Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)

1842-12-03 / 97. szám

.97. si’am. Második félév. Pest, Karácson lmva 3kác.­5^42. NEMZETI ÚJSÁG. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKRÓL. AI..VIMT Í HUItTÜJÁR IS ÍV I V TABl.AEtlllO , lUAlM.t ÖKVEGTK. ('^TwaMrui­czAeleu/iÁ/ cv.J Előfizetési hirdetés. Vallns, trón és alkotmány vala jelszavunk, midőn a m­ult félév végével e lapok t. cz. tulajdonosnéja bennünket ezeknek szer­kesztésével megbízni szíveskedett. Jelszavunk szerint haladtunk, és a naponkint folyvást melegebben nyilatkozó részvét élénk tanúja, hogy a nemzet életében gyökerező elveket h­ozánk lapjaink szőnyegére, s igy közszavazat, de min meggyőződésünk által is megerő­sítve nézeteinkben, ezentúl is rendithetlen szilárdsággal csatlakozunk hozzájuk, nyíltan kimondván, hogy alkotmányunkkal fiasonkoni cath­olicismu­s és vallásosságleend az arany fonál,melly előadásainkból kiragyogland. E vallás­tételünk után szükséges lapjaink a­n­y­a­g­i m­ű­s­z­e­re­ze­té­r­ő­l is egy szót mondanunk. Számos fölszólításra a Hasz­nos fej­u­t­a­t­sá­g­o­k­a­t külön adni megszűnünk, és lapjaink ivének számát kettőre emelve, ha a körülmények kivánandják, ezekhez is adan­dunk pót­lékot, gondoskodni fogunk olly rovatokról, mellyek a megszűnt adalékot kipótolják. Rovataink következők: h­oni s külföldi napló, sajtó-őr, lapvizsga, társalgási terem. Ezekben szándékunk központosítni mind azt, mi szép és jó az európai journalistikában leg­főbb tekintettel­ honunkra föltünendik.------Lapjaink csinos, szemnek kedvező hetükkel nyomatandnak , erről a nyomtató­intézet tulajdonosa kezeskedik; papirosunk szinte a kor izlete szerint választatandik; és miután mind szellemi mind anyagi kellékekre nézve úgy intézkedtünk,­hogy a költséget nem kimérve bár­milly hazai lappal kiáll­hassuk a becsületes versenyt, lapjaink árát fél évre borítékkal postán 6, helyben házhozk­üldve ösz.pengőben e m­­e­lő­k. Hirdetőnkbe mindenféle jelentések egy petit sort 4 kr. ezüstben számítva elfogadtatnak. — Kérjük tiszt.pártfogóinkat olvashatólag irt czímük bekü­ldetéséért, egyszersmind kénytelenek vagyunk kinyilatkoztatni, hogy egyedül ismeretes kéztől fogadhatunk el bérmentetlen leveleket. Előfizethetni helyben a tulajdonosáé saját házában a zöldkert-utcza 488.­­száma alatt földszint; továbbá minden cs. kir. postahivataloknál az országban, a külföldiek részéről pedig a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál. Vidéki olvasóinktól már több ízben leveleket vettünk, mellyekben panaszkodnak, hogy lapjainkat rendetlenül, gyakran nem, vagy bepiszkoltan kapják, minélfogva kijelentjük, miszerint azon t. ez. olvasóink, kik a postán fizették le a lapjáradékot, ha illy hiányt tapasztalnának , közvetlen a postán, hol előfizettek, szíveskedjenek kérdést tenni, mint melly az ott előfizetők lapjait kizárólag kezelni szokta: azon­­, ez, olvasóinknak, kik lapjainkat most ide, ismét máshova járatni kívánják, javaljuk helyben a háználi előfizetést, minthogy ellenkező esetben a kiadó­hivatal minden intézkedése mellett is alig teljesül kellő pontossággal becses kivánatuk. l Kovacsóczy IFIT, a Nemzeti Újság szerkesztője. TARTAI­OM s Hazai napló. Kinevez., megtiszt., előlépt., f. Korunk ügyei: Soprony­­ból (tisztujitás), Tolnából (közgyűlés folyt.); Erdélyből (orsz­ággyülés); rövid közl.