Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-01-14 / 4. szám
an élnak maguk után; a rémitő hógömb egyre rémítőbb reend fordultában; őrültek egyik ínymadja másikat s ez ismét másikat von maga után, és azok is, kiket az őrültségtől megmentett a gondviselés, éltüket biztositandók kénytelenek legalább azoknak látszani, a ki tagadandja most, mit Montesquieu olly valóság és cáfolhatlanul merített e gyászkor fanjából, azt mondván, hogy a nép néha százezer karral mindent földül, néha százezer lábbal is csúszik. Nézzen csak akkor szét valaki maga körül, az egész hon égő lángok között, s a nemzet mintegy ugyanazon egy torokból kiáltozza a fliberté és legalité szavakat a nélkül, hogy a rettentőre legkisebb befolyással teendhetett az úgynevezett közvélemény, holott inkább ellenben, mihelyt csilapulni kezd az első hév, ezer mondhatni olly különféle vélemény lesz nyilvánossá, mellyeket egymás hajába kapdosás, egymás nyaktörése véget érni nem akarva követ, — végre eljön a jobb kor s a hatalom áll elő, a hatalom, melly a népnek szuronyok, puskacsővek és grillödnek által eszébe ötletted, miről kelljen véleménykednie. Oh népvélemény ! — De lássuk már, mi hát valólag az a közvélemény? Legtöbbször az , mi közvéleménynek neveztetik, ugyanazonositva van annak sajátlagos műszereivel, vagyis azon hangokkal, mellyekkel a közvélemény nyilatkozik. — „Die Uibere in Stimmung der Ansichten verständiger Leute in Dingen, die alle Menschen nahe angehen, schon allein mit Hülfe der schlichten Vernunft ent schieden werden können und sich durch die Erfahrung würdigen lassen , ist nun das Product, welches man die öffentliche Meinung zu nennen pflegt.“ Ezek szavai a hires Hoffman Lajosnak; e fogalomban mindaz benfoglaltatik, mit e szónak ,,közvélemény“ kellő fogalma nem nélkülözhet, mert habár csak „die Ueberein Stimmung der Ansichten verständiger Lente“ legyen is szükséges, tehát nem valamennyi egyéné, de a következő szavakban nélkülözheti énkép kiterjesztetik a mondott „Uiber ein stimnmiung“ — „in Dingen, die alle menschen nahe angehen,“ az az olly és azon dolgokra, mellyek minden embert, tehát a társulat valamennyi egyéneit közelebbről érdeklik; — és midőn egy részben a közvélemény hatalma megvetésének káros következményeiről szól ,,Die Verkennung und Nichtachtung dieser geistigen Macht ist die Erbsünde gemeiner und unfähiger Politiker, sie strützten, nach dem einstimmigen Zeugnisse der Geschichte, Monarchen und Negierungen häufigschon auf der Stelle oder doch bald, späterhin aber allezeit in die grössten Gefahren.“ —* elmondja más részben eme következmények okozta bukásnak is okát a következőkben: „Manche fielen, weil sie ihre Allmacht nicht kannten; »intere weil sie den irregeleiteten Zeitgeist nicht auf die richtige Mahn *n leiten verstanden ? und alle die, welche der A11 gewa 11 des selben, Trotz bieten wo 11ten.“ — Utóbb: „ — Bahnte die weise Benutzung der richtigen öffentlichen Meinung den Fürsten immer den weg zu glücklicher Anwendung, sogar zur Befestigung ihrer Gerwalt, und beförderte das wahre Wohl der Völker, die Civilisation und ITumanität.“ Igen is kötelessége a fejedelemnek vezetni a közvéleményt. ,,Die Leitung der öffentlichen Meinung von klugen Fürsten oder ihren Räthen gewährt dagegen die grossen Vortheile“ — mint erről a maga helyén. (Vége köv.) Vodertner urak bankja* I* „Világ“ hírlapunk idei első számában uj esztendei ajándékul Wodjaner uraknak egy finanez tervével köszönt be, mellyet ugyan a nagy közönség éles ráspálya alá ereszt, de maga részéről már föl is teszi rá a practicabilitás koszorúját. — Látói a terv egyedül 11 rövid szabályban van elő perditve, de értelme még