Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-20 / 23. szám
23. szám. Pest, martius 20-án 1845. Heyes szónoklatról. Teljes birtokában lenni a’ nyelvnek, mellyet a nép beszél: ez első s elengedhetlen föltétel. — Igyekezned kell nemcsak azon, hogy a’ beszéd hibátlanul zengjen ajkaidról, hanem arra is, hogy kedves hajlékonysággal's gazdag változékonysággal , tisztán kinyomva és szívre és lélekre erőben munkálva, okaidnak ’s érzelmidnek akaratodtól függő tolmácsa lehessen. Kölcsey. Elvégre annyi kinos év után Magyarországnak is ütött az éra ébredésre talán , nem halálra. A’népéletünk kezdetével ránk tolt, 800 évig mostoháskodott diák nyelvig a széttöretett , ’s az édes anyanyelv , mellyet apáink Volga mellől hozának , diadalmasan emeltetett helyibe dplomatikai polezra. A’ nyelv-apostolok és tudós társaság hivatalos szorgalma által bővíttetett, csinos bittatott és termei az országgyűlésnek , és termei a’ megyéknek honi nyelven szólnak a’ honi érdekek fölött; ’s ez helyhatósági országban igy is illik. — Ez édes reményt nyujta , hogy a’ költők zengzetében már már megdicsőült nyelv szónokink ajkain csodákat művelend. Eíivők — én legalább hivém — hogy kik annyi per quam regulammal ’s annyi sintaxissal igyekeztek cicerói fenségre, a’ nemzeti nyelvet annyira elsajátitandják, hogy az bőven’s áradólag, tisztán hibátlanul zengend ajkaikon. És im csalatkozánk , legalább én csalatkoztam. Voltam néhány megyei teremben ’s a’ helyett, hogy szónokokat hallottam volna, kik a’ nyelv hatalmával bírván a’ kedély- hullámokat emelni vagy csilapítani tudták volna — tisztelet a’ kivételeknek! —hallottam dajkanyelven mondott grammatikátlan fülsértő beszédeket, mellyek Pharaó sovány teheneiként a’ beszéd tartalmi érdemét is elnyelék. Igen uraim! ügyelni a’ grammatikai hibákra szónoklatban nem tartozik a’ praetor minimáji közé ! — Megyei szónokink következőkre oszlanak fel: vagy 1) ollyak, kik eléglik a’ dajkanyelvet, ezek beszédjét hallgatni nyelvértőnek mulatság ; 2) vagy ollyanok, kik nem idegenek a’ magyar szótól, de azt rosztálértelemben használják. Hallottam egy jeles táblabirótól , ki midőn egy úrról vala szó, azt igy dicsérte meg : „két lakomája—értsd háza— van Pesten.“ Egy másik hivatalába igy köszönte be : m a gam ró 1 e’ hivatalt nem nélkülözhetem, kérem a’ t. KK. és RR. segítségét. Ez aztán valódi satyra . A’ 3dik osztályba jőnek a’ tisztán hibátlanul szólók , kiknek bizony nem épen legio számuk. E’ három osztály szónoklata azonban koránsem az , mellyet a’ szónoklattan alacsony, közép és fenségesnek mond. Ezek közűl az elsők ’s másodikak ajkin hangzik a’ sok nyelvhiba, a’ sok stylvirág: izé, ejnye; a’ sok idiotismus , provincialismus, germanismus, latinismus, soloecismus , ’s a’ jó Isten tudja, még miféle : ismus !X. megye teremében többször voltam , ’s hallottam stylvirágokat, minőktől ember viszszaborzad. Tagadhatlan, hogy vannak ott szónokok magasan fellengzők, de ki tisztán hiba nélkül beszél, csak kettő. Egy napi szónoklat alatt többet feljegyeztem négyszáz csak grammatikai hibánál. És oh szónoklat istennője és te Cicero ! — Bizony még egyszer mondom, a’ nyelv-szabatosság szónoklatban nem tartozik a’ praetor minimáji közé ! Lelkesedés nélkül nincs szónoklat, — szónoklat nincs nyelv nélkül; mi alkotta dalhanguvá a’ görög nyelvet, hanem a’ szónoklat, a’ prosa poésise ? Mi tette maradandóvá a’ régi görög és latin szónokok iratit, hanem az, hogy ezek a’ kinyomásra épen annyit fordítottak, mint a’ tartalomra. Forma dat esse rei. Ám hányjátok fel Cicero beszédeit; leltek