Nemzeti Társalkodó, 1836. július-december (1-26. szám)

1836-11-08 / 19. szám

nyi törvénybirák , ’s mi utasok a’ perlekedő fe­lek és hallgatók e’ birák háta megett; nézd ama’ roppant szénatárakat, ezek tintatartók és törvény­­könyvek, melyeket a’ commoditáshoz szokott bí­rák unnak háborgatni. De im’ már Fejéregy­házán vagyunk : rendben álló, dészkával kari­mázott zsúpfedelű házak , egyformák, zöld zsalu­­sok , homlokokon veres táblával , melyre a’ la­kos neve jegyezve van , emlékeztetnek , hogy a’ jó rend honába jutánk. Lépjünk a’ kastélyba, néz­­zünk­ szét a’ csűrös kertben , mindenütt az ízlés­sel párosult hasznosnak , szépnek és jónak ideál­képét találjuk. A’ csűrök, színek, magtár, istá­­lók , kőből emelkedve cserép fedéllel magokhoz vonzólag tekintnek ránk zöld zsalus ablakaikon, ’s belsőjüket látni hívogatnak , ’s itt nem fogod ama’ sokszor igaz mondást: „a’ külszín csalja a’ világot“ teljesülten találni, mert itt­ a’ belső a’ külőnek gyönyörű összhangzata, mint a’ jóem­berben, kinek szívérzeti arczvonásaival mindég harmoniában vannak. De kedvezek kényelmes ol­vasóimnak , ’s a’ sok látni méltók között csak a’ Pantheonba vezetem, hol a’ Hallerek karinthi oszlopokon nyugvó veres karzatból öröm tel­ve te­kintnek nagy unokájokra , cs. kir. kamarás gróf Haller Jánosra, ki ennyi szépet és dic-nőt és hasz­nost tuda e’ helyen létre hozni; innen kilépve a’ rózsákkal koszorús, ’s kívülről édes illatot lehel­lő narancs és czitrom fákká­ boritott bástyafalon nyugvó tág erkélyre, mily látás a’ kert pompás szépségeire, a’ tó csendes tükrére ’s túl a’ fenyő obeliszkek és pyramiszok háta megett mosoly­gó elo­­g­k­ettere! Lelkűnkbe terűlhetetle­nül nyomul itt bé a’ római költő mondása , melyet mottóul F­e­­jéregyháza méltán érdemel : „Omne tulit punctum , qui miscuit utile dulci.“ A’ ref. templom eg­y régi emlékkő, mely ró­

Next