Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-09 / 81. szám
dálkozni, ha az önálló, szabad röptű, ’s kifejlett lelkű ifjak száma olly kevés ? ha a’ legszebb tehetségű ifjak is eltöltvén életök legszebb, ’s viritóbb korát, az illy lélekölő ’s még e’ mellett idegen nyelven tanult dolgokkal kedvöket vesztve hagyják oda iskoláikat, ’s bámulva tapasztalván, mi egészen más elemek kívántainak a’ nagy világ tengerén való átevezésre, mint millyennel elméjöket iskolában terhelék , egyedül éltök föntartását veszik czélul, ’s a’ velők megutáltatott ’s iskolai porral gyárt tudományokat ollyabbal —noha fájdalom! többnyire későn — cserélik fel, mellyeknek gyakorlati hasznát látják és tapasztalják ? Az tehát, mi a’testi és szellemi nevelést illeti, nálunk nagy részben még vagy hiányzik, vagy a’legferdébb irányban kezeltetik. Azt nem is akarom vizsgálni, hogy váljon a’ természet igényeinek megfelelőleg történik valami ? még ott is, hol a’ társadalmi institutiók legészszerűbb , ’s legemberiebb meggyőződésből származó elveken nyugszanak , — még ott is idő előtti,ez előítéletekkel még most is teljes korban ollyasmit keresni; — annál inkább az lenne pedig egy olly nemzetnél, mellyet ezred éves balitéletek ’s a’ sors vak kényétől mért jogok, érdemek, és előnyök iránti legembertelenebb fogalom csontkérge font körül. Annál inkább mondom egy illy nemzetnél; mert különben is igen meszsze van még az összes emberiség is azon időtől, mellyben régen várt megváltója megszületik , ’s a’ jog, és igazság szent husvétjét megünneplendi. De ezen eszmét nem tanácsos tovább feszegetni, az emberek különben is annyira gyűlölik az igazságot, hogy készebbek örök csalódásban élni, mintsem annak legkisebb világát, — mellynél gyöngeségeik , ’s durva önzésök undorító alakban tűnnek fel — eltűrni. Áttérek tehát most azon elvek előterjesztésére , mellyek a’ sajátlagos nemzeti nevelés alapjául szolgálnak — tájékozó előzvénynek kérvén nézetni mind azokat, miket fönebbi soraimban elmondottam. — Miért is második elvül tűzöm ki: Az ifjú nemzedék nevelésének szűkségkép azon eszme ’s érzelem által kell vezéreltetni, melly a’ társadalmi institutiókban uralkodik. Ezen elv már nem uj ; a’ hires franczia tudós Matter is bevallotta azt; azonban innen koránsem következik, hogy akár az ó, akár az én részemről ne volna eredeti, mert vágynak igazságok , mellyekről ezerek keblében is egy azon hit él, ’s vágynak — igazságok, mellyekről, ha egy azon mérveszsző szerint ítéltetnek meg — milliók keblében is egyazon hitnek kell élni. De különben sem az itt főczélom , hogy elvekbeni eredetiséget fitogtassak, mert elveim ép úgy közösek mint minden igaz alapelvek, a czélom inkább a’jó, és igaz fogalmainak terjesztése. Ez elv iránt tehát nézeteim Matteréivel együtt ide mennek ki. Társadalmi intézkedésinknél uralkodó eszme, a’ szabadság , a’ szabadság lehető legnagyobb öszszege, mint természeti jog, ’s mint a’ jóllét lehető legnagyobb öszszegének észszerű feltétele. Ez a’mi hitvallásunk. A’szabadságnak kell tehát egész nemzeti nevelési rendszerünkben az első helyen’állani. Mi a’jelentése ezen szabadságnak ? Mennyire terjed, mellyek határai? Mert egy jogunk sem határtalan. Minden jog, minden érdek, törvényes testületben, a’ legfőbb törvénynek, az önfentartás törvényének van alávetve, melly a’ rendnek , a’ békés léteinek , a’ szabályozott mozgásnak eszméje. Ezek azon egyedüli korlátozások , mellyek a’ szabadságot a’ nevelésre nézve érhetik; de a’ szabadság mind azon korlátozásoknak szigorúan, és feltétlenül alá van vetve, mellyeket a’ nemzetek legfőbb törvénye mindig követel. A’ szabályozott szabadság, a’legfőbb érdekeknek alárendelt szabadság, csak ez az egyedüli jó, egyedül üdvös szabadság, mert csak az ilyen tarthatja fen magát, az ilyen erősödhetik, és gyarapulhat; egyedül ezen szabadság az, melly soha nem fajul zabolátlansággá, ’s melly az okosság nőtestvéréből,vagy leányából, soha nem válik a szenvedély rabnőjévé , a’ közromlás