Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-04-27 / 34. szám
Kisfaludytápekesíi. I. A’ Kisfaludy-társaság f. é. april 22k én tartott ülésében hazánk lelkes hölgyei egyik legjelesbikének, puchói és csókái Marczibányi Lajosné, szül. raotesiczi Motesiczky Vinczentzia aszszonynak következő alapítvány - levele olvastatott fel, mellyet a’ társaság a’ t. ez. közönséggel egész terjedelmében közleni édes kötelességének ismer nemcsak azért, hogy a’ magasztos honleányi erénynek ez által is nyilvánvaló hódolását kijelentse , de mert ez iraton a’ társaságnak egy uj, évenkénti rendkívüli jutásomtétele alapszik, mit az egész közönség érdekében mihamarább közzé tenni tisztében állott. A’ nevezett oklevél igy hangzik: Alapítványi levél. A’ magyar irodalom előhaladását ’s igy a’ nemzet miveltsége fejlődését növekedő örömmel tekintvén, honleányi kötelességemnek tartottam, családom szép példája által is ösztönöztetve csekély tehetségem szerint e’ hon virágzata fejlesztésére az által járulni , hogy a’ tekintetes Kisfaludy Társaságnak a’ szépirodalom emelésére, különösen egy költői mű jutalmaztatására esztendőnként tizenkét darab aranyat természetben életem végéig általadjak. De olly költői művekre kívánnám azokat fordítani, hogy azok, akár Románczok, Balladák, Elbeszélések, Novellák, víg - vagy komoly daljátéki szövegek (libretto) legyenek, habár nem kizárólag de leginkább némberi tetteket és történeteket tárgyazó tartalmuknál fogva a’ némber kedélyhez még közelebb szóljanak; mert magamnak is leányunokáim lévén ’s neveltetésük, valamint az egész magyar hölgyvilág miveltsége közelebb érdekelvén mint aszszonyt, de a’ haza közéhajtása is az volna, hogy a’ magyar hölgyvilág, melly eddigi idegen neveltetéséből olly nehezen emelkedik, olly nehezen simul a’ buzgó honfiak szelleméhez , a’ nemzeti nyelvre és érzésekre nemcsak ébresztessék, hanem valahára abban meg is erősödvén a’ honfiak nemes törekvéseiben buzgó részvéttel legyen, sőt a’ nemzeti közszellemnek ők is mind utóbb mind első nevelésben jó irányt adva e’ haza emelésére egy szívvel törekedjenek. Midőn ezen csekély bár, de jó szándéku ajánlatomat ’s illetőleg alapítványomat a’ fent kitett czélra a’ tekintetes Társaságnak azon feltétellel teszem, hogy mind a’pályára kitűzendő költői tárgy kijelölésében, mind a’ pályázó és jutalmazandó művek elítélésében nekem is képviselőm által szavazatadással némi befolyást engedjen , egyszersmind ezen saját kezem aláírásával és szokott pecsétemmel megerősített alapítványi levelemet és kötelezésemet a’ fenirt 12 aranynak évenként február lsó napján a’ tek. Társaság pénztárnoka kezébe teendő fizetésére kiadom. Kelt Pesten április 20-án 1815. Puchói és csókái Marczibányi Lajosné született motesiczi Motesiczky Vinczentzia mk. (p. h.) előttünk Ujváry Mihály rak. h. ügyvéd. Előttem Svaiger Antal t biró és táblai hites ügyvéd.“ — E’levél vétele után,mellyet a’ Társaság minden pontjaiban elfogadott , tanácskozványába vonva az alapítónő megbízott képviselőjét is, azonnal egy új, évenkénti rendkívüli jutalmat alapított meg 12 darab aranynyal,egy az alapítónő kívánságához képest, főkép némbeli tetteket és történeteket tartalmazó akár lyrai, akár elbeszélő vagy drámai nemű költői feladatra, melly rendes verseny utján a’ Társaság kebelében leszen szokott után megbírálandó , ’s a’ nyertes évenként mindannyiszor ugyanez által megjutalmazandó ; a’ jutalomért az alapitóné képviselőjének kinyilatkoztatása szerint a’ Kisfaludy-társaság tagjai nem tagjai egyiránt versenyezhetvén. A’ folyó évre első feladatul, egy értelemmel a’ következő tűzetett ki: „Kivántatik költői beszély, amelly a’ hazai történetből vett jeles a szezonoi tettben, e’ nemnek valamelly saját erényét dicsőíti. Jutalma 12 arany.