Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-09-27 / 120. szám

­ hogy a papságnak javadalmai, polgári czélok­­ra , vagy polgári szolgálatokért adattak, va­lóságos tévedés és fogalom-­zavarban ábrán­dozik. Ki is , ha ez állításomat fölebb mon­­dottaimból ki nem tanulta, bővebb fölvilágo­­sítást vehet ama derék tudományteljes mun­kálatból, mellyel is Borsod megy­ének 1841- dik évi kisasszony hava­nkén költ körlevele czáfoltatik. Kinek szava önügyében pusztá­ban elszórt hangnál sem több: ügyvédi sorsra jut, és aligha­nem annál gyengébbnek vall­­ja ügyét, minél nagyobbakat kiáltoz.—­Szo­morú pedig azon papnak sorsa, kinek vagy nincs, vagy nem lehet bizodalma, ügyének magánkívüli védelmére. Nem is hallottam so­ha még takarékosságról sem dicsérni olly pa­pot, kit vagy java jobb élvezést vágya, vagy mások iránti bizalmatlansága oda kényszerí­tene, hogy önmaga piaczon vegye meg na­­ponta élelmét, vagy árulgassa gabonáját, s t. c. — Papnak úgy illik, de kell is őrködni az idegen vétkekre, ne­hogy arra önbizalmat­lanságával nyújtson alkalmat. Mert hiszen ki ne tapasztalta volna , hogy mennél gyana­­kodóbb, vagy fukarabb az ember, annál több lesz, vagy horgot vetnek javainak eltulajdo­­nithatására ? — De hagyjunk föl az aprósá­gokkal ; olvassunk inkább ide illő egy pár le­sz két. — Aeneas Sylvius, még bibornok létében Meyer maintzi cancellárnak, ki a ró­mai pápák fényes jövedelmeiket sokalotta, többi közt igy felelt: „Neque divitias ad vo­­luptates reisulibnus, sed ad irta tantum: 1) ad statum honestum, et dignitati convenien­­tem tenendum. — 2) ad alendos pauper­es, el Ecclesias manutenendas. — 31 ad coer­­cendos malefactores, qui fidel sinceritali offi­­ciunt. — Quod si Pontifex kis aliter ulitur, fatemur eum non recte agere.­ — Halljuk az arany szájú sz. Jánost: „Nunc autem agros, domos, locationes aedificiorum , vehicula, equos , mulos , multaque alia hujus medi, propter vos , et restram­ crudelitatem, Eccle­sia possidet. — Oportebat enim hunc Eccle­­siae thesaurum vos retinere, et Ecclesiam non parvos ex vestra devotione consequi fru­­ctus. Modo autem duo haec mala consequun­­tur: nam vos, quasi nihil dare debealis, ni­hil confertis, et Dei sacerdotes a sacerdotio aliena pertractant. — — Unde universa com­­miscentur , atque turbantur.(I (Horn. 86. in Matth. 26.) — Possidius sz. Ágostonról eze­ket jegyzette : „Dum Forte , ut as selet, de possessionibus ipsis invidia, clericis fieret, alloquebatur plebem, malle se ex collectioni­­bus plebis Dei vivere , quam illarum posses­­sionum curam, vei gubernationem pati, et paratum se illis cedere.­( — (Életirati 23dik fesz.) — Egy névtelen iró (Demonstr. lur. St. Eccl. circa temp. P. I. Nro 249.) ekkép szól: „Amicabile igitur foedus consistit inter sacerdotium, et negotia secularia, si cum PP. et DD. statuatur, Ecclesiasticas personas non d­eb­ere­res mundanas ver­sar­e , ac in eis si­­stere, seu, quod idem est, secularia propter seculum tractare.1­ — Mind­ezen aggodalmak elhárítására irt egy hatalmas Recipét Van­ Espen (Jur. Eccl. univ. P. II. Tit. 35. Nro 55.) : „Optimum itaque, ac efficacissimum remedium conservandae immunitatis bonorum Ecclesiasticorum crit.­si bona eccl. in usus Ecclesiasticorum operantium in vinea Do­­mini , et ex Us moderate viventium, et alim­enta pauperum , aliosque pios usus impenderentur. Si enim hunc in usum bona Ecclesiae im­­pendividerent principes, hand dubie non se­ats , ac Major­es ipsorum, ad bona illa, Ec­et­estis Integra servanda , Incitarentur , ubi contra dumea in usus profanos, contra Fun­­datorum et Offerentium intentionem, insumi conspiciunt, partim existimant placuit, dum ea in Reipubl. commoda conversunt, tuncque saepe locum habet ill­id vulgatum: Quod non capit Christus, rapit Fiscus.