Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-09-27 / 77. szám

77­1. szám Pest, September 27k én 1846. Klededováei ügy. Mélt. csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Györgyné ő nagyságának székfoglaló beszéde (midőn a’ rozsnyai kisdedovó intézet fővédnöknőjévé megkéretvén, e’ tisz­tet f. évi julius 20k án elfogadni méltóztatott) következőleg hang­zott: — T­ekintetes Egyesület ! Midőn ezen nemes város keblében keletkezett kisdedovó intézet védnökévé történt megválasztatá­son] felőli tudósítást e’ szokott ’s kedves lakásom vidékétől tá­volabb tartózkodásom alatt a’ közel lefolyt időszakban vettem, alig érhetett valami kellemetesb, azon tapasztalásomnál, hogy vannak még, kik szívesek megemlékezni a’ távolban levőről ! ’s valamint ezt különös kitüntetésnek veszem, úgy jól tudom, mikép ezen bizodalomszülte választásnak csak úgy felelhetek meg, ha szemmel tartva ezen közhasznú intézetet annak gya­rapodását tőlem telhetőleg eszközlendem,— ’s méltán. — Mert e’ honnak, mellyet én is örömmel­ magaménak vallo­k, annyi a’ tennivalója, abból mindenkinek, igy a’ nőnemnek­­ annyijai osztalékul, mikép az boldognak vallhatja magát, s sorsa ’s hivatásához képest tartozását csak féligmeddig lerók­hatja­ és azon tömérdek sokaságu tárgy között, miután hazánk valódi jótékony kifejlesztése nézetem szerint egy kifejlettebb, czélszerű, általányos nevelés nélkül nem is képzelhető, a’neve­lés az, melly kitűnő figyelemre méltó. — Midőn tehát a’ kis— dedovás épen a’gyermeknek első korában a’rosz’s fonák befolyá­soktól való megmentését és zsenge ereje első kifejlesztését tűz­te ki fő czéljául, a’ czélszerű későbbi nevelésnek szolgál ez által legkivánatosb talpköveül’s előkészítéséül, mi miatt a’ kisdedo­­vásnak az egészre nagy és jótékony befolyását nem tagad­hatni. — Úgy látom pedig, mikép ezen ’s eféle nemes törekvést elő­­­segiteni főkép a’ nőnem kötelességei közzé tartozik; mert vala­mint családi viszonyainkban nekünk aszszonyoknak a’ ház bel­seje jelöltetett ki tevékenységünk köréül, mellyben gyöngéd ke­zekkel ’s hiv gonddal a’ keletkező bajt néha házi orvosszerrel is sikerül legyőzni, ’s ha elenyésztetni nem tudjuk, feladatunk azt részvétünk ’s csendes hatásunk által legalább enyhíteni, vagy végre a’ szenvedőt tűrésre tanitni. — Épen illyen a’ mi helyzetünk véleményem szerint a’ köz­hazai nagy család belsejében is; — mi vagyunk t. i. azok, kik­nek feladatul jutott a’ nevelést első lépcsőzeteiben kormányoz­ni; ’s igy a’ keletkező bajt apró háziszerekkel eltávolitani, a’ nemzetiség és hazaszeretet magasztos érzésit a’ kisdedek szivé­ben felcsiráztatni, az emberi nyomort, ínséget részvevő kézzel, főleg jótékony intézetek által mennyire lehet oszlatni, szóval gon­dos háziaszszonyként öszszefűzni ismét, midőn megtágultak, a’ társaság apróbb, de számtalan kötelékeit, mellyeket a’ férffi kéz gyakran a’ legjobb szándék mellett — is még inkább ösz­­szebonyolit. — Boldognak, szerencsésnek vallhatja magát azon nő, ki mindezt teljesítve ’s azokon túl nem terjeszkedve, hol épí­teni nem tud, legalább nem ront Lehetetlen ezek szerint egy olly korszerű, hasznos’s nemes törekvéstől részvétünket megtagadnunk, melly midőn e’ város keblében a’ gyermekovást biztosítni óhajtja, egyszersmind az ok­szerűbb nevelést könnyíti ’s igy e’ nemes város virágoztatására, vagyonossága ’s miveltsége emelésére a’ legjótékonyabb ha­tással leend annál inkább,mert e’ város közönségének helyes ta­pintata őrködni fog, nehogy ezen intézet az idő terjedelmére’s felvett tárgyaira nézve azováson túl terjeszkedjék,’s igy a’szü­lőket természeti ’s velők született kötelességük teljesítésében ne akadályozza, ezen kötelesség érzetét nemcsak ne gyengítse, sőt