Nemzeti Társalkodó, 1838. július-december (1-26. szám)
1838-11-08 / 19. szám
korra nevű szekérre és postalovakra kell szorulni. Ez utazás’ módja nem sokban kerül , de unalmas és alkalmatlan. Minden ötödik vagy hatodik órában az országút mellett egy faházhoz érkezik az utazó, mellynek két szárnya csűr és istáló. Ez a’ posta, vagy jobban mondva: fogadó. ( Svédországban a’ posta’ dolga merőben különbözik a’ miénktől. Parasztoknak kell majorházuk’ nagyságához képest a’ szükséges lovakat kiállítani ; postaház pedig a’ fogadó , vagy svéd nyelven : gastgilvergard, nem egyéb mint a’ lovak’ gyűl helye ) Ki egyszer ide jutott, annak meg kell vallani, hogy a’ béketürés nagy erény. A’ postamester fontos egy személy, ki szántó földekkel, marhákkal bír, ’s nem igen udvarias. A’ szolga, holl kart, merőben különös ember, ki az időn és órán nem sokat tűnődik , csendesen megy a’ maga útján , ’s nem foghatja meg, miért kelljen neki sebesebben mennie mint a’ hogy szokott. Nyárban minden posta ló a’ mezőn van. Egy kis gyerkőcze, ki már anyja’ tejével szívta be a’ türhetlen rendtartást , utánok megy, felkeresi, ’s legalább is két óra múlva tér vissza. Nekem egyszer három órát kelle várnom, ’s midőn utoljára hallatlan merész valék, valamit felőle szólam , rám rivalt a’ postamester innepélyes hangon : „Micsoda, hát még panaszkodni akar, hogy 5 óráig kell várni a’lovakra ? ohó ! hiszen gyakran négy óra múlva jőnek elő.“ Ez ok valóban legyőző valt , ’s szégyenlém illy kevés béketürésemet. Volt időm, a’ kertet és majorházat tízszer is körüljárni, a’ gazdától huszszoris hallani macskája’ characterét és tyúkjainak szapora tojó tulajdonságát, ’s az ország úton többször alá ’s fel járni. Végre elérkeztek a’ lovak , nagy ügygyei bajjal későre befogtak, a’ mint tudtak. Az utazó megfogja a’gyeplőt, ’s egy gyerköcze vagy leányka melléje ül útmutatónak. Anyja vajas kenyeret ád a’gyermeknek, atyja vigyázatjára bízza a’ lovakat, ’s a’ szekér megindul. Igaz, ez alkalmatlanságot kikerülhetni az által, ha az utazó egy rendelőt (foerbudot) vészén fel, t. i. ha egy lovast küld mindég előre 12 órára. Hanem ez is gyakran útközben mulatozik; az utazó kétszer fizet, ’s fijában. Ha az utazó pontosan akar menni, a’ rendelőnek útlevelet vált mint kurírnak, ’s postasipot szerez. A’ postamester nagy tekintettel van az útlevélre, valamint szolgája a’ postasipra. Egy illy rendelő három órára csak 16 krban kerül, ’s a’ kormány gondoskodik, hogy az utazást nem éri veszedelem. Mindenik posta állománynál egy tábla van, mellyen a’ hely távolságok feljegyezve találtatnak , ’s külön hasáb van hagyva, a’ postamester ellen netalán lehető panasz’ feljegyzésére. Legrosszabbak a’ Svédországban utazóra nézve a’ nyomom fogadók. Ezekben , a’nagyvárosiakat kivéve, ritkán találhatni valami egyebet pityóka pálinkánál , mi mindig az asztalon áll, ’s árpa-és zabból készült kétszersült forma kemény kenyérnél, mellyhez ha egy darab füstös húst vagy halat kaphatni, nagy szerencse. Egy estve Wermeland tartományban egy fogadóba szálltam, éhezve, mintha 20 mértföldet gyalogoltam volna. A’ fogadósnak egy csuporka tejénél ’s két tojásánál egyebe nem volt. Részemről nem tartottam volna véteknek, a’ két tojást egyedül megenni, ’s a’ háziakat éhséggel megölni. De a’ fogadósnő felettébb becsületes volt, ’s nekem csak egy tojást ada. „Jöhet még egy útazó , ’s annak is kell enni adni.“ A’ tojás , mellyel vízben forralt fel, kotlós vala. Megvárta mig feltöröm , ’s midőn a’ kisded csiirke az abroszra esett, egész hideg vérrel mondát „Nem gondoltam,“ ’s azzal otthagya. A’ csuporka téjjel meg kelle elégednem, ’s azzal lefeküdem , örömére gondolván az utazónak.