eszközévé. — Egész nevelésünkben többé, vagy kevésbbé uralkodik a’ szabadság,mind azt tanítani ,mi törvényeink ’e józan ész törvényei szerint megengedhető , ’s tanítani mind azt, mi szokásaink — ’s azon szokásokon alapszik, mellyeket az erény helyben hagy. Ezen túl már nem tudnám, mi volna szabadság; talán azon szabadalom lenne az, melly akármi nemű kérdések feszegetését megengedné, mind azon kérdésekét, mellyeket a’ nemzet szelleme elismer, mellyeket a’ haladás eszméje előállít, mellyeket a’ legnevvesb honszeretet sugall,’s elővenni, fürkészni, eldönteni nemcsak megenged, sőt parancsol is. De iskoláinknak soha sem szabad elaljasulniok , a’ tudományt soha sem kell az utczák szögletein áruba bocsátani; a’ tanulványoknak nem szabad iparággá, ’s a’ muzák adományinak kereskedelmi czikkekké válniok. Bírói testületek a’ törvénykiszolgáltatásnak; hadsereg a’ haza uralmának— nyilványos oktatók pedig a’ nevelés felszentelt papjai. A’ törvény köteles az ő jogaikat tisztelni’s hivatalukat illő tekintélyben tartani. — A’ képességhez alkalmazott szolgálat, a’ szolgálatokhoz szabott előmozdítás bizonyos társasági helyzet, melly a’más hatóságok helyzetével egy folyamatban van, sőt egy kevés azon tiszteletből,’s azon dicsőségből is, mellyek nélkül sem a’ tudományok , sem a’ művészetek nem virágozhatnak: ime itt van mind az, mit az oktatók és nevelők követelnek. Ezek csak azt követelik , mit sem a’ törvény, sem az állományi hatalom meg nem tagadhat azon tanítói testülettől, melly az ország jövendő sorsát kezeiben hordozza. Azon érzelmet illetőleg pedig, melly a’ társadalmi intézvényekben uralkodik, ’s melly a’ társadalmi testület életét képezi , meg kell jegyeznünk, hogy azon érzelmet a’ haladás eszméje képviseli. Ez a’nevelés legszentebb alapja. Haladás institutióinkban, ’s mint mind a’ kettőnek eredménye , haladás társasági létünkben; és ez az, mit, mint magvat okosan kell elvetni, ’s az ifjú lelkekben mélyen meggyökereztetni. Ezt könnyen félreérthetni, balra magyarázhatni; ’s azon ellenvetést lehet tenni, miszerint a’ haladás eszméje kétszeresen bonyolódott eszme, mert először is egy bizonyos kifejezésről, azután pedig egy másik magasztosabbról van szó; ellenvethetni még, hogy itt a’ haladás három különböző viszony között létezik; képes lesz é az ifjúság ezt felfogni, ’s megérteni ? fogja é azt akarni ? — Csudálatos idétlenség volna elemi iskolákban a b c helyett a’társasági haladást magyarázgatni. De hát az is idétlenség volna,olyan ifjú előtt magyarázgatni azt, ki történetírási,philosophiai, erkölcstani, és törvényhozási leczkéket hallgat? Épen nem, sőt inkább igen helyes,ezen eszméből indulva mindezen tanítási ágaknak alapját képezni. Mennyivel más , mennyivel szebb tudomány lesz a’ historia, ha az ifjú szemei előtt főkép azon történeteket fejtegeti, mellyek arra mutatnak , hogy az első emberi társaság, kezdet óta a’ kifejlődés azon legfensőbb fokáig , mellyre ezen tekintetben a legjobban álló nép jutott, a’ társadalmi testület minden viszonyaiban , jogaiban érdekeiben,’s minden mozgalmaiban haladás uralkodott? Még a’ philosophia az erkölcstudomány, ’s a’ törvényhozás is más fontosságot nyernek az által, ha az első , a’szellemi haladás, ha a’ második az erkölcsi haladás, ’s ha a’ harmadik a’ legbölcsebb emberek által tett azon kiseretek tudományává lesz, mellyek azért tétettek , hogy bizonyos szabályok öszszemunkálása által, az erkölcsi, a’ szellemi, és társasági haladást öszhangzásba hozzák, és siettessék. Még többet mondok , nemcsak minden ifjúba, ki a’ népek feletét felfogni, és szokásaikat, törvényeiket, ’s tanulásaikat kifürkészni kiváncsi, hanem minden tanítványba, kinek szivét, és eszét, kiképezni, kiből becsületes embert, és hasznos polgárt akarunk nevelni, a’ haladás eszméjét, és kötelességét kell korán lelkébe ültetnünk. Arra kell tanítanunk,hogy minél fiatalabb,’s gyöngébb, tudatlanabb, és haszonvehetlenebb a’ világon, annyival inkább kell testi és erkölcsi te