Nemzeti Társalkodó, 1841. július-december (1-27. szám)
1841-11-19 / 21. szám
IF. Személy- és vagyonbátorság társasági létünk két főczélja. Oskolai éveimben számtalanszor hallom, hogy az emberek éppen e’ két czélért egyesültek társaságba; már akkor azt mondám, hogy a’ köz példabeszéd szerint ,,az rég volt, tán nem is igaz,’ s ezt mondom most is a’ gyakran hallott okoskodásra, de hogy a’ társaság mai egy ttt létének fő feladata ezeket jogszerű módokon biztosítani kétségtelen. ’S hogy állunk mi e’ részben? Nem akarok egyenesen felelni, mert sokan rossz néven vennék; csak adataimat mondom el. Életünk , becsületünk és vagyonunk oltalmára három utunk van: tettleges, közigazgatási és törvény útja. Mi illeti a’ tettlegességet: életünk vszélylyeztetőit a’ H. K. III. 20-24. czimjei engedelméből a’ bűntelen védelem mértéke mellett (cum moderamine inculpatae tutelae) megölhetjük, verhetjük, sebesíthetjük mind magunk erején, mind kalákások segedelmével. (III. 24.). De ez nem nagy biztosítást ad , mert a’ gyengébbnek erősebb elleti keveset használ, a’ társaság oltalma pedig nem annyiban szükséges az erőseknek , kik magokon természeti állásban is tudnak segíteni, hanem a’ gyengéknek. Becsületünk védelmére a’ törvény tettleges orvoslást nem enged ugyan, de a’helyett visszaélés vagy tán kéntelenség miatt két mód divatozhatik: párbaj és visszatorlás. Ez ismét egyik sem nagy biztosítás. A’ párbaj legbarátibb védői is megadják , hogy az legfennebb szükséges rossz, de az alól kibírni könnyű. Egyik gyáva, a’philosophia tag redőii palástja alá búvik , másik rangjával áll elő, harmadik körülvélet ’s még velünk huzatja a’ rövidebbet, negyedik associatiot csinál ellenünk, ötödik halogat, hatodik oh , vbmódot választ, melly csiklandós borét egészen mentesíti, hetedik kielrnéskedi magát ’sat, sat. Minden esetben ez is az erősebbnek kedvező a’ gyengébb rovására, orvoslást pedig éppen nem ad. A’ visszatorlás azon igen elhatalmazott tacticán alapul : „legyen ő a’ felperes“, igy a’ per útjára tartozó, miről alább. Vegyonaink oltalmára legszélesebb és botránkoztatóbb út van nyitva a’ tetlegességnek. A’ H. G. I. r. 68. czime kimondja a’ társasági rendet felbontó igéket: „erőt erővel visszaverni szabad,“ (vim vn repellere beet.) Ezen ’s a’rajta alapuló számos törvények szerint nemes ember birtokát egy év lefolytáig erővel, bandériummal visszafoglalhatja, ismét erővel és bandériummal kiüzemhetik belőle, meg visszaülhet,’s igy 564 napig és 59 perczig a’ birtokosnak hadi lábon s ostrom állapotban kell vagy legalább lehet lennie. S ha már a’ 60ik perczet is örök'bizonytalanságban éltől lőtte, ’s még ráadásul egy félszázadot, akkor sem lehet nyugodtan, mert ha egy hatalmaskodónak kedve szesszen tettleg kezet tenni birtokára , egy év alatt vissza kell csatáznia , különben a’ per hosszas és tekervényes útjára szorul, s sül és fázik, mig a’ foglaló tűzhelye mellett pipázgatva ( intra dominium ) nevezi, ’s majd egy hatalmaskodási díjjal, a’ jövedelemnek haszonvétele (usus fructus) czime alatt mintegy dézmájával, költségének, kárának hátramaradásának sze szinte dézmájával kifizeti,, vagy ha a’ foglaló semminél kevesebbet bír törvényünk (II. 68.) értelmében, mint foglya , további élelmet hajja nála. Hogy az illy guerillák csak kivételképőben történnek, tagadhatlan, de hogy történhetnek , sőt gyakran történnek nagy botránynyal, szintolly igaz. Nem láttunk-e koporsót házalkodás és vérontás közt taszigáttatni ki a’ kapun, mert örököseinek mindenike maga akart uradalmon belől maradni? Nem gyakran látjuk-e, hogy nagy szerzőkért, kik életűken át nem kímélték semmi fáradságtól magukat, most a’ fáradságuk gyümölcsét élvezendő rokonok sajnálják gyászkiséretökben a’ sirig ballagni, mert a’ házat magokra akarják zárni ’s a’ kaput béczövekelni, hogy az érzelgőbb utódok künn rekedjenek? Nem láttunk-e nemeseket és zsoldosaikat vérzeni és elverzeni a’ birtoknak törvényengedte ostromlása és védelme közben? Nem láttunk-e haramiai foglalást csak azért, mert egy eláralkodott ember kényelmesebbnek vélte évtizedekig alperessé len