Nemzeti Ujság, 1842. január-június (37. évfolyam, 2-52. szám)

1842-02-23 / 16. szám

ditványozót, mint érzése tolmácsát ünne­pélyesen megéljenezte. Mai nap tűzetett ki e végre, s nyolczórakori beharangszó­­ra mintegy varázs hangra megtelt könyör­­gőkkel országos hírű főegy­házunk , nem ál­lván ellent az idő hidege, melly a hév­mérőt a fagyponton alóli Ildik fokra sül­lyesztette. Városiak által tartatván a hála könyörgés, természetesen a szent áldozatot a helybeli főesperes lelkész úr végező se­gédpapjainak , s egy részt a papi növen­dékeknek szolgálatja mellett. A nép soka­ságából a néző a legnagyobb sátoros ün­nepet gyanította volna, valamint a minden rendű híveknek, hölgyeknek, s köntösök­nek vegyületéből is; kapás, polgár, ke­reskedő, kézmives, hivatalnok, pap, sőt katonatiszt is eleg­­edve tarkázta a könyör­gő nagy tömeget, a karéneket saját hang­jaikkal kísérve emelték a hívek, s a tem­plomi festett s faragott alakok is társulni látszottak hozzájok. A belső áhítatot emel­te a külső lelkesedés, a ezekeknek har­mincznál több fáklya lángjai, a főegyház hajójában állott polgárkatonaság, és a pa­dok mellé állított megyei hajdúk. — De a mi mindezeknél meglepőbb volt, a megyei nemesség és tisztikar, melly a közgyűlés miatt itt időzvén, első alispán Brezovay József ur vezérlete alatt a városi lakosok közé elegyedett, holott az ájtatosságról csak oldalaslag s jó későn értesült; példával tanítván mindenkit, hogy a megye nem kevésbé buzog örökös főis­pánjáért, mint a nép kegyes földesuráért. — A káptalan , papság, papi növendék­­ség, oskolai ifjúság, katonaság és szerze­tesek hiányzottak ugyan, de azért a nagy­ságos testvér szemtanúja lehetett a közös örömnek, s vele megismerhette minden jelen volt, hogy ha volt hajdan Romának egy Pompejusa, van Egernek is egy Pyr­­kere, kinek felgyógyulásáért, ha beteg, minden szív dobog, minden lélek könyö­rög. Nyerhet-e ember ennél drágább ju­talmat, kereshet-e földesur ennél igazabb hódolatot és szeretetett — Felföldy, Paksról, febr. I­. Püspökünk ő excel­­lentiája rendelése következtében, a d. föld­vári esperesi kerület e i. e. múlt he­tük napján tartá egyházi­ gyülekezetét Bölcs­kén. Ennek fő tárgya a rendes papi nyug­intézet volt; eziránt következendők ha­­tároztattak: — 1) Minekutánna Pécs me­gye egy papi nyugintézeti örök alapítványt törekszik létrehozni, megkéri e kerület a nagymélt. püspököt hogy a kerület véle­ménye szerint ezen alapítványt csak hat e­­gyedre kegyeskedjék határozni — és pedig ollyanokra, kik vagy gyógyíthatatlan be­tegség, vagy elaggott öregség miatt kény­telenek egyházi javadalmukat oda hagyni. — 2) Hogy bölcs intézkedése által abba pontosítsa az egyes kerületi eszméket, mi­­kint annak tökéül ne pénzbeli öszveget, hanem az egyházi javadalmakat rendeljék alapítványul, úgy intézve, hogy az esz­­tendőnkint megkivántató nyugpénznek összege — mellyből hogy­ egy egy egyed­­re mennyi jusson, am. püspökünk mély bé­­látására bízatván , de hogy 400 pengő IV. kevesebbre ne határoztassék, megkérette­­tett—a megyében kerületekre, a nyűg­­pénzt hozó egyedek számához képest esz­­tendőnkint— mert hategyednél kevesebb is lehet—osztassék fel, a kerületek pe­dig a már előre kidolgozott, és meghatá­rozott kulcs szerint, félesztendőnkint tar­tozzanak az esperesek által azt az illető helyre beküldeni, így megnyerendők : a) hogy az alapítvány csak akkor lészen ele­nyészendő , ha maga a megye elenyészni fog; b) hogy ennek kezelése igen könnyű lészen; c) hogy a tőke semmi pénzbeli crisis alá nem­ jönne; d) hogy az illy kezelés mellett menten marad a kamatnak ötödik, vag)’ hatodik forintja, melly különben a tömeggondnoké szokott lenni, megelé­gedvén a kezelő csekély­ fáradságáért ke­vesebb jutalommal is. —• Végre. 