Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-10-25 / 85. szám
A’ felhők és tüneményei megismertetéséhez. (Folytatás.) 6). Tömör felhő (cumulus). «). Kis tömör felhő. Hüves, heves de még sem állandón egy irányú széllel támad. A’ nagy tömör felhőtől különbsége : a’ terjedelem ’s tartalomban kereshető. Hason nagyságban számosan és sűrűn jelennek meg az égen; felrésze kissé tornyos ’s fényes, falrésze kiegyenült, és barna szinű, két végpontjain szálkába kifutó, míg a’ tornyukt rész gömbölyű hoszszukás. Magassága a’ szálka felhő alatti, gyorsasága a’ szélé, mellynek irányához hoszszával függőleges. A’ szél általi korbácsolásnak tulajdoníthatni csekély terjedelmét, az egymásba nem függést. (Ilyenkor nem hoz esőt). Megfordítva áll a’dolog szél csillapulással, kivált ha a’jég is felmelegül. Ekkor öszvecsoportulnak az egyes felhők különvált nagy tömegekben, mellyek délutáni órákban megeresztik csatornáikat, de csak lanyha ’s a’ köznéptől rótázónak nevezett, azaz csekély időközönként megeredő, majd ismét felhagyó eső ered. E’ felhő esti órákban feloszol, vagy szálka felhő támad belőle. E’ pont még bővebb tapasztalatot igényel. — A’ kis tömör felhők leggyakrabban egyedüliek a’ láthatáron. B). Nagy tömör felhő. A’ kis és nagy tömör felhő a’mély völgyekből reggel felszálló ködből, — ollykor légköri gőzfoltokból — a’ (meleg nagy szereplésével) nedves gőzökkel megterhelt légből származnak. A’ nagy tömör felhő képező magva csekély, — de mint feljebb mondám: különösen a’ közelesek egyedével fokonként öregbedik. Kezdetkor inkább lapos mint gömbölyű; idoma szakadozott, rendellen; tömöttsége csak magasbra emelkedtével nő. Már ekkor terjedelem, gömbölyüség, sürűdésben egyiránt nyer. Ez utóbbi oldalról nézve, minden felhőfaj közt legjelentősebb. Emelkedtével felrésze tornyul, szélei élessen szegélyeződnek; csodás, szembájoló külbel homor pandalosodása. A’ tornyult rész százféle színben ragyog, a’ szegélyeken belül eső rész ki ’s bekonyuló gyenge árnyéklattal eltelt. A’ tornyult rész kifejlődése alatt: a’legnagyobb víztömeget magába záró ’sigy sulyosb rész, a’hamvas barnától a’legsötétebb feketéig változik; szerfölött árnyalt a’szegély legalsó széle. Ott, hol a’ tornyult részt alulról a’ barna fenekrész kezdetével felváltja: a’ felhő fürtössége mindinkább múlik, a’fenekrész alszegélyén pedig végkép elenyészik. Tán a’ tetemes esőtartalom oka e’ simaságnak ? Már most képzeljünk az égboltozaton egy illy önálló nagy tömör felhőt, mellyből eső még nem esik. Ennek alakja fokozatos emelkedtével változó. Nevezetesen: a’ tornyult rész kül— szegélye nagy ki ’s bekonyulásaival eleinte megmarad ugyan, de az ezekből kinyúló másodrendű konyulatok élesebb kifejezésűek, ’s inkább kifelé tartanak. A’ szegély belüli tornyult rész konyulatai hasonlag változnak. Ez idom bekövetkezte előtt legfenségesb látványt tár ki e’ felhő. Ugyan ekkor még nem fordul elő a’ fenekrészben változás. Igen nagy magasságra emelkedvén már e’ felhő, a’ tornyult rész szegélyein és ezeken belől a’ másodrendű konyulatok öszszefolynak, — a’ nagy ki ’s bekonyulások egy vonalba esnek , a’ szegély belőli része egybeolvad, ’s általányos szint ölt magára. Már midőn a’ magas légkörbe tolult a’ szálka és hályog felhő közé, a’ tornyult rész gömbölyűségét veszti, a’ szegély egyenvonalas, a’szegélyeken belőli ki ’s bekonyulatok összetapadók lesznek. Az egész lassanként ritkul és szétterülve lapul, — a’tornyult rész igen megvékonyult szegélyei bizonytalan homályuak. A’ nagy tömör felhő ez átmenete, csak nagyobb vastagság, sűrüdés ’s barnasággal különbözik a’ hályog felhőtől, és e’körülmény leginkább annak köszönheti létét. Már most képzeljünk a’ nagy tömör felhőből esőt hullni. A’ tornyult rész kifejlődtével, a’ fenékrészben csak most kezdődik tulajdonkép a’ változás, — és ennek kifejlődése közt amaz aránylag mindinkább érdektelenül. A’ fenékrész fenyegető tekintete fokonként öregbül; eleinte sürűl’s feketül, a’közelében lebegő kisebb tömör felhők — mintegy idézett vonzerő által, szélirányt sem tekintve — vele egyesülnek ; a’tornyuk ’s fenekrész közti vonalon — midőn már esni készül — fodor f. alakul. Ugyan itt van ideiglenes fészke a’ vész ’s nyomort terjesztő fehér-hamvas szinü jégeső tartalmú felhőnek. — Midőn egyesülések által a’ nagy tömör f. igen megnőtt, — a’ fodor f. pedig a’ tornyult résznek igen elejére nyomul, nagy zápor ’s jégesőt hirdetőleg kavargani szokott. — Gyakran néhány nagy tömör felhő csatlakozik, ezekből származnak azután a’ Pünkösd, Péter Pál napok közti zivatarok. A’ nagy tömör f nagy tájt foglal el, szélesség, hosz és vastagságban ugyanaz, —legfeljebb hoszsza vagy magassága tetemesb. Gömbölyűségéről első pillanatra meggyőződhetni. A’ tornyult rész egész terjedelmében a’ láthatár 45 foka felett legjobban kivehető, de a’ néző felé közelgve a’ fenekrésztől mindinkább elboríttatik ’s végül nem is láthatni. Ugyan most a’ szemhez közelébb eső fenekrész gyorsabban haladni tetszik az egészen eltakart tornyult résznél, de e’ puszta szem csalódás a’ tornyult résznek tetemes magasságban mozgásából következtethető. El húzódván fejünk felett a’ felhő, a’ mint a’ tornyult részt azelőtt enyészni, úgy most előbukkanni látjuk, de csak a’ felhő átmenet előtt előbb láthatalan hátterét. Mindez a’ nagy tömör f. gömbölyűségét tanúsítja. — Többnyire egyedül van az égen, vagy többekkel még a’ láthatáron alul is lánczolatban öszvefüggve. Kísérői: a’ villany, égdörgés jégeső’s hatalmas záporok. Sebessége az uralkodó szélnél csekélyebb, és iránya majd mindig ezé. Ha napnyugtig nem oszol, éji órákban újra csoportul, és végtelen sorban foglalja el a’ lárhatárt: a’hajnali, ritkán napkelte utáni zivatarok okozója. 7), F a 1 . a felhő. A’ szálka és nagy tömör f. közt középet tart. Ez, az égen ritkán megjelenő f. úgy mint a’ szálkások különféle magasságokban lebeg. Félgömbölyű, színe egyenetlen , — választékaiban világos, vékony szeletekből áll *), mellyek befelé mindinkább sűrűbb ’s feketülőbbek’; a’ választékokon át meg láthatni az eget. A’ köznép nyájfelhőnek nevezi, mint mikor sűrűn tipegnek egymás mellett a’ birkák, a’ mellyek csekély távolsága e’ felhőnél a’ választék. Terjedelme a’ szálka felhőé, de ennél sokkal tetemesb vastagsága, esőtartalma pedig felülmulhatlan; magassága a’ nagy tömör felhőé. A’ félgömb szeletek felső légkörnek emelkedve kisebbülnek, szárazak, laposak lesznek. Mint az előbbi felhőnek csendes időben jelentkeztéből tartós esőzést reméllhetni, úgy ez utóbbi, volt nagy esők tanúja, ’s mindinkább kiesve magát a’ légkör ritkább rétegeibe felvonul. Midőn esni kezd belőle, ez csak itt ott a’ szeletek simultával történik, utóbb az egészre kiterjedt esővel a’szeletek különbözhetősége felfügg. Midőn zivatarral az egész láthatár eltelik, és csatornáit megnyitja az ég, ekkor ha nagy szélvész támad, ez az eddig sima felhőt tenger hullámként felborozdálja. A’jelenet ellentermészetü a’ fenirttal, melly mulhatlan esőszűnetet következtet be. — A’ falka f. és szeletei színe mindig feketés. 1 1) A’ felhő fajoknak ábrákban előterjesztése, azok leírását igen könnyitné. K.