Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-09 / 81. szám

dálkozni, ha az önálló, szabad röptű, ’s kifejlett lelkű ifjak száma olly kevés ? ha a’ legszebb tehetségű ifjak is eltöltvén életök legszebb, ’s viritóbb korát, az illy lélekölő ’s még e’ mellett idegen nyelven tanult dolgokkal kedvöket vesztve hagyják oda iskoláikat, ’s bámulva tapasztalván, mi egészen más elemek kívántainak a’ nagy világ tengerén való átevezés­­re, mint millyennel elméjöket iskolában terhelék , egyedül éltök föntartását veszik czélul, ’s a’ velők megutáltatott ’s is­kolai porral gyárt tudományokat ollyabbal —noha fájdalom! többnyire későn — cserélik fel, mellyeknek gyakorlati hasz­nát látják és tapasztalják ? Az tehát, mi a’testi és szellemi nevelést illeti, nálunk nagy részben még vagy hiányzik, vagy a’legferdébb irány­ban kezeltetik. Azt nem is akarom vizsgálni, hogy váljon a’ természet igényeinek megfelelőleg történik­­ valami ? még ott is, hol a’ társadalmi institutiók legészszerűbb , ’s legem­­beriebb meggyőződésből származó elveken nyugszanak , — még ott is idő­ előtti,ez előítéletekkel még most is teljes kor­ban ollyasmit keresni; — annál inkább az lenne pedig egy olly nemzetnél, mellyet ezred­ éves balitéletek ’s a’ sors vak kényétől mért jogok, érdemek, és előnyök iránti legemberte­lenebb fogalom csontkérge font körül. Annál inkább mondom egy illy nemzetnél; mert különben is igen meszsze van még az összes emberiség is azon időtől, mellyben régen várt meg­váltója megszületik , ’s a’ jog, és igazság szent husvétjét megünneplendi. De ezen eszmét nem tanácsos tovább feszegetni, az em­berek különben is annyira gyűlölik az igazságot, hogy ké­szebbek örök csalódásban élni, mintsem annak legkisebb vi­lágát, — mellynél gyöngeségeik , ’s durva önzésök undorító alakban tűnnek fel — eltűrni. Áttérek tehát most azon elvek előterjesztésére , mellyek a’ sajátlagos nemzeti nevelés alapjául szolgálnak — tájéko­zó előzvénynek kérvén nézetni mind azokat, miket fönebbi so­raimban elmondottam. — Miért is második elvül tűzöm ki: Az ifjú nemzedék nevelésének szűkségkép azon esz­me ’s érzelem által kell vezéreltetni, melly a’ társadalmi in­­stitutiókban uralkodik. Ezen elv már nem uj ; a’ hires franczia tudós Matter is bevallotta azt; azonban innen koránsem következik, hogy a­­kár az ó, akár az én részemről ne volna eredeti, mert vágy­nak igazságok , mellyekről ezerek keblében is egy azon hit él, ’s vágynak — igazságok, mellyekről, ha egy azon mér­­veszsző szerint ítéltetnek meg — milliók keblében is egya­zon hitnek kell élni. De különben sem az itt főczélom , hogy elvekbeni eredetiséget fitogtassak, mert elveim ép úgy közö­sek mint minden igaz alapelvek, a czélom inkább a’jó, és igaz fogalmainak terjesztése. Ez elv iránt tehát nézeteim Matteréivel együtt ide mennek ki. Társadalmi intézkedésinknél uralkodó esz­me, a’ szabadság , a’ szabadság lehető legnagyobb öszszege, mint természeti jog, ’s mint a’ jóllét lehető legnagyobb ösz­­szegének észszerű feltétele. Ez a’mi hitvallásunk. A’sza­badságnak kell tehát egész nemzeti nevelési rendszerünkben az első helyen’állani. Mi a’jelentése ezen szabadságnak ? Mennyire terjed, mellyek határai? Mert egy jogunk sem határtalan. Minden jog, minden érdek, törvényes testületben, a’ legfőbb törvény­nek, az önfentartás törvényének van alávetve, melly a’ rend­nek , a’ békés léteinek , a’ szabályozott mozgásnak eszméje. Ezek azon egyedüli korlátozások , mellyek a’ szabadságot a’ nevelésre nézve érhetik; de a’ szabadság mind azon korláto­zásoknak szigorúan, és feltétlenül alá van vetve, mellyeket a’ nemzetek legfőbb törvénye mindig követel. A’ szabályozott szabadság, a’legfőbb érdekeknek alá­rendelt szabadság, csak ez az egyedüli jó, egyedül üdvös szabadság, mert csak az i­lyen tarthatja fen magát, az i­lyen erősödhetik, és gyarapulhat; egyedül ezen szabadság az, melly soha nem fajul zabolátlansággá, ’s melly az okosság nő­­testvéréből,vagy leányából, soha nem válik a­ szenvedély rab­nőjévé , a’ közromlás