Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-09-16 / 114. szám

találkozni, kik igaz adott szó szentséget tisz­tve ígéretükhez hívek maradnak , de nem lógna ia­nyozni olly buzgó protestáns lelkészek s ro on®'» kik önegyházuk érdekében figyelmeztetni fogják a prot. férjet , hogy adott szavától a t. által föl van szabadítva ; kitennénk e szerint a gyengébb részt mindennemű kisértetnek, erőszaknak, s szedi­e­­seknek, m­ellyeknek ha enged, vége leszen lelki­­ismerete csendességének, ha pedig nem enged, vége lesz házi nyugalmának. És így ha valamelly cath. nő elállana azon kötelezvénytől, melly nél­kül alkalmasint férjhez nem ment volna, az nem a szabad kölcsönös megegyezés műve , hanem az erőszak eredménye lesz, s minden­esetre ezáltal olly valamit tenne, a­mit hitelveinél fogva tennie nem szabad. Egyébiránt vagy törvényesek a múlt­ra kiadott reversalisok, vagy nem ; ha törvénye­sek , mi joga van a tá hozásnak visszahatólag a múltra nézve is azokat eltörölni, vagy a tett in­dítvány szerint a prot.­férjt jogosítani arra , hogy elállhasson egy olly kötéstől, mellyet ő, midőn az készült, fölbonthatlannak tartott ; ha pedig törvénytelenek , hogyan mondhatják a t. Ak hogy ők a szülőket, ha a szabadon adott térítvény mel­lett továbbá is meg kívánnak maradni , e részben nem akarják korlátozni ? hogyan lehetne ez indít­vány szerint is azt a polgárok szabad részéről fölfüggeszteni, a­mi magában törvénytelen ? Ezek­nél fogva én ragaszkodva a nm. fo- BRk múlt országgyűlési határozatához sem a t­­Rák javas­latát, sem az indítványt nem pártolhatom. Örömmel üdvözlöm egy más ma­grai urnak azon nyilatkozatát, hogy a religio emberi hatalom alá nem tartozik , csak azt sajnálom, hogy nem találom ezzel összehangzónak azt , mit utóbb mondott, hogy tudniillik a törvényhozó hatalom legfőbb hatalom, mellynek a statusban minden alája van vetve. — Igen is a törvényhozó hatalom a maga nemében a polgári tárgyakban legfőbb hatalom, végzéseinek mindenki határtalan enge­delmességgel tartozik, de ha körein túl hág, minthogy vannak az egyháznak s a lelkism­eret­­nek is tagadhatatlan, elidegenithetlen jogai, e té­ren ha törvényt szab , ha engedelmességet követel, igazságtalanná válik s arra, mire részben igényel. Számot nem tarthat, mert kétségbe vonhatlan a jogászoknak azon axiomája: ,,Extra territorium suum jus dicenti impune non paretuiv. El­ismerte ezt az általam igen tisztelt km. erdélyhoni főkormányzó s szabolcsi főispán ur ő excellentiája a mult­or. gyűlésen tartott egyik beszédében, mi­dőn kijelenté, hogy fölséges urunk kir. jogait a legmélyebb jobbágyi hódolattal tiszteli, de lelkisme­­retét s vallásbeli elveit a földön senkinek sem sub­­ordinálhatja, s csak ugyan ha a t­ozó hatalom minden tekintetben , azaz még a körén túl fekvő vallásbeli ügyekre nézve is legfőbb hatalom volna, mi lett volna a keresztény religióból, melly a pogá­­nyok kése alatt született, s nem a kormány s tör­vényhozás utalma alatt, hanem azok daczára s üldözéseik alatt nőtt nagyra? mi lett volna a pro­­testantismusból, melly ellen kezdetén olly szigorú törvények valának intézve? Ezek ellenében az volt az evangelicusok válasza : Oportet Deo ma­­gis obedire quam hominibus, — és azon axióma . ..Extra territorium suum jus dicenti impune non pa­­retar.“Mély tisztelettel s lelkismeretes engedelmes­séggel tartozik ugyan kiki a polgári t­ozásnak, de ez ismét tartozik a polgároknak azzal, hogy a vallás tanjait, hogy a lelkismeret jogait sértet­lenül tartsa. Azon pillanatban, mellyben az egy­ház s vallás a polgári hatalomnak subordináltatik, a szabadságok legdrágábbika elenyészik , s olly papocratia állitatik föl, melly amaz ismeretes éj­­szaka honban a katholikusokat s protestánsokat egyiránt zaklatja. Egyik szónok azon véleményt nyilvánitá, mintha a reversalisok hálóját azon pó­kok szőtték volna , mellyeket Ő mga a jezsuiták­ban talált. Elég legyen erre megjegyezni, hogy a reversálisok olly protestáns tartományokban is léteznek, hol az illyés pókoknak nem csak ma­radásuk nincs, de még egykor megjelenésöket is halál várta. A reversalisok egyszerűen onnan ered­tek , hogy érezvén azt a polgári hatalom, miszerint a vegyes házasságokból született gyermekek vallás­­beli nevelése iránt