3) Hogy­ ezen már csak nem két esztendő előtt meg­pendített nemes eszmét minél előbb ke­gyeskedjék valósítani. Adja a felséges is­­ten bő áldását, a jó atyja, úgy szinte ezen szt. czélra lelkesedett megy­ebeli egyedek nemes törekvésére is! Daróczy, Nagy-Kanizsa, febr. 15. Száza­dunk a cselekvés szaka, s ezt nem pipe­­rés beszéd, nem hánykodó feszelgés , ha­nem józan tervezet után a férfias elszánt­sággal párult rögtön tét nemzi. Milly di­cső sőt elragadtató a számtalan hiányaink s haszonszülő ur meg uj indítványok ren­dének áttekintése, mellyek naponnan más és más alakban lepik meg az időszaki sajtó terményeinek figyelmes késérőit i s gyér létrejöttök annál örvendetesb, minél gya­koribb az ezeknek jobbadán születés előtti elhalásuk. Hű tanúja e végszónak ama több izbeni szemrehányás , melly szerint igen sokan csupán szép kiejtésekbe öntött javas­latokkal, s cselekvéssel alig nehányan já­rulunk bármilly ügy javához.­­ — Azonban kellőn czáfolja ezt jelenleg egyet­len pontban a körünkben lakó izraelita kö­zönség, melly a nemzetesedni vágytól át­hatva, már is több németajkú ma­gyarak­o­kát mélyen pirítja, igen, alig magyarító meg ájtatoskodásb­a megkivántató ima­könyveit, már­is egy­ uj s valóban emberi szándékot fáradoz kivinni. „Ugyan mit ?– kérdheti könnyen a figyelmes olvasó , mire „egy kézműegylet“ alapítását, hallja pa­rányi válaszul. Csü­ggedetlenül működik itt a csak illy közönség érdemelhette derék hitszónok, ki, hogy egy­ebet ne említsünk, őrszemekkel kisérő kissé szűkölködőbb hit, sorsosai magzatinak elvetemültségét, mig ennek tovább rágódását egy ügyes met­széssel hatalmasan sikerült gátolnia. Ugyan­is egy kézmű­egyletet ajánlott, mellynek czélja az elszegényültebbek gyermekeit kézi-mesterségekben neveltetni. Legfőbb indító oka pedig erre az egyetlen vala, hogy pénz szűke miatt a kereskedésben úgyis kevésre mehetvén legkönyebben el­fajulhatnának. Szép gondolat! Hatvan rész­vényest számít máris e társulat, kik több majd kisebb áldozattal járulnak a vállalat szentségéhez. A felvett növendékek kisza­bott fizetésért három évig oktathatnak az ál­­taluk választott mesterségben, miután a szokásitott vándorlást megtenni kénytel­­vén, nehogy 7 ezer foszakra vetemüljenek, szép úti költséggel láttatnak el ; az innét megtérők pedig azonnal mesterségüket űzhető állásra segitetnek. Ám uraim az em­­­beri kegyesség ritka példánya, mit hogy mi is számos ür esekben gyakoroljunk, m­i ezeknek bennünket megelőzni ezélzó törek­vésük ! —• K. Liptó-Sz.-Miklós, febr. 12-én — Folyó be­lsőjén jött Liptó Szent Mihály tizenkét házból álló hely­ségébe három szekérrel egy csavargó czi­­gány-csoport, s a helységen kivid sátorait felütvén egyenkint a gazdáknál majd ke­nyeret, majd fát, majd szénát koldult. Ez volt egyszersmind kémlelés. — Fólyó hó­rkán midőn a helység gazdái részint szim­­niczei vásárra, részint Lipcsére fafuvaro­zásra elmentek volna, a czigánynők szám­szerűtt kilenczen, egy tehetősb lakos há­zánál megjelenvén, heten a szobába ro­hantak, hol a gazdasszony s a szolgálón kívül senki a háznál nem volt, ketteje pedig a pitvarban maradt.A szobába bemen­tek közül egyik helyt fogott azon ládán, mellyben pénzt tenni már előtti nap ki­kémlelt, a midőn t. i. a házigazda fafuva­rosait kifizette. A másik leült a kályha mellé egy fapadra, a melly padon forgács­csal doboskint dobogott, a harmadik