Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-07-04 / 71. szám
némellyek annyira sikert nem ígérők, hogy inkább végromlással fenyegetik a parasztságot. Nem akarjuk itt azon intézkedéseket fölholdani, mellyek által rajta nagyot segíthetni , csak azokat emlitendjük meg, mellnek részére részint már siker nélkül megtetettek, részint teendőknek már kitetettek. A haza intézkedései között, mellyeket eddig elé a parasztság érdekében tett, tagadhatlanul rája nézve legkedvezőbb az, melly által őt a földesúri önkény alól fölmentette. Miután köztudomás szerint bizonyos, hogy a földesuraknak némelly része , részint személyükben, részint tisztviselőik és egyéb cselédeik által jobbágyaikon zsarnokoskodtak, velök kelletinél többet robotoltatak , legcsekélyebb hanyagságért , mulasztásért, legparányibb kihágásért verették s ezáltal őket folytonos csüggedés s elkedvetlenedésben tartva, mintegy minden jóra alkalmatlanokká tevék, szívesen elismerjük , miszerint a parasztságoni segítségnek mindenek előtt itt kelle elkezdődnie, s hogy e baja orvoslása nélkül, más, részéről bármi üdvös intézkedéseket meg sem köszönt volna. De midőn ezt megvallani kénytelenek vagyunk, egyszersmind azon tapasztalásból merített meggyőződésünket sem hallgatjuk el, hogy a törvényhozó teste részben egy kissé nagyon is liberális volt, mert ezen földesúri hatalom alóli majdnem tökéletes fölmentés által a parasztságnak, bár azt fölfogni nem képes, bizonyosan annyit ártott mint használt, a földes urakon pedig nagyon is érezhető sebet ejtett. Ugyanis: Miután a parasztok — a rendkívül borzasztó eseményeket, mellyek különben is a fölsőség figyelmét ki nem kerülendhetnék, kivéve — semminemü verekedések, károsítások, tolvajlások és egyéb köztök történni szokott kicsapongások miatt sz.bíróhoz leginkább azon okból panaszra menni nem szoknak , mert a vádlók a megfenyítendő vádlottaknak boszújától méltán tarthatnának, földesuruktól vagy annak tisztjétől pedig mit sem kell félniök: a verekedések, károsítások s tolvajságok egész helységek legnagyobb erkölcsi s anyagi kárára annál vakmerőbben gyakoroltatnak, minél elnézőbb s engedékenyebbek szoktak , vagy mondjuk inkább , kénytelenek lenni a falu elöljárói az illy gonosz tények megbüntetésében. Mig az illy kicsapongók ellen a sértett felek földesuraságuknál vagy tisztjénél panaszukat letehették és rögtön bizonyos elégtételt kaphattak : sokkal gyerebbek voltak helységeinkben az illyféle káros rendetlenségek, sokkal ritkábbak az azok miatti panaszok; a nép békésebben élt és a gonoszkodó suhanczok megfenyités után csak ritkán merészlettek bosszuállásról álmodozni, mert tudták, hogy a kéznél levő bíró által újólag és még keményebben megfenyitetendnek, holott a sz.biró távozta után bátran kitölthetik bosszujokat ellenökön, mert tudják, hogy az csak fél év múlva jelenendik meg ismét helységükben, addig pedig megbeszultjaikkal tízszer is kibékülendhetnek. Szóval, valamint még jobb neveléssel dicsekvőknél is gyakran, a neveletlen pórnépnél pedig mindig azon valószínű remény szokott lenni legcsábítóbb inger számos gonoszságok elkövetésére, melly szerint hiszi, hogy bűntette ki nem tudatik, kitudás esetére gyengéden fenyittetik, sőt e gyöngéd fenyítés is olly távol van, hogy könnyen egészen is elmaradhat: úgy gonoszságok meggátlására a világon nem lehet biztosabb óvószer, mint független, mindig kéznél levő, nyomban ítélő és rögtön büntető bíróság. Óhajtottuk — és pedig egyedül a parasztság haszna tekintetéből óhajtottuk volna tehát, ha a törvény, jó, állandó rendű béke biztos fentarthatása végett földes urainkat , legalább pórnépünk bővebb kimivelődéséig és a mostaninál czélszerűbb rendőri bíróságok fölállításáig nem fölhatalmazta, hanem kötelezte volna arra, hogy jobbágyaiknak legalább olly kisebbszerü