Nemzeti Társalkodó, 1837. január-június (1-26. szám)

1837-05-23 / 21. szám

М ‡б 1 521 egy szorgalmas erős bányász tivág 9—10 óra alatt 10—15 mázsa sót’s kap mázsájáért 2% xr. fizetést pengőben; 3 fr. 15 xr. p. egy egy má­zsa só ára. A’ forma só kötél kantárokban, az apró só pedig kádakban vonatik ki gépelyre fa­­csarodó kötelek által, melyet lovak hoznak moz­gásba, ilyen módszerrel utaznak le és fel bá­nyászok is. Klimiuszi utazáshoz szokatlan ember hűtedez midőn két felé nyílnak a’ torok szárnyai, és mi­dőn függő kádjában lefelé kezd sülyedni, nap a­­latti világból földalattiba ; ez után egy ijedele­es csattanás követi az eltüntet, melynek viszhangja még ijedelmesebben hömpölyg vissza fel a’ mély­ségből ; csattanást okoznak a’ lebocsátott vastag Szárnyak, melyek mint koporsó fedelek a’ hal­tat, úgy zárják el itt az élőt. Szennyes gyertya pislog az alvilági utas baljában, midőn jobbjá­val mint vaskapocscsal­­ádja kantárjához fogód­­zik, és sok ideig nem lát egyebet a’torok négy falainál sóvirágokkal megrakva. Idő múltával ak­­namenyekzetnél függ az ember ’s itt csákányok összeolvadott vékony pengéseit kezdi hallani és látni maga alatt, homályos tűztengert, melyet bányászok előtt égő mécsek öszsze folyt sugár­­zatai képeznek , és égő félkében fuladozó kárho­zottak sorsa rémlik elébe, midőn tűztengerben hajladozó fél mezítelen embereket is szemlél; vég­re egy alhangu orditás riasztja fel a’ képzelgőt, mely úgy hangzik szét mint három fejű­ Czerbe­­ruszé orkuszban : ez, a’ rovó legény (Anschlä­ger) jeladása, gépely megállítására és kádbeli ki­szállásra. Ezek után, ha fenékről felnéz az em­ber, nyitva látja ismét a’ szárnyakat, ’s vágya ébred nem soká ismét látni napot, és mélyen kez­di érteni hogy az ember nem sötétség, hanem .

Next