Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-11-25 / 154. szám
Hasonlóul büntettetik azon közhelyek bérlője vagy tulajdonosa is, a ki tudva szerencsejátékok Tízesére helyt ad. 32. §. A ki nyilván s mások beránykozására valamelly szeméremsértő cselekedetet követ el, háromszáz forintig büntettethetik. 33. §. Hasonlóul büntettetik az is, a ki szeméremsértő könyveket vagy szobrokat nyilván kiállít vagy árul. 34. §• A ki olly határ , megye- vagy vízjeleket, mellyek a törvényhatóság vagy bíróság befolyásával , vagy annak fölügyelése alatt állíttattak föl, szándékosan megront vagy helyeikből kimozdít , kétszáz forintig büntettethetik; sőt ha ellene bebizonyittatik , hogy tettét csalási czélzattal követte el , mint csaló a 377dik §. szerint fog büntettetni. 35. §. Aki sebes nyargalás vagy hajtás által valakit letiprat, a nélkül hogy azt testében vagy egészségében megsértette volna, rendőrségi kihágásért büntettetik, s büntetése 500 ftig terjedhet. 36. §. Rendőrségi kihágásért büntetetik s a fenebbi §. büntetése alá esik a tettes még akkor is , ha a letipratott személy megsérült ugyan, de megsértése miatt büntető közkereset megindítása végett panaszt nem teszen. 37. §. Az úrbéri kihágások az úrbéri törvények szerint fognak büntettetni. 38. §. A mezei rendőrségi kihágásokról az 1840: IX. törvényczikk részletesen rendelkezvén, minden illyféle kihágások az említett törvényczikk rendelete szerint fognak megitéltetni s büntettetni ; mivel azonban azon törvényczikk több pontjában a büntetések legnagyobb mértéke meghatározva nincsen, ezennel kijelentetik , hogy mindazon esetekben , mellyekre a mezei rendőrségi törvény fogságot vagy testi büntetést rendel, a kihágó mindig fogsággal leszen büntetendő, melly három hónapnál hosszabb nem lehet. Mivel továbbá a 9. §. 3dik pontjában , úgyszintén a 19. és 20dik §§ban a büntetés különösen kijelölve nincsen , s csak általánosan történik a büntető törvénykezésre hivatkozás, ezennel megállapittatik , hogy az említett §§ eseteiben a tettesnek büntetése félévi fogságig terjedhet. Végre a 41. § rendeletét illetőleg, a szükséges egyformaság tekintetéből, a mezei rendőrségi kihágásokra nézve is, a büntető törvénykönyvnek 36dik §ának rendelete fog a pénzbeli büntetéseknek fogságra történendő átváltoztatásánál szabályul szolgálni. 39. §. A ki az állatokat kegyetlenkedési szándékkal,ok és szükség nélkül kínozza, 100 frtig büntettetik. 40. §. Mindazon rendőrségi szabályok, mellyek a fenebbi §okban megállapittattak, az egész országra egyformán kiterjednek. Ezen szabályokon felül azonban a tűz-és vízveszélynek eltávoztatására az utczákon és hidakon veszélyt okozható sebes nyargalásnak vagy hajtásnak eltiltására, az építéseknél vagy a réveken és a befagyott vizeken történhető veszélyek elkerülésére, a ragályos nyavalyáknak és marhadögnek megakadályozására, ártalmas élelemszerek árulásának eltiltására, a mértékek és nehezékek általi csalásoknak meggátlására , marhák eladásában és megvételében a tolvajság és orgazdaság meggátlása tekintetéből megtartandó elővigyázatra, utczáknak és közhelyeknek tisztán tartására s világítására nézve azon rendőrségi szabályokat, mellyek a helybeli körülmények szerint szükségesek és czélszerűek, az illető köztörvényhatóságok fogják a maguk kebelében megállapítani, s a megállapított szabályok megszegőire büntetést rendelni. De ezen büntetések az 1. §nak b) pontjában megállapított időrségi büntetéseknél egyéb neműek nem lehetnek, s 600 ft. pénzbeli büntetést vagy 3 hónapi fogságot semmi esetben meg nem haladhatnak. Kiorunk ügyei. (Még valami az Úrbéri váltságróll (Vége.) Először: B. községe még eddig földesurának robotba soha csak egy kévére valót sem aratott, bár neki evenkint összesen legalább kétezer kereszt gabnája teremni szokott; hanem mindig s mindent kerpés aratók végeztek s terméséből evenkint legalább kétszáz keresztet elvittek. Most a község földesura megegyeztével