(­ ) Tanuljuk ezekből, egy csomóba véve, hogy a ki tudja, érzi, becsüli, s teljesiti kö­telességét , magában legalább okot nem talál, tulajdoninak féltésére, sem szükséges azok iránt megoltalmazási aggodalomba merülni. Tanuljuk, hogy a papi jószágok elleni pana­szok, velők aligha­nem ugyanegy korúak. És maiglan is tapasztaljuk illy panaszokra többnyire fakadni azokat, kik a papságnak mit sem adtak ; sőt vajha ne azokat is , kik a papi javadalmakból minden érdemök nélkül részesültek ! — Már tehát tizennégy század­nál is vénebb a papság eme kísérlete. Mit eredetileg leírt magyar egyházunk, eddig tán negyed része sincs többé kezénél ; jövedel­meinek sem egész ura ; bár­milly mostohák legyenek az idők , a rája szabott terheket még is egyaránt viseli; a papjai, az egyház dí­szére, haza javára, jótévő intézetekre, sze­gények ápolására, tündöklő áldozatokkal egy­mást érik; nem is igen hallani, hogy közölök valaki, vagy külföldi, vagy honi kényelmek űzésére , vagy családja szerzeményeire, az egyházi törvényekkel meg nem férhető ne­vezetes idegenítményekkel pazarkodnék, v. uzsoráskodnék: — mégis tán ép ezekben elég okok rejlenek, miért ama kísérletek csak a tizennyolczadik század múltával tűntek föl honunk szőnyegére? — Eddig a magyar pap­ság egyedül az Evangéliumban példázott Isten asztalán tartozott, uzsorára nyert filléré­nek gyümölcsét elémutatni; most már a ha­landók eszmélete is igényel magának illy jog­kényt. úgy tetszik, ütött az óra, mellyben már nem elég jobb kézzel úgy adakoznunk, nehogy balunk is megtudja; mert tán e kö­pönyeg régi foszlékonysága mindent, mi alá­­ja bújni kíván, nem képes betakarni, úgy tetszik, már nem elég a nagy tények látásá­ra öt gyertya világát, bármi magas tartóin lobogtatni, hol mellettük más szint annyinak még csak füstjét sem láthatni. Különben is régóta tudjuk , hogy égő mécs nélkül a pél­dázott menyegzőbe sem juthatunk, és igen természetes, hogy a félénk ember is gyújtott lámpa mellett biztosabban lépdegél. — írtam Váczon Bold. Assz. hara­skán 1843ban. G. K. v. k. Vidéki levelezések. Krasznából. (Közgyűlés vége.) Köz­gyűlésünk második napján azon főkormányi ren­delet bonczoltatott folytatólag , melly a főkormá­nyi és udvari dijaknak fölvételét tárgyazá , e te­kintetben megyénk jelenleg is előbbi határozata mellett maradt, miután a főkormányszék ezen rendelete törvényeinkben nem alapul, s a főkor­­mányszék ezt maga sem állíthatja , egyedül csak a puszta gyakorlatra hivatkozván. Mély hódolat­tal vették továbbá a Bit. a tisztválasztás érde­mében jött ki­. kegyes rendeletet, s azt első adan­dó alkalommal tanácskozás tárgyává is teszik , addig is azonban, míg ez megtörténnék, a Leo­­poldi körlevélben s több hazai törvényekben ala­puló választási joguk mellett megmaradnak. A fő­kormányszéktől két rendelet melléklete német nyel­ven lévén beküldve , e tekintetben megkéretni határoztatott a főkormányszék, hogy bár minő idegen nyelven szerkesztett irományok lekü­ldésé­­től, mint mellyek az 1791. 31dik t. ez. értel­mével ellenkeznek, s nem érthetésük miatt több­nyire czéljukat tévesztik , magát megtartóztatni, s a megyét megkímélni méltóztatnék. Olvastatott továbbá a m. k. h. tanács egy intézvénye, melly mellett az 1840k i magyar országgyűlésen hozott t.czikkelyek megyénknek megküldetnek. Inkább fájdalommal, mint örömmel vettük azokat, miután bár közremunkálásunkkal jöttek is létre az érdek­lett törvények, azonban azokat körünkben végre nem hajthatván, üdvös voltukat sem élvezhetjük; ez okból megkéretni határoztatott a n m. h. ta­nács, hogy hathatós közbenjárásával méltóztas­­sék kieszközölni , ezen törvényeknek a részek valóságos visszacsatoltatása által körünkben­ fo­ganatba vehetését. A­­dalton alapítandó jogtanári székre eddig megyénkben 217 ft. 40 kr. ezüst pénzben gyűlt össze, melly összeg Középszolnok fölszólitása következtében a zilahi tanodaigazga­­tóságnak átküldetni határoztatott. Megyei adózóink számára a mezei naptárból ez évre 200 példány fog hozattatni. Megyénk eddigi igtatója pon­tatlansága miatt főispáni helytartónk által hiva­talától elm­ozditatván, helyébe a BR. által főis­páni helyettes úr fölszólítására