Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-11-19 / 92. szám

Első Mátyás nagy királyunk minden törvénycikkeiből, fő­kép pedig az 1648 ki­rik és lelkből látható elvek, mellyek sze­rint valamint sz. István első királyunk első könyve 8­k czikké­­ben láthatók szerint is utánoznunk szükséges mások jó szoká­sait , ha hátramaradásunknak véget akarunk vetni. Ezt teszik még a’ francziák, az angolok és a’ németek is, ámbár tökélete­­sedésök ’s miveltségök kitűnő. Illyenekről és más mindenféle kivánhatókról szóltam ér­tekezéseimben; nevenként pedig az Unter­haltungsblatt czimü 1820ik 74. 75. 76. és 77ik az Eisenbahn czimü 1830ki 72. 73. 90. 96. 97. 1831 ik évi 11 és 13 1832 ikévi 86 és 89 és az 1834. évi 5ik számaiban mindenféle intézeteket elszámlál­tam, mellyeket nagy számmal kellene magunknak megszerez­ni, hogy az erény, tudományok ’s más kívánható tulajdonságok­ban minden hazánkfia előmenetelt nyerhessen. Nagyobb tőke megnyerésre mindazáltal magyarul irt ér­­tekezésimet is kiadandnám egy kötetben, 1 f. 30 kr.pp.ért ha­sonló czélra és modorral, ha erre elegendő aláírók lennének; ebből szinüigy két harmadát azaz 1 ftot szánván az említett czélra 36 kr. pedig a’kiadási költségekre. Többet nem mondok, mert többször szóltam már e’ két szándékom javára, hogy tudniillik a’ sok hasznos intézet száma szaporodjék, és gyűjteményemre ez okból sok aláírót nyerjek. Felszólításaim nemcsak Programm czimü röpiratomban, ha­nem több időszaki iratban (Társalkodó 1846- 15 sz. Pannonia 1846.8 sz. Zuschauer 1846.74 sz.) előkerülnek, valamint má­sok vélekedései munkálatimról és vállalatom ajánlásai (Életké­pek 1845. 2dik félév 25 sz. 1816. lső félévi 2­ 4.8. sz. Zu­schauer 1815. 152 sz. P. Wochenblatt 1816. 4 sz. Frauen­dorf bl. 1846.12 sz. Gegenwart 1846.123 sz. Pester Zeit 1846. 123 sz. Pesti hírlap 1846.619 sz. Irodalmi őr 14 sz.) Kőszegen november havában 1846. Csergheő Ferencz. A' nemz. színház által kitűzött verseny- Bzinvntt-jutalmazás. A’ nemzeti színház országos főigazga­tósága által 1845ik évi február 17ről kihirdetett drámai jutal­mak­ra a n. m. egy honi tárgyú, komoly szinmű­re — melly versben vagy folyó beszédben, vagy vegyesen versben és folyó beszédben lehetett írva — kitett 100 arany jutalomra ’s részilletőségek­re versenyzett 26 pályadráma bírálata bevégeztetvén, az ered­­ményről következőkben értesittetik a’ t. ez. közönség. Noha a’ választvány a’ megbírált nem kis számú eredeti drámáknak csaknem egy harmadában, az az: 8 műben ta­lált is a’ hivatás, drámai — vagy általában költői tehetség ki­sebb vagy nagyobb becsű örvendetes jelenségeire , előadásra föltétlenül elfogadhatót, ’s igy a’ jutalomra ujóbbi élőszóval­ fölolvasás által versenyezhetőt e’­­ közöl csak egyet jelölhetett ki, melly illy módon versenytárs nélkül maradván,miután nem­csak mint a’többinél aránylagosan jobb , de hazai történetünk egyik legérdekesebb korszakából mentett, és nem kis sze­rencsével kezelt tárgya, költői képzelm­e, és ahoz méltó csi­nos, élénk, és erőteljes jambuszos beszédfolyama, kitűnő és az fölvett kort helyesen ábrázoló jellemei, nemkülönben ügyes színi szerkezete, hatást ígérő bonyolításai által, a’ választvány teljes figyelmét kiérdemelte volna; csekélységekben felötlő gyarlóságai mellőztetvén, legnagyobb szótöbbséggel u. m. Gal­­ ellenében, jutalomra méltónak ítéltetett; és e’mű, a’zdik számú „Igazs­ág legyen jelszavunk. Lear“ jeligé­vel ellátott „Zách unokái“ czimü, eredeti szomorujáték, 5 fölv. volt. Azonban a’ választvány kitűnő figyelmében részesültek még, részint ügyes szerkezetűk, részint érdekes jellemeiknél, és általában kitűnő csinosságu nyelvűknél fogva: a’ lödikszám alatti „Egy színésznő“ czimü, és a’ 26dik szám alatti „A könnyelműek“ czimü drámák, mellyek elseje egy szóval jutalomra