Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)

1840-08-01 / 62. szám

Minden szerdán és szombaton egy eg­y ív nemzeti megtisztel­tetések , kinevezések, hazai és külföldi poli­tikai tudósítások gyor­san közöltétnek lap­jainkban. Félévi ára postán borítékkal 4 pengő forint. PEST NEMZETI 1.1.SAU (Jiarntincziitöilik év.} Augustus 1-jén. 02. szám. Hasznos mulatságokban felvétetnek mindennemű tudós értekezések, a’nép­nevelési, alapítványi, mű­vészeti, mesterségi, lite­ratúrai , és más mulatva oktatói körből. A’ nem­hivatalos levelek­nek /jcri/ren­tes küldetése kéretik. 1940.­ ­lilik félév. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. A lapító rá ült sár István táblabáó, feiadja özvegye. Szerkeszti Dr Nagy Pál, táblabiró. TARTALOM. Magyarországi kinevezések, megtiszteltetések és halározatok, pesti főgymnásiumi ifjuság haladó ünnpe , trencsényi tanodai próbatételek, Borsod, Győr, Szathmár , Thurócz és Vas ügyes közgyűlések az ország­gyűlési követek tudósításai iránt, belényesi papiros malom és Merkén hely­ség megégése, Kölesei emlékére adakozás, bécsi események, spanyol táborozás bevégzése, Espartero diadalmi bemenetele Barcellónába, spanyol költségek, angol kormányzási bili és spanyol adóssági levelek felolvasása, párisi ministerium különféle nézetei, török előbbi nagyvezér száműzetése, egyptomi zűrzavar , berlini zsidók küldöttsége a’ királyhoz, Magyaro­rszág’. Ő cs. ’s ap. kir. felsége legfelsőbb határozatánál fogva a’ kas­sai főpostahivatalnál megürült ellenőri helyre Veber Károly pozso­nyi főposta tisztet, méltóztatott legkegyelmesben kinevezni. A’ am. m. kir. udv. kamara a’ zengeri sóhivatalnál megürült beszedői tisztséget Jertich János ottani ellenőrnek, továbbá az ó­­gradiskai üres sómázsamesteri szolgálatot Lukász György brodeni sómérőnek, ezen utolsó helyet pedig Jurisich Gergely ottani só-és harminczad kerülőnek adta által.—Mattkovszky Gáspár visegrádi erdőhivatali írnokká lett előmozdítása által megürült fizetéses erdé­­szi helyre Farkas Jánost, sz.-andrási erdőhivatali gyakornokot; továbbá a’ Fronhoffer János áttételével megürült Arad melletti csa­­lai alerdőszi helyre az ugyan ottani eddigi rékási erdőszgyakorno­­kot Mayer Györgyöt;—’s végre a’ Pizinger Mihály Körmendre ha­­sonhivatalba tett áttételével megürült kanizsai kir. sóbeszedői tiszt­ségre a’ dömölki ellenőrködő sómázsamestert Szabó Károlyt, en­nek eddigi hivatalára pedig buccari Kanéi József sómázsamestert al­­kalmazá. A’ pesti kir. egyetemnél juh 25én ment végbe a’ négy tudo­mányos karoknál szokásitott évenkénti dékánok választása, a’ theo­­logiai karnál Filinger Leopold győrmegyei áldozópap, uj-testamen­­tomi magyarázó prof. A’ törvény karnál Vizkelety Ferencz egyházi törvény prof.; orvosi karnál Gebhárd Ferencz sebészek orvosi pra­xis prof.; a’ bölcselkedési karnál Horvát István magyar nyelv pro­­fessora. Jul. 30 án pedig jövő évi ngos rectorsággal Virozsil Antal természeti törvény professora tiszteltetett meg. Bécs, jul. 28. A’magyar-német grammaticárúl, és több más kiadott tudós munkáiról a’Magyarhaza előtt ismeretes mándi Már­ton József, a’ bécsi egyetemnél és a’ magyar ns testőrző seregnél a’ magy. nyelv és literatura tanítója, a’magy. t. és a’ jénai ásványos társaság levelező tagja, több ns megye tbirája, jul. 26 án reggeli 7/4 órakor rövid betegség után tüdősorvadásban élte 71 ik évében e’ világból kimúlt, hideg tetemes e’ hó 2yán az ágostai vallást köve­­tők szertartása mellett végnyugatomra tétetett a’ matzleindorfi sir­­kertbe, elhuny­tát kesergi özvegye, négy