Nemzeti Társalkodó, 1839. július-december (1-26. szám)
1839-08-01 / 5. szám
Obresán, Jaason áthaladván, a’ kinyílt térségen élénkbe tűnt: Haransebes. E’ rónán fekvő, csinos, mintegy 3000 lakosokat számláló, kis és inkább katona várost délről a’ közép rendű — itt Temesbe ömlő — Sebes’ folyama mossa. Van három: egy cathol, egy rácz és egy oláh szép temploma; mindenik tornyos. Fő dísze: a’ pompás katonaiak; osztályvezéri katonahivatali lakok ; katonaoskolák; derék vendégfogadók. Itt van a’karánsebesi gyalog oláh-illyi határőr ezred’ fő álláspontja is. Ezeken kivűl léteznek még: hídvámhivatal, útlevélvizsgálás és postaállomás.—Népe aranymosással is foglalkozik. Vőlgye híres nagy csigák’ terméséről; erősségi ’s római útnyomokról; keletre a’ Sebes’ jobb partján Mika hegyen innen álló — úgy nevezett — Ovidius’ tornyáról, hol a’ száműzetett kertész, monda szerint, szállásolt. Miután Karánsebest elhagytuk, ’s Ujkazán vagy Sváb-sebesen, Bukinon, Sadován, Armoenison,a’ postaállomásos Teregován, a’katonaoskolás Domasián, Kormián, Krusekovczen , Plugován, Bélaréka’ folyóján — és itt márványhidon — átszállottunk; a’ mély völgy’ fenekéből fölviláglott: Mehádia. A’ Karánsebesnél kisebb, 1500 német ’s oláh lakost számláló városka, szinte csak egy utczára szorulva, erdős kopárszirtes hegyek’ alján nyúlik el. A’ fölötte függő Skrassicz magas kőszirt — melly szakadozott romjaival derekát fenyegetni látszik — regényes tekintetet ad a’ városnak, és igen jó csorgó vízzel látja el. Szemközti a’ nagy szirttel, a’ város’ átelleni oldala fölötti törpébb dombon , négy czifra kereszt ünnepélyesen szenteli meg a’zöld gyepes sima halmot, mellynek talpát a’ várost átfolyó Bélaréka’ sebes hullámai csapkodják. Fölöttök két álló vámos hidak kapcsolják össze az ellenpartokat. Jobbról az erdőshegy’ szikláját ostromló hat ös magasságú Zuhany méltó a’ megtekintésre. Egy cathol, és egy oláh templom’ tornyai emelkednek föl a’ mély völgyből. Apróbb épületei közűl kitünőbbek: a’ kisded katonaiak és iskola; só- ’s más raktárak; k. harminczadi, áru- ’s veszteglési épületek, hídvám-, áru- é s útlevélvizsgálati intézetekkel és postaállomással. Római út-, római ’s magyar arany, ezüst, rézpénz maradványok is léteznek itt. A’ gyalog oláh határőr ezred’ mehádiai századának e’ fő állomásáról kiindulván, egy óranegyed alatt elérők a’ jelfát, mellynek fekete bal karáról fejér betűkkel ez irat: Weg in die Herkulesbäder, ’s a’ hasonló jobbról hasonló más irat: Weg nach Alt orsova, láthatólag mútaták az útakat a’ Herkulesfördők es O Orsóva felé. Az orsovai, sziklába vágott úton Dunáig mind a’ nagy Cserna’ jobb partján ’s völgyén menve, Toplecz mellett az ezen helységgel átellenben fekvő ’s attól csak a’ Cserna által elválasztott, Jorgován nevet viselő kőszirthez érénk. Egy magas szikla, merő falként, tetejével bukó állásban, hajolbé itt az út fölött; derekához mintegy támaszúl több mint húsz ölnyi hosszú, három ölnyi vastag, ’s közel négy ölnyi magas, tizennyolcz egy egy ölnyi világu boltozati íveket emelő, óriási kőfal lapúl; mészből és téglából egg kora által maga is kősziklává tömöttűlve, ’s felűletével hajdoni út’, vagy vízvitel’ romalapját képezve. E’ bábeli rom’ alja mellett vonúl el a’ szép országút, melynek a magas, meredek és sziklás partu Cserna felőli szélét bátorságositó kőkarzat zárja be. Jorgován fölött máig is a sötét babonás őskor’ regéji lebegnek. — Griselini török, mások római romoknak tartják. Óhajtandó’s a’tisz-