Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-05-30 / 51. szám

51. szám. Pest, P ii n kost hava 3Okán 1843. NEMZETI ÚJSÁG. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Kultsiár István táblabiró, kiadja Özvegye. Harmincznyolczadik. év. TIRTALOI». (Jaxai napló. Jótékonyságok. Örs., gyűlési követ. Korunk ügyei (Kortesek és képviselet. I. Vége.) Hazafiul szózat a honi süketnémák nevelése ügyében. Vidéki lev. Somogyból (követi utasítási közgyűlés), Gömörből (czáfolat), Kereghböl (tűzvész.) Külföldi napló. Szeri - , Spanyol-, Franczia-, Angolország. Alapvizsga. Világ , Jelenkor, — Hirdető. HAZAI NAPLO. Jótékonyságok.) cs. s ap. kir. Fölsége Pozsonyban létekor a koldulás megszületése pénzalapjára és a Lazarethumra 600, a siketnémák intézetére 400, az irgalmasok kórházára 400, az Erzsébet-apáczákéra 400, a notre-dámák conventjére 400, az Orsolyitákéra 300 , a polgári kórházra 400, az árvák házára 300 , a két kisdedóvó intézetre 600, a várhegyi és váraljai szegénygyámolító egyesületre 400, a katonai nevelőintézetre 100, s egyes szűkölködők közötti elosztásra 400, összesen 4.700 pártot legkegyelmesben adományozni méltóztatott. Országgyűlési követ a zágrábi káptalanból Mravinecz Ádám ur. Korunk ügyei. ( Vértesek s képviselet. I. Vége.) Ouand la populace se méle de raisonner, tout est perdu. Voltaire. Gr. Andrássynak s gr. Széchenyi Lajosnak ezen vonalon álló javaslati nem kétkedünk ismeretesek tisztelt olvasóink előtt. Mindkét új gróf tervezeteikkel egyet látszanak véleményünk szerint mondani: az egész a képviselet eszméjének sarkalapja körül forog, s mihelyt a votorum ponderatio a vagyon eszméjéhez köttetnék , nekünk elvileg nem lenne a két javaslatot tekintve legkisebb ellenvetésünk sem, föltéve , hogy a repraesentativus rendszer maga a törvényhozó országgyűlési testületre is kiterjesztessék, mellynél mi, úgy mint ez a constitutional életerőművének gyakorlatából fölmerülve jelenleg szerkesztve áll, parányi nézeteink szerint semmi, de teljességgel semmi képviseleti elemeket nem látunk; egyébiránt is pedig a képviselet egész eszméjét tökéletes illusiónak nézzük , míg az a törvényhozó testre nem irányoztatik, abban nem központosul, s tőle mint focusától vissza nem sugárolhat. De hiszen a törvényalkotó test képviseleti rendszerezése legelső mellőzhetlen postulátumának épen a megyék törvényhozásbani részvéte megszüntetését véljük mi tenni; s megvalljuk a szavazatok szigorúan intellectualis ponderatiojának lehetősége, előttünk — főleg consultative vonalon — legalább egy, eddig még a constitutionális élet mezején megfejtetlenül álló aenigma. Az orvos, sebész, vagy jegyző csak azért mert orvos és sebész vagy falujegyző még valóban nem politikai kapacitás, és ha megengednénk is, hogy választhat, tagadnunk kellene, hogy tanácskozhatik, így már mivel politikai képeztetés iránti diplomákat eddigelé tudtunkkal sehol sem osztogatnak, az úgynevezett honoratiorok s kapacitások polgári állása nálunk még kevésbé látszik constitutionális politikai tekintetet igényleni, mint a szigorúan vett képviseleti rendszereknél. Mi igenis látjuk e téren a következetlenséget, mi a fönálló jogélvezet gyakorlati fejleménye szerint , a nemesi nyers tömegtől meg nem vonja a tanácskozásban a