hátrahagyott árváival együtt. Kecskemét, balázsfalvi Kiss István, t. és Pest vgyének több évekig — különösen a’gyászos emlékű cholera idejében fárad­hatatlan szorgalmú esküttje, t. é. Csongrád ügye­sbirája, hosszas mellvizi betegeskedése után i. e. jul. 17k én d.u. 5 órakor 41 éves korában e’ múlandó életet az örökkévalóval felváltotta, hagyván maga után csüggedhetetlen hűségű bánattal teljes özvegyének teli. Kovács Mária asszonynak, ’s három éven túl alig tartott boldog házassága gyümölcseinek Aranka és Béla kisded árváinak, megszo­morodott szivű testvéreinek, számos úri atyafiainak ’s barátinak siralmas bánatot, mély szomorúságot, ’s áldott emlékezetet. Pesten jul. 30 án haladó áldozat ünnepélyes bemutatása után ment végbe a főgymnasiumi ifjúság érdem szerinti osztályzatának nyilvánítása, melly szerint az itteni tanulók száma 608 volt, ’s ugyan ezeknek szorgalmas előmenteket minden osztálybani jelesek tetemes száma tanúsítja. Ezen jelesek valának azok , kik a’ nyil­vános vizsgálat alkalmával nem csak pontos, és kielégítő felele­tekkel örvendeztettek , hanem még igen kor- ’s czélszerű szónok­latokkal, ’s beszélyekkel mulatva gyönyörködtették is számos tisz­telt úri hallgatóikat, kik között mindenkor vezércsillagként jelen­volt főtiszt. Grosser János ur a’ kegyes tanitószerzet főnöke, a’ ta­nítók ’s tanulók szorgalmát serkentőleg; mind a’ kir. egyetem több jeles tagjai, kir. tanácsos Fejér György nyáradi kanonok ’s pré­post úrral egyhangúlag méltánylák a’ derék fáradságot ’s igyekeze­tei. Különben literatoraink halhatlan hírű nesztora Fehér György ur jelen évben is, mint több múltakban utóbbi munkáinak csinos kötetű 12 példányaival, ugyan annyi ifjat örvendeztete meg a’ bölcselkedési pályára lépendők közűl. Nem különben a’ m. t. tár­saság szívessége 40 példányt szállittata ezen tanitóintézet főelnöké­hez, Horácznak Kis, és Kazinczy által magyarított, ’s tudós jegy­zetekkel gazdagított munkájából, mellyek a’három főbb osztályok jelesletei között aránylag ki is osztattak. Tisztelet, és hála a’szor­galom serkentőknek! — Nem lesz, úgy véljük, tiszt, olvasóink előtt érdektelen, ha a’ feljebb érintett szónoklatok közűl ide ik­tatjuk azt, melly­el Daruváry Alajos a’ költészséget tanuló osztály­ból kilépendő maga ’s társai nevében elbúcsúzott e' szavakkal: „íme­ lelépünk ezen szellemi tehetségünket és szorgalmunkat edző szín­helyről. De éppen e’ pillanatban két hatalmas érzelem czikáz ke­resztül kebleinken: a’ hála, és elválás érzelmei! Amaz föl az ég­felé sürgeti, könnyel tükröző szemeinket; ez, hat éveken átleb­­bentvén emlékezetünk töredezett sóhajokat szaggat föl kebleink­ből. Ő mi nehéz, mi kétes illy állapotban szóhoz férhetni! Hol két illy érzelem egy időben, ’s azon dicsért párviadalra kelnek; milly szép, olly bizonytalan ott a’ győzelem. Én ugyan magam , ’s párthiveim részéről a’ hálának óhajtanám a’ diadali babért, őtet­­ismérvén a’ jobb lelkek birtokosának, és olly hatos eredménynek melly nekünk jövendőre is gyümölcsözheti malasztjait: de ah! az elválás gondolatának tőre olly mélyen sülyede lelkembe, hogy zavarogni érzem gondolatim, hangom elgyengűlni, szavam elné­­múlni. Tehát elreppentetek hat zsenge évemnek boldogabb órái­v­ól, ’s pedig visszaidézhetlenűl. Nem zeng ezentúl füleimnek e’ szen­telt falak között az oktatás jótékony hangja, nem a’feddés dördít­­lete. Nem járhatom ezen áldott honfiak vezérfonala mellett az erény rögös ösvényét; nem kerülhetem józan intéseik sükereűl a’ botrá­nyos lépteket. Nem oszthatom meg veletek, szeretett bajtársak