Nemzeti Társalkodó, 1836. július-december (1-26. szám)
1836-11-08 / 19. szám
nyi törvénybirák , ’s mi utasok a’ perlekedő felek és hallgatók e’ birák háta megett; nézd ama’ roppant szénatárakat, ezek tintatartók és törvénykönyvek, melyeket a’ commoditáshoz szokott bírák unnak háborgatni. De im’ már Fejéregyházán vagyunk : rendben álló, dészkával karimázott zsúpfedelű házak , egyformák, zöld zsalusok , homlokokon veres táblával , melyre a’ lakos neve jegyezve van , emlékeztetnek , hogy a’ jó rend honába jutánk. Lépjünk a’ kastélyba, nézzünk szét a’ csűrös kertben , mindenütt az ízléssel párosult hasznosnak , szépnek és jónak ideálképét találjuk. A’ csűrök, színek, magtár, istálók , kőből emelkedve cserép fedéllel magokhoz vonzólag tekintnek ránk zöld zsalus ablakaikon, ’s belsőjüket látni hívogatnak , ’s itt nem fogod ama’ sokszor igaz mondást: „a’ külszín csalja a’ világot“ teljesülten találni, mert itt a’ belső a’ külőnek gyönyörű összhangzata, mint a’ jóemberben, kinek szívérzeti arczvonásaival mindég harmoniában vannak. De kedvezek kényelmes olvasóimnak , ’s a’ sok látni méltók között csak a’ Pantheonba vezetem, hol a’ Hallerek karinthi oszlopokon nyugvó veres karzatból öröm telve tekintnek nagy unokájokra , cs. kir. kamarás gróf Haller Jánosra, ki ennyi szépet és dic-nőt és hasznost tuda e’ helyen létre hozni; innen kilépve a’ rózsákkal koszorús, ’s kívülről édes illatot lehellő narancs és czitrom fákká boritott bástyafalon nyugvó tág erkélyre, mily látás a’ kert pompás szépségeire, a’ tó csendes tükrére ’s túl a’ fenyő obeliszkek és pyramiszok háta megett mosolygó elogkettere! Lelkűnkbe terűlhetetlenül nyomul itt bé a’ római költő mondása , melyet mottóul Fejéregyháza méltán érdemel : „Omne tulit punctum , qui miscuit utile dulci.“ A’ ref. templom egy régi emlékkő, mely ró