Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-20 / 23. szám

23­. szám. Pest, martius 20-án 1845. He­yes szónoklatról. Teljes birtokában lenni a’ nyelvnek, mellyet a nép beszél: ez első s elengedhetlen föltétel. — Igyekezned kell nemcsak azon, hogy a’ beszéd hibátlanul zengjen ajkaidról, hanem arra is, hogy kedves hajlékonysággal's gazdag változékony­sággal , tisztán kinyomva és szívre és lélekre erőben munkálva, okaidnak ’s érzelmidnek aka­ratodtól függő tolmácsa le­hessen. Kölcsey. Elvégre annyi kinos év után Magyarországnak is ütött az éra ébredésre talán , nem halálra. A’népéletünk kezde­tével ránk tolt, 800 évig mostoháskodott diák nyelvig a szét­töretett , ’s az édes anyanyelv , mellyet apáink Volga mel­lől hozának , diadalmasan emeltetett helyibe d­plomatikai polezra. A’ nyelv-apostolok és tudós társaság hivatalos szor­galma által bővíttetett, csinos bittatott és termei az ország­gyűlésnek , és termei a’ megyéknek honi nyelven szólnak a’ honi érdekek fölött; ’s ez helyhatósági országban igy is illik. — Ez édes reményt nyujta , hogy a’ költők zengzeté­­ben már már megdicsőült nyelv szónokink ajkain csodákat művelend. Eíivők — én legalább hivém — hogy kik annyi per quam regulam­mal ’s annyi s­i­n­t­a­x­i­s­sal igye­keztek cicerói fenségre, a’ nemzeti nyelvet annyira elsa­­játitandják, hogy az bőven’s áradólag, tisztán hibátlanul zen­gend ajkaikon. És im csalatkozánk , legalább én csalatkoz­tam. Voltam néhány megyei teremben ’s a’ helyett, hogy szónokokat hallottam volna, kik a’ nyelv hatalmával bírván a’ kedély- hullámokat emelni vagy csilapítani tudták volna — tisztelet a’ kivételeknek! —hallottam dajkanyelven mondott grammatikátlan fülsértő beszédeket, mellyek Pharaó sovány teheneiként a’ beszéd tartalmi érdemét is elnyelék. Igen uraim! ügyelni a’ grammatikai hibákra szónoklatban nem tartozik a’ praetor minimáji közé ! — Megyei szónokink következőkre oszlanak fel: vagy 1) ollyak, kik eléglik a’ dajkanyelvet, ezek beszédjét hall­gatni nyelvértőnek mulatság ; 2) vagy ollyanok, kik nem ide­genek a’ magyar szótól, de azt rosz­t­álértelemben hasz­nálják. Hallottam egy jeles táblabirótól , ki midőn egy úrról vala szó, azt igy dicsérte meg : „két lakomája—értsd háza— van Pesten.“ Egy másik hivatalába igy kö­szönte be : m a g­a­m r­ó 1 e’ hivatalt nem nélkülöz­hetem, kérem a’ t. KK. és RR. segítségét. Ez aztán valódi satyra .­ A’ 3dik osztályba jőnek a’ tisztán hi­bátlanul szólók , kiknek bizony nem épen legio számuk. E’ három osztály szónoklata azonban koránsem az , mellyet a’ szónoklattan alacsony, közép és fenségesnek mond. Ezek közűl az elsők ’s másodikak ajkin hangzik a’ sok nyelvhiba, a’ sok stylvirág: izé, ejnye; a’ sok idiotismus , provincialismus, germanismus, latinismus, so­loecismus , ’s a’ jó Isten tudja, még mi­féle : ismus !­X. megye teremében többször voltam , ’s hallottam stylvirágokat, minőktől ember viszszaborzad. Tagadhatlan, hogy vannak ott szónokok magasan fellengzők, de ki tisz­tán hiba nélkül beszél, csak­­ kettő. Egy napi szónoklat alatt többet feljegyeztem négyszáz csak grammatikai hibá­nál. És oh szónoklat istennője és te Cicero ! — Bizony még egyszer mondom, a’ nyelv-szabatosság szónoklatban nem tartozik a’ praetor minimáji közé ! Lelkesedés nélkül nincs szónoklat, — szónoklat nincs nyelv nélkül; mi alkotta dalhanguvá a’ görög nyelvet, hanem a’ szónoklat, a’ prosa poésise ? Mi tette maradandóvá a’ régi görög és latin szónokok iratit, ha­nem az, hogy ezek a’ kinyomásra épen annyit fordítottak, mint a’ tartalomra. Forma dat esse rei. Ám hányjátok fel Cicero beszédeit; leltek