Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)
1844-01-05 / 1. szám
, ’S jól kikaczagva magát, kapott egy közel fekvő diófa doronghoz, hogy azzal szerencséjét kisértse, ’s férfi ereje teljes feszültségével tette lökését hogy az egész ház megrendült belé; de a’ kapu nem akart megingani sem mozdúlni helyéből, ’s a’ vitéz lelkendezve ’s veritéke csorogva kéntelen volt magát gúnyolva látni, mint az imént ő is a’ rendőrtisztet gúnyolá. Az Ördögbe is, kiálta föl: itt csak egy tizenkét fontos tudna segitni! Egy létra vala ott közel, véve az altiszt ’s a’ falnak támasztván, féldága egy lő résig. A’ hosszukó szűk nyilás kivit vasrudakkal, belülről egy tölgyfa táblával volt megerősítve. Mint egy medve olly erővel facsara ki a’ harczfia a’ falazatból egy rostély vesszőt, de a’ keményen oda vert tábla minden erőködésinek ellentállt, úgy hogy végre kifogyva erejéből le kellett szállnia. Isten verje valamennyi tolvajvadászatát! Nekem soha sem volt az illy hadjárás kenyerem, nincs is az efféléhez szerencsém, dümmögé hozzá. Annyi bizonyos és csalhatatlan, monda Haveres, a’ vén róka libába szorult. A’ fúvó lebegése elárulja mi jóba jár most: összeégeti nyomdáit, mintáit és papírjait. Gondolkodólag tekinte körül, ’s meglátva néhány kőmivest, kik ott nem messze foglalkodtak, segitségökkel egy tűzlétrát hoza elő, melly ép a’ házfedelig ért. Haverei felhágva azon, megmászta a’ hárormot, hol egy üvegtáblával ellátott résen lenézett a’ homályos terembe , mellyben egy izzókemenczét kiismert. Ott ült Brasfield, erős karokkal huzva a’ fúvót, egészen nyugodtnak látszó ábrázattal, négy vagy őt körtlálló fiókos ládákból egy vasfogóval lassanként bankó-csomókat von ki, ’s mig egyet poriglan el nem égetett, addig nem nyúlt más csomóhoz. Felpillantva a’ résre, az egyetlenegy nyilásra, mellyen fény hatolt a’ terembe, észrevette a’ Dermody halvány arczát. Brasfield nem mozdult. Foglyom vagy, kiáltá a’ rendőrtiszt, pisztolj von ki zsebéből, felhuzá sárkányát ’s a’ csővel meg oké az ablakkarikát, hogy csörögve hulltak le tört darabjai. így is jó, monná a’ bérlő hidegvérrel: csak egy kis béketűrést kérek, nemde? A’ törvény és királyné nevében, haladék nélkül kinyisd az ajtót, másként lövök rád. Lőjj hát ’s eredj az ördögbe, viszonzá a’ másik egykedvűn, teríts le, akkor nem fogok felakasztatni. De ha nem találsz, megfogod emlegetni. Brasfield hidegvérűsége egészen kivevé sulyegyenéből a’ rendőrség emberét. Remegő kézzel czélra ez, — nem a’ bűnösre, hanem a’ kémény csőre, hogy ha csak lehet ennek elrontása által a’ füstnek átmentét elvágja ’s igy az átkozott bankók tovább égését gátolja. Kaczagva kiáltott fel a’ bérlő, derék puskás vagy rendőr! méltó, hogy levélesd magad mint bülővész, megénekeltesd mint golyóhajgató. Csak egy fikarczot égess még el, töstént halál fia vagy,fenyegeté Haveret, ’s ezzel puskaporját mind kiönte a’ csőbe ’s három golyót fújta rá, úgy hogy a’ töltés a’ pisztoly szájáig ért: vigyázz , mert lövök, mihelyt egy bankócsomóhoz mersz nyúlni. ’S ha csak egyetlenegy marad is hátra, vesznem kell. Löjj, ha tetszik. Dermody czélbavevé, de lelkismeretének egy moczczanása ösztönzé, hogy szelíd rábeszélés hangján tenné kísérletét. A’ menykőbe, hisz adja meg ked magát, édes Brasfield uram. Mit is használ kednek az ellenállás? Tudja ki vagyok én, egy talpig becsületes ember, ’s legnagyobb örömemre lenne kednek szolgálatot tenni. Ne vesztegesd hiába fáradságod, vérszopó. Nem te juttatod-e Winington Tamást, Godser Henriket ’s Rudy Vilmost egy alávaló tudásfillérért kilójára, nyomorult. Dőre bolondnak tartasz-e engem, ki hinnék neked? Szavad sültetén, valamint nézésed és öklöd ferde ’s ügyetlen. Én téged mint együgyű pimaszt világ csúfjává teszlek ’s mint gazembert bevádollak. Nem bírva dühével, elsüté a’rendőr pisztolyát. A’ szerentűl töltött fegyver eldurranva széttépé az ügyetlen lövész karját, ’s a’fedelén át leveté a’ földre, hova, miután hasztalan próbálta volna a’ létrához kapaszkodni csaknem félholtan jutott le. A’ dragonyosok oda szaladtak felemelni, mialatt megszűnés nélkül dolgozott bent a’ fúvó, s nem gondoltak többé Blasfieldre, midőn ez egyszerre feltárva egy táblát egy lőrésnél mutatta magát. Add meg magad , kiálta hozzá az altiszt. Öt perc múltával tiétek vagyok. Négyen