Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-09-27 / 77. szám
771. szám Pest, September 27k én 1846. Klededováei ügy. Mélt. csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Györgyné ő nagyságának székfoglaló beszéde (midőn a’ rozsnyai kisdedovó intézet fővédnöknőjévé megkéretvén, e’ tisztet f. évi julius 20k án elfogadni méltóztatott) következőleg hangzott: — Tekintetes Egyesület ! Midőn ezen nemes város keblében keletkezett kisdedovó intézet védnökévé történt megválasztatáson] felőli tudósítást e’ szokott ’s kedves lakásom vidékétől távolabb tartózkodásom alatt a’ közel lefolyt időszakban vettem, alig érhetett valami kellemetesb, azon tapasztalásomnál, hogy vannak még, kik szívesek megemlékezni a’ távolban levőről ! ’s valamint ezt különös kitüntetésnek veszem, úgy jól tudom, mikép ezen bizodalomszülte választásnak csak úgy felelhetek meg, ha szemmel tartva ezen közhasznú intézetet annak gyarapodását tőlem telhetőleg eszközlendem,— ’s méltán. — Mert e’ honnak, mellyet én is örömmel magaménak vallok, annyi a’ tennivalója, abból mindenkinek, igy a’ nőnemnek annyijai osztalékul, mikép az boldognak vallhatja magát, s sorsa ’s hivatásához képest tartozását csak féligmeddig lerókhatja és azon tömérdek sokaságu tárgy között, miután hazánk valódi jótékony kifejlesztése nézetem szerint egy kifejlettebb, czélszerű, általányos nevelés nélkül nem is képzelhető, a’nevelés az, melly kitűnő figyelemre méltó. — Midőn tehát a’ kis— dedovás épen a’gyermeknek első korában a’rosz’s fonák befolyásoktól való megmentését és zsenge ereje első kifejlesztését tűzte ki fő czéljául, a’ czélszerű későbbi nevelésnek szolgál ez által legkivánatosb talpköveül’s előkészítéséül, mi miatt a’ kisdedovásnak az egészre nagy és jótékony befolyását nem tagadhatni. — Úgy látom pedig, mikép ezen ’s eféle nemes törekvést elősegiteni főkép a’ nőnem kötelességei közzé tartozik; mert valamint családi viszonyainkban nekünk aszszonyoknak a’ ház belseje jelöltetett ki tevékenységünk köréül, mellyben gyöngéd kezekkel ’s hiv gonddal a’ keletkező bajt néha házi orvosszerrel is sikerül legyőzni, ’s ha elenyésztetni nem tudjuk, feladatunk azt részvétünk ’s csendes hatásunk által legalább enyhíteni, vagy végre a’ szenvedőt tűrésre tanitni. — Épen illyen a’ mi helyzetünk véleményem szerint a’ közhazai nagy család belsejében is; — mi vagyunk t. i. azok, kiknek feladatul jutott a’ nevelést első lépcsőzeteiben kormányozni; ’s igy a’ keletkező bajt apró háziszerekkel eltávolitani, a’ nemzetiség és hazaszeretet magasztos érzésit a’ kisdedek szivében felcsiráztatni, az emberi nyomort, ínséget részvevő kézzel, főleg jótékony intézetek által mennyire lehet oszlatni, szóval gondos háziaszszonyként öszszefűzni ismét, midőn megtágultak, a’ társaság apróbb, de számtalan kötelékeit, mellyeket a’ férffi kéz gyakran a’ legjobb szándék mellett — is még inkább öszszebonyolit. — Boldognak, szerencsésnek vallhatja magát azon nő, ki mindezt teljesítve ’s azokon túl nem terjeszkedve, hol építeni nem tud, legalább nem ront Lehetetlen ezek szerint egy olly korszerű, hasznos’s nemes törekvéstől részvétünket megtagadnunk, melly midőn e’ város keblében a’ gyermekovást biztosítni óhajtja, egyszersmind az okszerűbb nevelést könnyíti ’s igy e’ nemes város virágoztatására, vagyonossága ’s miveltsége emelésére a’ legjótékonyabb hatással leend annál inkább,mert e’ város közönségének helyes tapintata őrködni fog, nehogy ezen intézet az idő terjedelmére’s felvett tárgyaira nézve azováson túl terjeszkedjék,’s igy a’szülőket természeti ’s velők született kötelességük teljesítésében ne akadályozza, ezen kötelesség érzetét nemcsak ne gyengítse, sőt