szilárdítsa. Ezen intézet körüli nézeteim hogy sikerüljenek szivem­ből óhajtván, mindenek előtt a’ mélt. megyei püspök szives pártolását’s ápoló gondoskodását kikérem. Ő, ki minden üdvös és hasznosnak részvevő előmozdító­ja , bizonyosan az emberiség érdekeit e’közelről érdeklő válla­lattól sem tagadandja meg azt. Felkérem továbbá e’ végett a’ választvány érdemes tagjait, annak elnökét, a’ védnök- helyettesnőt, valamint ez intézet min­den részvényesit ’s e’ nemes város közönségét olly reménység­ben, hogy a’ kik buzgóságuk által ez intézetet létre hozták, azt el­enyészni bizonyosan nem hagyandják. Engedje tehát a’ „Mindenható“ hogy e’ kivánságink telje­süljenek. — Mi pedig engem illet, magamat további becses emlékeze­tükben megtartatni kérem. Közli Szerecsen Lajos, a’ rozsnyai kisd. intézet titkára. *­ Аж angol lovakról a* „magyar Czazdászak.“ A’ „Magyar Gazda“ 58. 59. és 6ödik számaiban közölte S­tik Herbertnek a ’bábolnai kir. ménes igazgatójának azon átjá­­róli naplója, mellyet arab lovak vétele végett kormányunk ál­tal küldetve tett. E’ napló közléséért a’ Magyar Gazda köszö­netet érdemel, egy lévén az azon kevesek közül, mellyeken el­fogultság ’s túlzás nem látszik. Máskint áll a’ dolog azt illetőleg, mit a’ Magyar Gazda e’ napló elibe iktatott. Hogy annak, ki azt irta, minő fogalmai vannak lovakról, az valóban minden jelen­tőség nélküli; hogy arab vagy angol lovak felől minő nézetek’s ítéletek bocsáttatnak közre sajtó útján, az is — nemigen nagy érdekű ’s fontosságú. De fontos ’s épen nem közönyös az, hogy a’ Magyar Gazda, mint orgánuma a’ magyar gazda­sági egyesületnek, — mellynek fő feladata a’ honi gazdaság minden ágazatinak a’ lehető legjobb irányt adni — mit mond ’s mit ítél a’ lovak fajairól; ’s ez ítélet ’s azzal kifejezett tanács ál­tal minő nézeteket terjeszt a’ lótenyésztők ’s kedvelők között, ’s minő útra vezeti azokat ’s az által a’ hon ipara egyik nevezetes ágazatát. Ezen szempontból nézve, üdvös és hálát érdemlő dolgot tesz ’s hivatásának felel meg a’ Magyar Gazda, ha a’ lo­vak ’s lótenyésztés körül helyes nézeteket közöl; ellenben, ha tévtanokat terjeszt,ha igaztalan állítások által tévútra vezet, úgy hivatása ellen és káros dolgot cselekszik. Ez esetben is a’ gazdasági egyesület kötelessége az illyeseket hallgatás által sem tenni magáévá, sőt, mind az írtakat, mind az irót megró­ván, gondoskodni az illyesminek ismételhetése ’s előfordulha­­tása megakadályozásáról **). Lássuk és taglaljuk ezen néze­tek szerint a’ Magyar Gazda által mondottakat. Szavai ezek: „az idomtalan és hasznos kitartást nélkülöző, melegházi tata­rozást igénylő ’s ezer nyavalyának alávetett angol lófaj lassan­­kint kijó a’ divatból, ’s a’minden tekintetben kitünőbb tiszta arab vérnek engedi át az elsőséget.“ *) A’ tisztelt úr jelen beszédet közgyűlési határzatból azon kéréssel kü­ldé meg nekem, hogy azt az e’ nemű tárgyakra fölkért hírlapban közöljem. Valódi öröm tölti el keblemet tapasztalván a­­zon nemes bizalmat, melly már több oldalról részint az eszmecse­re- társalgás, részint a’ képezőintézet iránt nyilatkozik. De külö­­nösb örvendezés lepte meg az őszelő 20káni társalgáson öszsze­­gyült társakat, midőn ezen olly nemes és nőileg gyöngéd érzel­mek ’s elvekkel átszőtt jeles beszédet felolvasni volt szerencsém. Miért is az eszmecsere- társalgás legíjtatosb üdvkivánatai kisérik a’ nyilványosság útjára e’beszédet, azon óhajjal: vajha a’ tisztelt igos grófnőnek szent törekvései ’s honleányilag buzgó és ma­gasztos nézetei minél több viszhangra ’s utánzásra találjanak ha­zánk széplelkű hölgyeinél ! Ney Ferencz k. u. k. int. igazgató. **) Török János ur mint szerkesztő nem rég maga is Herbert nézetei ellen nyilatkozott — Szerk.

Next