eltökéli magában, hogy mostantól kezdve mindaddig, míg földesúri tartozásaitól tökéletesen fölszabadítva nem lesz, minden egyes gazda a mostani robotján fölül évenkint 12 nap, a zsellérek pedig, kik annak, mit a jobbágyok tesznek, aránylag csak negyedrészét tenni kötelesek, egyenkint három nap fognak földesuruknak aratni; ez 630 napszámot teend, mi vagy ezer kereszt gabna learatására épen bőven elég, ebből pedig a község száz kereszt részt kap, mellyért neki V. 140 p. sz. akár ki is örömest megadand, így szolgálandna magának B. községé ez egyetlen munka neme által MOp.ft.a nélkül, hogy a 12 napszámot fölötte nagy tehernek mondhatná , mert hiszen más helységekben jelenleg nem 12, hanem 22 nap is aratnak a jobbágyok s pedig nem saját hasznukra részben mint B. népe, hanem robotban; igy a földesurra sem történnék semmi kellemetlen változás , mert csak azon gabna részt adná ki, mellyet eddig is ki szokott adni, sőt talán még némi kis örömére is szolgálandna e körülmény , ha most saját jobbágyai kapnák meg azt, mit eddig talán mindig vidékiek hurczoltak el a faluból. Csak egy akadék gördülhetne ennek ellene : a földesur több táblái között t. i. találkozhatnék minden évben egy kettő ollyan , mellyeken igen silány termés lévén, a szegény község úgyszólván semmit sem szolgálhatna magának 12 nap alatt, ha a rosz akaratú földesúrnél egyenest e táblák learatására utasitatnék. Azonban ez a földesurtól igen gonoszul történnék , sőt az eredeti egyezkedés szerint, mellyben az illy-földesúri kicsapongások névszerint is mellőzendőknek kiköttetnének , nem is történhetnék meg. Illy táblákkal legigazságosabban cselekednék a földesur, ha azokat robotosokkal arattatná le ott, hol a jobbágyság eddig is robotban szokott a földesurnak aratni; ott pedig hol a nép robotban soha nem aratott, hogy egyik rész se károsodjék, mind a község, mind a kepés aratók részéről egyarányos erő lenne azok learatására fordítandó. Másodszor: B. földesura közönségesen minden évben igen sokat szokott pénzért kaszáltatni, egyszer egy ezüst húszast, mászor pedig egy váltó forintot s mellette mindenkor egy tize bért fizetvén a kaszásoknak egy egy napra; de igy sem segíthetvén magán mindig, gyakran felébe kénytelen holmijét lekaszáltatni, mi a gazdaságnak természetesen csak kárára lehet. Most a község földesura tudtával elhatározza magában, hogy ennek utána úrbéri váltsága befejezéséig a mostani robotján fölül évenkint mind aztal ezüst forintért lekaszálandja, mit eddig 16 robotos vagy pénzes kaszás a borral együtt közel 68 ftért szokott lekaszálni; s valóban a község a munkát két nap igen könnyen elvégzi , magának 41 p.ft. szolgált a nélkül, hogy a két napi kaszálást csak mégis érezné, vagy a földesurnak, ki e csere által inkább nyer, mint veszt, kárára volna. Harmadszor: az idézett község földesura jobbára minden búzáját, rozsát egy vagy legfelebb két, természetesen az időjárás miatt gyakran nem legjobb szántásba vetteti, s miután így a föld illőleg soha meg nem munkáltatik, a nap éltető sugarai által soha meg nem érleltetik, igen természetes, mikép csak azon tábláin szokott jó termése lenni, mellyek annak idejében s illőleg megmunkáltattak , v. már természetüknél fogva igen kövérek ; de iszonyú kárára többnyire silány aratása van azokon, mellyeknek a szükséges munka annak idejében meg nem adatott. Ha kérdi valaki : miért történik ez ? mert az erő hiányzik. Ugyanis, a földesur majdnem minden major- s robot - erejét — mert a jószághoz aránylag csekély — sőt idejét is kaszálásra, gyűjtésre, takarmány behordásra fölhasználván s szántásra sem ideje, sem ereje nem maradván, kénytelen legnagyobb kárára olly készitetlen földbe vettetni magját, mellyből még maga is csak kétségeskedve remél némi hasznot. S hányszor történik, hogy egy vagy két jókora darab föld szinte egészen szántatlan marad s vettetlen tavaszi aló, mellynek őszivel kellett volna elvettetnie, csupán azon okból, mert