Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-04-27 / 34. szám

Kisfaludytápekesíi­. I. A’ Kisfaludy-társaság f. é. april 22k én tartott ülé­sében hazánk lelkes hölgyei egyik legjelesbikének, puchói és csókái Marczibányi Lajosné, szül. raotesiczi Motesiczky Vinczentzia aszszonynak következő alapítvány - levele olvastatott fel, mellyet a’ társaság a’ t. ez. közönséggel e­­gész terjedelmében közleni édes kötelességének ismer nem­csak azért, hogy a’ magasztos honleányi erénynek ez által is nyilvánvaló hódolását kijelentse , de mert ez iraton a’ társa­ságnak egy uj, évenkénti rendkívüli jutásom­­­tétele alapszik, mit az egész közönség érdekében mi­hamarább közzé tenni tisztében állott. A’ nevezett oklevél igy hangzik: Alapítványi levél. A’ magyar iroda­lom előhaladását ’s igy a’ nemzet miveltsége fejlődését növe­kedő örömmel tekintvén, honleányi kötelességemnek tartot­tam, családom szép példája által is ösztönöztetve csekély te­hetségem szerint e’ hon virágzata fejlesztésére az által já­rulni , hogy a’ tekintetes Kisfaludy Társaságnak a’ szépiro­dalom emelésére, különösen egy költői mű jutalmaztatására esztendőnként tizenkét darab aranyat természetben életem végéig általadjak. De olly költői művekre kívánnám azokat fordítani, hogy azok, akár Románczok, Balladák, Elbeszélé­sek, Novellák, víg - vagy komoly daljátéki szövegek (libret­to) legyenek, habár nem kizárólag de leginkább némberi tet­teket és történeteket tárgyazó tartalmuknál fogva a’ némber kedélyhez még közelebb szóljanak; mert magamnak is leány­unokáim lévén ’s neveltetésük, valamint az egész magyar hölgyvilág miveltsége közelebb érdekelvén mint aszszonyt, de a’ haza közéhajtása is az volna, hogy a’ magyar hölgyvi­lág, melly eddigi idegen neveltetéséből olly nehezen emel­kedik, olly nehezen simul a’ buzgó honfiak szelleméhez , a’ nemzeti nyelvre és érzésekre nemcsak ébresztessék, hanem valahára abban meg is erősödvén a’ honfiak nemes törekvé­seiben buzgó részvéttel legyen, sőt a’ nemzeti közszellemnek ők is mind utóbb mind első nevelésben jó irányt adva e’ haza emelésére egy szívvel törekedjenek. Midőn ezen csekély bár, de jó szándéku ajánlatomat ’s illetőleg alapítványomat a’ fent kitett czélra a’ tekintetes Társaságnak azon feltétellel te­szem, hogy mind a’pályára kitűzendő költői tárgy kijelölé­sében, mind a’ pályázó és jutalmazandó művek elítélésében nekem is képviselőm által szavazatadással némi befolyást en­gedjen , egyszersmind ezen saját kezem aláírásával és szo­kott pecsétemmel megerősített alapítványi levelemet és kö­telezésemet a’ fenirt 12 aranynak évenként február lsó nap­ján a’ tek. Társaság pénztárnoka kezébe teendő fizetésére ki­adom. Kelt Pesten április 20-án 1815. Puchói és csókái Mar­czibányi Lajosné született motesiczi Motesiczky Vin­czentzia mk. (p. h.) előttünk Ujváry Mihály rak. h. ügy­véd. Előttem Svaiger Antal t biró és táblai hites ügyvéd.“ — E’levél vétele után,mellyet a’ Társaság minden pontjaiban el­fogadott , tanácskozványába vonva az alapítónő megbízott képviselőjét is, azonnal egy új, évenkénti rendkívüli jutalmat alapított meg 12 darab aranynyal,egy az alapítónő kívánságá­hoz képest, főkép némbeli tetteket és történeteket tartalma­zó akár lyrai, akár elbeszélő vagy drámai nemű költői feladatra, melly rendes verseny utján a’ Társaság kebe­lében leszen szokott után megbírálandó , ’s a’ nyertes éven­ként mindannyiszor ugyanez által megjutalmazandó ; a’ juta­lomért az alapitóné képviselőjének kinyilatkoztatása szerint a’ Kisfaludy-társaság tagjai nem tagjai egyiránt versenyez­hetvén. A’ folyó évre első feladatul, egy értelemmel a’ kö­vetkező tűzetett ki: „Kivántatik költői beszély, amelly a’ hazai történetből vett j­el­e­s a sz­ezon­oi tettben, e’ nemnek valamelly saját e­­rényét dicsőíti. Jutalma 12 arany.