(magyar nyelv , gyilkolás, kuruzsolás); igazítás. — Külföld­i napló. Servia.Francziaország. Egyptom. Rövid közi. Hird. HAZAI MANILÓ. El­nevezései* • Ő es. s apost. kir. Föl­­sége Vitéz Vincze sátor-alja-ujhelyi plébánost zemplényi főesperessé, Lipcsei György sáros­­pataki plébánost pedig ker. sz. .Tán. bártfai czimi­­zetes prépostjává méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Ő cs. s apóst. kir. Felsége beszterczebányai ezü­sthuta-ellenőrré Salix Károly körmöczi pró­bálót , körmöczi ezü­sthuta-próbáló-segédtisztté Hertzinger Imre bányászgyakornokot, wind­­schachti műtisztté pedig Dobrzánszky Adolf bányászgyakornokot méltóztatott legkegyelmeseb­ben kinevezni. A nm. magy. kir. udv. kamara a kir. kamz. főfizetőhivatalnál Hermann Antalnak a budai váltó­pénztárhoz történt áttétetése következében megü­rült utósó pénztártiszti helyre Schauschek Ignácz eddigi járulnékot, ennek helyébe utósó j­áruln­okká F­i 11 i­n­g­e­r Ign. eddigi díjas gyakor­nokot; Kesztercznek Ferencz eddigi zenggi k. harminczadost károlyvárosi harminczadossá, helyébe St­a­m­n­­­g Ford. ottani harminczadel­­lenőrt zenggi harminczadossá, Gschwentner Antal sopronyi harminczad-áruvizsgálót a pesti k. harminczad-hivatalnál ideiglenes utósó áruvizsgá­lóvá; továbbá a szolnoki k. sóhivatal-ellenőrségre F­­­u­c­k Adolf makói ellenőrködő sómázsamestert, ennek helyébe Berzeviczy Miksa aradi kir. sóhivatali írnokot, ennek helyébe pedig S­z­e­­pesy Fer. makói k. sómázsálót, makói sómá­zsálóvá Rupp Vilmos aradi k. sópajtaőrt, ennek helyébe Pauly Jósef lippai k. sóhivatali kerü­lőt, ez állomásra pedig Eölvedy Józsefet; végre maros-újvári kir. sóellenőrré Dob­y József parajdi sóbeszedőt nevezé ki. Illegt­iszteltetem* Ő cs. s ap. kir. Fölsége Sauska Keresztélyt Baranya megye volt alis­pánját és Z­i­d­a­r­i­c­h Jánost Körös megye első alispánját kir. tanácsosokká méltótt. legkegyel­mesebben kinevezni. Elölépetés. A n. m. m. k. irtó tanács a kir. egyetemi könyvnyomó intézet könyvkereske­­dési felügyelőjét Juhász Dánielt pénztári ellen­őrzé s tolnokká mélt, ugyanazon intézetnél kinev. Cnyaszk­ai*. A Széchényi grófok közösen tisztelt családját ismételve érik a gyászos esetek. — Bécsben folyó évi novemb. 25-én szenderült el élete 3 lelik évében tüdőszélhüdés következté­ből m. gr. Széchényi Károly, cs. k. arany­kulcsos és őrnagy a Reusz-Kostritz hg nevét vi­selő 7dik huszárezrednél, n. mlgy gr. Széchényi Lajos titkos tanácsnok s föns. Zsófia főherczegné főudvari mesterének néhai első hitesével, szül. Clam-Gallas Aloysia grófnéval nemzett második fia, kinek hült tetemei , miután helyben nov. 27 én ünnepélyesen beszenteltettek, Nagy-Czenkre (Sopron megye) a családi sirtboltba vitettek, örök nyugalom helyére. A dicsőültnek ritka jelességű elmetehetségeivel valódi nemes kebel, forró hon­szeretet s kedves magyar