gonosz cselekvényeik fölött, mellyek távolról sem őket, hanem csak jobbágyaikat érdeklik , s igy részrehajló igazságszolgáltatásról szó sem lehetne, bíráskodjanak s intézkedjenek; mert miután most minden illyféle panaszlókat sz.bíróhoz utasitnak, azokhoz pedig a szegények a már említett okon kivil még, részint azért nem mennek, mivel tőlök távol laknak, őket hon lenni ritkán szokták, s csekély reményük lehet, hogy egyedül az ő magány ügyökben félév előtt helységekben megjelenjenek: ezer m. ezer bániaknak, káruk egyes parasztok sőt egész helységek iszonyú kárára elintézetlen , büntetlen maradnak, és addig, mig egy sz.biró és esküdt busz, harmincz ezer ember fölött őrködendik, a jó rend , béke, személy és vagyonbátorság bizonyosan mindig a legszomorubb helyezetben maradandnak. De van e liberális intézkedésnek még egy más káros oldala is,melly a jobbágyságot nagyon sújtja, s folyvást szembetünőleg szegényitni fogja. Ugyanis, tudva van, hogy a szőlőkben, kertekben erdőkben, vágásokban, réteken, mezőn nem annyira a jobbágyok magok, mint betyár fiaik szoktak földesuraiknak kárt okozni, káron kapatva az uraság emberinek ellenszegülni , velök daczolni, gorombáskodni, marhájokat tolok erőszakkal elvenni stb. Illy esetek alkalmával régibb időkben a földesurak igen ritkán szokták jobbágyaikat pénzbeli bíróságra büntetni, mert magukban a károk többnyire olly csekélyek szoktak lenni, hogy a földes urnák szégyenére vált volna tulajdon jobbágyaitól érettek pénzt követelni; becsipették tehát a kárt okozó suhanczot, és pro ratione delicti 6—8—10—12 palczát veretvén alfelére útnak eresztették, és vége jön mindennek, az ártatlan apa nem bűnhődött, nem fizetett; — és a suhancz jól érté alfelén a tizenkettőt, és őrizkedek továbbá is a károk ismétlésétől. Ha pedig affele begyógyult, mindannyiszor megemlékezek a tizenkettőnek jótékony voltáról, valahányszor földesurát vagy tisztjét látta, és mindig meguyita magában a fogadást: nem, többé kárba nem megyek! És mi történik most? Miután a földesurak illy orvosszerekhez nem nyúlhatnak, kénytelenek a kártevők rovatára fogadott posták által a rendőri bírákat tudósítni, vidékről hozatott méregdrága becsüsök által a különben csekély kárt megbecsültetni, és e költségek a kár kétszeres megtérítésével, a hajtópénz kétszeres lefizetésével gyakran 15 — 20 -ra is rúgnak, és a szegény jobbágyot annyira lesújtják, hogy többé lélekzeni is alig tud, és e szerencsétlenség annyival inkább fáj a szegény embernek, mivel ő egészen ártatlan , s marhája a kárban még jól sem lakhatott! Tudok helységeket, mellyek háziadóba 500 vízát alig fizetnek, és az illy évenkénti költségeik 800 ftra rúgnak a nélkül, hogy vagy a földes urnák, vagy a községnek legcsekélyebb hasznukra válnának! Uraim! ez igen roszul van, kivált olly hazában , melly épen most akar jobbágyain segitni. Még e szokás nem divatozik ugyan mindenütt, de időről időre jobban fog terjedni, s jobbágyainkat tönkre tenni; pedig jól mondja Ny. Z. L. ur „Századunkban,hogy a szegény jobbágy urának csak kárára van. Miután a paraszt suhancz a 24 vagy 45 órárai bezáratást sem szégyennek nem ismeri, sem büntetésnek nem tartja — jólehetvén, nyughatván ez idő alatt tümlöczében , — annyival hajlandóbb kiszabadulta után ismét károkat okozni, minél kevesbbé sejti s fölfogni képes, milly rontólag hat nemcsak atyjára, családjára hanem magára is azon fizetés, mellyet szegény atyja miatta illy haszontalanul tenni kénytelen. És ezen épen ne csodálkozzunk ; mert ha neveltebb indiaink nem tekintvén atyjok szegénységét, csekély bevételeit, eladósodott állapotját stb, folyvást pénzt kérnek, sőt rovásukra adósságot tesznek, ha azok aztán kölcsönözött pénzzel fizetik is meg, bizony a parasztlegény még kevésbbé törődik atyja pénzbeli financziáival, figyel