órá­imnak örömeit, nem borongásait. Mert ha bár néhányan a’ tanu­lási pályán haladva magasb szellemű ösméretek tárába lépni sóvár­­gunk, együtt ugyan mint eddig, ’s azon tárgyak körűl nem pon­­tosuland szándékunk, nem szorgalmunk; és ha néha az élet vészes habjain ösméretlen viszony­októl hajtva egymásra bukkanunk, rö­vid, igen rövid leend a’ találkozás örömeinek élvezete. Jelenleg, véleményem szerint, legszerencsésbek vagytok, kik magasb ihle­téssel áthatva egy bizonyos, és tisztes életnem választásában czért értetek. Már ti vígan köszönthetitek a’ partot, mellyhez nemzetök kegye az élet viharos dühöngései elől vezérlett. De mi számosbak nyíltabb térre, védetlenebb körbe lépendők hol lelünk biztos ka­lauzt , hol segéd kezet , melly visszarántson a’ szabadsággali ferde élés örvényétől. Kor, alkalom, ámító társak mi hamar elfelejtetik a’ nyert józan tanácsokat; és akkor, akkor­­ mi könnyen hullnak el a’ hat év gyümölcsei előbb, hogy sem érettségük hasznait ízlel­hetnék. E’ gondolat, ezen aggály melly igen szaporítja az elválás keserveit! De ütött az óra, inkább, és inkább szőrűs keblünk; a’ bús érzelmek nyomasztóbb terhe nehezül egész valónkra, a! fájdalom! engedj még néhány szót rebegő nyelveinkre. Ti­sz. haj­lékok, buzgalmunk tanúi, h­onnét fölzengének ájtatos énekeink a’ mindenható fényzsámolyáig! ti nyájas teremek, szíves karóréi a’ tanulmányok rögeire sereglőknek ! Ti fáradhatlan férfiak a’ kelet­kező jobb kor szemes ápolói! Te felejthetetlen kedves tanító tallo­­sitsunk ! Ti mindnyájan szorgalmunk ’s haladásunk lelkes ébresztői­ és ti kedves tanuló társaim!—de elhal a’ szó nyelvemen ... üdv­­ áldás, béke veletek !! !44 A’ kötött szónoklati példányokból is egyet közlünk a’ ,Hasznos Mulatságokban, illy czimmel: „A* Hazához.44 Trencsény. Végéhez közelítvén e’ f. iskolai év jul. tékén a’ sz. lélek buzgó meghívása után, kezdének tartatni a’hely­beli kir. tanodában az ipar szülte szoros, és nyilvános vizsgáltatások. Elsőben is a’ keresztény tudományból tartandó vizsgálatra főtiszt, hanczlikfalvi Vagyon István develichi prépost, ’s helybeli lelkész ur a’ rendes püspöki biztos gyengélkedő állapotánál fogva mint biztosi helyettes megjelenvén, teljes megelégedéssel vévé ki az abból adott szerény’s hibátlan feleleteket. Majd a’többi tanulmá­nyokra lépés létetett helybeli kir. tanoda igazgató főtiszt. Szkokán Vincze úr elnöklete alatt, számos úri hallgatók koszorújában, ki­ket igen kellemesen lepe meg némelly iskolai tárgyaknak az idén is honi nyelven komoly buzgalommal, ’s látható sikerreli előadása a’ latin nyelvnek elhanyagoltatási bélyege nélkül erényesen bizo­nyította be, hogy a’ helybeli királyi tanoda ifjúsága a honi nyelv művelését szivén hordozza, a­ költészet ékesszállás és syntaxis ta­nulóinak azon törekvésük, mellynél fogva dicséretes szándékból összeállván ő felsége születése napján egy tisztel, tanító igazgatása alatt magyar vígjáték elő adásával, mellynek czime e’ volt: „Az elfajultak 44 öt felvonásban, elégiték ki a’ nagy számmal összesereg­­lett magyarságot kedvelő urak, ’s asszonyságok vágyát. De még maga a’ kegyes szerzet érdemdús főkormányzója főtiszt. Grosser János ur is legközelebb tartott törvényes szemle alkalmával honi nyelv tudásárai törekvését az ifjúságnak, ’s abban tett előmenete­lét dicséretre méltatá. Czélszerű buzdítástól méltán várhatni itt is a’ honi nyelv nagy kedvelőinek, állhatatos vallóinak, és szor­galmas mivelőinek szaporodását. Az osztályozás nyilvánításából ki­világlik hogy a’ múlt iskolai évben a’ hatodik iskolában 13 az

Next