Nemzeti Társalkodó, 1841. január-június (1-26. szám)
1841-01-01 / 1. szám
város, mint kifogyhatlan hét kútfő, a'kelet’kényelmeit, díszeit nyugotra ömleszti, s a’ miveitség’ egyik nélkülözhetlen feltétével ajándékozá meg a’ vadon, Európát, midőn a’ gondolatokat látható alakokba öltöztetni tanítá. Bővebb magyarázat nélkül is tudom, hogy az olvasó’ kétszerében Tyrus és Sidon , Agenor és Abibal, az üveg és a’ bársony , a’ belük és a’ jihoeniciusok’ világkereskedése tűnik fel. Míg ezek a tengermelléken így folynak, egy béduin , mint bujdosó kóborolja át családjával és szolgáival, tevéivel és marháival a tartomány’ belsejét, a’ Jordán melléki kövér legelőket. Csillagzata Egyijitomba vezérli s maradékai ennek miveltségéből felrakodva (milly szépen festi ezt a’ Biblia egyszerű képes nyelve az egyijitomiak’ elorzott edényeivel) sietnek az elemekkeli küzdések közül azon földre, mellynek birtokát követelik, mivel ősatyjuk egykor annak füvén Jegeltető juhai. Itt emelkedek az az emilet, mellynek állandóságával csak Dzsiszéh’ gúlái versenyezhetnek, mellynek alattja a’ homokban vettetett, még is a „kősziklán épült házat“ túl élni fenyegeti, mellyel Mózses’ hingeszes a gondviselés’ álláthatlan nézetei a /.sidó népnek hosszasb, szivesb életet adának mind azokénál, mellyek a’ történet’ könyvébe valaha fel voltak jegyezve. Majd ismét Alexander’ syriai táborozása buktata meg a világ’ második nagy birodalmát s a' szemünk előtti tartomány egy hatalmas ország középpontjává válik. Az Antiochusok feme nem sokára isóma szemébe ölték, Róma pedig ekkor a világ vala. Róma, melly úgy szereté az örökösség eszméjét, ennek jelképet irata követe által az utolsó Antiochus körül, mi ennek az enyészet előjelévé Ion. Pompejus és Crassus , Germanicus, Gessrasianus és Titus mind Syriaia vonják figyelmünket, s az a vallás , melly az erkölcsnek és tudomanynak , az értelem és szív idomulásának nem csak nem ellenük, nem csak nem egy kedvű társuk, hanom hálós és boldogító segédük; az a’ vallás, melly inkább mint egy valaha, országokat épített és döntött, a csekély föld’egyik legcsekélyebb zugában , a bethlehemi pajtában született. Mint a’ gondviseléstől két ízben a’ legmagasb czélokra választott tartomány , mint a’legszentebb ereklyék’ hona, az ájtatosok’ tiszteletének , bucsujárásának nyolcz századon keresztül a’ legforróbb buzgalommal átlázott tárgya vala Syria, s midőn a' tűzzel de mértékkel hömpölygő folyamnak a’ Seldzsukok fanalismusa gatat kisérte , de a feltornyozott hullámok a világot sarkaiból fenyegetek kivetni, Remete Péter’ kiálló szava minden európai kebelben minden hurt megrezzentett, a’ legnemesb indulatoktól a legaljasb szenvedélyekig minden érzelmet tettre, fegyveres búcsúra buzdított s ismét másfél századig minden szemnyfiára vala függesztve, minden lépés feléje intézve. Miután Sz. Lajos’ testét utolsó szent czél, de szerencsétlen vállalatából haza víve rokon karok Sz. Denisbe elhelyzék, miután Jeruzsálem’ koronája a’ fejekről a’ czimpaizsra szállott, sorsára lön hagyva Syria ’s a’ nagy világ* szemei elől rejtve, de azért nem boldogabbal folyt dolga. Nemzetek’, vallásos felekezetek és nagyra vágyó főnökök’ örökös viadalhelye varla , közelrőli ’s nem bántatlan nézője az osman és mongol közti halálos küzdésnek; de mindnezek valamint az osmanok’ későbbi foglalásai is a’ Libanusnak világtörténeti fontosságot nem adának. A jelen történeteket megelőzőleg, Naspoleon, kiben a' dicsvágy’ vakító önzése sem tudá azon sasnézést gyengítni, mellyel a’ jelenbe és jövőbe ’ 110 mélyen tuda pillantani a mint csak halandónak engedve van, kísérte magát Syriával, vagy ha inkább tetszik , Syriát magával nevezetessé tenni. Terveit a’ Neptunus frigyeseiki ne ismerne e’ jellem alatt az án-