Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-13 / 4. szám

HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitá Miultscr István idblabiró, feiadja Özvegye­ Harminczkilenczeiü­k év. 4­ szám. Pest, Boldogasszony hava 13kán. 1844. Lapjaink víj félévi folyamából teljes számú ben házhoz hordással boritéktalanul 5 for., példányokkal még szolgálhatunk. Előfizetési díj: hely­postán küldve 6 for. pengő pénzben. TAUTALOII • Hazai napló. Megtiszt. Kinev. Országgyű­lés. (131. k. u. v­égé. 132. ker. ülés: a megyei kihá­gások ü­gyébeni vál­­nunk.) Pozsonyi tárcza. Vidéki 1 e­v. Sopronból selyemtenyésztő egylet), Székes- F­ej­ér­várból (válaszczáfolat). Erdélyből. Kolozs megy. köt.gy. (föls. intézv. a systematica deputatio és tiszt­­választás ügyében, vegyes tárgyak), Marosvásárhely­ről /vejgy közt.) — Bel és külf. telegraph. Külföldi napló. Spanyol-, Franczia-, Angol-, Porosz-, Olasz-, Törökország. Asia. Afrika. Sajtó-őr. A sz. kir. városok szavazatjoga Or­­szággyű­léseken. Egyházi Beszédek. Ijapvizgya. Jelenkor, Századunk, Világ, Pesti Hírlap, Regélő, Honderű, Hon és Külföld. Társalgási terem­. Ikerv. him. T­árs. és in­tézetek. A pesti magánelm­ekórgyógyint ismertetése. Aprólékok. — Hirdető. HAZAI RAPIIÓ. Megtiszteltetés. Ő cs. s ap. kir. Felsége szász weimar-eisenachi Károly főherczeg ő fenségét a m. k sz. István-rend nagykeresztével földiszitni leg­­kegyelm­esebben méltoztatott. látnevezések. ő cs. S ap. kir. Felsége a n váradi deák szert, káptalanban főt. Löffler János apát és székesegyházi főesperest éneklő kanonokká, Győrffy László prépost és középszolnoki főesperest pedig székesegyhzi főesperessé méltóztatott legkegyel­­m­esebben kinevezni. Országgyűlés. CXXXI. kerül. ülés (Vége.) Ismét egy másik szónok főleg azon kér­dés fejtegetését foglalta beszédébe, miért nem akarják a kér. U.. most a választási jogot a ta­nácskozásitól elválasztani s ez által a képviseleti rendszert, behozni. Úgyis az a baj , úgymond, hogy az alkotmányos jogok gyakorlatában csak egy osz­tály­­vesz részt, még nagyobb lenne tehát a sére­lem, ha most még azon osztálynak egy részét is kirekesztenék, a­nélkül hogy más elemeknek az alkotmány lánczaiba bevételéről gondoskodnánk. Min­él jobban meg van szorítva a választók száma, auital, könnyebb a megvesztegetés, mert a nagy tömegeket nehezebb megvesztegetni, mint kisebb gyülekezetét. De nem is remélhető, hogy a nemes­ség­ erre ráálljon, minthogy a világnak bármelly privilegiált osztálya sem mondana le előjogairól olly könnyen, mint azt a magyar nemesség már eddig is tanúsította. Csak ha a népet befogadjuk az al­kotmány sánczaiba s ezáltal szabadságunkat a leg­­tágabb alapra rakjuk, lehet helye a képviseletnek. S igy: a szóló nem akarja föltételezni a joggyakor­latot, az írni és olvasni tudás képességéről is, mert ez­­nem bizonyos critériuma annak, hogy valaki az alkotmányos jogok gyakorlatára érett-e vagy nem. Bizonyítja azt, egymással ellentétesen, Anglia és Poroszország példája, melly országok utóbbikában sokkal számosabbak az Írni s olvasni tudók mint Albumban , melly a polgári szabadság főbb fokát elérte. Könnyű azt mondani, hogy a­ki meg nem bírja a szabadságot, arra nem érdemes , de valljon ki lesz ebben a bíró ? hol ítélik meg azt, ki és men­nyiben bírja meg a szabadságot, s mennyiben érdemes jogokra. Őazt tartja, hogy minden ember képes a szabadság gyakorlatára, mivel ember! — A mun­kálatra nézve egyébiránt Ő is abban fejezé ki vé­leményét, hogy ez a reménylett gyakorlati gyümöl­csöket meg nem hozandja.