Nemzeti Ujság, 1840. január-június (35. évfolyam, 1-50. szám)

1840-01-22 / 7. szám

hadtnem utánozzuk, — ki III. Augus­z­tot barátját és szász ki­rályt július közepén egy pompás szánattal kívánván meglepni, szán­­kái tovább mentek egy német mértföldnél, nem havon, hanem— porrá tört czukron, — ha ezt nem utánozzuk, úgy a’derült tiszta hideg napok talán szánk­ázási vágy­unkat ki sem elégíthetik. Ter­­mékeink meglehetős áron kelnek, egy font marhahús 12—13 kr. egy icze újbor 8—10kr. egy szapu vagyis 4 véka tiszta búza 10— ,­ 1 forint váltóban. Erdélyi hir­a­d­ó. Januar, lekéről, mint az álmosság, s’ gondatlanság rész következését a’ következő esetet tudatjuk olva­sóinkkal: a’ nevezett nap élén a­ Fiscus fogadóban egy 16 éves fiatal leányzó elálmosodván, az asztalon égő gyertya mellett fejét az asztalra lehajtva elszuny­adott, s hihető a’ közel levő gyertyá­tól meggyulladván, csak akkor ébredett fel, mikor a’rajta levő öl­tözet egészen lángban volt. Első ijedségben az udvarra szakadott ki, segély után kiáltozván, de minthogy az idő késő volt, csak későn lármázhatta fel a’ közelebb lakókat, kik midőn megérkeztek a’ leányzónak lába, dereka, már a’ szó értelmében össze égett, a’ sze­rencsétlen, orvosi felvigyázat alatt van, de élete megmaradásához még eddig kevés a­ reménység. Segesvárra­­ két írt intézet alapítását tudatják, minél ked­vesebb új évi h­írt valóban nem vehettünk volna. Az első egy falusi iskolatanitókat képző intézet, melly még a’ múlt év utó napjaiban alapítatott. Az alapítvány alapszabályai értelme szerint, kik mago­kat iskolamestereknek szánják, négy évig hallgatják a’ szükséges tudományokat, ’s csak ezen négy évek alatti szorgalom és m­űvelt­­ség után bocsátatnak ki a’ falusi iskolákba. Azonban az iskolames­terré leendő főegyházi szoros megvizsgál­tatást tartozik kiáltani, mellyet ha dicséretesen kiállott, csak úgy nyer tanítói diplomát, az ellenkező esetben repetál, vagy elbocsáttatik. — A’ második inté­zet, melly Segesvárit csak most jőve létre, ’s e’ folyó ha­­oikán innepélyesen ki is nyittatott egy felsőbb leány- iskola, egy academiákon tanult nevelőnek vezetése alatt, melly­ben azon tudo­mányok tanitatnak, mellyek fensőbb társasági körökben forgó, női hivatást betölteni kész, asszonynak mellőzhetetlenül szükségesek, ha azon pályán mellyre mint nő, anya, és társas élet tagja hivatva vagyon haszonnal és jótévőleg kíván munkálódni. Ez utóbbi isko­lába már is 32 növendék jár, ’s vesz oktatást. Áldás kisérje azon férfiak lépteit, kik a’ kor lelkéből folyó illy nagy érdekű kh álla­tok létrehozásában fáradoznak, ’s ezek által egy­ szebb jövendőnek teszik le alapjait. Vajha a’ szép példa minél több követőkre ta­­találna ezen hazában! Olaszország, Róma, jan. 4. Bordeaux herczeg Rómában tartózkodása nem csak Francziaországban, hanem más tartományokban is több figy­el­met látszik gerjeszteni, mint valóságosan érdemel. A’ különböző hírlapi tudósítások temérdek költeményeket közölnek róla. Mi csak néhányat fogunk megczáfolni, mert mindegyüket lapjainkban idézni lehetetlen. Először is a’ herczeg incognitóját még soha sem vetkette le, ő most is mint az előtt, Chai­­bor­d gróf nevet visel. Ünne­pélyeket nem csak nehány angolok, ’s oroszok adónak számára, hanem a’ legnagyobb római családok tüntették ki azokban mago­kat, ’s majdnem minden estve egyik ünnepély a’ másikat követi. A’ diplomaták közül csak azok jöttek vele közlekedésbe, kiknek közvetlen dolgaik voltak véle, ezek közé tartozik bizonyosan a’ nápolyi követ Ludolf ur is. Ellenben a’ cs. kir. ausztriai kö­vet L­ü­­­z­o­­v ur, nem tette nékie látogatását, annál kevésbbé ígér­kezett mint közbenjáró a’ pápa és Francziaország közt, már azon