Nemzeti Társalkodó, 1841. január-június (1-26. szám)
1841-01-22 / 4. szám
gel. Rottecki politicai munkálódása tehát biztos alappal birt: nem egyedül az ő szava hangzott szájából, hanem százezreké, kiknek magát orgánumának nézé, 's innen származott gyakran daczolási" menő merészsége. Srottecket ezen ~ helyzete a’ kormánynak ’s a’ német ügyek legmagasb igazgatóinak nem csak alkalmatlanná, hanem majd félelmessé is téve. Rosteck igen jól ismeré a’ szabad sajtó’ hatalmát. Ez által a győzelem könnyű leendett, de csakis ezáltal lehetséges. S keveset látszott kívánni: csupán csak szólásra kért engedelmet; „ellenfeleink’ ügye,“ monda gyakran „nem képes hogy jó legyen, mivel tőlünk a’ szabad szót megtagadják.“ Azért a’ német állapotokban csak elnyomást, sőt jogtalanságot látott. A’ sajtószabadságtól Némethonra arany napokat várt. Ennek kellendett létesítői a’ politicai szabadság’ eszmeképet, mellyet ő lelkében hordott, de a’ mellyhez az életműves idomulás még hiányzott. Rotteck nem kellette, hogy minden a’ legjobb móddal alakú land, nem hitte, hogy ha a most álló rendet fenntartó gát elszakadna, Némethonnak egy olly időszakot kellene átélnie, mint Frank, mint Spanyolhonnak , mint más országoknak, mellyekben a’ dolog természetében fekvő, igaz hogy lassan ható életműves idomulási folyamat a’ társasági viszonyokban az erőszak megrontotta. Ez vala a’ mi emberünk’ nagy csalódása , ama’ political philosophia első hamis alattétele. Ő azt hitte, hogy a’ hajó’ kormánya az ő és barátai kezéből soha ki nem sikamlik: nem hallá a hambachi innepély alkalmával Wirth’, Siebenpfeifer’, Börne’ ’s a’ t. szidalmait • nem gondolá meg a’ Rolandné olly sokszor bébizonyult mondatát, hogy a’ fordulatok (revolutiók) ollyanok, mint Saturnus — megeszik saját gyermekeiket. Rotteck az. „assemblée Constituante “ tanítmányaihoz ragaszkodott; a visszahatás ollykor a’ conventhez vitte közelebb. A nagyok iránti gyülölsége 1835 óta százszorosodon. És mégis mindig csak egy kissé eléhaladott doctrinairenek tartá magát. Frankhontól várt 1850 óta minden üdvet, de mivel királya a kivánt elvháborút állandóan füstbe hajtotta , Lajos Filep nem volt többé Rotteck’embere. Sőt ennek legkitűnőbb elleneivel szövetkezett. Lamennaisvel, Blanc Lajossal, a’ belga ressiublicanusokkal Potterrel és Gendebiennel együtt áll a Revue du Progrès’ dolgozó társai’ sorában, melly folyóirat ugyan Frankhonban kevés viszhangra talál, de annál merészebb czélt tűzött ki magának. Rotteck’ politicai ftályáján egyébiránt megvannak az álláspontjai, törekvéseinek különböző fokai. Midőn 1819 ben legelsőben lépe fel a bádeni kamarákban, s mint freiburgi egyetem követe az első kamara’ tagjává lön, csak az alkotmányos eszméket akará létesítni Bádenben, hogy az oltáron adott charta igazság legyen, hogy annak elveivel s szellemével ellenkező minden korábbi politicai viszonyok elenyészszenek, ’s a’ dolgoknak amazokhoz szabott rendje idomuljon. Bizonyos tekintetben Baden Siegesse akart lenni, mire bizonyítmányul idézzük: ,, Ideen üiber landständische Angelegenheiten“ czímű 18 É1ben kiadott munkáját. Az általa kimondott elvek, mellyekben csakugyan azon idő’ sok politicusával osztozott, csak lassan lettek az országiján érvényes joggá. Rotteck nem sokára lelépe a’ színről s 1831 ig nyugvék. Most már a legkedvezőbb jóslatok között törekvék a’ legmagasbra, a’ democratia’ korlátlan uralágára. A’ szajtószabadságot ugyan a német szövetség megint elfödé, de más törvények megmaradának Bádenben, mint. o. a városközönségi rendszer, mellyel csak 1857 ben módosítottak. Miután a’német szövetség őt az egyetemből kirekeszté, emez jen tulajdonképpi ellenfele, a’ nagyherczeg’ ministerei az ő szemei előtt csak a’ szövetségi gyűlés’ ügyvivői voltak. Nem rit-