Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-01-14 / 4. szám

­­an él­nak maguk után; a rémitő hógömb egyre rémítőbb re­end fordultában; őrültek egyik ínym­adja másikat s ez ismét másikat von maga után, és azok is, kiket az őrültségtől megmentett a gondviselés, éltüket biztosi­­tandók kénytelenek legalább azoknak látsza­ni, a ki tagadandja most, mit Montesquieu olly valóság és c­áfolhatlanul merített e gyász­kor fanjából, azt mondván, hogy a nép néha százezer karral mindent földül­, néha száz­ezer lábbal is csúszik. Nézzen csak akkor szét valaki maga körül, az egész hon égő lángok között, s a nemzet mintegy ugyanazon egy torokból kiáltozza a fliberté és l­egalité sza­vakat a nélkül, hogy a rettentőre legkisebb befolyással teendhetett az úgynevezett köz­vélemény, holott inkább ellenben, mihelyt csilapulni kezd az első hév, ezer mondhat­ni olly különféle vélemény lesz nyilvánossá, mellyeket egymás hajába kapdosás, egymás nyaktörése véget érni nem akarva követ, — végre eljön a jobb kor s a hatalom áll elő, a hatalom, melly a népnek szuronyok, puskacső­vek és gril­lödnek által eszébe öt­­letted, miről kelljen véleménykednie. Oh népvélemény ! — De lássuk már, mi hát valólag az a közvélemény? Legtöbbször az , mi közvéleménynek neveztetik, ugyanazonositva van annak sa­­játlagos műszereivel, vagy­is azon hangok­kal, mellyekkel a közvélemény nyilatkozik. — „Die Uib­ere in Stimmung der Ansichten verständiger Leute in Dingen, die alle Menschen nahe angehen, schon allein mit Hülfe der schlichten Vernunft ent sc­hi­e­­d­e­n w­erden können u­n­d s­i­c­h d­u­r­ch d­i­e E­r­f­a­h­r­u­n­g würdigen lassen , ist nun das Product, welches m­a­n die öffentliche Meinung zu nen­nen pflegt.“ Ezek szavai a hires Hoff­man Lajosnak; e fogalomban mindaz ben­­foglaltatik, mit e szónak ,,közvélemény“ kellő fogalma nem nélkülözhet, mert habár csak „die U­eberein Stimmung der An­sichten verständige­r L­ent­e“ legyen is szükséges, tehát nem valamennyi egyéné, de a következő szavakban nélkülözheti énkép kiterjesztetik a mondott „Ui­b­er ein s­ti­mn­mi­u­n­g“ — „i­n Dinge­n, die alle me­n­­schen nahe angehen,“ az az­ olly és azon dolgokra, mellyek minden embert, te­hát a társulat valamennyi egyéneit köze­lebbről érdeklik; — és midőn egy részben a közvélemény hatalma megvetésének káros következményeiről szól ,,D­i­e Verken­nung und Nichtachtung dieser geistigen Macht ist die Erbsünde g­emeine­r und unfähiger P­o­l­i­t­i­k­e­r, sie strützten, nach dem einstim­­m­igen Zeugnisse der Geschichte, Monarche­n und N­­e­g­i­e­r­u­ngen h­ä­u­­f­i­g­s­c­hon auf der Stelle oder doch bald, späterhin aber allezeit in die grössten Gefahren.“ —* el­mondj­a más részben eme következmények okozta bukásnak is okát a következőkben: „Manche fielen, weil sie ihre All­macht nic­h­t k­a­n­n­ten; »in­tere weil sie den irregeleiteten Zeitgeist nicht auf die richtige Mahn *n leiten ver­standen ? und alle die, welche der A11 g­e­w­a 11 d­e­s s­e­l­b­e­n, Trotz bieten w­o 11t­e­n.“ — Utóbb: „ — Bahnte die weise Benutzung der richtigen öf­fentlichen Meinung den Fürsten immer den weg zu glücklicher An­wendung, sogar zur Befestigung ihrer Ge­rw­alt, u­n­d b­e­f­ö­r­d­erte d­a­s w­ah­r­e W­o­h­l d­er V­ö­l­k­e­r, die Civilisatio­n u­n­d IT­u­m­a­n­i­t­ä­t.