Nemzeti Ujság, 1842. január-június (37. évfolyam, 2-52. szám)

1842-02-26 / 17. szám

FM no félév. PEST NEMZETI U­JSAG­­?nmczkecec/Á ev.J Bős telőhó 2okán 17. szám. .Hasznos Mulatságokban­­felvétetnek mindenném­ü tu­dós értekezések , a népne­velési, alapítványi, művé­szeti, mesterségi, literatú­rai, és más mulatva okta­tói körből. A nemh­ivatalos leveleknek b­érmen­tes küldetése kéretik. Minden szerdán és s­z­r­mn­t­­a­to­n egy egy ív nemzeti meg­tiszt élteté­sek, kinevezések, hazai s külföldi politikai tudó­si­tások gyorsan közöl­tétnek lapjainkban. félévi ára postán borítékkal 4 pengő forint. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Am­pila Kultsár István táblaimé, kiadja Szerkeszti Dr. N­agy Pál, t­á­b­l­a­b­i­r­ó. T­A­RTALOM. Nyugmise sz. áldozatok, kineve­zések, zongorán remeklő Scibinstein, pesti nemzeti iskolában jeles próbatételek, komá­romi szentor­i adat, szegény zsidó a Duna jegén, ferenc/.i rend névsora, |­(‘pexics I al jótévősége, szegsz­árdi casino alakulása, Zem­­­plény megyei közgyűlés tárgyai, Nógrád me­­ggyei határozatoknak felvilágosítása, ország­­gyűlési adatok, Doboka megyei útonállók felfedezése, bécsi tudósítások , római ünne­pélyek, spanyolok villongása, hg Eszterházy házasodásit Londonban , porosz, király An­­golh­onbóli visszajővet­ele, porosz király egés­­ségének változása, müncheni gyászünnep, schweiezi zárdák viszonyai, oroszczári ukáz tartalma, Magyarország­ és Kalély. Ő felsége az anyakirálynő, mint a fő­nemesi csillagkereszt-rend legfőbb véd­asszonya legf. rendelete következtében i. é. febr. 19-én, ő cs. k. fensége boldogult ITermine Amalia Maria főherczegnőért, a prágai várbeli cs. k. thereziai nemes hölgy­­alapítvány fejedelem-asszonya és e főne­­­­mesi rend tagjáért, délelőtti 11 órakor a cs. udv. vártemplomban engesztelő isteni szolgálat tartalék , melly­re a Bécsben je­lenvolt főnemes rendhölgyek számosan je­lenének meg. Budán febr. 22én az üdvözölt főher­­czegi fejedelemasszonyért a hires Mozart nagy requieme mellett tartatott a­nyagmise áldozat, országunk hg. prímása által, szin­te mint a temetésen tisztelkedő egyházi személyzet körében, csak hogy jelenleg a suffraganeus püspöki szolgálatot a hét­­személyes főtörvényszéki p­ü­s­p­ö­k u­r­ak Trstyánszky Imre és báró Böhmer Lász­ló ő mltóságok tevék , főpapi világító ni. Hajnald Lajos, gréminte tartó Surjánszky Antal segédlelkészek valónak. A templom falai, padlazat és székek fekete posztóval bevonva, a menyezet alatti gyász­alkot­­ványon a szám­talan csillogó gyertyák mély szemért sugároztak, a reszkedő zene és karének a bánatos keblekből ömledező fo­hászokat emelt az egek urához az örökre elszenderült lélekért.­­ Az engesztelő sz. áldozat után kezdődött a libera , mellyen 5. absolutio mondatott, úgymint négy a szolgálatot tevő négy püspök által, az ö­­tödiket prímás e­lgsége végezte , mint az a pontificale szerint, püspök, érsek, vagy uralkodó-fejedelmi család kimultá­­val történni szokott. Mind­ezek után a gyászba borult keresztény sereg a ham­­vadozó fejdelmi szűznek bús emlékét keb­lébe szorítva eloszlott, prímás e­ggsége pedig udvari papsága követésében, gr. Waldstein József kir. helytartói tanácsos és udvari kamarás kísérete mellett a sze­­krestyéből a kir. palota szobáin keresz­tül, a bánatos atyához