Nemzeti Társalkodó, 1838. július-december (1-26. szám)
1838-10-25 / 17. szám
nak az előkészületek; a’ győzedelem’ jutalmától kecsegtetve, ki titkon, ki nyilván próba futásokat tart. A’ fitársulat- legénység ( Bruderschaft ), a’ melly rendszerént száz busz személyeket számlál kebelében , a’versenyre szükséges lovakat jókor elészerezvén, már a’ futást megelőző napokon mossák, tisztogatják ,’s csak nem tenyerükből etetik; az innep’ napján pedig sok színű szalagokat fonnak sörényeikbe, ’s csak nem az egész lovat virágbokréták ’s füzérek lepik bé. A’ lovagok, mindnyájan~szőke , de izmos vaskos szász finakok, nemzeti öltözetben kötelesek megjelenni. Ezen nemzeti ruházat sajátos tekintetet ad az innepnek , igen jól néz ki , ’s különösen méltó a’ figyelemre. A’ lovagok többnyire mellettes kék , kissé durva kelméjü harisnyát, szinte az elpattanásig feszeset viselnek, melly színes sinorral igen mértékletesen láttatott el ; a’ fehér, éppen gallértalan ,’s lobogó ujju ing csinos varrással díszült ; vastag báránybőr mellény szorítja derékon a’ ficzkót, színes borsallangokból ’s selyemből vart virágokkal tarkázott, ’s e’ felett még egy terhes hazai szövetű durva zeke lóg le vállaikról, hasonló az újabb divatu nagy mentékhez. A Fejeket egy singhosziszu fekete bárány bor kucsma (saját neve Erdélyben az illyen főre valónak ) fedi. A’pünkösti napokban rendesen uralkodó hőséghez kissé nehéz gála , de csak ezen formaruhában fogadtatik el a’ lovag a’ versenyezésre. Az innep’ személyzete itt még nincs kiegészítve; a’ fitársulat’ személyzete’ számához egyenlő számú társulat alakúl a’ helység’ serdült szüzeiből, kik mindnyájan magas sarkú piros csizmákban , hófehér gyolcs inggel, kis, siporral hányatos violaszín köténykével, fejőkön magas hajdankori pártával , mellyről lecsüngő számtalan tarka vegyűletü szalagok hátukat csak nem egészen eltakarják , ezen aggkorból maiglan megtartott nemzeti diszol tüzeben jelennek meg a’ község’ házánál. Ezen jó ízű csapat’ czímerei közé tartozik egy mesterséges virágokból, a’női társulat’ költségén készült bokréta , mindenik hölgy’kezében egy egy csinos bokréta, ’s számtalan virágkoszoruk, majd az inneplés’ alkalmával használandók.—— Az előkészületek mind két részről megtétetvén , pünköst’ másod napján reggeli isteni tisztelet után a’ fitársulat’ vezére egy lovagtól kísértetvén a’ helybeli paphoz’s onnan a’helység’ birájához mennek, az innepi szertartás’ megtarthatására engedelmet, ’s egyszersmind a’ helység’ zászlóit kikérendők , a’ mit azonnal meg is nyernek. A’ követeknek az utczákon lobogó zászlókkal megjelenésük jeladás a’gyűlésre, a’ mint hogy azután rövid időn az egész, lovasság a’ község’ házához ( ez a’ helység tanácskozó ’s mulató háza is egyszersmind) gyülekezvén, ottan a’ reá már várakozó megyehatóságtól fogadtatik, kik közt főleg a’ megye biró, mintegy főtábornok, kard helyett bírói palozájával kezében , osztogatja a’ parancsokat, mutatja ki az érkezőknek tulajdon helyüket, ’s rendeli el az egész menetet. Erre a’ megyei *) hangászok tábori muzsikája által fel adatik az indulásra ; a’ megye tisztek helyökre vonulnak, ’s a’menet két sorban lassú lépésekkel a’ versenytér felé indul. * Erdélyben majd minden nepesebb szász helységnek a’ pap’ vagy énekvezér’ felügyelete alatt álló muzsikai kara van, melly a’ helység’ ifjaiból van összeszerkeztetve ; ezek temetéseken ’s templomban ’s népinnepeken néhol igen jelesen muzsikálnak. Mi magyarok is szeretjük az effélét, ’s még is hány magyar városunkban van a’ mivelődésnek , az erkölcsök’ szeliditésének ezen fontos eszköze elveken nyugvó gyakorlatban ? A’ kolozsvári Conservatorium is, ez az egyetlen Erdélyben, ha idegen nyelvű mivészektől nem pártoltatnék, valljon meddig állana fenn, vallyon kisebb magyar városainkban ’s népesebb helységeinkben mit tudnánk a’ muzsikának bájairól, ha a’ sors heverő barna komáinkat Ázsiából ide nem kergeti vala?