Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-26 / 8. szám

gos naplókat, üzeneteket, és fölirásokat olly megjegyzé­sem mellett mutatok be, hogy a’ sajtó alól még ki nem került irományok is annak idejében le fognak küldetni. Végre meg kell említenem , hogy az országos közadó a’ szokott föltételek és ovások mellett az eddigi summában 4,395,244 frtban 38­/2 krban , úgy ezen fölül a’ katona -­szedés segedelmezésére szükséges 7­5.000 p.ft 1844dik évi november 10től 1847ikévi november 10eig megajánltattak. Ezek valának tehát az elenyészett országgyűlésnek főbb vonásai, mellyeket követi állásomnál fogva a’ t.nemes tanács és nemes választott hites közönség előtt előterjesz­teni kötelességemnek ismertem ; részt vettem és vettünk időközileg lelépett érdemteljes követtársammal az ország­gyűlési tanácskozásokban , fölszólaltunk ott , hol és midőn czélszerűnek tartottuk a’ fejedelem, közhaza, és e’ város közönsége öszszekapcsolt érdekében , — főfeladatunk és feladatom volt, polgártársainknak hasznát erőnk és erőm csekélységéhez képest előmozdíthatni; szóval, teljes erő­vel megfelelni azon birodalomnak , melly a’ még akkor előt­tem ismeretlen ’s nem mindenkor tövis nélküli követi pályá­ra olly véletlenül felhívott. Most már hoszszú 18 hónap le­forgása után, viszszatérve az általam soha nem felejthe­tett kis hazámba, viszszatérve az általam igen tisztelt pol­gár­társaim rokon körébe, lelépve követpályámról, mint egyes polgár pártfogásukba , kedvezésükbe és bizodalmuk­­ba magamat tisztelettel ajánlom. F51ezélitási !) Még a’ múlt júniusi Pesti Hírlapban (362 szám) na­gyon megrovatott az , hogy honfiaink néhányai Angolhon­ból honunkba száz vadászebet hozzanak. Én ezen czikket helytelennek ’s kárt is okozhatónak tartván, mindjárt felelni akartam. De a’ Pesti Hírlap azután csak hamar más kezek­re jutván , el és akkorra halasztottam feleletemet, midőn a’ czikk írójával az előbbi téren fogok újra találkozhatni. Azonban e’ reményem mindeddig nem valósult; — másfe­lől pedig alább kifejtendő okok egy olly fölszólitás ’s nyilat­kozat tételére bírtak , melly az említett czikkben megrótt tárgygyal öszszefüggésben van, azért felszólításomat ’s nyilatkozatomat ama czikkrel némi észrevételeimmel kö­töm öszsze. A’ fővárosi újdonságok írója mondott czikkében elmé­sen és furcsán, de éles gúnynyal sorolja elé, hogy élmén­yén e’ hon hatalmas fiainak néhányai a’ dicső Albionba, onnan miket nem hoztak; hanem hogy hoztak 100 vadász­ebet , mellyeket ő ,foxhuntereknek“ róka-vadászkutyák­nak nevez. Sok vita sok harcz folyt már hírlapokban a’ mondot­taknak hol modora hol elvei fölött. Én ez úttal a’ nevezett czikknek nem modorát, nem elvét, hanem ezeknek alkal­mazását hibáztatom. A’ mondottak elmés és mulattató mo­dora ellen semmi kifogásom; keblének érzetében ’s elvei­ben is osztozom ; de az alkalmazást szerfölött elvetettnek tartom. Gúnyolva szólal föl az ellen , ’s megrója azon nem tudom kiket , kik száz vadászebet hoztak nagy költséggel Angolhonból. Ezen sem alapos sem helyes megrovás kút­fejének azt tartom , mi a’ legtöbb nem alapos és nem he­lyes állításoknak szokott kútfeje lenni, t. i. hogy gyakran mondatik helyeslő vagy megrovó ítélet ollyanról, mihez a’ helyeslő vagy megrovó nem ért. Nem vizsgálom, hogy mi­hez illő, mihez nem illő érteni vagy nem érteni; sok tárgy van , mihez különböző helyzetbelieknek épen nem szégyen ’s igen természetes is nem érteniük; azonban illy tárgyról nemcsak jó, de szükséges is az illy ahoz nem értőnek nem szólan . Angol róka-­vadászatról , vadászokról, lovakról és ebekről, ha tud sem árt, de ha nem tud is nemcsak igen tiszteletre méltó ember, de érdemdús honfi, ’s deréki­ó is lehet valaki ; azonban ha valaki azokról írni akar, még pedig mint szigorú biró palczát törve, ’s a’ gúny csípős ostorát suhogtatva szólal föl, annak mind azt nemcsak fö­­lülegesen , hanem gyökerében ’s egész valójában kell is­merni. Az