annak idejében a sor rája nem kerülhetett, utóbb pedig az időjárás elvettetését nem engedte. Most tehát a község arra szánja magát, hogy úrbéri vaksága befejezéséig mostani lobotján fölül évenkint 125 holdat egyszer. "Vagy egy 42 holdnyi darabot háromszor tökéletesen s pedig akkor, mikor földesura parancsolandja, holdját 48 poktért, vagyis az egészet 100 ftért megszánt. A földesur belátván azt, hogy az egyetlen darab föld is jó megmunkálás után a 100 ft. költséget könnyen behozhatja, s fölül rá ő, 125 hold szántással kevesebb munkája lévén, már egy béressel , ki mindeneket szorosan számba vevén 60 pengő forintjába igen könnyen bele kerül, kevesebbet tarthat, bele egyez a község ajánlatába, melly is e munkáját két nap alatt könnyen elvégezvén, 100 p.ft. szolgál magának a nélkül, hogy e kis szántást nagyon megérezné, vagy földesurának kárára válnék, ki jó fölügyelés mellett ezen egyezkedés által bizonyosan csak nyerhet, de nem veszthet. Negyedszer: a földesur trágyáztat is nem csak saját majorerejével, hanem robotosokkal is, s pedig többnyire késő ősszel s télen. Az amúgy is szalmás, éretlen, zsírtalan trágya közönségesen szántatlan parlag földekre hordatik ki, ott vagy elhintetvén , vagy kupaczokban hagyatván egész tavaszig; de bármi történik is vele, annyi bizonyos, hogy a téli száraz szelek, fagyok még azon csekély zsírjától is, melly benne létezett, megfosztják, s tavasszal aztán ez az üres szemetet szántatván föld alá , már csak e körülmény miatt sem nyújthat jó termésre reménységet. Ugyan nem volna-e jobb a közöket szoros rendbe meghordatni , aztán pedig másnap nyomban a meghordottakat fölszántatni , s igy a trágyát minden zsírjával föld alá juttatni ! Illy rendetlen trágyáztatás mindenkinek, de leginkább azon földesuraknak van kárukra, kiknél a váltó gazdaság divatozik; mert itt 7—8 év alatt csak egyszer trágyáznak , de a földet mindig használják, s igy földjükről 7 — 8 éven át mindig csak igen középszerű termést aratnak. Ha kérdeztetünk: miért teszik ezt a földesurak? feleljük : azért, mert kevés erejök van, tavasszal s nyáron illy munkára teljességgel nem érkeznek. Jó szolgálatot tenne tehát ismét a község saját földesurának, ha bizonyos fizetésért vagy 20 hold földnek megtrágyáztatását magára vállalná olly formán, hogy azt a földesur majorjából úgy s akkor teendi , mikint s mikor földesura parancsolandja mindaddig, mig úrbéri tartozásaitól egészen megváltva nem lesz; mert a föld aztán becsületesen megmunkálva, kivált a váltó gazdaságnál 7—8 évig jól teremne s a földesurnak 70—80 ezüst forintnál, mit körülbelül e munkáért a községnek fizetne, bizonyosan több hasznot hozna, — azt nem is említvén, hogy ennyi munka átruházása által csak nem ismét egy egész bérest nélkülözhetne , miután egy béresnek, kivált távolabb fekvő,busz hold földet trágyával — kivált érettel — becsületesen meghordani, egy éven át aligha elég munkát nem adna. így lenne ismét a földesurnak haszna, a községnek pedig 70—90 ezüst forintnyi szolgálatra, legfölebb két napi trágya hordásért, mellyet olly fölötte terhesnek bizonyosan senki sem állíthatna. Ötödször: miután a község e szerint a földesur majdnem minden munkájában részesült, illő, hogy a cséplésben is részesüljön annyival inkább, mivel ezer keresztet aratott is, s mert e munka nagyobb részt téli napokra esik, mikor a jobbágy ember, ha megszorittatik, másnak dolgozni legjobban rá ér. A község tehát elhatározza magát arra , hogy ezután mindaddig, mig úrbéri váltsága be nem fejeztetik, az ő kebeléből öt ember nagy asszonynaptól kezdve folyton harmíncz, a zsellérek pedig három — összesen tehát 33 héten át a földesurnak csépelendnek úgy , hogy minden gazdára három hét, vagyis a vasárnapokat kivéve, tizennyolcz nap essék. Ez idő alatt könnyen elcsépelnek 1200 keresztet, s kapnak részt legalább 170 pozsonyi mérőt, mellyért ismét közel 200 pengőt könnyen kaphatnak. E szolgálat annyival jobban esnék