Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)

1840-09-16 / 75. szám

jeddemben, miszerint az arany kivitele tekintetében olly keserű ‘tapasztalást szenvedjünk, valamint tavali évben. Izlandban a' kor­mány a' Connel izgatóm­ozgalmit türelemmel nézi, ’s feny­égetési daczára is, miszerint Izland háború esetén a’ segedelmet megta­­gadandná, számos tengerészeket hadfogadtat az ottani kikötőben. De ny­ugalmas is a' tartomány annyira, hogy itt, hol előbb alig 30,000 főnyi katonaság vala elegendő a’ rend fentartására, mos­tál­tag 10,000 fő 6—7000 rendőrségi segedelem mellett elégséges élet és vagy­onbiztositásra. De a’ rendőröket is kezdik kevesbíteni a’ jószágbirtokosok kijelentett kérelmére, kik az olly számos rend­őrség megtartatását jelen körülményekben hasztalan pazarnak tar­tanak. Az eltávozó sergek Gibraltárba ’s roniai szigetekre mondat­nak száma lenni. Nagy, mint némellyeknek tetszik, Syriába, mi azonban csekély számok miatt nem is valószínű. A’Standard,a’franczia Moniteur azon jelentése felett, miszerint M.­Ali a’ szerződött hatalmak végrendelményét visszavetette, kö­vetkezőt jegy­ez meg : ,,E’ tudósítás nem szülhet nagy álmélkodást. A’ basa nyilván már régen ezt határzotta magában, ’s a’ franczia ministerium gyámolitása őt határzatiban megmaradásra buzditá.A’ barbár jövendője mindazáltal le van pecsételve. A’barbárok köz­sorsa, kik hatalmokat és segélyforrásukat érdemnél többre számig­ják, őt is elérendi, és megbukano Husszein b. módjára. Mi sza­badságot veszünk magunknak ezt jósolni, a’nélkül hogy előlátnók, mi ily közvetlen irány­ban fog összegyülendeni feje felett a’semmitő vészfelleg;’s ez M.­Ali megsemmisítése­ nemcsak kihajtatása Syriából hanem egészleni bukása. A’ franczia nép egyptussali szövetsége mi­att szörnyű lealáztatása tartósságát nem szenvedhetendi, de ha si­kerülne is a’ francziáknak a’ baját több ideig a’ hatalmak ellen védni és megoltalmazni, úgy ők e’ védelmezés által csak azon czélt akar­nák érni, hogy Egyptust egészen elnyelhessék. Ez azonban nem valószínű. Mi biztosan reméljük, mikép a’franczia nemzet értelme ’s jogértelme át fogja látni, hogy ministerei Francziaország elkü­­­löntése által a­ többi hatalmaktól, azt hamis állapotba helyzék. Azon­ban M.­Ali mindenesetre sajátkezüleg jegyző alá halálitéletét, ’s Egyptus sorsára pecsétet ütött, mit a’jós szava már rég megjöv­en­dölt (Ilesekiel 29, 15) : ,, „Mert kicsinyek legyenek ők a’ többi országok sorában, és ne uralkodjanak a’pogányok felett; és én cse­kél­­lyekké akarom őket tenni, hogy ne uralkodjanak többé a’nem­zetek felett.“ “ Kétezer négyszáz év és több folyt le mióta ezen átok mondatott Egyptus felett, és e’ hosszú időközön keresztül mindig teljesülésbe jött betű értelmében, és teljesedni is fog, míg a’világ fenálland.“ — A’hasonkép tory Courrier bizonyosnak állítja, mi­szerint M.­Ali midőn a’ véghatárzatot visszautasitá,azon vonal út­mutatása szerint cselekedett, mellyet Périer ur újabb különkülde­­ménye folytában elébe szabott.— Syria partmelléke ostromzár alá fog esni.Ez hadilag történendik, azaz egyedül arra fog szorítkozni, miszerint hadihajók vagy más vizi-járművek serget és hadszereket ne hozhassanak Egyptusból. A’kereskedés tovább is fenálland. Mit ér tehát az illy ostromzár. A’kereskedőhajók bár mennyi szert vi­hetnek Ibrahimnak, ’s mi a’ hadnépet illeti, ezt Syriában is lehet kapni.— Illy kényelmes helyzetben M.-Ali bátran várhatja az ese­mények kifejlendőségét.— A’minist. Globe egy terjedelmes czik­­kelyben jelenti: „M.