részvétet, de épen ezen oknál fogva igénytelen tollunk csekély súlyát oda vagyunk hivatva irányozni, hogy a nemesi rendnek rendszeres elszegényedésére forditatott tendentiák sikert ne nyerjenek ; a pórnemesek száma ha nem fogyasztathatik is, legalább szántszándékosan ne szaporitassék ; és ez által a magyar nemesi testület politikai rendeltetésének czéljától napról napra el ne távolitassék Nálunk az úgynevezett ,,in partibusi szavazat,ami más alkotmányos országban liberális vonalom megszorítás gyanánt tekintetik,— igenis — tagadhatlanul sokszorozva tüntetné élőnkbe a féktelenségek jelenetit, mik tényleges állásunknál a főhelyem szavazatok adásával vannak öszvekötve, s megvalljuk, ezen nézet már maga elégséges minket a fölött meggyőzni, hogy hazánk a repraesentativus rendszer élvezésére még nem bír elegendő erkölcsi képeztetéssel; és hogy ezen rendszer felé vezetése a nemzet politikai tényezőinek, csak fokonkint és igen nagy óvatossággal kezelhető. Mi őszintén vallva nem bírjuk megfogni, mikép lehessen az instructioadást megegyeztetni a szegény nemesség választói s nem tanácskozói tulajdonával. Ez csak jogtörlés, mégpedig élvezett jogtörlés útján történhetnek meg. És kérdjük: fognak-e ezen működésre kezet nyújtani a cortesek; és ha nem fognak, tanácsos-e minekünk ezt az ő hozzájárultuk nélkül— főleg a nemesség jelen ingerlett állapotjában —- de tanácsos-e már csak a jogtisztelet és ez iránti normális kezességek gondolatlan megtámadása nélkül véghez vinni ! Elég az, hogy nézetünk szerint elfogadhatóvá válhatnék az is, mi a Világban gr. Széchenyi Lajostól adatott, és az is mit gr. Andrássy adott. Mi a fölebb kitett módosítás mindkettejére reá állunk szívesen, de meg kell jegyeznünk, hogy átalán véve a tervnek ollyannak kell lenni, ámi maga a visszaélésben részes osztályzattól igényleges activ jogai sérülése nélkül, erkölcsi szabályok súlya alatt lehessen követelhető.— A cortestől azon önhatározatot kívánni, hogy ő válasszon, de ne tanácskozzék, nem tartom józan elvek szerint várhatónak, az intelligentia lemond jogáról — a kor, a méltányosság kivonata következésében, de azt a tudatlanságtól semmikép sem igényelhetjük, mi végett már a ,,votorum ponderatio“ ellenállhatlan s elhárithatlan nehézségekre talál; de illyenekre fog ez találni még egy más osztályzati fractionál is, melly szinte szót fog emelni; — ez pedig a fractio, melly nem sokkal bir ugyan, de ép azért, mert csekély vagyonú s szolgálatra szorult, sok megyében legtöbb magistratualistát képez, és teljes élete existentiáját szolgálathoz kötvén , ebben a vagyonosnál nem ritkán jártasb; ez osztályzat jelesül az, mit a franczia a „bortimes d’affaire“ nevezete alatt ismer smellynek a dolgok folytatásátóli elmozdítása semmi esetre sem tartozhatik a józan föladatok sorába. Az ugynevezett revolutionaris irók compilation, mi nem ismerünk nyomorultabb, üresebb , logkatlanabb szellemi productumot. Foglalkoztunk velük, s tanultuk őket, de ép azért reánk Gorgias, Prothagoras v. Hypias modorában hatottak egyedül. A jogphilosophia, melly kezelésük alatt tenné meg a képviseletnek mai divatos, de tekintőleg már eddig is jóformán devalvált eszméit, csak újabb időkben vélte föltalálhatni a bölcsészet kövét, midőn Fichte, Hegel sa „pa