e azokban egyetlen grammatikai hibára ? Ki azonban azt gondolná — mivel gondolja elég _, hogy csak írónak kell lenni jó stylistának, az nem érti e’ szép szót: szónoklat. A’ közönséges ember úgy ir mint beszél, mig a’ nyelv hatalmával biró szónok úgy beszél , mint ir , e’ kettő közt legalább is van annyi különbség, mint szerelemvallás és vallásszerelem, ’s Both- káplár és káplárbot között. Az igazi szónok ha ír, ha szól, lelkesedését nyomja ki, írásával velőket ráz ; — szavával a’ szenvedélyek hullám- hatalmára üt és lecsilapulnak; más szavára hullámot vet a’ szív. Ismerjétek a’ szónoklat hatalmát. Demostben a’ harezon futó emberke csodát űz nyelvével,mert uraim a’ nyelv-szónoklatban vajmi nagy. Gyűlölöm lelkemből a’ corruptiv rendszer azon embereit, kik szónoki erővel nem bírván zengő érczczel és pengő czimbalommal vásárolnak pártot, kik a’ silány grammatikátlan beszéd hallatára hólyagot tapsolnak tenyereiken. Az igazi szónok illyenre nem szorul , szavával ragad el és győz. — A’ nyelv teljes birtoka ad rögtönzésbeli ügyességet, e’ nélkül a’ leggenialisabb szónok is, érzelmeinek , miktül elborul lelke, szavakat nem lelvén, untat és csak körülír ’s e’ mellett, ha még majd grammatikátlankodik, beli gyöngy lesz beszéde ! Valóban szégyen, hogy midőn annyi nyelvet tudunk rendszeresen, a’ magyar nyelv elemi grammatikáját sem ismerjük. Halálra szégyenelnek, ha egy diák szót roszul írnánk , vagy mondanánk ki ’s annyi magyar nyelvhibát olly egykedvüleg követünk el. Sőt annyira jöttünk már, hogy a’ csinosabb nyelvű szónokokat hígvelejű politikai köstönetüknek gúnyoljuk, vagy mi gyakoribb, az illyeket azzal vádoljuk — ha ugyan vád lehet — hogy készített beszédeket szavalnak.Ki határzottan beszél : az érthetlen;igy lesz az iskolabölcsek előtt Hegel észtana mysticismus, a’nyelvértetlenek előtt minden virágos beszéd: nyelvpritty, ’s a’szónok az ő nyelvükön : flasculista. — Térjünk a’ megyei jegyzőkhöz által. Több megyében hallottam jegyzői szerkesztést felolvastatni grammatikai hibáktól hemzsegő, ’s mig a’ hallgatók a’ tartalom logikáját DARU FERJÜKént szabályai szerint igazgatók ; a’ grammatikai hibák érintetlenül maradtak. Ha illy megye levelet küld nagy Magyarország minden törvényhatóságihoz, bizony soha sem mondandják, hogy ez ’s ez megye jegyzője illy levelet irt, hanem ez ’s ez megyétől illy levél jött. A’ jegyző dicsőségében , mint hibáiban az egész megye osztozik. Vegyük meg minden megy. jegyző hivatalnak a’ magyar helyes irás és szóragasztás szabályit, ára csak 10 pgekr., bizony nem halunk belé, mert ha mi megírtuk némelly megyéknek, hogy magyarul levelezzenek, mit szólnánk , ha azok azt írnák viszsza , mi pedig levelezzünk jól magyarul. Ezeket jegyzettem meg.Adja isten sok, okuljon rajta! De ti nemes ifjak halljátok szavamat. Ti lesztek tényezöji lassan lassan , hogy a’ nemzeti nyelv a’ helyhatósági termekben ne csak hangozzék, hanem fel is dicsőüljön , az éltestek nektek engedik ezen provinciát. Élő tanácskozásokban fejlik ki ’s tartatik fen a’ szabadság szelleme mond a’ lelkes de fájdalom korán elvesztett Kölcseynk. Fáradalmat azért a’szónoklatra , illy kincsért nem áldozat az , hanem polgári kötelesség. Nem vagytok tidom, kikre David saruját veté ti szabadok , ti alkotvány férfiai vagytok—nemzet a’ nép között , míg a’ sáncz tágittatik, — tiétek a’ hon e’ hazában; — győznötök kell nem kar de szellemerővel. Int a’ pálya, a’ kövecsgörgető Demosthen fényesen járt elől;. fáradalmatok nektek és az édes honnak, a’ szeretett közanyának fog kamatozni. — Fekete Iván.