is nem kevéssé bonyolított. Ha én azt jól fogtam föl , a terv ezekből áll . Egy banktársaság 25 évre alakul, mellynek ugyan pénze nincsen, de azt beszerezni iparkodik. Hogy pénzt kaphasson , fekvő jószágokban , vagy talán máskép is, 10 milliónyi vagyont mutat ki , s ennyiről szóló adósságlevelet maga ellen előre intabuláltat , mielőtt még adósa lenne valakinek s azt egy főhatóságnál leteszi. Tehát már kész a hypotheca , s ha ki erre neki pénzt ad kölcsön, attól ő 4a procentet fizet annak évenkint, s azonnal 30 kamatlapot (szelvényt, couppont) hozzá is nyomat a kötelezvényhez fél fél évre szólót; 15 év múlva pedig vissza is kezdi fizetni ezen kölcsönt 10 egyenlő részben, minden évben egy tizedrészt kamatostól fizetvén le ; a nyerességet azonban maga tagjai között elosztja már évenként. Ennyi illeti e terv szerint a társaságot, a többi a kölcsönvevőket. Ki t. i. ezen bankból pénzt kölcsönöz, először is három annyit érő vagyont köteles kimutatni; köteles fizetni évenkint 6%t, Kásdijt, s némelly költségeket; kap pedig kölcsön 5 évtől 25 évig, éspedig úgy, hogy „az 5 éves kölcsönnél a tőke és kamat öt egyenlő részben fizetendők vissza, a tíz, s több éves kölcsönöknél az első öt évben csak a kamatok fizetetnek , a következő években pedig a tőke és kamat egyenlő részekre van osztva.“ Ezek saját szavai a tervnek, mellyekre majd visszatérünk. ” Minden kölcsönvevő annyi váltót ad ki magáról, ahány részletben fizeti vissza a kölcsönt, mindenikben kitűzvén a visszafizetés határnapját, s ezeket három annyit érő vagyonára már be is tábláztatja. Így tehát a banktársaság a hitelben kapott pénzekért kezeskedik 10 milliót érő saját vagyonával, s három annyival, mennyit másoknak maga ad kölcsön , az az , ha mind a 10 milliót hitelben kaphatja be, s másoknak ismét kikölcsönözheti azt, 10 milliónyi kölcsönre 40 milliónyi értéket mutat elő. Ha a terv csakugyan ebből áll, úgy abban sok hézag mutatkozik, s egy idegen blíz ömlik el rajta. Idegen bűz azon előleleges névtelen kötelezvény s betáblázása 10 millió forintnak , mert senki nevére nem szóló kötelezvényeket nem ismer érvényeseknek törvényünk, sem ollyat, mellyre nincs felvéve pénz. Ez Hadikféle betáblázás , s kötelezvény, mint ő a bécsi s frankfurti bankba is be tudott traficálni, s húrokra kerített néhány nyerészkedőt, még maga is arra került. De hiszen segít ezen az országgyűlés új törvénnyel, s érvényesít névtelen váltókat is, minthogy a külföld kedvéért már is adóssá tette azt, ki kötelezvényt adott ki, bár fillért sem kapott érte , mert külföldön is illy természetű a váltó. Ezen természeténél fogva Grassalkovics herczeget két millió pengőben marasztalta el a bécsi váltótörvényszék, bár ennyiről szóló váltóbra nem jutott zsebébe több 32.000 ftnál. Ezeket, s több hasonló eseteket olvashatni egy gúnyteli német könyvben, melly magyarra fordítva is megjelent Kassán Wigand Györgynél 1833 ban illy czim alatt: „A financzmunkálatok fonákja különös visszonylattal a magyar privát kölcsönvételekre.“ — Ugyanezért Wodianer urak is váltót venni szándékoznak adósaiktól , bátor törvényünk szerint váltót csak a betáblázott kereskedők adhatnak ki magukról. De hiszen ezen is segít a törvény nemsokára, mert csak így születik a magyar Eldorado — a hitel! ha legalább fél országot váltóink által uzsorás kezekre lóhalálában szállítunk át. Hézag benne igen sok, úgy hogy a közszükséget épen nem elégíti ki; mert kérdés: a) Valljon mindenik, ki bankba teszi pénzét, kénytelen-e azt egész addig ott hagyni, mig 16 év múlva évenkint csak tizedrészét kapja vissza? Ha így, akkor azok számára bank sincs, kik előbb is kívánnának pénzükhöz jutni, s igy egyedül a nagyobb