“ A’ pálya­művek beküldetésének változhatlan határideje 1845. évi nov. 20-a, midőn azokat, idegen kézzel, tisztán leírva’s a’szoká­sos névrejtő jeligés levélkék kíséretében a’ Kisfaludy társa­­ság titoknoka veszi által. A’ társaság reményű, hogy a’ tisz­telt írói közönség, mind irodalmunk érdekében , mind a’ lelkes alapítónő hazánk oltárára tett ezen szép áldozatának méltá­­nyából, vállvetve törekedendik , egymást minél jelesebb mű­vek létrehozásában felülmúlni. II. Emlékezetbe hozatnak ez úttal a’ társaságnak f. é. febr. 6’kán kitűzött két rendes jutalom-feladatai is 1846ra, mellyeknek változatlan határideje szinte a’ fölebb említett nov. 20ka. Az első, széptani kérdés, imez : „Egy fe­lől a’ nagynak, fenségesnek fogalma dagálylyal ’s hamis pa­­thoszszal, más felől a’népiesé az aljasnak fogalmával gyak­ran öszszezavartatván , hozassanak e­ fogalmak tisztába ’s honi íróinkból vett példákkal világíttassanak.“ — Jutalma 15 arany. — A’ második sz­épraüvi: „Készíttessék hazai tár­gyú víg eposz.“ Jutalma 25 arany. — A’ pályaraüveknek i­­degen kézzel, tiszta olvasható leírása és szerző nevét rejtő jeligés levéllel­ elláttatásához a’ mai april 22k én tartott ülés határozatából még azon figyelmeztetés is csatoltatik, hogy a’ pályázók neve a’ nélkül is rejtve lévén a’ jeligés boríték alatt, ne rejtőzzenek a’ versenyzők álnevek alá, mi a’ díj­kiosztás­nál több nehézséget sőt viszszaéléseket is idézhet elő , kü­lönben kisülvén, hogy a’ nyertes név , szerzőnek nem valódi neve, az a’ díjtól jövendőre elesik. III. Tapasztalván a’ titoknoki hivatal, mikép a’Kisfalu­­dy társaság iránt nemcsak helybeliek, de vidékiek is érdek­kel viseltetvén, ennek majd alapítóji, majd részvényesei kö­zé kívánnának lépni, de a’ Társaság alapszabályit és szer­kezetét közelebbről nem ismervén, nem tudják , kihez, mikép és mennyiben kelljen fordulniok ezek megtudása végett: a’ mai gyűlés határozatából ujlag emlékezetbe hozatnak tehát a’társaság szabályainak ide vágó pontjai, mellyek szerint pártolók­as tiszteltetnek mindazon irodalom-kedvelők, kik magokat egy vagy több évre 4 ft. pp. évi segédpénz befize­tésére kötelezik; kik e’ helyett egyszer mindenkorra 50 p. forintot tesznek le, alapítókut tiszteltetnek. Mindkét rendbe­lieknek, azon erkölcsi osztalékon kívül, mellyet a’ hazai ügy előmozdításának önérzete nyújt, a’társaság Évlapjai illető évi kötete jut kedveskedésül. Kelt Pesten, a’ Kisfaludy-Tár­­saság 1844. ápril 22-én tartott üléséből Garay Ján­os s. k. segédtitoknok. Spelatienius de Com­munlemne. (Tudományos és gyakorlati szempontból tekintve. Folytatás) Hasonló következtetésekre akadunk mind azon pártok­nál, mellyek a’ júliusi forradalom után Francziaországban kétségbevonván a’ mai álladalmak jogos és czélszerű létét, ezeknek alapját,a’ birhatás személyes jogát támadák meg, il­­lyenek voltak a’ ,Travailleurs égalitaires* czimet viselők, il­­lyenek a’Cabet hitvallását követő cormnunisták­at. Csupán az eszközökre nézve, mellyek segitségével létesíthető volna a’ birtok tekintetbeni jog-egyenlőség, térnek el egymástól,’s némellyek e’ részben a’ forradalom útját választják , mások propaganda-féle munkálkodást javasolnak, mások pedig adó­rendszer ’s egyéb törvényszerű módokról gondolkodnak. Az egykori szabólegény Weitling tankönyvében, honnan a’ schweizi communisták vezérelveiket kölcsönzék, ugyanezen nézetekkel találkozunk , csakhogy itt szerző , nem lévén lép­teiben józan ész szózata által gátoltatva tévállitásaiban sok­kal meszszebb ment és sokkal következetesebb is maradott. Mi pedig azon füzetkét illeti, mellynek czime : „Garantien der Harmonie und Freiheit,“ ennek sem egyéb szolgált a­­lapul, mint tévelygő lélek ábrándos fölfogása azon természe­ti ősállapot felől , amellyben az emberek éltek mindaddig, mig köztük birhatási és örökösödési jog nem jött létre. Pest, april 2Tkén 1815. 34­. szám lAISAIS«»*

Next