“ Igen is kötelessége a fejedelemnek vezetni a köz­véleményt. ,,Die Leitung der öffent­lichen Meinung von klugen Für­sten oder ihren Räthen gewährt dagegen die grossen Vortheile“ — mint erről a maga helyén. (Vége köv.) Vodertner urak bankja* I* „Világ“ hírlapunk idei első számában uj esztendei aján­dékul Wodjaner uraknak egy finanez tervével kö­szönt be, mellyet ugyan a nagy közönség éles ráspálya alá ereszt, de maga részéről már föl is teszi rá a practicabilitás koszorúját. — Látói a terv egyedül 11 rövid szabályban van elő perditve, de értelme még is nem kevéssé bonyo­lított. Ha én azt jól fogtam föl , a terv ezek­ből áll . Egy bank­társaság 25 évre alakul, melly­­nek ugyan pénze nincsen, de azt beszer­ezni iparkodik. Hogy pénzt kaphasson , fekvő jószá­gokban , vagy talán máskép is, 10 milliónyi vagyont mutat ki , s ennyiről szóló adósságle­velet maga ellen előre intabuláltat , mielőtt még adósa lenne valakinek s azt egy főhatóságnál leteszi. Tehát már kész a hypoth­eca , s ha ki erre neki pénzt ad kölcsön, attól ő 4­­a pro­­centet fizet annak évenkint, s azonnal 30 ka­matlapot (szelvényt, couppont) hozzá is nyomat a kötelezvényhez fél fél évre szólót; 15 év múl­va pedig vissza is kezdi fizetni ezen kölcsönt 10 egyenlő részben, minden évben egy tized­­részt kamatostól fizetvén le ; a nyerességet azon­ban maga tagjai között elosztja már évenként. Ennyi illeti e terv szerint a társaságot, a többi a kölcsönvevőket. Ki t. i. ezen bankból pénzt kölcsönöz, először is három annyit érő va­gyont köteles kimutatni; köteles fizetni évenkint 6%t, K­ásdijt, s némelly költségeket; kap pedig kölcsön 5 évtől 25 évig, éspedig úgy, hogy „az 5 éves kölcsönnél a tőke és kamat öt egyen­lő részben fizetendők vissza, a tíz, s több éves kölcsönöknél az első öt évben csak a kamatok fizetetnek , a következő években pe­dig a tőke és kamat egyenlő részekre van osztva.“ Ezek saját szavai a tervnek, mellyekre majd visszatérünk. ” Minden köl­csönvevő annyi váltót ad ki magáról, a­hány részletben fizeti vissza a kölcsönt, mindenikben kitűzvén a visszafizetés határnapját, s ezeket három annyit érő vagyonára már be is tábláz­­tatja. Így tehát a bank­társaság a hitelben ka­pott pénzekért kezeskedik 10 milliót érő saját vagyonával, s három annyival, mennyit mások­nak maga ad kölcsön , az az , ha mind a 10 milliót hitelben kaphatja be, s másoknak ismét kikölcsönözheti azt, 10 milliónyi kölcsönre 40 milliónyi értéket mutat elő. Ha a terv csakugyan ebből áll, úgy ab­ban sok hézag mutatkozik, s egy idegen blíz öm­lik el rajta. Idegen bűz azon előleleges névte­len kötelezvény s betáblázása 10 millió forint­nak , mert senki nevére nem szóló kötelezvénye­ket nem ismer érvényeseknek törvényünk, sem ollyat, mellyre nincs felvéve pénz. Ez Hadik­­féle betáblázás , s kötelezvény, min­t ő a bécsi s frankfurti bankba is be tudott traficálni, s hú­rokra kerített néhány nyerészkedőt, még maga is arra került. De hiszen segít ezen az ország­gyűlés új törvénnyel, s érvényesít névtelen vál­tókat is, minthogy a kül­föld kedvéért már is adóssá tette azt, ki kötelezvényt adott ki, bár fillért sem kapott érte , mert külföldön is illy természetű a váltó. Ezen természeténél fogva Grassalkovics h­erczeget két millió pengőben ma­rasztalta el a bécsi váltótörvényszék, bár ennyi­ről szóló váltóbra nem jutott zsebébe több 32.000 ftnál. Ezeket, s több hasonló eseteket olvashatni egy gúnyteli német könyvben, melly magyar­ra fordítva is megjelent Kassán Wigand György­nél 1833 ban illy czim alatt: „A financzmunká­­latok fonákja különös visszonylattal a magyar privát kölcsönvételekre.“ — Ugyanezért Wodia­ner urak is váltót venni szándékoznak adósaik­tól , bátor törvényünk szerint váltót csak a betáblázott kereskedők ad­hatnak ki magukról. De hiszen ezen is segít a törvény nem­sokára, mert csak így szü­letik a magyar Eldorado — a hitel! ha legalább fél országot váltóink által uzsorás kezekre lóha­lálában szállítunk át. Hézag benne igen sok, úgy hogy a köz­szükséget épen nem elégíti ki; mert kérdés: a) Valljon mindenik, ki bankba teszi pén­zét, kénytelen-e azt egész addig ott hagyni, mig 16 év múlva évenkint csak tizedrészét kapja vissza? Ha így, akkor azok számára bank sincs, kik előbb is