Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-11-25 / 154. szám

Hasonlóul bü­ntettetik azon közhelyek bérlője vagy tulajdonosa is, a ki tudva szerencsejátékok Tíze­sére helyt ad. 32. §. A ki nyilván s mások be­­ránykozására valamelly szeméremsértő cselekede­tet követ el, háromszáz forintig büntettethetik. 33. §. Hasonlóul bü­ntettetik az is, a ki szemérem­­sértő könyveket vagy szobrokat nyilván kiállít vagy árul. 34. §• A ki olly határ , megye- vagy vízjeleket, mellyek a törvényhatóság vagy bíró­ság befolyásával , vagy annak fölü­gyelése alatt állíttattak föl, szándékosan megront vagy helyeik­ből kimozdít , kétszáz forintig büntettethetik; sőt ha ellene bebizonyittatik , hogy tettét csalási czél­­zattal követte el , mint csaló a 377dik §. szerint fog büntettetni. 35. §. A­ki sebes nyargalás vagy hajtás által valakit letiprat, a nélkül hogy azt testében vagy egészségében megsértette volna, rendőrségi kihágásért bü­ntettetik, s büntetése 500 ftig terjedhet. 36. §. Rendőrségi kihágásért bün­tetetik s a fenebbi §. büntetése alá esik a tettes még akkor is , ha a letipratott személy megsérült ugyan, de megsértése miatt büntető közkereset megindítása végett panaszt nem teszen. 3­7. §. Az úrbéri kihágások az úrbéri törvények szerint fognak büntettetni. 38. §. A mezei rendőrségi kihágásokról az 1840: IX. törvényczikk részle­tesen rendelkezvén, minden illyféle kihágások az említett törvényczikk rendelete szerint fognak megitéltetni s büntettetni ; mivel azonban azon törvényczikk több pontjában a büntetések legnagyobb mértéke meghatározva nincsen, ezen­nel kijelentetik , hogy mindazon esetekben , mel­­lyekre a mezei rendőrségi törvény fogságot vagy testi büntetést rendel, a kihágó mindig fogsággal leszen büntetendő, melly három hónapnál hosszabb nem lehet. Mivel továbbá a 9. §. 3dik pontjában , úgyszintén a 19. és 20dik §§ban a büntetés kü­­lönösen kijelölve nincsen , s csak általánosan tör­ténik a büntető törvénykezésre hivatkozás, ezen­nel megállapittatik , hogy az említett §§­ esetei­ben a tettesnek büntetése félévi fogságig terjedhet. Végre a 41. §­ rendeletét illetőleg, a szükséges egyformaság tekintetéből, a mezei rendőrségi ki­hágásokra nézve is, a büntető törvénykönyvnek 36dik §ának rendelete fog a pénzbeli büntetések­nek fogságra történendő átváltoztatásánál szabá­lyul szolgálni. 39. §. A ki az állatokat kegyet­­lenkedési szándékkal,ok és szüksé­g nélkül kínozza, 100 frtig bü­ntettetik. 40. §. Mindazon rendőrségi szabályok, mellyek a fenebbi §okban megállapit­­tattak, az egész országra egyformán kiterjednek. Ezen szabályokon felül azonban a tűz-és vízve­­szélynek eltávoztatására az utczákon és hidakon veszélyt okozható sebes nyargalásnak vagy haj­tásnak eltiltására, az építéseknél vagy a réveken és a befagyott vizeken történhető veszélyek elke­rülésére, a ragályos nyavalyáknak és marhadög­nek megakadályozására, ártalmas élelemszerek árulásának eltiltására, a mértékek és nehezékek általi csalásoknak meggátlására , marhák eladá­sában és megvételében a tolvajság és orgazdaság meggátlása tekintetéből megtartandó elővigyázat­­ra, utczáknak és közhelyeknek tisztán tartására s világítására nézve azon rendőrségi szabályokat, mellyek a helybeli körülmények szerint szüksége­sek és czélszerűek, az illető köztörvényhatóságok fogják a maguk kebelében megállapítani, s a meg­állapított szabályok megszegőire büntetést rendelni. De ezen büntetések az 1. §nak b) pontjában meg­állapított időrségi büntetéseknél egyéb neműek nem lehetnek, s 600 ft. pénzbeli büntetést vagy 3 hó­napi fogságot semmi esetben meg nem haladhatnak. Kiorunk ügyei. (Még valami az Úrbéri váltságróll (Vége.) Először: B. községe még eddig földesurának robotba so­ha csak egy kévére valót sem aratott, bár neki evenkint összesen legalább kétezer ke­reszt gabnája teremni szokott; hanem mindig s mindent kerpés aratók végeztek s termésé­ből evenkint legalább kétszáz keresztet elvit­­tek. Most a község földesura megegyeztével