Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-10-25 / 85. szám

A’ felhők és tüneményei megismerteté­séhez. (Folytatás.) 6). Tömör felhő (cumulus). «). Kis tömör felhő. Hüves, heves de még sem ál­landón egy irányú széllel támad. A’ nagy tömör felhőtől különb­sége : a’ terjedelem ’s tartalomban kereshető. Hason nagyság­ban számosan és sűrűn jelennek meg az égen; felrésze kissé tornyos ’s fényes, f­alrésze kiegyenült, és barna szinű, két végpontjain szálkába kifutó, míg a’ tornyukt rész gömbölyű hosz­­szukás. Magassága a’ szálka felhő alatti, gyorsasága a’ szélé, mellynek irányához hoszszával függőleges. A’ szél általi kor­bácsolásnak tulajdoníthatni csekély terjedelmét, az egymásba nem függést. (Ilyenkor nem hoz esőt). Megfordítva áll a’dolog szél csillapulással, kivált ha a’jég is felmelegül. Ekkor öszvecsoportulnak az egyes felhők külön­vált nagy tömegekben, mellyek délutáni órákban megeresztik csatornáikat, de csak lanyha ’s a’ köznéptől rótázónak nevezett, azaz­ csekély időközönként megeredő, majd ismét felhagyó eső ered. E’ felhő esti órákban feloszol, vagy szálka felhő támad be­lőle. E’ pont még bővebb tapasztalatot igényel. — A’ kis tö­mör felhők leggyakrabban egyedüliek a’ láthatáron. B). Nagy tömör felhő. A’ kis és nagy tömör felhő a’mély völgyekből reggel felszálló ködből, — ollykor légköri gőzfoltokból — a’ (meleg nagy szereplésével) nedves gőzök­kel megterhelt légből származnak. A’ nagy tömör felhő képező magva csekély, — de mint feljebb mondám: különösen a’ kö­­zelesek egyedével fokonként öregbedik. Kezdetkor inkább la­pos mint gömbölyű; idoma szakadozott, rendellen; tömöttsége csak magasbra emelkedtével nő. Már ekkor terjedelem, gömbölyüség, sürűdésben egyiránt nyer. Ez utóbbi oldalról nézve, minden felhőfaj közt legjelen­tősebb. Emelkedtével felrésze tornyul, szélei élessen szegélye­ződnek; csodás, szembájoló külbel homor pandalosodása. A’ tornyult rész százféle színben ragyog, a’ szegélyeken belül eső rész ki ’s bekonyuló gyenge árnyéklattal eltelt. A’ tornyult rész kifejlődése alatt: a’legnagyobb víztömeget magába záró ’sigy sulyosb rész, a’hamvas barnától a’legsötétebb feketéig válto­zik; szerfölött árnyalt a’szegély legalsó széle. Ott, hol a’ tor­nyult részt alulról a’ barna fenekrész kezdetével felváltja: a’ fel­hő fürtössége mindinkább múlik, a’fenekrész alszegélyén pedig végkép elenyészik. Tán a’ tetemes esőtartalom oka e’ sima­ságnak ? Már most képzeljünk az égboltozaton egy illy önálló nagy tömör felhőt, mellyből eső még nem esik. Ennek alakja fokoza­tos emelkedtével változó. Nevezetesen: a’ tornyult rész kül— szegélye nagy ki ’s bekonyulásaival eleinte megmarad ugyan, de az ezekből kinyúló másodrendű konyulatok élesebb kifeje­­zésűek, ’s inkább kifelé tartanak. A’ szegély belüli tornyult rész konyulatai hasonlag változnak. Ez idom bekövetkezte előtt leg­­fenségesb látványt tár ki e’ felhő. Ugyan ekkor még nem fordul elő a’ fenekrészben változás. Igen nagy magasságra emelkedvén már e’ felhő, a’ tor­nyult rész szegélyein és ezeken belől a’ másodrendű konyulatok öszszefolynak, — a’ nagy ki ’s bekonyulások egy vonalba es­nek , a’ szegély belőli része egybeolvad, ’s általányos szint ölt magára. Már midőn a’ magas légkörbe tolult a’ szálka és hályog felhő közé, a’ tornyult rész gömbölyűségét veszti, a’ szegély e­­gyenvonalas, a’szegélyeken belőli ki ’s bekonyulatok összetapa­­dók lesznek. Az egész lassanként ritkul és szétterülve lapul, — a’tornyult rész igen megvékonyult szegélyei bizonytalan homá­­lyuak. A’ nagy tömör felhő ez átmenete, csak nagyobb vas­tagság, sű­rüdés ’s barnasággal különbözik a’ hályog felhőtől, és e’körülmény leginkább annak köszönheti létét. Már most képzeljünk a’ nagy tömör felhőből esőt hullni. A’ tornyult rész kifejlődtével, a’ fenékrészben csak most kezdő­dik tulajdonkép a’ változás, — és ennek kifejlődése közt amaz aránylag mindinkább érdektelenül. A’ fenékrész fenyegető te­kintete fokonként öregbül; eleinte sürűl’s feketül, a’közelében lebegő kisebb tömör felhők — mintegy idézett vonzerő által, szélirányt sem tekintve — vele egyesülnek ; a’tornyuk­ ’s fenek­rész közti vonalon — midőn már esni készül — fodor f. ala­kul. Ugyan itt van ideiglenes fészke a’ vész ’s nyomort terjesztő fehér-hamvas szinü jégeső tartalmú felhőnek. — Midőn e­­gyesülések által a’ nagy tömör f. igen megnőtt, — a’ fodor f. pedig a’ tornyult résznek igen elejére nyomul, nagy zápor ’s jégesőt hirdetőleg kavargani szokott. — Gyakran néhány nagy tömör felhő csatlakozik, ezekből származnak azután a’ Pünkösd, Péter Pál napok közti zivatarok. A’ nagy tömör f­ nagy tájt fog­lal el, szélesség, hosz és vastagságban ugyanaz, —legfeljebb hoszsza vagy magassága tetemesb. Gömbölyűségéről első pil­lanatra meggyőződhetni. A’ tornyult rész egész terjedelmében a’ láthatár 45 foka felett legjobban kivehető, de a’ néző felé kö­­zelgve a’ fenekrésztől mindinkább elboríttatik ’s végül nem is láthatni. Ugyan most a’ szemhez közelébb eső fenekrész gyor­sabban haladni tetszik az egészen eltakart tornyult résznél, de e’ puszta szem csalódás a’ tornyult résznek tetemes­ magas­ságban mozgásából következtethető. El húzódván fejünk felett a’ felhő, a’ mint a’ tornyult részt azelőtt enyészni, úgy most e­­lőbukkanni látjuk, de csak a’ felhő átmenet előtt előbb láthata­lan hátterét. Mindez a’ nagy tömör f. gömbölyűségét tanú­sítja. — Többnyire egyedül van az égen, vagy többekkel még a’ láthatáron alul is lánczolatban öszvefüggve. Kísérői: a’ villany, égdörgés jégeső’s hatalmas záporok. Sebessége az uralkodó szélnél csekélyebb, és iránya majd mindig ezé. Ha napnyug­­tig nem oszol, éji órákban újra csoportul, és végtelen sorban foglalja el a’ lárhatárt: a’hajnali, ritkán napkelte utáni ziva­tarok okozója. 7), F a 1 . a felhő. A’ szálka és nagy tömör f. közt kö­zépet tart. Ez, az égen ritkán megjelenő f. úgy mint a’ szálká­sok különféle magasságokban lebeg. Félgömbölyű, színe egye­netlen , — választékaiban világos, vékony szeletekből áll *), mellyek befelé mindinkább sűrűbb ’s feketülőbbek’; a’ válasz­tékokon át meg láthatni az eget. A’ köznép nyájfelhőnek nevezi, mint mikor sűrűn tipegnek egymás mellett a’ birkák, a’ mellyek csekély távolsága e’ felhőnél a’ választék. Terjedelme a’ szálka felhőé, de ennél sokkal tetemesb vastagsága, eső­tartalma pedig felülmulhatlan; magassága a’ nagy tömör felhőé. A’ félgömb szeletek felső légkörnek emelkedve kisebbülnek, szárazak, laposak lesznek. Mint az előbbi felhőnek csendes i­­dőben jelentkeztéből tartós esőzést reméllhetni, úgy ez utób­bi, volt nagy esők tanúja, ’s mindinkább kiesve magát a’ lég­kör ritkább rétegeibe felvonul. Midőn esni kezd belőle, ez csak itt ott a’ szeletek simultával történik, utóbb az egészre kiterjedt esővel a’szeletek különbözhetősége felfügg. Midőn zivatarral az egész láthatár eltelik, és csatornáit megnyitja az ég, ekkor ha nagy szélvész támad, ez az eddig si­ma felhőt tenger hullámként felborozdálja. A’jelenet ellenter­­mészetü a’ fenirttal, melly mulhatlan esőszűnetet következtet be. — A’ falka f. és szeletei színe mindig feketés. 1 1) A’ felhő fajoknak ábrákban előterjesztése, azok leírását igen könnyitné. K.

Next