Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)
1844-02-23 / 8. szám
hól összefonva ’s a’ mint legörgének lánczai, alábuktam. Huszonnégy órája éppen---- hab, azóta zárva a’ kecses ajk, melly oltárnál hazudta el egykor nekem adott esküjét, melly meghazudtolá hitét hitével ’s legyilkoló idvemel. ’S ilyen a’ lány szerelme !!—egy késektől részegülő fertelem a’ sziv. Nincs e’ földön semmi túl a’ poron ’s legnyomorultabb az ábrándozó. A’ világ egy nagy küzdhomok, rajta krokodilok vívnak óriás kigyókkal, ’s orv hiénák tigrisekkel küzdenek. Lágy eső ’s napsugárként neveli a’ becsület a’ jobb érzetek virágait, hogy a’ csalódás mint kőeső tiporja szét azt, ’s bámuljuk még is hogy semmi itt tökélyre nem mehet? Én is hát a’ legsötétebb bűnösök sorában állok? Ah őrült lehetek, nem tudom miként vett erőt keblemen a’ perez hatalma! de öntudatomnak nem voltara ura. Midőn hallam kongani a’ nászharangot, úgy tetszék koporsóm szegét verik, vagy sirkantomat döngetik. Az oltárhoz vágytam rohanni hogy zsámolyánál lemészároljam az esküszegőt, csak atyám figyelme véde meg. Szépen jött az éj, mások nyugovónak, én sirtam a’ csillagok halványnyékjét, ’s im mint éltemet, az eget is ború támadá meg, üvöltve kezde zúgni a’ szél, ’s tömött felhőtorlatokat úsztata át a’ jégen. A’ csattogány elnémult, a’ lombok méla reszketése buskomoly zúgássá vált, ’s én e’ perezben gondolék a’ boldog házaspár kéjére. Agyam gondolati öszszezavarodának, a’ dörgő vihart keblembe érzém szállani, ’s őrült ösztönöm kormánya után kergete boszuvagyom. Igen! én rohantam bőszen , öntudatlanul, egy titkot, hogy lássák majd halálom után ’s tanulják az emberek fékezni indulatuk pusztitó viharát. Nem rettegek kimondani, nemde a’ nádszál elárula Midasz titkait? de egy bus regét tudok sokba hasonlót ehez: Hol hol nem egy ifjú élt... haja barna volt mint az éj, szeme is sötét vala, ’s az ifjú egy lánykát szeretek neve ? nem, azt ki nem mondhatom , neve esküszegő hirtelen. Nem hallátok milly busán végződik a’ rege? A’ lány esket szegve másnak nyujtá kezét. A’nász éjején halkal pattant fel a’ szerelemtől mámoros pár ajtaja, ’s egy sötét domino lépett be rémes csönddel a’ hűtlen ágy szobájába. Egy villámfénynél látszék álarcza , ’s kezében egycsillamló gyilok; ’s most, ah e’ perez iszonyú vala az ágykárpit félre vonult, egy sikoltás ’s e’ szó hallszék, megboszulás. A’ férj felriadt, a’ domino az ablakon kiugrók, ’s nyomát gyilkos kiáltások üldözék. A’ torony harangjai félre kezdének kongani, a’ falu felriadt. Én is kirohantam szobám udvaráról, ’s együtt üldözök a’ gyilkost. Nem hallátok hogy gyakran a’ gyilkos üldi a’ büntelent ’s istent káromolva bünteti a’ biró az istenkáromlót. E’ világ színpadán legjobb játékos ki legjobban meghazudtolja magát. Egy szaladó alakot látánk Biánka kertjében, rá riaszt ám a’ fellármázott népét.— Egy pórifja volt ez, ki főleg is vagy egy éji kalandból térhete vissza — Ő futni kezdett ’s elfogatott, mint gyilkos.. . szabadkozott a’ népnek hogy büntelen, később kivallá, hogy egy csirkét akart lopni, haldokló anyjának éhségét enyhítendő. Én nem hittem szavának. A’ kertet ezalatt felmotozván az emberek, egy fa alatt lelek a’ domino sötét talárját, ’s álarczát; ’s mig észre vettem, elálliták lábatok A’ pórisja a’ szolgabíróhoz hurczoltatok , néhányszor tán eddig elpálczáztatott ha gyilkosságát tagadja, ’s holnap tömlöczre küldik; pőre évekig folyand, ’s addig ő e’ büniskolájának ért]növendéke leend. Majd kiszabaduland, ’s hogy a’ méltatlanul hordott büntetést kiváltsa, gyilkolni fosztni fog. Mig a’ valódi gyilkos tán fény közt elend, ’s egy hon csillagaként fog fényleni. Újra kong az óra! hah, milly rémes hangok ezek! Kitekintek. Halvány fény pislog Biánka ablakán, sötét árnyak húzódnak át a’ sugárvonalokon , őt virasztják. Ah ki mondja meg nekem él ő még ? vagy meghalt ? Él vagy meghalt, egyként jaj nekem! Jó éjt világ ! jó éjt szegény Biánka, a’ te álmod hoszszabb leend mint az élet; de édesebb is, mert a’ sir néma csöndjét, az Öntudat rémei föl nem sikoltják. II. Ma korán ébredek, egész éjen át nem volt félóra nyugalmam. Jaj kit üldözőbe keble von ! Meg kell Biankát látogatnom, hisz férje, a’ jó Toni, szivett barátom volt a’ nászig... a’ nászig, haj mert azon túl ellenem ő mint halálnak az élet, mint villámnak a’ napfény, mint pokolnak a’ menny. Bianka férje ifjú és ábrándos szelíd, haja szög, szeme nyílt ’s kék mint a’ tiszta ég, tekintetén tiszta jó lélek