Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-01-03 / 1. szám
ságát s veszélyeztetett hitét meg nyelvét siratja , nemde akkor rendült meg a köztársaság alapja, midőn a tüzes „Schachticz“ok tanácskozása zajgássá fajult és a „lengyel gyűlés“ zűrzavainak jelképévé változott! És csudálkozhatunk-e ezeken miután az egyes tagok sérveit az egész test is mindig sink és a szabadság fája szükségkép száradni indul, ha a túlzó népbarátok czimeres ágait gondatlan kézzel letördelik. Az állítás igazsága, úgy vélem, elég világos, hanem egy pillanat a tanácskozási teremek belsejébe annak alaposságát még szembetűnőbben kimutatja, mert valljon mit képvisel a karzatok tarka vegyülete, a zöld asztalokat körülözönlő tömeg nagy többsége? Az éles észt? a mély ítéletet? az érett tapasztalást ? — Úgy uraim vétkeztek, ha neki szavazatot nem adtok, ha őt jövőre is bármi kis részben korlátozni akarjátok —vagy talán inkább a bő keblet s tüzes lelkesedést, mellyet a szónoklat ereje fölkelt és néha egész zajoskodásig elragad? — Annyi bizonyos, hogy a karzatok és a tömeg a mérséklést nem szeretik, a túlzásokban gyönyörködnek s fölkarolják azokat, kik a dolgot élére állitni sietnek. Honi példákra hivatkozni nem szándékom, noha láthatnék itt is, hogy a kivihetetlen indítványok a kivihetőknél inkább tetszenek, inkább tapsoltalak ; nézzünk ismét külföldre, melly kit sem sérthet s mégis tanuul szolgálhat.Címe Madridban a moderadosokat üldözi a karzat és az exaltados-okat pártolja. Angliában felejti a tömeg a tory-t és whig-et, hogy hódoljon a radicaloknak és a chartistákat segédje. Frankhonban a sokaság hajdan a constitutio barátinak tömjénezett legelőbb, aztán a Gironde-hoz szegődött, végre ezt is a kegypártnak föláldozá, most pedig miféle agyrémek után indul, mivel ezek neki a másét ígérgetik ! Van-e itt akár hol mérséklés ? van-e itt önuralkodás ?! És mi az oka ez örök ingadozásnak ? Az-e hogy a hatalom birtokosit gyanusitni mindig könnyű, vagy hogy a nép is a hízelgők sima szavát a jót akarók komoly intésénél többre becsüli ?• De legyen oka bármellyik: az tagadhatlan, hogy a tömegnek ítéletében bízni nem lehet, mert szélsőségeknek tart s azok felé nógatja vezetőit s végre is jelen pillanati önhaszonért az egésznek tartós javáról megfeledkezik. Lehetne még említenem a gyakran előforduló erkölcsvesztegetéseket, a sokszoros keserítés által fölingerlett bőszúvágyakat, az előbb vagy utóbb bekövetkező viszahatás busító eseményeit, de hiszen a nélkül is érzi bonunk e megsértett szólásszabadság ezer rész következéseit. Tudjuk, hogy többször történtek e miatt az ország színe előtt is a leghatározottabb nyilatkozatok és „a mcgY£Í kihágások“ orvoslását véleményző választássfi a tanácskozások megzavarása ellen óvszerű ajánlani el nem mulasztott, azonban a nyavályának érzete a meggyógyulást még nem eszközli és törvénykönyvünkben egy két czikkel több — még nem panacea. A haza, a nemzet a pártok főnökeitől várhatja, követelheti azon nemes eltökélést, hogy e kétélű fegyvert, mellyel harczolni vészes, győzni nem dicső, a törvényhozás tetemeitől, a megyei gyűlésektől távol tartsák! Ki merne bitorolni bírálási jogot ott, hol neki csak hallgatói szerep jutott, ha előtte tudva van, hogy sértve egyet mindnyáját sértő, senki segélyét, mentegetését nem remélheti és hogy azok, kik új törvényeket minden pillanatban tervezhetnek, a fönállók sérthetlenségéért őrködni, felügyelni szinte köteleségeknek ismerik. Legyen csak polgári szentségtörés a tanácskozási jog megtámadása s sértegetése, lássa csak minden tanácskozó gyűléseinknek nyilvános és felelős terhe alatt álló rendbiztosit, bizonyára még mielőtt a választmányi törvényjavaslat koszéba nyúló pályáját megfutná, a szabad tanácskozás, s féltékenyen őrzött szólásszabadságunk csupán régi törvényeink passa által a korlátlan indulatok kitörése ellen biztosítva állami. K. vS. M. esküdszékekről Azok ellenében , mik Pesti Hírlap legközelebbi számaiban n, „Eskült székek” ismertetése végett a büntető törvény kidolgozásával megbízott országos választmány munkálata sorába beigtatott magánvélemények közül fölhozattak, hogy a minden oldalróli megfontolást igénylő kérdés mellett s ellen mivolta a hírlapok hasábjain is — ha már a Pesti Hírlap szerkesztőjének így tetszett — kitüntettessék: kötelességünknek tartók ugyanazon országos választmányi munkálathoz csatolt saját jegyzőkönyvéből (I. 13—21. lap.) a következőket e lapokba igtatni: A tanácskozások az alválasztmányi munkálatban kijelölt kérdések fölött folytattatván fölvétel alá kerültek azon pontok, mellyek a büntető törvénykezést illetik, mielőtt azonban a n.m. országos választmány ezeknek sors szerinti tárgyalásába bocsátkoznék , elfogadást nyert az indítvány, hogy — miután a dolog természetének inkább megfelelne, ha elsőben a törvényszékek elrendezése és azután azoknak illetősége határoztatik el, — mindenek előtt a 191k pont alatti kérdés vétessék tanácskozás alá, melly így szól: „Ki ítéljen a tény kérdése fölött, esküttszék-e vagy más bíróság ?“ Többek által az esküdtszékek behozása inditványoztatva, az általok előadott okok lényege következőkben foglaltatik : Minden büntető ítélet két lényeges gondolat-részeknek egyesüléséből áll. — Az első, mellyben valamelly bűntett bizonyos egyén által elkövetettnek lenni áll ittatik, a másik , mellyben a büntetőtörvény rá alkalmaztatván, a büntetés kimondatik.• Nem hozhatunk déletet a nélkül, hogy a tény s törvényalkalmazás kérdéseire megfelelnénk , s a bíró, legyen az egyes vagy többség, nem határozhat anélkül, hogy azon syllogysmuson, habár akaratlanul, át nem menne, mellynek majorja a bűntett , minorja a törvények rá való alkalmazása, s következése az általa kimondandó büntetés. Hol a bírói hatalom egyes által gyakoroltatik, az ítélet soha e két kérdésnek megfelelésére nézve ellenkezésben nem állhat; — mert képzelni nem lehet, hogy a biró akkor, ha egy tettnek elkövetése, vagy arról, hogy a törvény rá valóban büntetést szabott, tisztában nincs: a büntetést kimondaná. — De máskép van az ott, hol a közbiztosság tekintetéből (melly a bírói hatalmat fontossága végett egyesekre bizni nem akarja) e hatalom collegiumokra bizatik ; mert ha bár itt is a tény s törvény kérdése elválasztatnak egymástól, teljességgel nem következik, hogy azon többség , melly a büntetést kimondá , e két külön kérdésben egyenlőn ítélt, s így az egész ítélet néha csak képzelt többségnek véleményén alapszik. — Tegyük föl, hogy egy személy rablással vádoltatik, az itélő öt biró közül a tény kérdéseinek elhatározásában három A. B. C. a vádlottat vétkesnek tartja, kettő D. és E. ártatlansága mellett nyilatkozik ; — a törvény alkalmazására nézve A. és B. bizonyos enyhítő körülmények miatt a vádlottat kisebb büntetésre ítéli, C. D. és E. ellenben azon feltétel alatt, ha a kérdéses tett általa valóban elkövettetett, illy enyhítő körülményeket nem látván , reá a törvény legszigorúbb büntetését például 10 évi fogságot mond, nem világos-e , hogy a bíróságnak ezen festélete nem a többség véleményét képviseli, hanemind azon bírák között, kik hazásában részt vett tek, csak azon egyét, ki mind a vádlottnak vétkességére , mind a törvény alkalmazására nézve, azon két többségnek része volt ? Érzék ezt több országoknak törvényhozásai, s nem hibáznak, kik habár az esküdtszékeket bírói institutiók közé fölvenni nem akarák, e tény s törvény-alkalmazás kérdéseinek elválasztását bírói eljárásukba fölvevék , rendes bíróra bízván ugyan a tény kérdését is, de ollyanra, ki a törvény kérdését elhatározó bírótól elkülönözve függetlenül mondja ki ítéleteit. Midőn tehát a választmánynak némelly tagjai ezen nézetektől vezéreltetve , a tény s törvény alkalmazás kérdésének elkülönözését, a büntető bírói eljárás egyik leglényegesb s elkerülhetetlenebb javításai közé számítják: azon két utak közül, mellyek e czél eléréséhez vezethetnek , s mellyeknek egyike, hogy a törvény kérdésétől elválasztott tény kérdése rendes bírák ítéletére bizassék ; másika, hogy ugyan e kérdés bizonyos számi sors által választott becsületes, s a törvény által arra alkalmasoknak jelentett polgárokból álló esküdtszékek által döntessék el, mellyeknél mind a vádló mind a vádlott, recusatiói jogánál fogva, azokat, kikben nem bízik , kizárhatván, mintegy önválasztott bírái által ítéltetik : nézetűje szerint az utolsó vala az, melly mind az igazság kiszolgáltatásának tekintetéből, mind e nemzet alkotmányos állásánál fogva, az egyedüli üdvös s ez élirányosnak mutatkozik. És pedig minden bírói hatalom üdvös hatásának első leglényegesb