vagyonúnkat boldogítná, kirekesztve abból kisebbeket. Tehát nagy hézag marad még mindig, hogy lehessen biztositni a kisebb vagyonunk pénzeit, kiknek illy biztosítékra naSy°hb szükségük van ! Ha pedig a bank megkezdésére kívánta to 50,0,000 htot is előlegesen kívánja visszatérhetni a bank részvényeseinek, hogy azok csupán , és egyedül idegen pénzből tegyék zsebükbe a nyerességet, s magukét ne kockáztassák. b) Másik hézag mutatkozik azok számára, kiknek bankalapításkor nincs is pénzük , hanem későbbén jutnak ahhoz. Kérdés már, van-e valamelly demarcationális vonal kimutatva , mellyen túl a bank nem fogad el kölcsönt ? Ha elfogad mindent, amit kap, úgy a 10 milliónyi kezesség csak üres hang; ha nem fogad el bizonyos mennyiségen túl kölcsönt, úgy azok számára megint nincs bank, kik pénzüket ott akarnák biztosítni. c) Harmadik hézag , hogy még nincs meghatározva, valljon minden kölcsönadó részesül-e a bank jövedelmében, míg a 10 millió le nem telik, vagy csakugyan egyedül azon bankalapítók , kik ugyan egy fillért sem adnak a bankba, hanem összesen 10 milliónyi vagyont mutatnak ki. A kétkedés onnan ered, minthogy a tervezők készek e bank alapításához tetemes summával járulni, holott a beadott pénz csak 42 %t húz. Bizony még perbe szállnak velünk az amerikaiak, hogy az ő sajátságos traficájukat eloroztuk tőlük , mert ezek is pénz nélkül tudnak alapitni bankot, s a nyerességet még is maguk zsebébe csúsztatják. Csak még bankactták is keletkezzenek, mellyek úgy sem maradhatnak ki , s akkor a bankjátéknak is tágul mezeje, s a 10 milliónyi alap nem egyéb mint fictio. d) Kérdés az is , valljon a bankalapítási vagyon fekvő jószágban lesz-e kimutatva , vagy pedig egyedül ingóban, vagy mind a kettőben egyszersmind? Mert nálunk az ősiség, s jus figium mellett a fekvő birtokban nincs bátorság; az ingóban pedig annak sokfélekép történhető elvesztése miatt szinte nincsen. e) Hézag mutatkozik abban is — vagy talán csak a fordító hibája — mit fölül figyelmeztetés végett húztam alá ; mert a tőkét ugyan akárhány évre egyenlő részekben lehet igazságosan fölosztani , de már a kamatot nem; mert a kamat kevesedik évenként, amint a tőke visszafizetés által fogy; ha tehát mégis egyenlő részekben kell fizetni, úgy a fizető károsodik , vagy a bank. f) Árnyékoldala még e banknak az is, hogy a bank hitelezői apró részletekben kapják vissza a bankba tett pénzüket, mert egy nagyobb öszszeg, tíz részre osztva, igen megkevesedik; illy csipcsup fizetés elfogadására a magánosok nem igen hajlandók, mert az olly apróság kicsúszik az ember keze közöl, mint a víz. g) Az sincs meghatározva, mennyire itt az írásdíj , s mennyire egyéb költségek ; a megitélhetéshez pedig ennek tudása lényeges , mert vaktában nem lehet azt jónak mondani, minél jobbat alkothatni, melly t. i. kevesebb kárral sújtja a kölcsönvevőket. Mnden esetre nem fér meg egy szabad nemzet méltóságával, hogy ez magát egyeseknek vesse alá, s nem fér meg a józan észszel, ha más zsebébe ömleszti a banknak azon nyerességét, mellyet maga sok szüksége pótlására fordíthat, de a financzia józan elvével sem egyezik meg , olly palliativ módhoz nyúlni , melly első években ugyan pénzt hoz be az országba, de később visszaömölvén, magával visszi saját pénzünket is, mint az árvíz az utcza porát; már pedig 10 milliónak 25 évi kamatja már magában 11,550,000 ftot tesz. Ugyanezért én bátor vagyok újra saját tervemet ajánlani, melly a mi ősiség s királyi jog bonyoltó körülményünk közt egyedül nyújthatja bátorságát a pénznek, melly a közkezesség tekintetéből szoros kötelessége az országnak, s melly a banknyerességet az ország tájába ömleszti, de bátorkodom még e 26