­­ Következve a választ­mánynak volt elnöke szinte nyilatkozott röviden azon kérdésre : miért nem pártolhatta a választmány a képviseleti rendszert, s miért nem készíthette tör­vényjavaslatát ennek elvei szerint; azon egyszerű okból t. i. hogy arra kiküldve nem volt, s ugyan­ezért nem használta dolgozata közben azon írók értekezéseit s munkáit is, kiket egy előbbi tag meg­nevezett. Azon állítását egyik tagnak, mintha po­litikai különbség nem volna abban, hogy valaki Pé­terre adja-e szavazatát vagy Pálra, magáévá nem tette, mert, úgymond, a nemes nemcsak önmagá­nak, hanem a nemeesnek is választ bírákat és tiszt­viselőket; azért e jogát tiszta lélekkel gyakorolja, s ne vásárlással. A munkának egyébiránt a választ­mányhoz leendő visszautasítását fölöslegesnek sőt czélszerűtlennek látta, mert a javaslott módosítás és a szerkezet tartalma közt elvbeli különbségek forognak fen, s egyik a másik mellett meg nem állhat. Míg tehát a kér. ill. egészen más elveket nem szabnak a választmány el­be, addig e munká­laton az előadott javaslat szellemében módosítást nem tehetni.­­ A vitály komolyabb hangulatát a kedélyesség vidám színezetével élénkíté a követ­kezve nyilatkozott tag, a képviseleti rendszer be­hozatalát javaslott tagnak adott válaszában. Az érd.­követ, úgymond, nagy fába vágta fejszéjét, mi­dőn a nemességet illy szűk körbe szorítani kívánta, de nem tudom hogyan hozza ki belőle. Ő a kis­­nemességet jogainak gyakorlatából könnyedén ki akarja vetkeztetni, noha ezen osztályt semminek venni teljességgel nem lehet. Ugyan mit vétett ez, hogy úgy bánjunk vele, mint a czitromhéjjal, melly miután belőle nedve kinyomatott, elhajittatik. Gon­doljuk meg csak , mi volnánk mi most, ha a sze­gény , úgynevezett bocskoros nemesség nem lett volna? Emlékezzünk csak vissza két évtizeddel. A főnemesség akkor mindenre hajlandónak mutatko­­zék , sőt biztatá a köznemességet is ; de ez meg­maradt alkotmányos jogai mellett; mert van neki bizonyos helyes érzete, melly a jó ösvényen meg­tartja s a közötte elterjedő vélemény m­ég­ egyes személyekre nézve is alaposnak bizonyult előbb v­ utóbb. Van a kis nemességnek esze, csak nem kell abból szándékosan kiforgatni. Egyébiránt az észt sem kell túlbecsülni, s midőn a születési és pénzaris­­tocratiának baloldalai kiemeltetnek, nem kell feled­ni, hogy az ész-aristocratiának is megvan saját ve­szedelmes része, az t. i. hogy könnyen zsarnok­ságra vezet. Tökéletes igaza vala úgymond —z azon előbbi szónoknak, ki Anglia példájára hivatkozva állitá, hogy magában a megvesztegetésben nem fek­szik olly rendkívüli baj, mint némellyek gyanítják, s nem is egészen azokból kell származtatni a ki­csapongások némelly nemeit, hanem mint Luther is mondotta azon igazságból, hogy „Freiheit und Grob­heit sind Geschwisterkinder“ vagyis a szabadság­gal együtt jár a szabadosság , s nincs is törvény , melly a kettő közt a határvonalt szigorúan kijelöl­hesse. Az angoloknál azért könnyű csendet és ren­det eszközölni, mert az angol tiszteli a törvényt, meg lévén győződve jóságáról, tehát örömest en­gedelmeskedik ha annak nevében a fejér pálczát fölmutatják , holott nálunk még az sem használ, ha némellyiknek a hátához verik is. — A választmányi módosítást ő sem látja kielégítőnek , minthogy azon nézetek , mellyek a munkálat fönforgó részének vis­szautasításakor kifejtettek, most sincsenek fölhozva; így a hivatalok igérése általi megvesztegetés, a női varázsszemek általi