szilárdítsa. Ezen intézet körüli nézeteim hogy sikerüljenek szivemből óhajtván, mindenek előtt a’ mélt. megyei püspök szives pártolását’s ápoló gondoskodását kikérem. Ő, ki minden üdvös és hasznosnak részvevő előmozdítója , bizonyosan az emberiség érdekeit e’közelről érdeklő vállalattól sem tagadandja meg azt. Felkérem továbbá e’ végett a’ választvány érdemes tagjait, annak elnökét, a’ védnök- helyettesnőt, valamint ez intézet minden részvényesit ’s e’ nemes város közönségét olly reménységben, hogy a’ kik buzgóságuk által ez intézetet létre hozták, azt elenyészni bizonyosan nem hagyandják. Engedje tehát a’ „Mindenható“ hogy e’ kivánságink teljesüljenek. — Mi pedig engem illet, magamat további becses emlékezetükben megtartatni kérem. Közli Szerecsen Lajos, a’ rozsnyai kisd. intézet titkára. * Аж angol lovakról a* „magyar Czazdászak.“ A’ „Magyar Gazda“ 58. 59. és 6ödik számaiban közölte Stik Herbertnek a ’bábolnai kir. ménes igazgatójának azon átjáróli naplója, mellyet arab lovak vétele végett kormányunk által küldetve tett. E’ napló közléséért a’ Magyar Gazda köszönetet érdemel, egy lévén az azon kevesek közül, mellyeken elfogultság ’s túlzás nem látszik. Máskint áll a’ dolog azt illetőleg, mit a’ Magyar Gazda e’ napló elibe iktatott. Hogy annak, ki azt irta, minő fogalmai vannak lovakról, az valóban minden jelentőség nélküli; hogy arab vagy angol lovak felől minő nézetek’s ítéletek bocsáttatnak közre sajtó útján, az is — nemigen nagy érdekű ’s fontosságú. De fontos ’s épen nem közönyös az, hogy a’ Magyar Gazda, mint orgánuma a’ magyar gazdasági egyesületnek, — mellynek fő feladata a’ honi gazdaság minden ágazatinak a’ lehető legjobb irányt adni — mit mond ’s mit ítél a’ lovak fajairól; ’s ez ítélet ’s azzal kifejezett tanács által minő nézeteket terjeszt a’ lótenyésztők ’s kedvelők között, ’s minő útra vezeti azokat ’s az által a’ hon ipara egyik nevezetes ágazatát. Ezen szempontból nézve, üdvös és hálát érdemlő dolgot tesz ’s hivatásának felel meg a’ Magyar Gazda, ha a’ lovak ’s lótenyésztés körül helyes nézeteket közöl; ellenben, ha tévtanokat terjeszt,ha igaztalan állítások által tévútra vezet, úgy hivatása ellen és káros dolgot cselekszik. Ez esetben is a’ gazdasági egyesület kötelessége az illyeseket hallgatás által sem tenni magáévá, sőt, mind az írtakat, mind az irót megróván, gondoskodni az illyesminek ismételhetése ’s előfordulhatása megakadályozásáról **). Lássuk és taglaljuk ezen nézetek szerint a’ Magyar Gazda által mondottakat. Szavai ezek: „az idomtalan és hasznos kitartást nélkülöző, melegházi tatarozást igénylő ’s ezer nyavalyának alávetett angol lófaj lassankint kijó a’ divatból, ’s a’minden tekintetben kitünőbb tiszta arab vérnek engedi át az elsőséget.“ *) A’ tisztelt úr jelen beszédet közgyűlési határzatból azon kéréssel küldé meg nekem, hogy azt az e’ nemű tárgyakra fölkért hírlapban közöljem. Valódi öröm tölti el keblemet tapasztalván azon nemes bizalmat, melly már több oldalról részint az eszmecsere- társalgás, részint a’ képezőintézet iránt nyilatkozik. De különösb örvendezés lepte meg az őszelő 20káni társalgáson öszszegyült társakat, midőn ezen olly nemes és nőileg gyöngéd érzelmek ’s elvekkel átszőtt jeles beszédet felolvasni volt szerencsém. Miért is az eszmecsere- társalgás legíjtatosb üdvkivánatai kisérik a’ nyilványosság útjára e’beszédet, azon óhajjal: vajha a’ tisztelt igos grófnőnek szent törekvései ’s honleányilag buzgó és magasztos nézetei minél több viszhangra ’s utánzásra találjanak hazánk széplelkű hölgyeinél ! Ney Ferencz k. u. k. int. igazgató. **) Török János ur mint szerkesztő nem rég maga is Herbert nézetei ellen nyilatkozott — Szerk.