lehetetlen bármelly emberi böl­csességnek olly törvényt hozni, melly vagy egyik Vagy másik fél jogait s elveit ne sértse, illy hely é­keretben mivel maga igazságos törvényt nem szab­hatott , s azt hitte, hogy a polgárok lelkisme­­retébe vágnia , s vallásbeli szabadságát e tekin­tetben korlátoznia nincs joga, a polgárok lelkis­­meretére s kölcsönös szabad alkujára bízta, a mit neki elintézni módja nem volt, s azt tekinté törvénynek , a mit az illy házas társak egymás közt határoztak. — A mi végre azon állítást il­leti , mintha az egyházi rend azért kívánná a re­­versalisokat a múltra megtartani, hogy igy nehány lelket nyerjen , ezen gyanút könnyű volna vis­­szatartani azzal, hogy a szóló is azért kivánja azokat a múltra eltörleni, hogy ez által egyházá­nak nehány lelket nyerjen. XXXVIII. Orsz. ülés sept. 5. A sept. 5-i 38 ik országos ülés a reversalisok fölötti ta­nácskozást folytatá és bevégző. Számos nagyobb kisebb a nyilatozatok közöl a következőket véljük kiemelendőknek: Sokkal gyengébbek a vallás húrjai, —­ mondá egy főispán , — mint hogy azokat illetgetni akarná , s ennek következtében a reversalisokat vallási szempontból fejtegetni nem szándéka. Mi azoknak törvényszerűségét illeti , ő azoknak alapját sem resolutiókban, sem az 1791. 26. t. czikkben nem keresi, hanem azon lélekismeretszabadság­­ban és függetlenségben , mellyet a protestánsnak vallása megenged, melly függetlenségnél fogva te­hát neki szerződnie szabad volt.­­ Nem tagadhatja, hogy legforróbb óhajtása volna , miszerint a rever­­salis kivánhatás mindkét vallásbeli felekezetre ka­­tholicusra úgy mint protestánsra kiterjesztetnék, ak­kor lenne a viszonyosság és lélekism­eret szabadsága igazán valósítva. A reversalisok tisztán magán polgári szerződések, mellyeket, ha valami pol­­gárilag tiltottat magokban nem foglalnak, épen úgy , mint más egyéb szerződéseket teljesen sza­badosoknak tekinti; de nem is látja át, ha a pro­testáns fél szóval valamit ígérhet, miért ne ígér­hesse azt irásban; s ha a reversalisok múltra is törvény által eltöröltetnének, akkor a protestáns felet szótörésre, tehát immorális tettre maga a törvény fogja fölhatalmazni. Ha a közéletet nézzük — folytató beszédét a szónok, — képzeljük csak hogy egy cath. nő azon föltétel alatt kívánta kezét a protestánsnak nyújtani, hogy gyermekei a cath. vallásban fognak neveltetni, és a protes­táns ezen föltételt elfogadván, jogot s reményt adott a nőnek, hogy kivonata bizonyosan teljesü­­­lene; ha most a törvény jogot, reményt rontólag lép föl , s eltöröltnek nyilatkoztatja azon szer­ződést , milly igazságtalanságot , m­illy sérelmet fog elkövetni, milly aggódásba fogja ejteni azon nőt, ki eddig házi csendben s nyugalomban élt, mivel férje szavát eddig megszegni még nem tö­rekedett ; igen bölcsen jegyzé meg egy mélyen tisztelt püspök a tegnapi ülésben, hogy ekkor egy uj faja fog föltűnni a proselytismusnak, melly­nek személyei a protestáns lelkész és férj leend­­nek.­­ Véleménye tehát az, hogy a közjog elve lévén, miszerint visszaható törvényt hozni nem le­het , a reversalisok a múltra fönhagyassanak , azonban a tegnap tett indítvány nyomán mint ma­gánszerződések , mellytől minden idegen befolyás, hatalom eltávoztassék, egyedül a felek akaratjára hagyatván azok teljesítését szorgalmazni. A tegnapi tanácskozás alatt,— igy kezdé egy nagy tekintélyű gróf beszédét, — egy nagy igaz­ságot hallottam a többi között kimondatni, azt t. i. hogy túl vagyunk az időkön , mellyekben a vallást, a lélekismeret szabadságát bilincsekben tartani lehetne, — és hogy itt nem mint egy vagy más vallás sorsosi, hanem mint honpolgá­rok , mint törvényhozók állunk , és igy állunk , minden más hajlamot félretéve, egyedül azt kell néznünk, mit kell tennünk politikai és soci­­ális tekintetben.