Nádor ő fenségé­hez vezetetvén , személyesen tette gyá­szos tisztelkedését. A cs. s ap. kir. felsége f. évi febr. 15-én kelt legf. rendelete következtében Zer­­dahelyi Károly, cs. kir. thereziai lovag­­akadémiabeli növendéket, cs. k. helyet­tes nemes apróddá méltóztatott legkegyel­mesebben kinevezni. Ő cs. s ap. kir. felsége Lladary Antal, magyar kir. udv. kanczelláriai titkárt,egész dija meghagyásával nyugalmazni, és „ki­rályi tanácsos“ czímmel felruházni legke­gyelmesebben méltóztatott. Rubinstein Antal, 11 éves, híres zon­gora virtuóz, Moskauból , e napokban a nemzeti színpadon versenyt fogadni. A pesti nemzeti iskolában febr. 21-én délelőtti órákban tartatott az első félévi köztetszést nyert próbatétel. Tel Tölgyes­­sy János polgármester s iskolai igazgató ur és pesti főlelkész Feich­linger Do­monkos prépost ő nagysága előülésük alatt, kiket a számosan összesereglett di­­­­szes polgárok és polgári hölgyek közepet­te, kitűnő tehetségű Patisz György első osztály­­ növendék következőleg üdvözlőit: „Nagytekintetű gyülekezet! Tisztelve kö­­szöntjük nemes megjelenésteket e napon, mellyen fáradozásunk gyümölcsét, bár csekélyek legyenek is azok, kegyeségtek előtt lerakjuk. Érezzük ugyan, hogy gyen­geségünkhöz képest nem felelünk meg vá­rakozástoknak, de azért lassan a hazának hasznos és becsületes polgáraivá válni tö­rekszünk. A természet bölcs alkotása,hogy az ember mindig boldogabb lenni töre­kedjen , és hogy ne csak ön személyének, hanem több társainak is hasznot hajtani iparkodjék. Iga bár feltételünk nem is hi­bázott, még­is gyakran megfeledkeztünk annak teljesítéséről, amit tenni tisztünk és kötelességünk volt De vigasztal ben­nünket, hogy minket kegyes birókint ítél­ni, és gyenge korunkat atyai szives elné­zéssel türenditek ! Legyetek! mondám béketürők! erőnkben haladva­ több örömet szerzünk.“ — Ekkor a szép magatartásu­ 70. növendékek örömzajgással tanúsítók erénnyel párosult elemi tanulmányokban­ szorgalmukat, s végre Pisztory Lajos e kö­szöntőt szavald : „Nagytekintetű Gyüleke­zet ! Mi kicsiny és gyenge tanulók jelen­létetekben elvégeztük próbapályánkat, megmutattuk, hogy már némelly haszno­sokat tanultunk Mi ily lelki örömmel tel­ve szívünk,ha már előmenetellel vigasztal­hatnánk szüleinket, sokat tőlünk esztende­­inkhez képest várni nem leh­et. De legye­tek erántunk hajlandók, időrül időre tö­­kélletes­ü­lünk. Fáradságtokért mi gyen­ge és ájtatos szívvel mindennap az istent k­oszú életük boldogságáért kérni meg nem szűnünk. Legyetek irántunk kegyesek, és nemes elszántsággal tiszteljétek e magyar iskolánkat!“ A 21k oszt.ban 75 növendék nevében Fabriczius Károly következő be­széddel köszöntötte a vendégeket: „Nagy­­tekintetű Gyülekezet! Az áldott nap a ter­mészetnek , a józan nevelés az emberi lé­leknek világos, az a testek , ezt a lelkek világának világossága. Oltsuk csak ki ezt az ég lámpáját, a szép világot, és vegyük el a józan nevelésnek világ fáklyáját az em­bertől, czéltalanul bujongtatjuk a vakított világtalant. Mi fejér, mi fekete, mi szép, mi rút, csak a napvilágra mutatja ki sze­meinknek , mi jó, és mi rész, mi illendő vagy illetlen, egyedül a jó nevelés vilá­gossága ismérteti ki értelmünkkel. Egy vad csemete kikel a földből, dísztelen el- s horgadnak ágai, megtelik szúrós tövisek­­­­kel, keserű és fojtós lesz gyümölcse: íme a neveletlen ember képe! A nevelés és tudomány oltja belé a józan gondolkozás­nak és helyes érzésnek csiráját, a neve­lés és tudomány egyengeti rajta a mi görbe, támogatja mi hibás, — irtja mi szük­ségtelen.