r ole d’ un Co royant“ írója ujjmutatási szerint, a kereszténység eszméjénél ítéli feküdni a népképviselet lényegét. E fölött véleményünk az, hogy keresztény hitünk alkotója letette ugyan a rabszolgaság engésztének alapját, de a repracsentativus rendszer olly kissé nyugszik a könyvek könyvében, mint Cicero iratiban , mellyekben csak azok vélik a mai képviseleti eszméket föllelhetni, kik az őshistória, és a régi görög úgy nevezett szabad rendszerekben a P. Hírlap által „per preference“ gúnyoltatott „Status et Ordines“ vagy legalább „Notables“-ek eszméjét egy „Perikies,“ egy „Policrates,“egy „Cleon“ vagy„ a Gradiusok időszakából emelkedő per kicsapongások jeleneteivel együütt készakarva nem tudják föltalálni. Az egésznek resumméje csak az , hogy mi jónak ismerjük ugyan a stabilitás elveire épített képviseleti rendszert, s készek vagyaink azt Angolhonnál kifejlett dicső eredményeinél fogva, azon magasztos hazában fönálló aristokratikus elemekre állítatva ma elfogadni, de meg kell erre nézve jegyeznünk, hogy a mi azt korán sem tarthatjuk a társas boldogság egyetlen „panagce“-jének, és hogy annak vonalán a pillanat ingerének súlya alatt ne talán elkövetkezhető előleges lépéseinknél az észszerűség óvásainak minden redőzeteit éber figyelemre kell kiváltkép méltatnunk ; b) hogy a talán fogva erőszakolás és izgatások útján feszült állásban helyezett kedélyek rohama alatt nyert újdon politikai institutiók, igen ritkán illenek a státusgép eredetileg alapitatott mozgonyába, hanem elkerülhetlenül folytonos módosítgató javítgatásokat kívánván, sok kísérlet ingatag állhatlanságot, ez biztos tapintat hiányát, ez számolási tévedést, ez végre az erőmű teljes haszonvehetlenségét vonja maga után. Hogy e) itt fekszik okszerűsége azon óvatosságnak, mellyhez képest higgadt előre látó józan státusember, alkotványban játszatni szándoklott első anomalus anyagtól méltán iszonyodik vissza; mert történet mint tapasztalás, elv mint gyakorlat megdönthetlenül igazolja, hogy már csak egy oly. heterogén elemet alkotvány erőműszerébe sújtó lépés biztos kezesség a „politikai Browenistáknak“ a fölött, mikép túl vont rendszerüknek minden stadialis fokozatit megfutandja már mulhatlanul s okvetlenül a társulat, melly azután lehet ugyan népvezetőknek , de— fordulván a koczka — meglehet egyéni hatalmas idegü karoknak éretsúlya alatt görbedend;d) hogy addig, mig megyei jurisdickoink mai hatóságaikat gyakorolják a politikai jogok kiterjesztésével, sőt már csak képviseleti eszmékkel is, ha vagy brutális és a világ évkönyveiben hallatlan átalános népuralkodás, vagy nem kevésbé oktalan átalános szavazat eszméletlensége felé nyílt vitorlákkal futni nem akarunk, a leggyengédebb, legóvatosb kíméléssel s előnézéssel kell munkálódnunk. X.Y. Hazafiris szózat a honi sketnéraák neveltetése ügyében. Az emberi érzelmek legszebbike teljesülne, ha jelen soraim tisztelt olvasói közt olly nemes keblű egyénre találnék , ki a szerencse dús javaival megoldatva, az emberiség szent vágyaitól fölbuzdítva, igénytelen óhajtásaimat talán reményen fölül is, nemes részvéte által valósítaná, s e szerencsétlenek boldogulását elősegítvén, valamint a jelen kor úgy az utóvilág dicsőítését kiküzdvén, magát a halhatatlanság fénypolczára emelné.