Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)

1844-11-08 / 45. szám

ha az egymássali találkozáskor ellenfelüknek alkalmilag kisebb vagy ollykor nagyobb gali­bát csinálhatnak, a’ nélkül hogy az egész or­kául egyedül őket lehetne tartani, bezzeg ö­­rülnek akkor, — ’s ezenfellül hajóskapitányaik mindig készek, egymás ellen szóban beszéd­ben kitörni. Sőt néha, midőn féltékenységök nagyobb fokra hág, lemondanak minden nyereségről, szembetűnő kárnak teszik ki magokat, ’s mód nélkül olcsó áron szállitnak, csak hogy ellen­­társokat kivethessék a’ nyeregből. Ki a’ leg­nagyobb béketűrés — bátorság- és pénzbeli tő­kével van felruházva ’s annak következtében győztes marad, természetesen majd megint kárpótlást vesz magának a’ szegény közönség azon részéből, melly igen is későn jött, hogy ama versenyből hasznot húzhatna. Ezen apró események a’ leghűbb ’s ért­hetőbb képét adják a’ politicai pártok egy­más iránti eljárásának, ’s azért még egy pilla­natig az angol kocsisoknál akarunk maradni, mig az angol whigek­ és torykhoz átmennénk. Mielőtt a’ vasutak a’ csoda tökélyre ju­tott gyorskocsizásnak Anglia országos főútain halálos döfést adának, egyike a’ legélénkebb kocsi-ellenzékeknek a’ Leeds és London kö­zötti úton volt, melly mind inkább hágott, minél nagyobb mértékben növekedett a’ né­pesség a’ gyárvidékekben. Egy volt ez Anglia azon útai közöl, mellyeken e’ verseny követ­keztében legyorsabb volt az utazás. Egyik szállitótársaság a’másik után merült fel. Végre csakugyan valamennyit letipra egy a’ legjobbszerüleg egybeszerkezett, a’ legpon­tosabb szolgálatot levő ’s legjelesebb lovak­kal ellátott kocsi, melly a’ leeds-londoni „fel­­jülmúlhatlan kocsinak“ neveztetett. Rögtön ha­talmas vihar kerekedett ellene, hogy „fel­­fülmulhatlan“ melléknevét elvitázzák. Egy társaság alakult egybe azon vendégfogadások­ból, kiknek ez út mellett voltak vendégházaik, ’s kik alkalmasint azért kivántak ellene szövet­kezni, mert nekik mit sem hajtott bé. Tete­mes összegeket tőnek egybe, a’ legcsinosb és könnyebb szekereket álliták elő, gondoskod­tak a’ legjelesb kocsisok és lovakról, ’s dühös háborút kezdének a’ felsu­lmulhatlan kocsi el­len. Vállalatukat „uniokocsinak“ nevezék. A’ visceldíj kevés vagy semmi sem volt. A’ leg­szebb lovakat irgalmatlanul halálra kergették, —­ a’ kocsikat az útakon kíméletlenül össze­rongálták;—• egymást érték a’ balesetek; né­hány útasnak nyaka szegett vagy oldalbordái betörtek; másokat a’ kocsiban hagytak majd­nem éhen halni vagy szomjukban elepedni, mert egy percznyi időt sem hagytak nekik, útközben reggelizni és ebédelni. Mindez csak azért történt hogy az em­bereket gyorsan szállítsák Londonból Leeds­­be, hogy az ellenpárti kocsit porba tiporják, és egyszersmind saját vállalkozási és ellenzéki szellemüknek eleget tegyenek. Akkor illy mó­don 16 óra alatt mentek Leedsből London­ba, mi csak 6 órával több, mint a’ mennyi idő kell most a’ két helység közti vasúton. Ezek a’ kocsisoktól és számos útazni szeretők­től még most is sokat dicsért és magasztalt felju­lmulhatlan kocsik , mint mondók, majd a’ gőzkocsik által, mellyeknek mi sem áll ellent, egyszerre mind a’ ketten földre téríttettek. Mint az életerek testünkben a’ vért szi­vünkből elvezetik, de mindenütt kisérik őket az erek, a’ vért átveszik tőlük ’s a’ szivkama­­rákba visszavezérlik ’s igy az egészséges vér­keringést az egész életművezetben fentartják, — mint a’ mi halt izmainkat mindenütt a’ vil­lanyos idegek szövik körül ’s a’ legkisebb el­ágazásokig kisérik és éltetik, — igy kiséri és lelkesíti Angliában az iparnak és polgári mun­kásságnak minden, úgy legkisebb mint legna­gyobb ágát egy szinte kicsin, vagy nagy electri­­záló idege a’ versenynek, vetélkedésnek. E’ bámulatos szellemről, melly sava és borsa Angliának, ugyanazt lehetne mondani, mit Horácz a’ gond „atra cura“ felől éne­kel. Kisérőtársuk az nekik egész napestig a’ foglalkodások és üzletek zajában, — velők fek­szik az ágyba,­— gyötri és kínozza őket ál­maikban, — ha lóra ülnek, az is fölugrik mel­léjük, ott guggol hátok megett a’ nyeregben és izgatja, sarkantyúzza őket tettekre,— ha tengerre szállnak, hajóra száll velök az a’ szellem is, ott áll a’ kormánynál, ’s mint ár­nyék a’ testet mindenhová követi őket. Mint M­ab királyné Shakespearnél, jár sza­naszét tündérkocsijában ez a’ verseny-angol herczegnő mindenhol az országban, és sarkal és sarkantyuz minden korú és korú embereket eszmék—álmák— és tettekre, mellyek hajla­maik és foglalkodásaikkal egyezők. Jár éjjelente: szeretők fejét Gyöngén megszállva ’s álmok szerelem, Ügyészek ujját, ’s dijakról legott .

Next