Nemzeti Társalkodó, 1838. július-december (1-26. szám)
1838-09-27 / 13. szám
99 Napóleonnal , ki nem tudom melleik hídon így vezette volt által katonáit az ágyuzápor között, csak azzal a’ különbséggel, hogy nemes, nemzetes és vinézlő Közkenyérvélemény uramnak a’ nehéz zászló’ tartásában legnagyobbik leánya Rumor 1. a. is segített, Napóleonnak pedig nem tudom, hogy valaki segített volna. Egyébiránt a’ fővezér illőleg fel volt türközve, szükség’ esetében ökleit is használandó. Mögötte két lépéssel hátrább állott az első sor ezred, mellyel a’Prókátor ’s a’szerencsében és szerencsétlenségben hív Tumor 1. a., a’ rongykereskedő , Zugi a’ szomorujátékiró, ’s még más két bajtárs képzett.— Pál diák ama nagy hirü nevű hősök Bramarbas’ és Rummel puff’ példájokra háttál állott a’ második sorban principálisa’ háta mögött, igen bölcsen tudván azt, hogy az ellenség’ fegyvere őt nem érheti, ha áll előtte, ki azt felfogja. És egyedül álla itt, egy hoszszu póznával kezében, mint látszik fővezére a’ tartalékseregnek , mellyet egy rakás halkufárné formált, kiket a’ sereg ülőhelyökből kiszorított ’s fellormázott, ’s kik most Istentől adott fegyverükkel , pereszlén sebességgel forgó nyelvekkel iszonyú zsibongást csináltak. A’ pattantyusság oldalfél foglala helyet; az ágyutelep egy rozsdás taraczkból , ’s személyzete Humor 1. asszonyból, kinek azt megtölteni, ’s a’ Képíróból , kinek elsütni volt kötelessége, állott.— Pál diák a’ sok kiabálástól rekedt hangon ottan ottan kiáltá: „Gyűljetek, gyűljetek a’ zászló alá polgárok !“ A’ toll kiesik itt kezemből, ’s nem szégyellem megváltani : kezem gyakorlatlan e’ nagyszerű jelenet’ festésére. A’ biró’ keblében a’ szánakodás bizonyos neme kezde erőt venni, szíve megesett e’ szerencsétlen ifjakon , kiket kétségbeesés vitt ez őrült lépésre, ’s már kegyelemre hajlék, midőn a’ Prókátor kilépve a’sorból, egy bajnok’ reátartásával egyenesen a’ bitónak ’s kíséretének tartott, ’s három lépésnyi távolságban állásba helyezvén magát, a’ jegyzők felé fordulva, így szóla : „Dictatorságtok’ideje kitölt! Jaj nektek ! Necnezis fölemelte ellenetek hatalmas kardját! Ide e’ jól felkészült seregre tekintsetek. Fejetekre szálljon a’ ma kiontandó vérrel együtt minden igazságtalanság, mit elkövettetek.— Éo mint vádló lépek fel ellenetek, ’s itt az egész világ’ hallatára gazembereknek kiáltalak, ’s ha e’szennyet nem akarjátok magatokon hagyni, a’ mellyiknek bátorsága van, vegye fel keztyümet!“ ’s ezt mondván, félkeztyüjét elejökbe dobá. — És a’ főjegyző lehajlék ’s fölvevé a’ keztyüt, ’s zsebébe lévé. De a’ biró’ béketürése ki vala már merítve, ’s pálczájával a szemtelen szónoknak jókat sóza nyaka köré. — És e’ volt a’ jel a’ közönséges megtámadásra. A’csata kezdődés. A’ Képíró elsütő taraczkját, a’ bitóra és jegyzékre irányzottat, ’s a’ rozsdás taraczk , mellyet Humor I. a. csordultig töltött volt, széthányá magát, ’s az egész pattantyusságot földre terítő.— A’ sorezred, raelly csak a’ durranást hallotta , de az az okozta szerencsétlenséget nem látta, kiáltá : hurrah! Pál diák „tüzet“ parancsolt, ’s kisüték lőszereiket. De a’ golyók a’ biró’ paizsán, melly elég nagy volt egész kíséretét elfedni, lepattogának. Újra, ’s meg újra megtették fegyvereiket, ’s a’ biró’ paizsán a’ golyók mind annyiszor sértés nélkül lesikamlának. Már kifogytak a’ lőszerekből, ’s ez alatt a’ biró és kísérete mind közelebb közelebb nyomultak hozzájok .... a’ taraczk elhallgatott .... Humor 1. a.’ jobb karja öszvezúzva , a’ Képiró fején nehezen megsebesítve! Minden reményök ekkor már csak Pál diákban volt, ’s pedig ez is másban remény lett,— s minthogy Közkenyér vétemény uram tanácsosabbnak látta a’ zászló’ bátorságosítása végett a’ sereg’ háta megé vonulni, Pál diákot akaratja ellen