenséges hullámok, áme’ gát a’ gyorsan siető habok elébe szegzi magát , őket más útra téritendő, így áll az emberek világában is sokszor a’ szép czélra siető szent szándék elébe a’ zsarnok hatalom. Ott am a’ víz buborék mily ragyogással csillogtatja szivárvány színeit, büszkén lejtve a’ víz tömeg ezüstjén , de csak egy szuszánál érje nincs többé, Így jár a’ hiú gőz is, légvárak lebegnek agyában, ’s megvetve tekint a’ pór népre, ’s mikor legfeszesben pöffeszkedik ráleng az élet gond szele ’s nyoma sem marad. Vezesd a’ nagyra vágyót e’ víz zuhataghoz, minden habnak magosról lezuhogta ,’s millió víz porrá zuzottan örvénybe rohanta rászkodólag halandó lelkire, ha csak azt már a’ hizelgők dongásai ’s roszra irányzott vad terveinek létesülte kő merevénynyé nem tevék. Ily ’s több efféle bölcselkedési gondolatra taníthatja a’ nagy Küküllő a’ mellette útazót; hát a’ Duna, Themse ’s más ily vízgonát, ki több tartományokon foly keresztül, ’a több tudós egyetemek lábainál zuhan el, mily számtalan igazságra oktathatja hálán a’ gőzhajó vándorát! csak az kár, hogy mi emberek tanítatni nem igen szeretünk is az oktató és leczke.