Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-01-29 / 8. szám

30 alapszabályokban nyíltan ki van mondva, miképen az orvos professorok minden különbség nélkül, úgy mint akármi más hi­vatal után élő orvos doctorok vétessenek föl; az utólsó karülés­ben ugyan keresztül vitetett a’ tanároknak folyamodás­­nélküli fölvétele; illy lényeges változtatás azonban az alapszabályok­ban felsőbb helyrőli jóváhagyás nélkül érvénytelen ; — erősen hiszem, hogy ezen újítás, melly egy részről apathiának, más részről ügyfélietlen kiváltsági hajlamnak szomorító körjele ’s melly ezen testületnek alkotója által bölcsen adott irányát tud­niillik a’ tagoknak szabad véleményzésre megkívántat, egyen­lő állását minden szükség nélkül megingatja, felsőbb helyeken pártoltatni nem fog.­­ Kiemelendő továbbá, hogy a’ magyar kir. orvosi kar,ha alapszabályai értelmében az országnak tudomány és működés által kitüntetett minden orvos doctorait keblébe fogadni igyek­­szik, ha igazságos,alkotmányszerű bölcs kezelés által ezen orszá­gos testület tudományos ereje fenséges kormányunk rendelései és irányzata szerint használtadik, akkor a­ magyar orvosi kar az ország egészségügyeire nézve olly biztos tudományos garantia, mellynél szabad, alkotványos nemzet szabadabbat biztosabbat alkotvány- és czélszerübbet nem bírhat.-----­Négyfélék tudniillik azon feladatok, mellyek megfejtését a’ status orvosoktól kivánja, u. m. egészség-rendőrségiek, orvos­­törvényszékiek, orvos nevelésiek, és orvosrendőrségiek. — Lehet e tehát biztosabb intézkedés a’ közegészségre nézve, mintha a’ status előfordulandó esetekben annak megtartása, vagy hely­reállítása végett az ország minden jeles orvosait magában fog­laló testület tanácsával él?— Lehet é igazságosabb eljárás, mint ha a’bíró kétes esetekben, midőn egyes polgárok vagyona, e­­gészsége, becsülete, szabadsága, élete forog kérdésben, szak­értő részrehajlatlan nagy testület véleményére alapítja ítéletét? — Lehet é a’ jövő kor egészségügyéről bölcsebben gondoskod­ni , mint ha az orvosok neveltetése szakértelmes a’ gyakorlati élet igényletit tapasztalásból ismerő testület ellenőrködése a­­latt történik ? Lehet e végre szabadabb, czél- és alkotmány­­szerűbb rendszer, mint midőn az orvosoknak gyakorlati szaba­dnék orvosi nagy testület ellenőrködése alatt és által osztatik,mi­dőn gyógyászi eljárásuk ’s működésük fölött ugyanazon szakér­telmes nagy testületitél ? — Nem foghatom meg, mi oknál fog­va akad föl dr Schöepf ügyfelem a’ bécsi újabb szabályok 73dik­­án, hisz a’ status nem bizta, nem bízhatta meg a’ tanárokat mint auctoritásokat, hogy kétes törvényszéki, rendőrségi ’s más esetekben eldöntő véleményeket ’s ítéleteket hozzanak. A’taná­rokat a’ status azon fontos és érdemteljes hivatalra bizta meg, hogy orvos-növendékeiknek a’ tudományok elemeit könnyen megfoghatóvá tegyék’s őket azokba annyira beavassák,miszerint képesek legyenek magok magokat továbbá kiképezni; törvény­­széki, orvosrendőrségi tárgyak iránt tapasztalt hatósági sőt e­­gyes gyakorló orvosoktól felvilágosítást inkább lehetne remény­leni, de általjában a’ tudomány tekintélyt (auctoritást) nem is­mer, az említett orvosrendőrségi, törvényszéki ’s más kérdések pedig a’ tudományhoz intéztetnek, mellyet az orvosi kar mint or­szágos testület törvényesen képvisel. — Magam sem tartom e­­gyébiránt szükségesnek egy­­ tudományos testületben az ülési rangokat kijelölni, ebben a’ hivatalnokok, elnök, dékán, idősb (senior) és jegyző megállapított üléshelye mellett minden sza­bály nélkül a’tudományos érdem, szerénység és alkalom leg­jobban intézendi el a’ dolgot, különben engem szinte mint dr Schöepf ügyfelemet kellemetlenül érintene, ha például valame­lyik tanár, csak azért mivel tanár némelly olly gyakorló orvosok előtt követelne ülést, kik számos évig beteg embertársaik vigasz­talására, kitüntetett ügyességgel, fáradhatlan szorgalommal, e­­gészségök ’s néha éltök veszélyeztetésével is működvén minden polgártársaiktól, de főleg érdemökbecsét leginkább értő ügy­feleiktől méltányos elismerést várhatnak. Vége köv. Dr Pr­ó s­z. A’ madarászat Debreczenben. (folytatás). Ш. Minő káros következvényei vannak a’ korlátlanul szerte dühöngő madarászatnak a’ természeti tudományok ’s tudósokra, különö­sen