arra, hol veszi, és mi fájhat neki, csak az ő bőre maradjon büntetlen. Igaz, a rendőrségi törvényünk sok másokkal együtt még most csak írott malaszt, üres betű, s igy következményei is csak csekélyek lehetnek; de miután már a törvény létezik, eljövend az idő, mellyben a bíróság is rendszereztetni, földes uraink pedig jobbágyaik példa nélküli vakmerőségét unni s a törvényhez szigorun ragaszkodni fognak, és akkor a jobbágy illy törvény mellett meg nem állhatand. Mi tehát sokkal czélszerűbbnek s a parasztságra nézve hasznosabbnak tartanók, ha az illy, földes uraknak okoztatni szokott csekélyebb károkért a pénzbeli büntetések , mellyeket ők már csak csekélységük miatt is jobbágyaiktól becsülettel el nem fogadhatnak, egészen megszüntettetnének, s az illy készakarva kárt okozó suhanczokat bizonyos, de soha át nem hágható korlátok közt magok testileg megbüntettethetnék ; vagy , ha földes urainkban megbízni nem akarunk s azokat még most is kegyetleneknek hinni olly hajlandók vagyunk , legalább a rendőri bíráknak tétetnék szoros kötelességekül, hogy illy esetekben múlhatlanul ugyan, de soha mást mint a bűnöst, és soha máskép mint testileg ne büntessenek. Mi ezt csak azért is üdvösnek találnók , mivel így nem az ártatlan apa és család, hanem a bűnös sujtatnék, s nem az egész család fosztatnék meg gyakran utolsó fillérjétől , hanem csak a gonosz érezné a büntetést; és mivel hiszszük, hogy igy sokkal inkább gyérülnének a készakarvai kártételek, mint pénzbeli büntetések mellett, mellyek a jobbágyokat mindaddig rontani gyengíteni fogják , mig földes uraiktól mind legelő, mind rét és mezőkre nézve egészen és teljesen elkülönözve nem lesznek. Magától értetvén természetesen, hogy a nevezetesebb kárak — mellyek azonban még is ritkák szoktak lenni — pénzben vagy természetben lennének megtérítendők, valamint a jobbágyok nem csak nagyobb , de csekélyebb káraik is, mellyeket magoknak egymás közt okoznának. Tudjuk, ismerjük a bot elleneit, de azon politikai nézetüket, melly szerint gyengédséggel hiszik betyárainkat jó útra vezethetni, és jó neveléssel, mellyet már nem adhatni meg nekik, jókká tehetni, szintúgy nem helyeslendjük soha, valamint azt nem hagyandjuk jóvá, hogy a család egyes gonosz tagja miatt az egész egyéb ártatlan család bűnhődjék valaha. Mondok továbbá, hogy a liberális intézkedés által a földesurakon is érezhető seb ejtetett; és bár ezt azon nagy földesurak, kik mások által kományoztatják jószágaikat, jobbágyaikkal ritkán jőnek érintkezésbe, és azok, kiknek jobbágyaik nincsenek, de mások jobbágyairól rendelkezni szeretnek — nem érezik, de bezzeg annál jobban érezik ezt a tisztek és azon kisebb földesurak, kik jobbágyaikkal saját személyökben bajlódnak. Ugyanis: mit tevő legyen a földesur akkor, mikor jobbágya munkájára legnagyobb szüksége van, robotra parancsolatra s nem áll elő? A törvény ez iránti intézkedése elannyira nem használható gyakorlatilag, hogy egészen példanélküli is. Mit, ha reggeli 6 helyett 7, és délutáni 2 óra helyett 3kor jelenik meg roboton? Mit akkor, ha szántás alkalmával a tábla közepén, hol senki nem látja, ekéjét a földből kiveszi, üresen vontatja s többször rajt kapatik? Mit ha erdejébe szökik, egy pár 30 vért érő lécret lop ? Mit, ha tilosába hajt, hol egyéb kárt nem tehet, minthogy marháját jól tartja ott, hol uraságáé is legelni szokott satsat? Valljon illy esetekben mindig rendőri furákhoz irkáljon, postákat küldözgessen, azokat más fontosabb tárgyak félretételével magához idézgesse, az előfogatokat szaporítsa, magának költséget okozzon, hogy végre a durva jobbágy legnagyobb örömére minden elégtétel nélkül az egész világtól kinevettessék? ! Valljon nem kénytelen-e a földes ur illy rendetlenségeket békével tűrni, elnézni? Pedig még a jobbágy kötelessége lesz.