eltökéli magában, hogy mostantól kezdve mindaddig, míg földesúri tartozásaitól töké­letesen fölszabadítva nem lesz, minden egyes gazda a mostani robotján fölül évenkint 12 nap, a zsellérek pedig, kik annak, mit a jobbágyok tesznek, aránylag csak negyedré­szét tenni kötelesek, egyenkint három nap fognak földesuruknak aratni; ez 630 napszá­mot teend, mi vagy ezer kereszt gabna le­­aratására épen bőven elég, ebből pedig a község száz kereszt részt kap, mellyért neki V. 140 p. sz. akár ki is örömest megadand, így szolgálandna magának B. községé ez egyet­len munka neme által MOp.ft.a nélkül, hogy a 12 napszámot fölötte nagy tehernek mond­hatná , mert hiszen más helységekben jelen­­leg nem 12, hanem 22 nap is aratnak a job­bágyok s pedig nem saját hasznukra részben mint B. népe, hanem robotban; igy a földes­­urra sem történnék semmi kellemetlen vál­tozás , mert csak azon gabna részt adná ki, mellyet eddig is ki szokott adni, sőt talán még némi kis örömére is szolgálandna e kö­rülmény , ha most saját jobbágyai kapnák meg azt, mit eddig talán mindig vidékiek hurczoltak el a faluból. Csak egy akadék gör­dülhetne ennek ellene : a földesur több táblái között t. i. találkozhatnék minden évben egy kettő ollyan , mellyeken igen silány termés lévén, a szegény község úgyszólván semmit sem szolgálhatna magának 12 nap alatt, ha a rosz akaratú földesúrnél egyenest e táblák learatására utasitatnék. Azonban ez a földes­­urtól igen gonoszul történnék , sőt az eredeti egyezkedés szerint, mellyben az illy-földes­úri kicsapongások névszerint is mellőzendők­nek kiköttetnének , nem is történhetnék meg. Illy táblákkal legigazságosabban cselekednék a földesur, ha azokat robotosokkal arattatná le ott, hol a jobbágyság eddig is robotban szo­kott a földesurnak aratni; ott pedig hol a nép robotban soha nem aratott, hogy egyik rész se károsodjék, mind a község, mind a kepés aratók részéről egyarányos erő lenne azok learatására fordítandó. Másodszor: B. földesura közönségesen minden évben igen sokat szokott pénzért ka­­száltatni, egyszer egy ezüst húszast, má­­szor pedig egy váltó forintot s mellette min­denkor egy tize bért fizetvén a kaszásoknak egy egy napra; de igy sem segíthetvén ma­gán mindig, gyakran felébe kénytelen hol­­mijét lekaszáltatni, mi a gazdaságnak termé­szetesen csak kárára lehet. Most a község föl­­desura tudtával elhatározza magában, hogy ennek utána úrbéri váltsága befejezéséig a mostani robotján fölül évenkint mind aztal ezüst forintért lekaszálandja, mit eddig 16­­ robotos vagy pénzes kaszás a borral együtt közel 68 ftért szokott lekaszálni; s valóban a község a munkát két nap igen könnyen el­végzi , magának 41 p.­ft. szolgált a nélkül, hogy a két napi kaszálást csak mégis érezné, vagy a földesurnak, ki e csere által inkább nyer, mint veszt, kárára volna. Harmadszor: az idézett község földes­ura jobbára minden búzáját, rozsát egy vagy legfelebb két, természetesen az időjárás miatt gyakran nem legjobb szántásba vetteti, s mi­után így a föld illőleg soha meg nem mun­­káltatik, a nap éltető sugarai által soha meg nem érleltetik, igen természetes, mikép csak azon tábláin szokott jó termése lenni, mellyek annak idejében s illőleg megmunkáltattak , v. már természetüknél fogva igen kövérek ; de iszonyú kárára többnyire silány aratása van azokon, mellyeknek a szükséges munka an­nak idejében meg nem adatott. Ha kérdi va­laki : miért történik ez ? mert az erő hiány­zik. Ugyanis, a földesur majd­nem minden major- s robot - erejét — mert a jószághoz aránylag csekély — sőt idejét is kaszálásra, gyűjtésre, takarmány behordásra fölhasznál­ván s szántásra sem ideje, sem ereje nem maradván, kénytelen legnagyobb kárára olly készitetlen földbe vettetni magját, mellyből még maga is csak kétségeskedve remél némi hasznot. S hányszor történik, hogy egy vagy két jókora darab föld szinte egészen szántatlan marad s vettetlen tavaszi aló, mellynek őszivel kellett volna elvettetnie, csupán azon okból, mert annak