kívánnának pénzükhöz jutni, s igy egyedül a nagyobb vagyonúnkat boldogítná, ki­rekesztve abból kisebbeket. Tehát nagy hézag marad még mindig, hogy lehessen biztositni a kisebb vagyonunk pénzeit, kiknek illy biztosítékra naSy°hb szükségük van ! Ha pedig a bank meg­kezdésére kívánta to 50,0,000 htot is előlegesen kívánja visszatérhetni a bank részvényeseinek, hogy azok csupán , és egyedül idegen pénzből tegyék zsebükbe a nyerességet, s magukét ne koc­káztassák. b) Másik hézag mutatkozik azok számára, kiknek bankalapításkor nincs is pénzük , hanem­­ későbbén jutnak ahhoz. Kérdés már, van-e vala­­melly demarcationális vonal kimutatva , mellyen túl a bank nem fogad el kölcsönt ? Ha elfogad mindent, amit kap, úgy a 10 milliónyi kezes­ség csak üres hang; ha nem fogad el bizonyos mennyiségen túl kölcsönt, úgy azok számára megint nincs bank, kik pénzüket ott akarnák biztosítni. c) Harmadik hézag , hogy még nincs meg­határozva, valljon minden kölcsönadó részesül-e a bank jövedelmében, míg a 10 millió le nem telik, vagy csakugyan egyedül azon bankalapí­­tók , kik ugyan egy fillért sem adnak a bankba, hanem összesen 10 milliónyi vagyont mutatnak ki. A kétkedés onnan ered, minthogy a terve­zők készek e bank alapításához tetemes summával járulni, holott a beadott pénz csak 4­­2 %t húz.­­ Bizony még perbe szállnak ve­lünk az amerikaiak, hogy az ő sajátságos trafi­­cájukat eloroztuk tőlük , mert ezek is pénz nélkül tudnak alapitni bankot, s a nyerességet még is maguk zsebébe csúsztatják. Csak még bankac­­tták is keletkezzenek, mellyek úgy sem marad­hatnak ki , s akkor a bankjátéknak is tágul mezeje, s a 10 milliónyi alap nem egyéb mint fictio. d) Kérdés az is , valljon a bankalapítási vagyon fekvő jószágban lesz-e kimutatva , vagy pedig egyedül ingóban, vagy mind a kettőben egyszersmind? Mert nálunk az ősiség, s jus figium mellett a fekvő birtokban nincs bátorság; az ingóban pedig annak sokfélekép történhető elvesztése miatt szinte nincsen. e) Hézag mutatkozik abban is — vagy talán csak a fordító hibája — mit fölül figyelmeztetés végett húztam alá ; mert a tőkét ugyan akárhány évre egyenlő részekben lehet igazságosan föl­osztani , de már a kamatot nem; mert a kamat kevesedik évenként, a­mint a tőke visszafizetés által fogy; h­a tehát még­is egyenlő részekben kell fizetni, úgy a fizető károsodik , vagy a bank. f) Árnyékoldala még e banknak az is, hogy a bank hitelezői apró részletekben kapják vissza a bankba tett pénzüket, mert egy nagyobb ösz­­szeg, tíz részre osztva, igen megkevesedik; illy csipcsup fizetés elfogadására a magánosok nem igen hajlandók, mert az olly apróság kicsúszik az ember keze közöl, mint a víz. g) Az sincs meghatározva, mennyire itt az írásdíj , s mennyire egyéb költségek ; a megitél­­h­etéshez pedig ennek tudása lényeges , mert vak­tában nem lehet azt jónak mondani, minél jobbat alkothatni, melly t. i. kevesebb kárral sújtja a kölcsönvevőket. M­nden esetre nem fér meg egy szabad nem­zet méltóságával, hogy ez magát egyeseknek vesse alá, s nem fér meg a józan észszel, ha más zsebébe ömleszti a banknak azon nyeressé­­gét, mellyet maga sok szüksége pótlására fordíthat, de a financzia józan elvével sem egye­zik meg , olly palliativ módhoz nyúlni , melly első években ugyan pénzt hoz be az országba, de később visszaömölvén, magával visszi saját pénzünket is, mint az árvíz az utcza porát; már pe­dig 10 milliónak 25 évi kamatja már magában 11,550,000 ftot tesz. Ugyanezért én bátor vagyok újra saját tervemet ajánlani, melly a mi ősiség s királyi jog bonyoltó körülményünk közt egyedül nyújt­hatja bátorságát a pénznek, melly a közkezes­ség tekintetéből szoros kötelessége az országnak, s melly a banknyerességet az ország tájába ömleszti, de bátorkodom még e 26

Next