“ A’ pályaművek beküldetésének változhatlan határideje 1845. évi nov. 20-a, midőn azokat, idegen kézzel, tisztán leírva’s a’szokásos névrejtő jeligés levélkék kíséretében a’ Kisfaludy társaság titoknoka veszi által. A’ társaság reményű, hogy a’ tisztelt írói közönség, mind irodalmunk érdekében , mind a’ lelkes alapítónő hazánk oltárára tett ezen szép áldozatának méltányából, vállvetve törekedendik , egymást minél jelesebb művek létrehozásában felülmúlni. II. Emlékezetbe hozatnak ez úttal a’ társaságnak f. é. febr. 6’kán kitűzött két rendes jutalom-feladatai is 1846ra, mellyeknek változatlan határideje szinte a’ fölebb említett nov. 20ka. Az első, széptani kérdés, imez : „Egy felől a’ nagynak, fenségesnek fogalma dagálylyal ’s hamis pathoszszal, más felől a’népiesé az aljasnak fogalmával gyakran öszszezavartatván , hozassanak e fogalmak tisztába ’s honi íróinkból vett példákkal világíttassanak.“ — Jutalma 15 arany. — A’ második szépraüvi: „Készíttessék hazai tárgyú víg eposz.“ Jutalma 25 arany. — A’ pályaraüveknek idegen kézzel, tiszta olvasható leírása és szerző nevét rejtő jeligés levéllel elláttatásához a’ mai april 22k én tartott ülés határozatából még azon figyelmeztetés is csatoltatik, hogy a’ pályázók neve a’ nélkül is rejtve lévén a’ jeligés boríték alatt, ne rejtőzzenek a’ versenyzők álnevek alá, mi a’ díjkiosztásnál több nehézséget sőt viszszaéléseket is idézhet elő , különben kisülvén, hogy a’ nyertes név , szerzőnek nem valódi neve, az a’ díjtól jövendőre elesik. III. Tapasztalván a’ titoknoki hivatal, mikép a’Kisfaludy társaság iránt nemcsak helybeliek, de vidékiek is érdekkel viseltetvén, ennek majd alapítóji, majd részvényesei közé kívánnának lépni, de a’ Társaság alapszabályit és szerkezetét közelebbről nem ismervén, nem tudják , kihez, mikép és mennyiben kelljen fordulniok ezek megtudása végett: a’ mai gyűlés határozatából ujlag emlékezetbe hozatnak tehát a’társaság szabályainak ide vágó pontjai, mellyek szerint pártolókas tiszteltetnek mindazon irodalom-kedvelők, kik magokat egy vagy több évre 4 ft. pp. évi segédpénz befizetésére kötelezik; kik e’ helyett egyszer mindenkorra 50 p. forintot tesznek le, alapítókut tiszteltetnek. Mindkét rendbelieknek, azon erkölcsi osztalékon kívül, mellyet a’ hazai ügy előmozdításának önérzete nyújt, a’társaság Évlapjai illető évi kötete jut kedveskedésül. Kelt Pesten, a’ Kisfaludy-Társaság 1844. ápril 22-én tartott üléséből Garay János s. k. segédtitoknok. Spelatienius de Communlemne. (Tudományos és gyakorlati szempontból tekintve. Folytatás) Hasonló következtetésekre akadunk mind azon pártoknál, mellyek a’ júliusi forradalom után Francziaországban kétségbevonván a’ mai álladalmak jogos és czélszerű létét, ezeknek alapját,a’ birhatás személyes jogát támadák meg, illyenek voltak a’ ,Travailleurs égalitaires* czimet viselők, illyenek a’Cabet hitvallását követő cormnunistákat. Csupán az eszközökre nézve, mellyek segitségével létesíthető volna a’ birtok tekintetbeni jog-egyenlőség, térnek el egymástól,’s némellyek e’ részben a’ forradalom útját választják , mások propaganda-féle munkálkodást javasolnak, mások pedig adórendszer ’s egyéb törvényszerű módokról gondolkodnak. Az egykori szabólegény Weitling tankönyvében, honnan a’ schweizi communisták vezérelveiket kölcsönzék, ugyanezen nézetekkel találkozunk , csakhogy itt szerző , nem lévén lépteiben józan ész szózata által gátoltatva tévállitásaiban sokkal meszszebb ment és sokkal következetesebb is maradott. Mi pedig azon füzetkét illeti, mellynek czime : „Garantien der Harmonie und Freiheit,“ ennek sem egyéb szolgált alapul, mint tévelygő lélek ábrándos fölfogása azon természeti ősállapot felől , amellyben az emberek éltek mindaddig, mig köztük birhatási és örökösödési jog nem jött létre. Pest, april 2Tkén 1815. 34. szám lAISAIS«»*