is, 6 szóval azonban némi igazítás után csak előadásra ajánltatott, mire, hasonló föltétellel, a’ 2€dik szám alatti is érdemesittetett. Ezek mellett még figyelmet ébresztet­tek: a’ 11dik számú: „Aba“ czimü, a’ 12dik számú: ,Is­­t­e­n keze“ czimü, a’ 17dik számú: „E­d u a“ czimü, a’ 24dik számú: „Aline“ czimü, és a’27dik számú: „Hontalan“ czimü drámák, mellyek bár kisebb nagyobb mértékbeni köl­tői beesők, eredeti eszmék és jellemzéseik által szép remé­nyekre jogosítanak is, színen csak gondos átdolgozás után lehetnének élvezhetőkké. Oda ítéltetvén ekkép a’pályadíj, miután az illető jeligés levél fölbontatott volna, kitűnt, hogy a’pályanyertes mű szer­zője Szigligeti, ki is értesittetni, ’s a’jutalom átvételére fölszólittatni rendeltetvén, a’többi jeligés levél fölbontatlanul elégettetett; a’­ kéziratok pedig, a’jutalomhirdetésben nyilvá­­nyított szabály szerint, a’ nemzeti színház könyvtárábani őrizet­re letétetni határoztattak. A’ föltételesen előadásra ajánlott l6dik és 26dik szám alatti drámák szerzőji pedig hivatalosan fölkéretnek, hogy ha műveik előadatását igénylik,az észrevételeket illetőleg,a’ választ­vány valamelly tagjával értekezvén, azután a’ nemzeti szín­ház igazgatóságának nyilatkozni szíveskedjenek. Kelt Pesten, november 4én 1846. A’ választvány megbiztából. Fáncsy Lajos nemz. szinh. orsz. igazg. ügyvivője’s a’ választvány tagja ’s jegyzője. IRODALMI KALAUZ. (Szenczy Lajos Versei 1846. Debreczenben Csáthi Lajos bizom­ányában.) Nyílt levél a’ szerző­h­öz. Kedves barátom! Igen jó, esik lelkemnek,midőn azokkal, kikkel az iskolai pályát e­­gyütt futottam meg, az életben ismét találkozhatom. Kimond­­hatlan öröm vala ennélfogva keblemnek,midőn verseid hírla­pok utján hazánk minden részeibe szerte küldözött programm­­ját megtekintém. Ekkor tudám meg, hogy valahol élsz és mű­ködöl ; hogy azon kincseket, mellyeket zárfalak közt annyi ál­matlan éjen keresztül elsajátitál, a’ haza szent oltárára törek­szel lerakni. Most tehát, miután hozzám közelebb a’ fővárosba jövél ’s verseid diszkötetü példányát megolvasás és vélemény­­zés végett általadád: följogosítva érzem magamat, megtenni igénytelen észrevételeimet. Fogadd azokat olly szívvel, minő­ből fakadnak. Verseid nagy tömegét férfias komolysággal lapozása ke­­resztül’s bánat borult lelkemre csak hamar, mert az első la­pon mindjárt azon szomorú tanúságra bukkanék,te minden vagy széles e’világon, de a’ „költő”4 nevet teljességgel nem igényel­heted. Dicskoszorút’s a’ nemzet háláját érdemlik azok, kik pa­rányi erejök érzetében, tőlük telhetőleg gazdagítani töreksze­nek fejlődésnek eredt irodalmunkat; de a’ kik vállaikat meg nem próbálván,avatatlan kezekkel ollyasmihez nyúlnak , mi ké­pességük körén túl esik, azok nagy hibát követnek el. A­ költő hatása nagy és mérhetlen, saját érzelmeiben hona érzel­meit tolmácsolja,’’s vétke annál sulyosb,minél több hitványságot hoz napvilágra. Jobb, maradjon a’ nemzet irodalma parlagon, mint sok hiábavalósággal halmoztassék el. Legyenek kevesen fölkentjei, de azok igazán ollyanok legyenek. Ezeket fogja az­után a’ haza magáéinak ismerni; mig a’ kontároktól, mint mos­toha gyermekeitől szeretetlenül fordul el­ A’ki jelest és dicsőt nem teremthet, hallgasson ’s hallgatagsága által több hasznot áraszt maga körül, mint üres harsány kolompolásával. Azt mondá egy nagy hazafi, hogy sok magyar alig bújik ki a’ tojás­ból, már opponál. — én pedig azt mondom, hogy sok még ki sem bujt, és már verseket csipog. Opponálni és írni, e’ két bűnben sínylik korunk ifjúsága. .... tenet insanabile multos Scribendi cacoethes. Miért jár fölemelt fővel ’s duzzadozva gőgjében amaz if­jú itt a’főváros utczáin ? mert i­ó, mert a’ hírlapokban neve egy versecske alá karczoltatott. Minő hiúság! minő felüle­tesség !

Next