-Ali ellenállása,ha még is erre határozta magát, rövid leend és üres eredményű. Az All. Z. által nyilvánossá tett, és a’franczia lapoknak olly sok beszéd­anyagot szolgáltatott levele­zés Palmerston 1. és Guizot úr között elegendőképen tanúsítja, mi­szerint Anglia ’s a’ többi hatalmak legudvariabb és barátságosab­ban viseltettek minden időben Francziaország iránt; minden tör­tént lépést Francziaországgal illőn közöltek,’s társmunkálását, mint óha­tásra méltót a’ Törökország függetlensége biztosítására, annál hathatósabban akarák kieszközleni, minthogy Francziaország ha­­tárzólag kijelenté, miszerint a’ fenmondott függetlenség biztosítása szivén fekszik neki is, mint a’ többi hatalomnak. A’ tok­parti M.Herald egy czikkelye végén megjegyzi: „An­glia nem sok idő múltával tapasztalandni fogja, miszerint inkább Oroszország nagyobbitása, mint T­örökország függetlenségé­nek fentartása , tulajdonképi czélja az egyptus elleni szerződés lé­tesítésének.“ M. Chronicle többi között: „Fővárosunkban némel­­lyek háborút éreznek, ’s előre félnek is tőle, tudván a’ hatalmas hasa ellennézeteit. Mások azt mondják, hogy a’ hatalmak akara­tának engedni fog, mielőtt még ostromzár állana be. Igy elosztvák a nézetek. De azon erősen gyökeresült vágy, miszerint Franczia- Országgal ki nem ütendő háború iránt, a’kereskedői v­ilág egysziv­­vel s lélekkel megegyez. M. Chronicle bizonyossá tesz, miképen az angol kormány komolyan gondolkozik a’ szárazföldre intézett levelek bezét alábbszállitani, hahogy az illető szárazföldi statusok is viszonylag munkálódnának. Paris, aug 30. Készületek a’ hadseregnél, valamint szá­razföldi , úgy a’ tengerészetinél is folyvást tartanak , nyugalma­san és gyorsan, ’s ministeriumokban a’ mozgalom szokatlan és rendkívüli. A’ Moniteur két rendelményt tesz nyilvánossá, mel­­lyek a’ hadiministeriumnak egy rendkívüli hitelt nyitnak 27 millióra. Tudósításaink itt keletről, főkép Egyptusból nem hangzanak össze az Alig. Zeit­­e részbeni híreivel. Parisban hiszik, miszerint M. Ali nemcsak teljesen el van határozva semmi áron nem engedni, hanem hogy készületszerei ’s hadieszközei fel is hatalmazzák őt­­ a’legkeményebb daczra. Afrikában, mint látszik ’s mint várni­­ lehetett, előjelek tünedeznek egy új háborúhoz. úgy tetszik, Ab­­­­delkader olvas európai újságokat, gondolom az angolokat, és használni akarja azon pillanatot, melly­ben Francziaország Európá­val háborúba kev­erten afrikai birtokba csak alárendelt ügyelem­mel leendhet. A­­közben Valeé tábornok egy uj támadáshoz ké­szül Oranban, és Champion ezredes, ki újabban oka lett a 120 katona megöletésihez , Cavaignac ezredes hadnagy, Eamorid­ére utódja által hivatalától megfosztva állomásáról elmozdittatott. Nem­rég közöltem önnel, milly­eket beszélőnek a’ legitimista­ mozgások­ról Vendeében; egy kegyelem nyert Chonan v­isszatérése hazájába, hol a’ néptől indulatos ellenszenvv­el fogadtatott, kevés reményt látszik éleszteni az e’ tartománybeli, közháboru hívei szivében. Az­­Univers’s utána több párisi hírlapok következő koholmány­t foglalnak magokban, mit egyedül azon végből közlünk, hogy megmutassuk olvasóinknak, mint mystifikálják a’ párisi hírlapok közönségüket: ,,A’ király sz. Cloudba megérkezte után a’ diplo­matatestületet fogadá. A’ porosz követ ez alkalommal szóla : „„Si­re, a’ király, parancsolom, kötelességül teszi ön előtt azon re­ményt kifejeznem, miszerint semmi sem változandik a' Franczia ’s Poroszország közt fenálló barátságos viszonyokat érdeklőleg; ő azon véleményt, melly elődét lelkesítő, fentartani igyekszik.““ Lajos Fülöp felesé: ,,„A’ király, ennek parancsolója, követ ur, különös eszközökhez nyúl irántami barátsága bebizonyításba; ő aláír egy szerződést, melly Francziaországra nézve sértő termé­szetű ! Ő egy kiégett fejre mint Palmerston lord , bizza magát a’közbéke felbontására, ’s valamennyi német hírlapok olly módon fognak engem előállitni, mintha minden áron kész volnék magam aláv­etni a’ békének! Most azonban jelentem önnek , követ úr , mondja meg parancsoljanak, mikép nagyon csalatkoznak gon­dolkozásmódom felett, mert én Európának bebizony­itandom, hogy én a’ francziák királya vagyok.