említett gúny és megrovás iránti további nyilat­kozatom előtt még meg kell jegyeznem, hogy fox-hunter akár uj akár régi nyelvén a’ vérivó magyarnak róka- va­dászkutyát alig teszen, hanem teszen vagy róka- vadá­szatra jól használható vadászlovat, vagy pedig vadászt, mi kettő közül ha az elsőből hoztak ’s hozhattak volna azon megrótt egyedek száz darabot, szintúgy lehetne nekik sze­rencsét kívánni , mint a’ honnak, ha a’második feléből le­hetne száz példányt magunkhoz hozni ’s magunkévá tenni; mert Angolhonból lehetne száz olly kijelölt róka- vadászt kiszemelni, kikkel legalább fél annyi millió mellett még sok szép olly tudományos ismeret jőne hazánk által, melyek­nek bőviben nem vagyunk. A’ hatszoros ,sok nemz­et is szint­­olly kevéssé találom bizonyosnak, mint szépen hangzónak; mert sem abból, hogy valaki száz vadászebet hozott , nem következik a’ hatszoros kivánatok közül egyet vagy többet hozott Angliából, ne hozhatna száz vadászebet is. Ezeket nem azért ’s nem arra alapítva mondom, hogy már többen hoztak és hoztunk Angolhonból egyszer is másszor is lova­kat ’s ebeket, kik vagy már magunkkal vive , vagy ott sze­rezve , a’ hatszorosan elénekelt kivonatok ’s kellékekből is hoztunk haza egyet- mást. Lehet, hogy valaki ebből vagy eb nélkül de ebül tér Angolhonból viszsza , az az a’ honi jó pénzt otthagyva, ’s pótlékául semmi hasznost sem, vagy legalább az ott hagyott pénzzel föl nem érőt hozva, így tértek-é a’ kérdéses urak viszsza, nem tudom; reménytem ’sóhajtom, hogy nem. Azonban bátran merem állítani, hogy azon száz ebnek honunkba hozatala köszönetét érdemlő ’s hasznos dolog. A’róka-’s általában a’ lóvasi vadászatokról sem lehet koránt is azt mondani, a’mit a’Daguerreotyp különben igen elmés és helyes itéletű Írója a’ lóversenyről épen nem he­lyesen mond, hogy t. i. .,a’ lófuttatás : lófuttatás.“ Sok do­log van, mi czimjénél jóval kevesebbet, de van ollyan is , mi annál sokkal többet rejt. Hogy a’ róka- ’s más illy ne­mű lóvak­ vadászat minő hatalmas tényezője közvetlen a’ bátorságnak, ügyességnek ’s férfiasságnak, közvetve pedig a’ lótenyésztésnek; valamint, hogy azon tulajdonok minden nemzetnél hasznos , nálunk pedig ritka vagy ritkuló lé­tükért is mennyire kívánatosak , az utóbbi pedig a’ nemzeti gazdaságnak minő nevezetes és buzgó részvétet igénylő ága: mindezt könyvböl­sl könyv nélkül tudhatja minden, ki ha külföldi könyveket nem, legalább gróf Széchenyinek, és szegrólvégről nekem is e tárgy körüli iratainkat olvas­ta , vagy ki Angolhont, ’s más nemzeteket nemcsak gőzös­ről vagy postakocsiról vizsgálta , vagy valami szobatudós félszeg irataiból, hanem igazán ismeri; de mindazt könyv­­nélkül is tudhatja vagy legalább tudhatná minden , ki a’ dolog felől elfogulatlan ’s annak felső kérgén keresztül hat­va túl is akar gondolni. Valamint a’ lóverseny, úgy lovasi vadászat létrehozatala körül is gróf Széchényi István volt az, ki honunkban legelőbb ’s legtöbbet fáradott, és hogy ezen fáradozásiban ha egyebe nem is, de ha napszámosa lehettem ’s voltam , nem kevésbbé szolgál örömemre, mint büszkeségemre;­ mert valamint ő mindazt, sokak viz- vagy mocsár-egyénen (niveau) fölül és sokkal fölül álló szép és szent czélból tette, úgy én is ugyanazon ösztönből mű­ködtem mellette ; ’s mert e’ működéseinknek lett ’s van több oldalú ’s ha nem gyorsan növekedő , de folytonosan öreg­­büló foganatja. Kik azóta egyik vagy másik tárgyat süker­­rel mozdították elő, mind annyi érdemet szereztek magok­nak; mert mind annyi szolgálatot tettek a’honnak. A’ tett szolgálat kétségkivüli,­hogy az érdem erkölcsileg is mi !) Minthogy e’jeles Felszólítás testvérkét hazánk állattenyésztési egy kitűnő ágának előmozdítására czéloz , szerfölött hasznos és korszerűnek véltük azt, az Érd. Híradó után Társalkodónkba fölvenni annál inkább , mivel az olly hazafi kedélytől szár­mazik , ki mind a’két hazának köztisztelet tárgya. A’ szerk. 30

Next