­­ Hogy a lélekismeret szabad­sága korunk jelszava lett, azt, mint hiszi, min­den jobb ember osztja, de ezen elvnek alkalmazása hibáztatik szokszor el. Ismer, úgymond, egy ma­gát türelmesnek tartó jeles férfiút, ki ha a kath. templomba megy , a szertartásokat hokus poku­­soknak mondja, a protestáns templomban szinte nevetségeseket talál, az izraelitákéban , törökök­ében föl föl nevet; ez nem tolerantia , tolerant­ia azon méltánylatban áll, melly az anyagiakat le­küzdve , magát ezeken túltéve, a szellemit min­den egyénben egyaránt tiszteli. Mi mint törvény­hozók itt ne rejtegessük a vallási elveit, hanem csak azt, mit kíván a status czélja szükségkép e tekintetben tőlünk; ha igaz az, hogy lélekisme­­retet lebilincselni nem lehet, úgy igaz marad az is , hogy vallást sérteni nem lehet , ha annak gyakorlata a sociális élet szabad működését nem gátolja. Most századunk azon reményben él, hogy az emberiség nem csak szűk utakon, de mind a revelatio , mind a szabad gondolat útján közeled­hetik az istenséghez, és a sola salvifica fides nem olly értelműnek hisszük, hogy mindaz czél­­jához az öröklényhez soha el nem jut, ki nem az anyaszentegy által parancsolt módon és ösvé­­nyen jár; most is csak azt vagyunk kötelesek esz­közölni , hogy a lélekhalászatok (mit olly sokan annyira kárhozatosnak kiáltanak, pedig igen természetes , hogy ha valaki ( vagy ama gondo­latnak igazságáról meggyőződött, ahol másokat is fölemelni igyekszik ) ne a status kárára történ­jenek. Hallom — folytatá a gróf, — egy szónok­tól , hogy ha a törvény az utilitással öszveütkö­­zésbe jönne, ő az utóbbikat minden esetre fölál­dozná az elsőnek, és így a családok hasznát a törvényelleniségnek; úgy de azt kell megjegyezni, hogy nem törvényelleni­ség az, mit nem paran­csol a törvény ; ha a cath. vallás elveit szinte nem akarjuk rabigába vetni, ha a reversalis telje­sítését csak egy catholica nő kívánná is , azokat teljesen eltörölni nem lehet. Eljön az idő, midőn a reversalisokróli szó el fog enyészni az élet színpadáról, de most azok teljes eltörlésére nem szavazhat, hanem az indít­ványt pártolja. A 3dik kiemelendő beszéd ez volt. Teljesen osztja azon állítást, szólt egy főispán, hogy a törvényhozásnak dogmákba avatkozni nem kell , de mind e mellett tagadhatlan a statusnak azon kö­telessége és joga is, hogy fölügyelhet, ha ezek czéljaira nem hatnak-e károsan. — Ha a rever­salisokat a status érdeke szempontjából nézi, fő­­kötelessége a statusnak a közbékét és honpol­gárok nyugalmát őrizni, ápolni ; más­hogy a re­versalisok ezt nem csak nem ápolták, de zavar­ták , ez tény, ezt tagadni nem lehet, mert hiszen különben most sem volna e tárgy szőnyegen ,­ az emberek legnagyobb részre sem indifferens , sem tisztán észbeli vallású , hanem vallásos, bár val­­lásteli fogalmaik egyéniségekhez képest külön­bözők. De csakugyan tagadhatlan az , hogy a protestáns fél ha ezen nem hideg ésszel adott kö­telezései higgadtabb óráiban megfontolja, tette miatt nagy aggodalommal telik el. Igaz ugyan, hogy ha a reversalisokra nézve is viszonyosság lenne , kevesebb súrlódások lennének ezek miatt, de ez csak akkor lehetne kívánatos , ha minden vallás egyenlő jogokkal birván egy a többi fölött túl­súllyal nem ruháztatnék föl, mivel ekkor a nye­reség csak ezen utóbbiknak jut. Ha morális szempontból veszi föl a reversa­lisokat , tagadhatlan az, hogy nem a felek sza­bad akaratjának szüleményei azok, mert bátran mondhatja, hogy 1000 eset közöl alig lesz 10, hol egyenesen a nő kívánt volna reversalist.­­ Ha törvényes tekintetből szemléli , azt állítani, hogy azok nem törvénytelenek , mivel a törvény által világos szavakkal nem tiltatnak , csak ügy­védi fogás, mivel az 1791: 26.­­ czikknek nem holt szavait, hanem lelkét kell fölfogni , nyíltan kimondja ezen czikk, ne mixtis matrimoniis im­pedimenta ponantur, tehát világos, hogy ezen czikk a p­o­s­s­i­n­t szóval épen nem a reversali­sokat akarta megengedni.­­ Tekintve pedig eze­ket mint magánszerződéseket, ezek majd soha morális kényszerítés nélkül nem keletkeznek ; nem ütik ugyan bottal a nőt, hogy reversalist kö­veteljen , de körül­veszik majd szüle­i, majd ro­konai , majd idegen személyek, sőt néha fenye­getéssel is utójára arra viszik , hogy reversalist kívánjon, hiszen p. o. az uzsorások is azt mond­ják , hogy nem kényszerítették a pénz­­fölvevőt az uzsorás szerződés aláírására, és még­is mond­­ha­juk-e azt, hogy az i­lyen szerződő teljes sza­badsággal cselekedett ? Nem lehetvén tehát a reversálisokat akár honérdeki, akár törvényes, akár szerződési szempontból pártolni, azok eltör­lését kívánja. Egy más mágnás nem látja helyesnek, hogy mindig csak a békekötésekre hivatkoznak a szó- 596

Next