“­ — „Az austriai követ hasonló­kép tapasztaló a’király rósz kedvét, ki neki többi közt mon­dó:,, „Én Európát olly okosnak gondoltam lenni, miszerint a’ vi­lágbékéjét egy hirtelen ötlet következtében fel nem áldozandja, azonban látom, mint csalatkozám. Mondja, meg Metternich­­gnek, követ ur, hogy én őt eddig Europa első statusférfijának gondolám, most azonban azon vallomásra késztet, hogy én felülbecsültem őt. Én számot tartok rá, hogy segítségemre leend a­ világbéke fen­­tartásában, én azonban most csupán Francziaország pallosában bí­zom.““ Illy fellépés legmélyebb behatást idézett az elfogadáson jelen volt valamennyi személyre nézve; Rotschild ur vala jelen az austriai követ tulajdonságában. Gondba merülve a’ király beszéde felett a’ királynéhoz sietett; a’ király felindulása feletti álmél­­kodását közlé azon kérelemmel, ő felsége a’ királyné lenne kegyes királyi férjét békésebb gondolkozásra bírni. .,„N­a a’ király, mondó a’ királyné, magaviseletét szilárdul elhatározta, úgy nem akarom őt más hangulatra vezetni, és e’ felett minden véle­­ményiben részvétemet nyilvánítom. Europa minden áldozatunkat minden iparkodásunkat a’ béke fen tartását tárgyazólag semmibe vette, és most bántalommal illet, miközben minket úgy állít elő, mintha minden áron készeknek éreznék magunkat a’ békének aláha­jolni. Ez nem történendik. Végképen ne tartson számot közbejárulá­­somra,báró úr.““Ha a’király’s királyné beszédeit nem is olly szorosan adtuk elő mint mondattak, mindazáltal bizonyossá tétetünk, miszerint ez legyen a’lényeges tartalom; mi a’dolog legteljesebb v­alóságáért kezeskedünk.“ — A’ Commerce utójegyzi: „Ha az Univers csak egy kis regényt akar csinálni, némelly jó tanácsok adása czéljá­­ból, úgy az általa felvett forma egészen újnak rémlik előttünk. A’ Siécle tudni akarja, hogy a’ franczia hajóhad a’szyriai ten­gerpartok felé vitorlázott, helyet foglalandó az események köze­lében. — A’ Quotidienne szerint idikén a’ kormánynak egy tele­­grafi sürgöny jelenti, hogy Abd-El-Kader Constantine tartomá­­mányba berontott.—Palmerston lord megküldé válaszát azon jegy­zékre, mellyet Guizot úr neki átnyujtott, ezen válasz tartalma sze­rint a’szövetséges négy hatalmak nem v­onakodnak Francziaország­gal egyesülve a’ keleti kérdés felett további tanácskozásokra lépni. Kiváncsiak, mit fog majd erre Thiers ur felelni­? Capitole szerint Perier Kázmér ur a’ legközelebb múlt vasár­nap Ilavreba utazott, Péten úr felé hajóra szállandó. „Mi meg­maradunk állításunk mellett utófüggeszti e’ hírlap, miszerint ő Barante ur helyébe megy mint pétervári t­gy­viselő.“ A’ ministe­­riumnak joga volt mondani, hogy Barante nem fog visszahivatni. A’ követ kevés idő múltával Perier ur jöv­etele után szabadság ürügye alatt elutazandik és többé Péterv­árba vissza nem főrend. Barante ne­jének hirtelen megérkezte, férjének nemsokárai jöv­etele jeleid szol­­gálhat.“A’munkások folyvásti szövetkezésre bizgatják egy­mást. Teg­nap egy nagy kocsigyártó csapat elhagyván műhelyeit Contrescaup- Dauphine utczába húzódott, hol nagy kocsigyári műhelyek létez­nek. Itt a’ munkásokat magok után csábitgaták, kik közül ném­el­­lyek hozzá jók csatlakozván menni nem akaró társaikat fenye­gették, hogy majd nagy­obb számmal jöendnek v­issza, és erőtetni fogják, miszerint munkájukat abbahagy­ják. A’csoportulást tiltó tör­vény újabb felolvastatása daczára is föl­­tárják a’ munkások nyilvános gyűléseiket és szövetkezéseik szaporítását. A’ ható­ság nagy katonai erőt fejte ki, ’s minthogy a’ gyülevésznép meg sem takarodott, nagyszámú elfogyások mentek végbe. Mainap

Next