egyszerű okból is, hogy bár néhány jegy­zetek váltattak is, a’ két udvar között az egyetértés fel nem bontakozott. Egy ideig kedvet­len viszonyok közt voltak ugyan, mit senki sem tagadhat, de alig tudá meg a’ franczia követ, gr. Latour-Maubourg, hogy az ifjú hg a’ pápa kívánatéra Rómát elhagy­andja, azonnal személye­sen sietett ismét a’ bibornok-status-titoknokhoz. Azon kívánat, hogy a’ herczeg Rómát hagyja el, úgy látszik családétól monda­tott ki Görtzben, mit véle a’ pápa tisztelkedése alkalmával köz­lőtt. Egyébiránt itt örülni fognak ha elutazandik, mert az által több oldalú kellemetlen hely­zettől lesznek felmentt­é. Span­yo­l­o­r­szág: Cabrera, ha az Eco de Aragon-nak hitelt adhatni, közel vala sírjához. Ny­avalyája annyira öregbedett, hogy négyszer kelle erét megvágni, az utolsó kenetet is felvette. Cabrera halála, úgy­ vé­lekedik azon hírlap , a’ polgár háborút elfojtaná Spanyolországban, mert ezen főnök a' lelke a’ carl­osi pártnak. Katonaseregei holta után hamar szétoszolnának. Madrid, jan. 2. Ő felsége Izabella királyné néhány nap óta betegeskedik, s a’ szokott napi kikocsizását félbeszakasztá. — Azon czikkely következményei, melly által Victoria herczeg politikai véleményét nyilványitá, ’s a’ pártok czivakodásának tárgyául té­ve, ollyképen kezdenek mutatkozni, miként azt minden elfogu­latlan előre látható. A hadsereg, ezredek, ’s osztályok főnökei ugyan azon jogot igényelik magoknak, mellyel a’ fővezér olly váratlan módon gyakorolni jónak talált. A’ kormány rendelkezé­seit ők is ny­ilvány­os vitatkozások tárgyául teszik, ’s minthogy a tisztikarban szintúgy, mint a’ nemzet egyébb politikával foglal­kozó részeiben mérsékelték és túlzók, a’ ministeriumnak barátjai vagy ellenségei vagynak, igy a’hadseregnél is a’közvélemény kü­­ lnagyilirk­almja. London, jan. 4. A’ newporti lázadásban részes chartisták ellen dec. 31-én ny­ílt meg a’por Monmouthban a’ rendkívüli es­küdtszék előtt. A’ magas- és közép osztályú személy­ek tolongása a’ törvényterembe igen nagy’ volt, ellenben a’ dolgozó osztály látszatólag csekély kandiságot árult el. Lovascsapatok száguldozák keresztül az egész környéket, mivel a’hegyek közül uj hírek érkeztek szándék­­lott mozgalmakról. A’ tör­vény­széki ház ajtaji is erősen meg voltak rakva katonasággal. A’ fő vétkesek, számra 12(J.Frost, C. Wa­ters, J. Lovell, R. Benfield, J. Reece, G. Turner, (Cole), Z. Williams, E. Edmunds,­­J. Morgan, S. Brit­ton, W. Jo­nes és J. Alist) mind tisztes értelmes férfiaknak látszok, kemény őrkiséret alatt a’város börtönéből általányos rész­vét­­elei közt az itélőszék­ek­be elhozattak. Már ekkor a’ terem­ben összegyűlttek a’ törvény­széki biztosok és a’ korona tanács­noki, kiknek ellenében a’ vádlottak ügyvédi — F. Pollock, F i t z r o y7 K e 11 y7 parlamenti tagok és Thomas ügyész — foglal­tak helyet. Ezekhez közel állott Feargus O’ Connor, mint néző. Ezután a’ jegyző felolvasá a’ vádirományt, melly­et a’ fog­­ly­ok jobb kezűket felemelve hallgatók. Mire egy­enkint megkér­­deztetvén: vétkes e a’ felségsértésben vagy­ nem ! — Frost szilárd hangon felelé : nem. Ugy­anez volt a’ többinek is hangos, vagy­ alig hallható válasza. Ekkor a’ kis-esküdtszéket (petty juryz) kezdők rendszerezni, melly főbenjáróvád esetében részletes tanács­kozás által szokta eldönteni, valljon a’ vádlott bűnös­e vagy nem. Mivel az ügyvédek egyenkinti kihallgatását kívánók védenczeiknek John Frost csak maga maradt a’ törvényszék előtt, kinek gyen­gélkedő egészsége miatt ügyvéde azon kedvezést kéré ki, hogy le­ülnie szabad legyen, mit meg is nyert. — A’ petty jury al­kotására nézve Angliában következő bánásmód uralkodik : A’ me­gyei esküdtek teljes névsorából kiválaszt a’ bíró 