idejében a sor rája nem kerülhe­tett, utóbb pedig az időjárás elvettetését nem engedte. Most tehát a község arra szánja ma­gát, hogy úrbéri vaksága befejezéséig mosta­ni lobotján fölül évenkint 125 holdat egyszer. "V­agy egy 42 holdnyi darabot háromszor tö­kéletesen s pedig akkor, mikor földesura parancsolandja, holdját 48 po­ktért, vagyis az egészet 100 ftért megszánt. A földesur belátván azt, hogy az egyetlen darab föld is jó megmunkálás után a 100 ft. költséget kön­nyen behozhatja, s fölül rá ő, 125 hold szán­tással kevesebb munkája lévén, már egy bé­ressel , ki mindeneket szorosan számba ve­­vén 60 pengő forintjába igen könnyen bele kerül, kevesebbet tarthat, bele egyez a köz­­ség ajánlatába, melly is e munkáját két nap alatt könnyen elvégezvén, 100 p.­ft. szolgál magának a nélkül, hogy e kis szántást na­gyon megérezné, vagy földesurának kárára válnék, ki jó fölügyelés mellett ezen egyezke­dés által bizonyosan csak nyerhet, de nem veszthet. Negyedszer: a földesur trágyáztat is nem csak saját majorerejével, hanem robotosok­kal is, s pedig többnyire késő ősszel s té­len. Az amúgy is szalmás, éretlen, zsírtalan trágya közönségesen szántatlan parlag földek­re hordatik ki, ott vagy elhintetvén , vagy kupaczokban hagy­atván egész tavaszig; de bár­mi történik is vele, annyi bizonyos, hogy a téli száraz szelek, fagyok még azon csekély zsírjától is, melly benne létezett, megfoszt­ják, s tavasszal aztán ez az üres szemetet szán­­tatván föld alá , már csak e körülmény miatt sem nyújthat jó termésre reménységet. Ugyan nem volna-e jobb a közöket szoros rendbe meghordatni , aztán pedig másnap nyomban a meghordottakat fölszántatni , s igy a trá­gyát minden zsírjával föld alá juttatni !­ Illy rendetlen trágyáztatás mindenkinek, de leg­inkább azon földesuraknak van kárukra, kik­nél a váltó gazdaság divatozik; mert itt 7—8 év alatt csak egyszer trágyáznak , de a földet mindig használják, s igy földjükről 7 — 8 éven át mindig csak igen középszerű termést aratnak. Ha kérdeztetü­nk: miért teszik ezt a földesurak­? feleljük : azért, mert kevés e­­rejök van, tavasszal s nyáron illy munkára teljességgel nem érkeznek. Jó szolgálatot ten­ne tehát ismét a község saját földesurának, ha bizonyos fizetésért vagy 20 hold földnek meg­­trágyáztatását magára vállalná olly formán, hogy azt a földesur majorjából úgy s akkor teendi , mikint s mikor földesura parancso­landja mindaddig, mig úrbéri tartozásaitól egé­szen megváltva nem lesz; mert a föld aztán becsületesen megmunkálva, kivált a váltó gaz­daságnál 7—8 évig jól teremne s a földesur­nak 70—80 ezüst forintnál, mit körülbelül e munkáért a községnek fizetne, bizonyosan több hasznot hozna, — azt nem is említvén, hogy ennyi munka átruházása által csak nem ismét egy egész bérest nélkülözhetne , mi­után egy béresnek, kivált távolabb fekvő,busz hold földet trágyával — kivált érettel — becsü­letesen meghordani, egy éven át aligha elég munkát nem adna. így lenne ismét a földesur­nak haszna, a községnek pedig 70—90 ezüst forintnyi szolgálatra, legfölebb két napi trágya hordásért, mellyet olly fölötte terhesnek bi­zonyosan senki sem állíthatna. Ötödször: miután a község e szerint a földesur majd­nem minden munkájában része­sült, illő, hogy a cséplésben is részesüljön annyival inkább, mivel ezer keresztet aratott is, s mert e munka nagyobb részt téli napok­ra esik, mikor a jobbágy ember, ha megszo­­rittatik, másnak dolgozni legjobban rá ér. A község tehát elhatározza magát arra , hogy ez­után mindaddig, mig úrbéri váltsága be nem fejeztetik, az ő kebeléből öt ember nagy as­szonynaptól kezdve folyton harmíncz, a zsel­lérek pedig három — összesen tehát 33 héten át a földesurnak csépelendnek úgy , hogy min­den gazdára három hét, vagy­is a vasárnapo­kat kivéve, tizennyolcz nap essék. Ez idő alatt könnyen elcsépelnek 1200 keresztet, s kapnak részt legalább 170 pozsonyi mérőt, mellyért ismét közel 200 pengő­­t könnyen kaphatnak. E szolgálat annyival jobban esnék

Next