az állattanra (zoologia), és az állattan kedvelőire (zoologus) nézve? Alig képzelhetni embert, kinek keblében szenvedélyek vagy legalább vágyak nem honolnának, az pedig lélektani i­­gazság, hogy az ember csupán akkor érzi magát boldognak, ha azt, mi felé szenvedélye ragadja, és mi után vágyai sóvárognak, bírhatja! A’költész költészi honában, a’képzeletek garázs or­szágában üdvözül ’s isteni gyönyört érdem­i vél, mellynek ha rózsás öléből a’hideg való jégkarjai közé hull, a’ halandók leg­­boldogtalanabbika. A’ művész a’ régikor remek művei után so­­várog, mellyek hirhatása nélkül nincsen számára boldogság e’ földön. A’ földmives barázdáji ’s dús vetései között boldog ’s e’ boldogságát, nincs a’ miért elcserélné. A’ tudós a’ tudományok szelíd karjain üdvözül. A’t természetvizsgáló az élő természet ölé­be sovárog ’s vándorol, és rokon­ érzelemmel szorítja teremt­­vénytársait keblére. ’S vallé költő, lángvonásokkal rajzoló a’ szív fájdalmait, ki a’ természetvizsgáló kínjait méltólag tudja festeni, ha neki a’szabad természetet’s annak szüleményit nél­külöznie kell. És ha még a’ természetvizsgáló lángszenvedélyé­hez honfi is, és ha forrón szeretett hazájában a’ természet szüle­­ményit,az állatokat, növényeket, mellyek ott valaha dúsan te­­nyészének, — honosinak könnyelműsége ’s kegyetlensége által kiirtatva kell nélkülöznie: hol van ész és nyelv elmondani a’ hon­fi természettudósnak fájdalmít’? ! Uraim! az ember a’nem ro­kon keblek vágyait’s érzelmit kineveti ’s fáj­dalmit kiguny­olj­a: de habár mindnyájan talán, kik e’sorokat olvassák, nem képesek is a’ természetvizsgálónak, — ki hona természet-szüleményt honfitársai által látja pusztítatni, ’s kiirtatni, — fáj­dalmit fölfog­ni, legalább higyék nekem, hogy ennél alig lehet égetőbb kint ’s aggodalmat képzelni. És hogy ez aggodalmok nem alaptalan a’ magyar természet­vizsgálóknak, tapasztalás bizonyítja, mert már Petényi Salamon ur bizonysága, szerint, egész állatfajok, —mellyek hajdan díszítek hazánk erdőit,bérczeit ’s völgyeit vesz­tek ki a’ korlátlanul dühöngő vadászat és madarászat miatt. Ily i­lyennek mondja ő a’ belényt (bosurus) mellyből a’ legutolsó pél­dány 1814. Erdélyben lövetvén meg, faja is egészen kipusztult; hasonlag az ő tapasztalása szerint több állatfajt fog hazánk, — ha a’ vadászat és madarászat nem korlátoztatik— nélkülözni, mi­nek a’ már most is ritkán találtatható hadak(castor, Bieber), továbbá szarvasok, őzek, zergék, a’süket-nyír-és császárfaj­­dok, túzokok, foglyok, szalonka - és vadréczefajak, fűrjek és sok énekesiek. Saját csekély tapasztalásom szerint is vidékünk­ről a’ magyar báj dalár, a’ huros, és fekete rigók, a’ pacsirták ’s pintyek több fajai, — mellyek erdeink ’s kerteinknek annyi élénk­séget’s gyönyörű éneklésök által annyi kellemet adának,— el­­tünendenek’s csak névszerint ismerendjük azokat. Ugyan csak vidékünkön különösen dühöng a’madarászok’s vadászok pusz­títása a’foglyok, fűrjek és vadréczefajok közt, mellyeknek már tojásai szinte mind fölkerestetnek, ’s elszedetnek , úgy hogy e’ korlátlanul dühöngő vadászat és madarászat az említett madár­fajokat rövid idő múlva kiirtandja vidékünkön. Valóban az állattanra nagyobb­ hi­ány, a’természeti rend­szer megértésére nézve nagyobb nehézség’s csonkulás, az állat —általában a’természet vizsgálóra nagyobb csapás alig gondol­ható , mintha egész áll­at fajok tűnnek el a’ természetből. Már ed­dig is a’ természetben történt revolutiók által hány állatfaj ve­szett ki ! ’S nem tapasztaljuk , a’természettudósnak minő örömet szerez’s a’természeti rendszer ismeretének minő hézagát tölti be, ha a’ kiveszett állatfajokat csak kövületekben(petrefactum)vagy csontvázakban találhatjuk is. Ha illy nagy nyereség a’ kihalt ál­latokat csak ereklyedarabokban is bírhatni, ne legyünk olly ke­gyetlenek ne feledkezzünk meg utódainkról, ne foszszuk meg ő­­ket a’ gyönyör élvezetektől, mellyeket magunk olly örömest él­veznénk ’s mellyek nélkülözése olly sok aggodalmat okoz; ne foszszuk meg őket azon teremtvények ismeretétől ’s birhatásá­­tól, mellyekből ők annyi hasznos tanulságot ’s anyagi hasznot vehetnek. — Végre a’ tudományokra ’s tudósokra gyakorolt káros hatá­sin kívül a’ korlátlan madarászatnak nem kevésbbé érdemes .­

Next