eszközévé. — Egész nevelésünkben többé, vagy kevésbbé uralkodik a’ szabadság,mind azt taníta­ni ,mi törvényeink ’e józan ész törvényei szerint megenged­hető , ’s tanítani mind azt, mi szokásaink — ’s azon szokáso­kon alapszik, mellyeket az erény helyben hagy. Ezen túl már nem tudnám, mi volna szabadság; talán azon szabadalom len­ne az, melly akármi nemű kérdések feszegetését megenged­né, mind azon kérdésekét, mellyeket a’ nemzet szelleme elis­­mer, mellyeket a’ haladás eszméje előállít, mellyeket a’ leg­­nevvesb honszeretet sugall,’s elővenni, fürkészni, eldönteni nemcsak megenged, sőt parancsol is. De iskoláinknak soha sem szabad elaljasulniok , a’ tudo­mányt soha sem kell az utczák szögletein áruba bocsátani; a’ tanulványoknak nem szabad iparággá, ’s a’ muzák adományi­nak kereskedelmi czikkekké válniok. Bírói testületek a’ tör­vénykiszolgáltatásnak; hadsereg a’ haza uralmának— nyil­­ványos oktatók pedig a’ nevelés felszentelt papjai. A’ törvény köteles az ő jogaikat tisztelni’s hivatalukat illő tekintélyben tartani. — A’ képességhez alkalmazott szolgálat, a’ szolgálatok­hoz szabott előmozdítás bizonyos társasági helyzet, melly a’más hatóságok helyzetével egy folyamatban van, sőt egy kevés azon tiszteletből,’s azon dicsőségből is, mellyek nél­kül sem a’ tudományok , sem a’ művészetek nem virágozhat­nak: ime itt van mind az, mit az oktatók és nevelők kö­vetelnek.­­ Ezek csak azt követelik , mit sem a’ törvény, sem az ál­lományi hatalom meg nem tagadhat azon tanítói testülettől, melly az ország jövendő sorsát kezeiben hordozza. Azon érzelmet illetőleg pedig, melly a’ társadalmi intéz­­vényekben uralkodik, ’s melly a’ társadalmi testület életét ké­pezi , meg kell jegyeznünk, hogy azon érzelmet­ a’ haladás eszméje képviseli. Ez a’nevelés legszentebb alapja. Hala­dás institutióinkban, ’s mint mind a’ kettőnek eredménye , ha­ladás társasági létünkben; és ez az, mit, mint magvat okosan kell elvetni, ’s az ifjú lelkekben mélyen meggyökereztetni. Ezt könnyen félreérthetni, balra magyarázhatni; ’s a­­zon ellenvetést lehet tenni, miszerint a’ haladás eszméje két­szeresen bonyolódott eszme, mert először is egy bizonyos kifejezésről, azután pedig egy másik magasztosabbról van szó; ellenvethetni még, hogy itt a’ haladás három különböző viszony között létezik; képes lesz é az ifjúság ezt felfogni, ’s megérteni ? fogja é azt akarni ? — Csudálatos idétlenség volna elemi iskolákban a b c he­lyett a’társasági haladást magyarázgatni. De hát az is i­­détlenség volna,o­lyan ifjú előtt magyarázgatni azt, ki törté­­netírási,philosophiai, erkölcstani, és törvényhozási leczkéket hallgat? Épen nem, sőt inkább igen helyes,ezen eszméből in­dulva mind­ezen tanítási ágaknak alapját képezni. Mennyivel más , mennyivel szebb tudomány lesz a’ historia, ha az ifjú szemei előtt főkép azon történeteket fejtegeti, mellyek arra mutatnak , hogy az első emberi társaság, kezdet óta a’ kifej­lődés azon legfensőbb fokáig , mellyre ezen tekintetben a legjobban álló nép jutott, a’ társadalmi testület minden viszo­nyaiban , jogaiban érdekeiben,’s minden mozgalmaiban hala­dás uralkodott? Még a’ philosophia az erkölcstudomány, ’s a’ törvényhozás is más fontosságot nyernek az által, ha az el­ső , a’szellemi haladás, ha a’ második az erkölcsi haladás, ’s ha a’ harmadik a’ legbölcsebb emberek által tett azon kiser­e­tek tudományává lesz, mellyek azért tétettek , hogy bizonyos szabályok öszszemunkálása által, az erkölcsi, a’ szellemi, és társasági haladást öszhangzásba hozzák, és siettessék. Még többet mondok , nemcsak minden ifjúba, ki a’ népek feletét felfogni, és szokásaikat, törvényeiket, ’s tanulásaikat kifürkészni kiváncsi, hanem minden tanítványba, kinek szi­vét, és eszét, kiképezni, kiből becsületes embert, és hasz­nos polgárt akarunk nevelni, a’ haladás eszméjét, és köteles­ségét kell korán lelkébe ültetnünk. Arra kell tanítanunk,hogy minél fiatalabb,’s gyöngébb, tudatlanabb, és haszonvehet­­lenebb­­ a’ világon, annyival inkább kell testi és erkölcsi te­

Next