nyelvü­nkhez kisdedsé­­gétől ragaszkodás egyiránt párult. Tanulmányait a hazaszerte divatozó iskolai rend szerint a tör­vénytudományokkal együtt kitűnő jelességgel be­végezvén , s a miveit fiatal emberhez méltó kü­lönnemű tudományos és művészeti képzettség­gel , nyelvek ismeretével fölkészülve, katonai pá­lyára szentelé magát 1830 ki őszkor. S­im, mi­dőn mindinkáb közeledett a térhez, mellyen szép tehetségeinek sokat igérő bimbóiból fejlett gyü­mölcsöket teljes érettségükben rakhatna a hon ol­tárára, leszólitá őt az örök végzés földi pályá­járól. Halála családját egyik legnemesebb érzel­mű tagjától, a trónt hű védjétől, a hazát pedig lelkes, nyelvre és szívre valódilag magyar fiától foszta meg. — Örök nyugalom angyala őrködjék tisztes hamvai fölött! — A boldogultnak két test­vére még csak kevéssel ez­előtt boritá gyászba rokonait. Széchényi Zsófia gr. kisasszony t.i. 1840ki martiusban, 20dik évében, — Aloy­sia giné pedig, gr. Wurmbrandt Ferdinand, föns. Ferencz cs. k. főherczeg udvari kamarásának hi­tese, 35dik évében, 1842ki martiusban szen­derült el; s igy ez idén már második kedves gyer­mekének elhunytét kesergi a nemes keblű atya. Enyhítse bár minél előbb halmozott fájdalmait, mellyekben e gyászhir közlője tiszta szivből s teljes joggal osztozik, a mennyei vigasztalás balzsama. Korunk ügyei. (Okuljunk az életből*) Minden kornak van bizonyos iránya, m­ellyből kifolyó erényei s vétkei ismertető jel­lemévé válnak az utókor előtt. Majd némelly uj ágazatában kifejlett tudomány foglalja el az emberek elméjét vagy hódítási vágy, majd a szabadság érzete melegíti föl a kebleket — és ennek gyermeke a lázadás, melly többnyire követi, majd ismét az anyagi érdekek játszák a túlnyomó szerepet s mellettük a szellemi élet hanyatlik. A múlt század — melly a jótékony világ gyújtásában elsőnek mondatik, de mellynél a hitetlenség s erkölcstelenség , békétlenség s lázongás születéseivel kitünőbbet nem látánk — átszállttá korunkba erkölcseit vétkeivel egye­temben. Tudománya nem bírt jótékonyan me­legítő erővel, mert közelről tekintve nem vala egyéb egy töredezett fényben lobogó bágyadt csillámnál, melly izgatta inkát­ mint szelídí­tette az emberi szenvedélyeket, melly az er­kölcsromlás ottanottan roskadozó partjaira ve­zető áltanjaival követeit, hogysem statustestet szilárdító tiszta erkölcsöket sürgetett volna. A szabadság csábos képét mutogatá a népek­nek, de a­mennyire ez közeledek a képhez, annyira távozott amaz. Oh szabadság! te meg­­szeplősitett sz°p ! Íme mi lett azon korból, melly nevedre büszke vala! Föltűnél mint egy bosszuló angyal, hogy a szenvedélyek nagyszerű hány­­kodásait összetartó abroncsot szétrepesszed; — jobb kezeddel a féktelenség magvát szórtad az emberek közé, midőn baloddal a pártdüh tűzszikráit vetetted a békesség templomába, hogy összehamvassza a nagyszerű alkotmá­nyokat, miket viharos s véres századokon által őseink bölcsessége állított föl. — A szabadság nevével a múlt s jelenkornak szerepvivői csú­fosan visszaéljenek , mert a valódi helyett csak az árnyékképet mutogatták bámulóinak é­sza-

Next