közfelkiáltással Mátyus Sándor eskütt választatott­ Gyö­rbös. Mikor Pozsonyban az ország atyái egy jobb jövendőről tanácskoznak, a győri atyák és anyák szeretett kisdedeiket egy jobb jö­vendőnek elébe szemközt vezetni iparkodnak. Jó ideje már, hogy városunkban kisdedóvó intézet létezik, de teljesen megalapítva nem rég jön. Ez intézetnek 90-ent fölülhaladó kisdedei folyó évi September 1-án tettek nyilvános próbát. Próba­­tétü­k a belvárosi nagy tánczteremben volt, melly­ben reggeli 9 órakor kezdődött két nemzeti lobo­gó alatt mind a két nembeli kisdedek helyüket el­foglalták. Szivet örvendeztető jelenet volt ezen alig jól járni tudó kisdedsereget szemlélni útjá­ban, midőn az intézetből kitűzött helyére vonult. Minden jobb lélek örült, kivált az atyák és anyák, kik nagy számmal jelentek meg a próbatéren , a részt vevő teljes czímü közönség is csoportosan jött, s a földszint és karzatot eltöltötte. Hallani lehetett az aggodalmas bizalmatlanságnak sza­vait is, hogy a kisdedek békésen ki nem álland­­ják a próbatét idejét; voltak, kiknek a szüléshez készülő hegyek meséje jutott eszükbe. Azonban nagy Győrnek kisdedei megkísértették alapitó na­­gyaiknak, jó szüleiknek, s minden rendű jobb lé­leknek, kik ápoltak ügyeket, örömhálát mondottak, majd énekeltek, s erényteljes apró mondásokat szavaltak, számoltak és mindent olly örömmel és éberséggel tettek , hogy rájuk egy jobb nevelés bélyegét méltán nyomhatjnk. — A kisded tanít­ványokhoz bebocsátkozott a győri kerület főtano­­dai igazgatója magos Deáky Zsigmond fölszen­telt püspök, kinek disztelies körében szerencsénk volt látni több egyházi és világi elöljárókat. — Itt ha még úgy óvakodom is a szerénység ellen vétem­, a haladás parancsa szerint szólnom kell mégis, és főtisztelendő Tóth Jósef apát kano­nok és plébános, úgy tekintetes Szakács Mi­hály tanácsos urakat, mint ez intézet legkitűnőbb pártolóit meg kell neveznem, hiszen ezen díszes neveket az intézet legkisebb ápoltja is mosollyal nevezi. — Az egész teljes czimü közönség dél­felé megelégedve hagyá oda a próbatért s a ked­­ves kisdedek, miután szeretve tisztelt ápoló taní­tójuktól Számmer Mihálytól s ennek páros gon­­da és miveltségü nejétől kiosztott ajándékkal meg­örvendeztettek volna, kedves szüleik karjai közt lesék magukat, azok szendén mosolyogtak, ezek­nek szemein könnyek voltak, — az öröm könyíei — 626 — HI­LFÖLDI MAPIÓ. Portu­gallia. — A­mint tudva van, D. Miguel nehány év óta a legmélyebb elvonultság­ban élt Romában. Most véletlenül Antonio Rive­ro - Saraida aláírással a ,,Phare des Pyréné­­es“ egy nyilatkozványt közöl, hogy ő Felsége barátainak közleményei által biztosítatott legyen, hogy Portugálliában minden kész az átalakulásra. Ő egy chartát ígér, ,,a szabadság és haza ba­rátaira“ hivatkozik. Ez oklevél valódiságán ké­telkedni lehet. Spanyolország. — A „Reparador“ szerint a kormány és sz.­szék közötti vitatkozá­sok szerencsés végükhöz közelednek , a mi még nehézség van, nem vallásos, hanem politikai ter­mészetű , mellyet egy első rendű hatalom, melly századok óta szokta a pápai kabinetet vezérleni, fog eldönteni. Perpignan, sept. 12. Amed­er­e hó 10. érkezett két zászlóalj önkénytessel Barcelonába; ezekhez 300 sorezredbeli katona szövetkezett, mert a többi, miután terveivel megismerkedett, el­hagyó. Prim fölszólítására 1500 militianos jött Catalonia különféle vidékéről Barcelonába. Amed­­­ernek nyilvános csatlakozása a lázadókhoz nagy benyomást okoz. Prim azelőtt jó barátja volt. Men­nyire csügg Francesco infanton , az igen ismere­tes. — Madrid tökéletes nyugalomban van. Co­­longe alezredes és a hadi osztályministeriumnak titoknoka utasításokkal Barcelonába küldetett. E szerencsétlen város már 9 nap óta csatamező, hol a fegyverek dörgése meg nem szűnik.­­ A mi­­nisterium most gyakrabban tart tanácskozásokat; valahára átlátta, hogy eddig tartott egyenetlensé­ge a közjónak ártott, s mivel a választások kö­zelegnek , szilárd lábra helyezte magát úgy .

Next