e azokban egyetlen grammatikai hibára ? Ki azonban azt gondolná — mivel gondolja elég _, hogy csak írónak kell lenni jó stylistának, az nem érti e’ szép szót: szónoklat. A’ közönséges ember úgy ir mint beszél, mig a’ nyelv hatalmával biró szónok úgy beszél , mint ir , e’ kettő közt legalább is van annyi különbség, mint szerelemvallás és vallásszerelem, ’s Both- káplár és káplár­bot között. Az igazi szónok ha ír, ha szól, lelkesedését nyomja ki, írásával velőket ráz ; — szavával a’ szenvedélyek hullám- hatalmára üt és lecsilapulnak; más szavára hullá­mot vet a’ szív. Ismerjétek a’ szónoklat hatalmát. Demos­­tb­en a’ harezon futó emberke csodát űz nyelvével,mert uraim a’ nyelv-szónoklatban vajmi nagy. Gyűlölöm lelkemből a’ corruptiv rendszer azon embereit, kik szónoki erővel nem bírván zengő érczczel és pengő czimbalommal vásárolnak pártot, kik a’ silány grammatikátlan beszéd hallatára hólya­got tapsolnak tenyereiken. Az igazi szónok illyenre nem szorul , szavával ragad el és győz. — A’ nyelv teljes birtoka ad rögtönzésbeli ügyességet, e’ nélkül a’ leggenialisabb szónok is, érzelmeinek , miktül elborul lelke, szavakat nem lelvén, untat és csak körülír ’s e’ mellett, ha még majd grammatikátlankodik, beli gyöngy lesz beszéde ! Valóban szégyen, hogy midőn annyi nyelvet tudunk rendszeresen, a’ magyar nyelv elemi grammatikáját sem is­merjük. Halálra szégyenelnek, ha egy diák szót roszul ír­nánk , vagy mondanánk ki ’s annyi magyar nyelvhibát olly egykedvüleg követünk el. Sőt annyira jöttünk már, hogy a’ csinosabb nyelvű szónokokat hígvelejű politikai köstön­­etüknek gúnyoljuk, vagy mi gyakoribb, az illyeket azzal vá­doljuk — ha ugyan vád lehet — hogy készített beszédeket szavalnak.Ki h­atárzottan beszél : az érthetlen;igy lesz az is­kolabölcsek előtt Hegel észtana mysticismus, a’nyelvértet­­lenek előtt minden virágos beszéd: nyelvpritty, ’s a’szó­nok az ő nyelvükön : flasculista. —­­ Térjünk a’ megyei jegyzőkhöz által. Több megyében hallottam jegyzői szerkesztést fel­olvastatni grammatikai hibáktól hemzsegő­, ’s mig a’ hall­gatók a’ tartalom logikáját DARU FERJÜK­ént szabályai szerint igazgatók ; a’ grammatikai hibák érintetlenül ma­radtak. Ha illy m­­egye levelet küld nagy Magyarország min­den törvényhatóságihoz, bizony soha sem mondandják, hogy ez ’s ez megye jegyzője illy levelet irt, hanem ez ’s ez megyétől illy levél jött. A’ jegyző dicsőségében , mint hi­báiban az egész megye osztozik. Vegyük meg minden megy. jegyző hivatalnak a’ magyar helyes irás és szóragasztás szabályit, ára csak 10 pgekr., bizony nem halunk belé, mert ha mi meg­írtuk némelly megyéknek, hogy magyarul levelezzenek, mit szólnánk , ha azok azt írnák viszsza , mi pedig levelez­zünk jól magyarul. Ezeket jegyzettem meg.Adja isten sok, okuljon rajta! De ti nemes ifjak halljátok szavamat. Ti lesztek té­­nyezöji lassan lassan , hogy a’ nemzeti nyelv a’ helyható­sági termekben ne csak hangozzék, hanem fel is dicsőül­­jön , az éltestek nektek engedik ezen provinciát. Élő ta­nácskozásokban fejlik ki ’s tartatik fen a’ szabadság szelleme mond a’ lelkes de fájdalom­ korán elvesztett Kölcseynk. Fáradalmat azért a’szónoklat­ra , illy kincsért nem áldozat az , hanem polgári köteles­ség. Nem vagytok ti­­dom, kikre David saruját veté­­ ti sza­badok , ti alkotvány férfiai vagytok—nemzet a’ nép között , míg a’ sáncz tágittatik, — tiétek a’ hon e’ hazában; — győznötök kell nem kar­ de szellemerővel. Int a’ pálya, a’ kövecsgörgető Demosthen fényesen járt elől;. fáradal­matok nektek és az édes honnak, a’ szeretett közanyának fog kamatozni. — Fekete Iván.

Next