48 férfit. (Ez alkalommal a’ választás nem abc szerint történt —­ mint különben — hanem az ügy­védek kívánatéra, mibe a’ király­i ta­nácsnokok is megegyeztek, sorshúzás által) A’ kijelölt 48 férfi a’ vádlottal megismertetik, kiket ő 1) mind félrevetheti ha a’ biró az ügy­ben érdekelve volna, ’s ekkor a’ névsort más tisztviselőnek kell készíteni. Fia általányos félrevetésre semmi oka nincs a’vád­lottnak, vagy­ ha eb­be a’ második névsor terjesztetik, úgy 2) a’ 48 közül, a’ nélkül hogy okát adná, 20-at, a’ felségsértésben pe­dig (mint a’ jelen eset) 35-töt vethet félre, a’ többi ellen okokat kell felhordania. Ily­en okok négy­ czikkely­re osztvák: a) pro­pter honoris res­p­ectu­m ha a’ vádlott nagy rangú; b) p­r­o­­p­t­er de­f­e­c­tu­m ha az esküdt nem állhat a’ névsorban; c) pr­o­­p­t­e­r d­e­f­i­c­t­u­m, ha a’ vádlott maga is vethet az esküdtnek vala­mi vétket szemére; d) propter defectum, ha t.i. az esküd­tet szenvedély­esnek találja. Mind ez esetekben uj névsort kell ké­­sziteni, ha a’ megkívántaté szám meg nem marad, m­ig 12 férfi nem akad, kiket a’ vádlott egészen részreh­ajlatlanoknak tart. Ezek teszik azután a’kis-esküdtszéket. A’jelen esetben Frost ügyvéde bőven használta annak félrevetési jogát, úgy hogy a’ jury csak délutáni 5 órakor létesült. A’ kor­on­a ügy­véd is félrevetett egyet az ajánlott esküdtek közül, a’ nélkül hogy­ valami okát adta volna, min némi vitatkozás keletkezett, melly­et azonban a’bírák a’korona ügy véd részére döntöttek el.Ezután az ülés más napra halasz­­tatott.—Másnap tehát (jan.l.) miután a’ 12 Ítélő esküdt kiválasztatott, (ezek mesteremberek és földmivesek a’ város környékéről) Sir J­o­h­n C­a­m­p­bell kir. ügyvéd kifejté a’ vádat a’ korona nevében. Felszólítván először az esküdteket, hogy­ száműznék emlékezetek­ből mind azt, mit eddig a’ perről olvastak vagy a halottak, és csupán az előttük levő tanácskozások által engedjék magokat vezéreltetni, előadó a’ már ismert tett dolgokat, mellyek miatt Frost felség­sértéssel vádoltatott. Mint egyes cselekedeteket, mellyek által F­rost magát felségsértővé tette, ezeket emlité az ügyvéd: „Háború indítását a király­né ellen tulajdon országában, merényletre bujto­­gatást a’királynénak királyi méltóságáról letételére,és a’király­né elle­ni háborúra,hogy élet rendszabály­ának megváltoztatására kény­szerít­­sék.“A’mint a’főügyvéd azonnal tanuvallatáshoz akart kezdeni,d­­­r­. Pollock, a Vádlói lak ügyvédeinek egyike, kifogást indított az ed­digi eljárás ellen, azt állitá­n­­i, hogy a’ formában hiba követte­tett el, mivel a’ vádirat ’s az esküdtek és a’ tanuk névsora a’ vádlottak elibe nem egyszerre terjesztetett, mint a’ törvény szórni szóra parancsolja, hanem a’ tanuk névsora csak öt nappal később a’két első oklevél után. A főügy­véd azt felelé, hogy e’ kifogás nyomosság nélküli, ’s mindenesetre igen későn jó. A­ bírák e’ formakérdés elhatározását a’ per végére halasztók. A’törvényszék tönbféle értelemben nyilatkozik. Espartero fő hadiszállásáróli tudósítások szerint, melly­ek nem Spany­olországból közöltétnek, az ő közvetlen parancsa alatt létező seregeknél némi ingerültség ural­kodik , ’s különböző alkalmakkal illy felkiáltásokat hallottak: hal­jon meg Espartero !“ Az itteni lapok mit sem közölnek ugyaner­ről, de némelly Cuencában történt kihágásokról szólnak. Több tisztek az előhaladási párthoz tartozók, az ottani kávéházakban ha­zai in­­­dalokat kezdtek,’s áthúzódásokat hallatának a’ministerek el­len. A’ Gete politico ezen rendetlenséget megakadályozni akarván, az ajtón ki vettetett, ’s a’ nemzeti őrseregnek néhány oda siető tiszt­jeitől tettleg megtámadtatok. Az Eco del Comercio nagy tetszés­sel szól ezen esemény­ről.

Next