csábítás (kaczaj) a pártok­ra oszlás vagy épen táboronkinti megjelenés stb.stb. Ezeknek s általában a dec. 21--i ülésben kifejtett véleményeknek részletes­ tekintetbevétele mellett ő is újabb módosítást vél szükségesnek, de az elve­ket világosan kijelentetni kívánja, mellyen a választ­mány újabb módosítási munkálatában haladhasson. Történtek még többrendbeli érdekes nyilatko­zatok , válaszok és fölvilágositások, mellyeknek közlését azonban, minthogy a tanácskozás eredmé­nye úgyis függőben maradt, jövő számunkra ha­lasztják, a még netalán megújulandó vitály rész­leteivel kapcsolatosan. — Az ülés d. u. 1 órakor végződött. H.k. *) CXXXII. Ker. ülés, jan. 8. (Elnökök: Komárom (Pázmándy), Marmaros (báró Sztojka.) Je­g­y­z­ő Vukovics. N­a­p­l­ó­v­i­v­ő Eischl. — T­á­r­g­y: a megyei kihágások korlátozását tárgya­­zó munkálat.) Mielőtt a napirendre kitűzött tárgy fölött a tanácskozás folytatása megnyílnék , egy megyei kö­vet előadja, mikép már kétszer sürgetteték a de­cemberi ülések naplójának kiadatása, de mindkét­szer siker nélkül, mivel tehát további biztatások­nak hinni nem lehet, indítványozza, miszerint ke­ressék meg személynek ö­nmaga aziránt, hogy az érintett napló három nap alatti kiadását esz­közölni szíveskedjék, mivel küldői a napló meg nem kaphatása miatt már nyugtalankodni kezdenek. — Az indítvány elfogadást nyert. A napirendre azaz a múlt kerületi ülésben már szőnyegre hozatott kérdésre,— ha t. i. kelljen-e a választásoknál a­ vesztegetésekre nézve büntető tör­vényeket hozni.A térvén át a tanácskozás az első szóló azt nyilvánítja, mikép a szőnyegen forgó 39dik­knak újabban átdolgozott szerkezete sem elé­gíti ki küldői akarat­át, mivel ebben a vesztege­tésekre nézve semmi büntetés nem szabatik, ho­­lott épen itt keresendők a megyei kihágások tős­gyökeres okai, sőt megengedtetik ott, hogy érte­kezés végett bár­kinél öszvegyülekezni szabad lesz; kívánja tehát, hogy a vesztegetésekre nézve bün­tetések szabassanak , s erre nézve törvény alkot­­tassék. — Az ezután szóló követ két részre osztja a §. fölött kifejtett eszméket; az egyik rész illeti az előleges tanácskozásokat, másik a megvesztege­téseket ; a tanácskozh­atást mélhatlanul szükségesnek látja megengedtetni, mivel ez által fejlik ki a közvéle­mény, mint monda; a másik osztályát az eszméknek il­letőleg azt tartja, hogy az nem lehet bűn, ha ő valakit valamiről meggyőzni igyekszik, ebben veszélyt nem lát, s az ez ellen hozandó törvénynek nem hiszi üdvös eredményét,­­ de igen is figyelemre mél­tónak tartja a physicus eszközök általi meggyőző­dés-kényszerítést , mértékkor, mint mondá, eladja az ember meggyőződését, és lelkét, és becsületét, és ha ezen eladások tovább is így folynak, úgy nem messze az idő, hogy mint Francziaországban a forradalom előtt a hivatalok árverés útján lesznek szerzendők; szükség tehát, hogy a közvélemény fejlődése oda irányoztassék, miszerint az illy ela­dásokra s verésekre rá­süsse a becstelenség bé­lyegét, hogy pedig a közvélemény illy irányt kap­jon , szükség, hogy az illy tettekre a bűn neve­zet kimondassék. Hogy pedig kelljen - e részletes törvényeket alkotni a vesztegetésekre nézve, ezt szavazat által kívánná eldöntetni. — Szólt ezután egy dunnamelléki követ, s azt bocsátja előre , hogy hosszabban fog nyilatkozni, mivel több szombaton *) Országgy. rendes_levelezőink e három kér­ ülésről szóló tudositásai tévedésből annak idejében ke­­zünkhöz nem érkezvén , kényszerültünk azokat a Hirnökből pótolni. Szerk.

Next