gyer­mekét a szoba közepén földre letévén ki­­fácsolta és sírásra fakasztván, azon nagy sirás közt ismét lassudad bepóly­ázta. Ket­tő a gazdasszonyhoz fordulván kezében e­­gyike kártyát, a másika egy garast szorított, amaz kártyavetésre ajánlkozván,ezgarasért tejet kérvén. A többi a szolgálót körülvette. E közben a gazdasszonynak eszébe jutott, hogy a pitvarban kamrája nyitva van, ki­ment tehát, két czigánynő által ismét kö­rülvétetik és nem szabadulhat tőlök. A szo­bában azonban lárma történt; a czigány nők a szolgálónak mondják , hogy gazdasszo­nya hívja, őt kezénél fogva vezetik az aj­tóhoz, ajtót nyitnak s mig azért a gazd­asszony szolgálóját szidja, hatvan ezüst két forintos elvész. A czigánynők megszűn­tek lármázni, s a gazdasszony ismért ké­résére a szobából már nyugottan kipakol­tak. A pénzhiány nem vétetett észre csak más­nap, midőn a czigányok már tovább illantak, a gazda utánnak sietett, s őket Zólyom megyében utolérte. Három nap alatt, mig t. i. megfogattak, harminczkét forintos darabot külön helyeken váltottak, s mégis a lopást tagadják, s a szegény megkárosított már ötven forintot haladó költség mellett aligha kap valamit, ám­bár mint Zólyom, mint pedig­ Liptó me­gye hatóságai legbuzgóbban törekszenek e tárgyat világosságra hozni és a szegény megkárosodottnak néminémi kárpótlást eszközleni. Bár ezen eset a többi hatósá­gok figyelmét ki ne kerülné, s illyetén köz­tudomásra csak lopásból, csalásból s kol­dulásból élő czigányok vándorlása egészen megszüntetnék. — Vidékünkön igen ke­vés a hó, január elejétől csak kétszer ha­vazott és az igen igen gyéren; azért veté­seink nem fedvék és igen tartunk, hogy mármár közelgő éjszaki szelek által ne szen­vedjenek. Több hét alatt láthatárunkon fel­hőt sem láttunk. — Foly­ó hó lokén Ró­zsahegy (Rosenberg) mezővárosában tűz ü­­­­tött ki. Nagy veszedelemben forgott egész­­ város, de szélcsend mellett sikerült az­­ összecsődült sokaságnak a hamvasztó ele­met legy­őzni, s csak három ház jön áldo­­­­zattá. A tűz egy csűrből ütött ki, s a gya­­nus egyén őrizet alá tétetett,­­ Eger febr. 17én. Heves megye kor­mányának varázs ereje milly üdvös ha­­j­tású a közjó és az alkotmány lényegére,­­ azt örömteli kebellel tapasztalánk f. hó . 14. 15. l7dik és 17dik napjain, a midőn I­t. Brezovay József ur megyénk lelkes lső­­ alispánjának elnöklete alatt több neveze­­­­tes tárgyak vétetvén fel, minden oldalról­­ a közjó és az alkotmány körüli szigorú őrő s ködést tüntetett ki. Az elnöki méltóság, szi­­­­lárd, és rendületlen jellem, igazság kiszol­­­­gáltatásábani részrehajlatlanság és a kor­­­­mányzásbani finom tapintatok, mellyek­­ által a néha megtörtént eltéréseket ismét maga vágásába vezetni tudja, jellemzik azon derék férfiút, kit dicsekedve vallhat Heves legyőzhetlen jellemű első alispán­jának. Oly jól vezetett kormány alatt, hogy a rend és munkásság uralkodik, azt tanú­sítják e napokban közbejött számos ha­tározatok.Mint első helyre méltattatott köz­adó kivetéseinek elhatározása, számos fel­­sőbbi rendeletek felolvasása után az egyes polgárok ügyeik körüli rendelkezések, gr. Keglevich­ Gábor tárnok ő excellencziájá­­nak üdvözlésére fényes küldöttség kiren­delése, és számos egyes, de elmaradva lé­vő ügyek elhatározása. Mindezeket, mely­­lyek a közjó és egyes polgárok ügyei el­rendelése körül gyűlésünkben megfordul­­tak , halmosságok tekintetéből elősorolni e lapok nem engedik. Legnevezetesebb azonban az alkotmányos szabadság érde­kében nemes Borsod megyének a papi ja­­,­vak feleslegének népnevelésre leendő sor- 62

Next