— Mindezekért egy fontos köte­lesség nyomja fejü­nket,tisztelt hallgatóink! kedves szüleink iránt való bála, mell­­kö­telességet, nema kisded ajakot festő daj­ka fej, nem az anyai ölelgetés kénye, nem a törvény nyakát szegő hízelgés, nem a fegyveres erőszak, hanem a természet ujja nyomta be a halandók szivébe; ugyan­is ki nem tapasztalja, hogy e természeti ösztön még a barmokban is fészket vert ma­gának, különös jelekkel bizonyítják jóte­vőikhez való kedvezésüket és indulatju­kat u. m. keresik, hízelkednek, védelme­zik s melly cselekedettel a bennük mun­kálkodó természetnek ösztöneit, szavait jelentik, bizonyítják. Tisztelt hallgatóink! drága szüleink ! nagyobb örömükre nem szolgálhat, mint mikor illy növendék-esz­tendőnek a tudományokban való kezdetét piros hajnalkint feltündökölni láthatják. Midőn mind a hit, mind pedig boldogító tudományokból nemz. nyelven tett igyeke­zetünket próbakőre vennétek, reménység táplál bennünket, hogy még­is gyengesé­günknek bocsánatot adtok.“— Minekután­­na a kitűzött tanulmányokból mindnyájan jeles feleleteiket adnák , Demelics Tiva­dar a próbatétet ekképen rekeszté be: „Nagy tekintetű Gyülekezet! Életökbe tet­tük tudományos ismeretünket, és láttátok mit mivelt társaimnak szivében tisztelt jelenlétetek. Tudományunkban tett előme­netelünket gyenge éveinknek tulajdonít­sátok, napról napra elmebeli tehetségünk­ben erősödve, reméljük, idővel tökéletes­ felelettel léphetünk életökbe. Ezen hoz­zánk mutatott tiszteletért, mellyel próba­­tétünket megbecsülni szívesek vakítok , fogadjátok egyenes sziveink mélyéből a legforróbb hálánkat. Kérünk titeket egy­szersmind, különösen pedig tégedet tisz­telt igazgató úr! bennünket és magyar in­tézetünket kegyetekben tartsátok. — Ezen kegyességre, hogy érdemese­k lehessünk, naponta a legnagyob szorga­lommal leendőnk.“ — így az elnöklő igazgató úr, és főlelkész prépost ő nagysá­ga jeles szavakkal megdicsérvén a zsenge­­ tanulókat, örömszavakkal nyilvánítók, teljes megelégedésüket az erényes ren­des tanító Német Endre urnak , és Göbl János, Decső József két jeles szorgalmú segédtanítóknak kellőleg bebizonyított ta­nítói tehetségük iránt. — Ezek után II. 6- I­rakor a leány-iskolába sereglének a díszes vendégek, hol szinte élőbeszédet König Józsefa, megköszönőt pedig Kratz Józsefa különös ügyességgel szavaltak, ezen le­ány-iskolára különös fényt dérit Német Borbála született Horváth teljes figyel­met érdemlő tanítónő, ki a hit, és más is­kolai tanulmányokon kívül, a finomhím­­zésben s asszonyi ékes munkálatokban is rendes tanítással foglalkozik, s jelenleg is a próbatétre minden leányka tehetsé­ge és szorgalma szerinti különféle munka­czikkeket mutattak elő.­­• Hála az ülg erényes tanítóknak! A Spiegel Komáromból ezeket köz­li: „Itt szomorú eset adá elő magát. A Duna jege városunknál gyaloglók és ke-, tiszánokra ugyan elég — de nem olly e­­rős, hogy hátán nagy­obb vontatások is tör­ténhessenek, mi okból tanácsosnak véle az illetőség a fogatos szekerekkeli átjárást megtiltani. F. hó 1zénegy megyebeli ne-

Next