föltétele a közbirodalom. Hol ez hiányzik, hol a nép azon tisztelet helyett, mellyel az igazság kiszolgáltatóihoz tekintenie kellene , remegve látja szigorú biráit; hol azokban, kiknek tiszte a békés polgár és személyes és vagyonbeli bátorságának föntartása, ez ítéleteik által magát inkább veszélyeztetve érzi : ott a bírói hatalom legszebb hivatásának meg nem felelhet. S tagadni nem lehet, hogy e részben az esküttszékek minden más bíráskodási formák fölött magoknak elsőséget vívtak ki. — Tekintsünk bár hová: Angliára, melly ezen institutiónak bölcsője, vagy Francziaországra, melly ezt véres zendülésével kivivá, vagy a német rajnai tartományokra, hol az ellenségek által hozatott be , s annyi bús emlékekkel összekötött, a nép mindenütt egyaránt ragaszkodik esküttszékeihez s ha naponkint országokat látunk , mellyek régi törvénykezési formáiktól ez idegen , de jó institutiohoz áttérnek, vagy érte küzdenek : alig van egy, melly esküttszékeket birva , rólok bármilly biztosítékokkal körülfogott rendes bírói hatalomért lemondana; alig egy, melly a civilisatio magasabb fokára érve, esküttszékek után nem vágyódnék , vagy bennük polgári szabadságának legfőbb palládiumát nem látná. — S átalánosan mondhatni, hogy a bírói hatalom különböző elrendezései között nincs egy , melly ennyire kivétel nélkül a nép bizodalmát birná. Éspedig minden joggal, mert ki az institutiot közelebbről tekinti, könnyen át fogja látni, hogy e bizodalom egyenesen annak természetéből foly. Az esküdtszékeknél a biró egyenesen a népből lép ki, kezete s a vádlott közt jogegyenlőség létezik; ha bírói tisztében eljárt, ő visszalép a nép sorai közé, s valamint érdeke vala büntetni a gonosztettet, melly személyes bátorságát veszélyeztetté, úgy az ártatlanságnak megőrzése neki, ki mindennap igazságtalan vádaknak épen úgy ki lehet téve, mint mások, közünös soha nem lehet. — Föltehető tehát, hogy az esküttbiró ítéletében csak a szoros igazságot tartja szemei előtt, de még valószínűbb ez, ha meggondoljuk , hogy a sors által választva bírói tisztéhez, mindazon megvesztegetéseknek , mellyek által a bírói igazságszeretet néha ostromoltatik, ő az ismeretlen kitéve nem volt. — S igy sem az uralkodó hatalomtól, mellynek kegyeit vadászni talán épen alacsony állásánál fogva eszébe nem jutott, sem a vádlott által, kivel csak a törvényszéknél találkozik, el nem csábíttathatott. Mind vádló mind vádlott e fölött a lehető legnagyobb kiterjedésben gyakorolja a recusatiói jogot, úgy hogy az esküttszék ez által mintegy a felektől választott bíróvá válik, s habár főkép ollyan vétkesek elítélésénél , kik által a közbátorság leginkább veszélyeztetik, az esküttbirák részéről néha több szigorúság várható is , az Ítéletekre nézve kívánt nagyobb szám, s azon természetes féltékenység , melly az Ítélni nem szokott esküdteket olly tények bebizonyítására nézve, mellyektől egy emberélet, vagy becsület függ, vigyázóbbakká teszi , több mint fölösleges biztosítást nyújtanak e túlzó szigorúság félelme ellen; még akkor is, ha azon nagy befolyást, mellyet az előülő biró az esküdtszékre gyakorol, nem ismernek, s ha minden törvényhozás azon esetben, ha az esküdtek olly vádlott ellen mondtak volna ítéletet, kinek ártatlanságáról a biró meggyőződött, e bírónak nem adott volna hatalmat az ítélet fölfüggesztésére. Említtetik ez ellen , hogy a tény s bűnösség kérdései sok esetben egymástól elválaszthatók nem lévén, az esküdteknek határozatára olly kérdések bízatnak , mellyekre azok alkalmatlanok. De ezen ellenvetés nem áll ; mert megengedve , hogy e két kérdés néha elválaszthatlan , ebből egyátalában az esküdtszékeknek alkalmatlansága még nem következik. Midőn az esküdtszék a vétkest kimondja, ítélete két részből alakul össze. Az iső,hogy bizonyos személy bizonyos tettet bizonyos környülállások alatt elkövetett. Addik, hogy a törvények ezen, s illy környülállások közt elkövetett tettet a büntettek közé sorozták. Hogy az esküdtszék az első, azaz tisztán tett kérdése fölött ítélhet, magából a dolgok természetéből foly, melly szerint külső cselekedetekről, minők által büntettek elkövettetnek, s azon környülállásokról, mellyekből bizonyos személynek vétkessége következtetik, minden józan ésszel s egésséges érzékekkel ellátott ember épen úgy ítélhet.