Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-02-14 / 13. szám
WBSMS Ji'aJBl A L JKf f t abtai Hazai napló. Országgyűlés, 92. országos ülés a KK. és Ültnél, (turopolyai panasz) 93. or- Sátri ülés a KK. és HBnél (a leír. városok rendezése) 153. ker. ül. (magyar nyelv iránti fölirás.) 94. orsz. ülés a KK. és Hitnél (városok rendezése.) löt. kerül. ülés (magyar nyelv iránti fölirás.) 95. ország, ülés a KKr. és Hitnél (a magyar nyelvet illető fölirás.) 96dik orsz. ül. a KKr. és Hitnél (kir. vár. rendezése.), 96-ik orsz. ülés a föltőnél (Uray Bálint miatti leirat.) 07-ik orsz. ül. a Kir.és Hit. (városok rendezése). Vidéki lev. Márinárosból (közgy ), Mosonyból (valaszájan. Tiki levélre.) — Bel- és külföldi telegraph. Évül földi napló. A-dunai tartományok. Spanyol , Angol- és Oroszország. Kapvizsga. Jelenkor. Ailág. Pesti Iliilap. Ilon és külföld. Hegélő. Igazítás. Intézeteid és társulatod. Kisfaludy társaság jelent. Társalgási terem. Jótékonyság. Nemzeti színház. — Hirdető, Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizáll. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitó Kultszír István táblahivő, kiadja Syvegye-Harminczkilenczedik. év. 13. szám. Pest, Böjtést hava fákon. 1844. HAZAI MSZIié, Országgyűlés, XCII. orsz. ülés, a KK. és RRnél febr. 3. Melly alkalomkor a soros kerületi elnök általadván a kerületileg tárgyalt s alább megjegyzendőket, Kelemen itélőmester olvassa határozatát a KK. és RRnek, mellyben a horvátországi követeknek beszédét naplóba iktatni tiltó határozat eltörültetik, s a latán nyelvem felszólalása k. kir. leirat következtében megengedtetik, mellynek fölolvasása után két megyei követ egymást fölváltva röviden sorozd el utasítását, melly szerint küldőik, az eltörlött határozatot teljes épségében föntartani kívánják, s mit a fölszólalottak önigazolásuk tekintetéből, naplóba iktatandónak kérnek. — Ezután a horvátországi követ szólalt föl és december-én mondott, s akkori határozat erejénés naplóba nem ment lazán beszédet késébé fölolvasni, — mire egy megyei követ ünnepélyesen fölszólító elnöki exját, miszerint a határozatok épségben tartása tekintetéből oda utalni szíveskedjék a horvát követeket , hogy csak a jelen határozat országosan kimondatván, emeljenek szót. Egy szónok nem helyeselve, s szokáselleninek állítva, a beszéd fölolvasását, és világos utasítása szerint szinte a határozat föntartását sürgeti. — Elnöki excja tehát fölszólitá a horvát követeket, miszerint a határozat kimondását bevárva, később nyilatkozzanak, miután még négy megye a decemberiki határozat föntartását tárgyazó utasítását előadd , — elnök ő excja a december 51ki határozat ellenébe kelt végzést kijelenté , melly szerint a horvátországi követek latán nyelven beszélhetnek, s illy nyilatkozataik naplóba iktatandók a jelen országgyűlés egész folyama alatt, miután a KK. és RR. a k. kir. leiratban tökéletesen kielégítő biztosítékot látnak a törvényhozói nyelvet illetőleg. Továbbá az adott rövid vitára okot, hogy a horvát követek december1kén mondott, de naplóba nem ment nyilatkozataikat fölolvasni akarók, igényiek, miszerint azon nyilatkozatok, mint akkoriak, azaz: december edikiek iktassanak naplóba, mit a KK. és RR. egyáltalán ellenzettek. Egy megyei követ a magyar nyelv , és nemzetiséget illetőleg kelt kegyes királyi leiratot fejtegetve, mondja, miként a horvát követek mitegy kitüntetik jelenleg, miszerint nemzetiségünknek nem baráti; mert — úgymond, a k. kir. leirat 0 évet tűz ki, melly után a horvát költövetek magyarul beszéljenek, de ezen 6 év alatt is csak azoknak engedtetik meg a latán nyelv használata, kiket a k. kir. leirat szavai szerint — a közbirodalom, mint magyar nyelvben egészen járatlanokat talál, — már pedig — úgymond — Horvátországnak egyik érdemes követe a kerületi ülésekben elegendő jeleit adta a magyar nyelvben jártasságának , s igy a k. kir. leirat szellemében nyilatkozhatna, — igaz — folytatá— hogy még kötelezni nem lehet; de mindenesetre tekintetbe vehetnék az érdemes követ urak, miszerint a k. kir. leirat csak időt ad a magyar nyelv megtanulására, azoknak, kik abban járatlanok , nem egyszersmind az abban jártasaknak is. Azt kivánja— folytatá — a horvátországi követ, hogy december 5-én mondott; de a tábla határozata szerint akkor naplóba nem iktatott, most pedig fölolvasandó beszéde; mint akkor elmondott menjen a naplóba; ámde—úgymond szóló — ezt tenni annyi lenne , mint a táblának elismerni , miszerint az akkori naplóba iktatást tiltó határozat törvénytelenségét önként elismerni, — pedig szónok fölteszi Horvátország érdemes követeiről, — miszerint a képviseleti táblát illy következetlenségbe hozni ők sem szándékoznak, — különben is azon nyilatkozatnak ott helye nem lévén , szónok fölszólítja a horvát követeket, hogy jelenleg mondják el beszédjeiket, és ne kívánják visszaidézni azon időt, a mellyben nyilatkozataik naplóba nem iktatanak, elég mező leven előttük jelenleg, s jövőre nyilatkozni, s észrevételeiket előadni mindazokról, mikre öntetszésük buzditja. Szóljanak — úgymond — ma, mint ma, és ne szóljanak ma úgy, mintha decemberben szólanának, mert „factum, infectum fieri nequit.“ Vagy olvassák ha tetszik véleményüket, vagy cáfolják visszahatólag a mondottakat, csak fehetlent ne kívánjanak, s a képviseleti táblát következetlenséggel bélyegezni ne törekedjenek. — Egy drávántuli megyénk követe is kijelenté azon utasítást, melly szerint küldői a k. kir. leiratban kitűzőt; 6 évet magukra annyival inkább vélik kiterjesztendőknek , miután megyéjeknek Horvátországhoz tartozását valószínűbbnek vélik , mint az ellenkezőt, mellyre egy szónok azt jegyzé meg, miszerint megyéjére, s a kérdéses három megyére a 6 évi határidőt érteni teljességgel nem lehet, — jelenleg mellőzve az adatokat, mikkel — szónok — bir, megmutatására annak, melly szerinte kétséget sem szenved , hogy tudniillik a kérdéses három megye Magyarországnak kiegészítő részei — csak azt jegyzi meg, hogy a három megye a magyar törvényhozásban külön, és nem együtt Horvátországgal képviseltetnek, s hogy Horvátországhozi tartozásukat állítni nem is lehet, adatait azonban akkorra halasztja, mikor e tárgy érdemileg vitatandó. A mi Horvátország követeinek jelenleg vitatkozás tárgyául szolgáló kívánatét illeti, szinte az előbbi szónokok által kifejtett szellemben nyilatkozik, s kivánataikat az iménti szónokok szerint véli teljesitendőknek. — Egy megyei követ hason véleményű mondja, mikint, ha keblét önösség jellentené örülne azon, hogy a horvátországi követek a k. kir. leirat ellenére latánul szólalnak föl; mert legyőzőidnek látja azon balhiedelmet, melly a magyar nemzetet azzal vádiá, mintha a horvátokat elnyomni törekednek , s viseletökből kiviláglik — úgymond — miszerint ellenszegülésük nem reactio, hanem actio volt. Szónok megérintő egyszersmind az egyességet és hasonszenvet, mellynek e két nemzet közt szükséges képen léteznie kellene, mire kir. személynek ő excja. Azon eszmét pendité meg előttem szóló érdemes követ ur — igy szólt — mi nekem legkedvesebb az egyességet, és hasonszenvet, melly eszme igénylete szerint ő excja czélszerűnek véli visszavarázsolni azt, mit a KK. és RR. minden egyes tagja ő exjával együtt közösen, és fejenkint kívánnak, t. i. e két testvér bon közt létező egykori, s századokig szűz tisztaságában virágzott rokoni szeretetek Tekintve azonban a jelen tanácskozás tárgyát, elnöke excja úgy véli következetesnek a képviseleti táblát, ha a horvátországi követeket tetszésük szerinti beszédjükben nem korlátozzák , hanem mostani határozatuk következtében a multakrai hivatkozást is annyival inkább megengedik, mivel nemcsak nem példanélküli, sőt szinte mindennapos szokás a tanácskozásokban a megtörténetekről hivatkozás. Elnöki excja azonban az óhajtott közlekedés tekintetéből fölszólítja a horvátországi követeket, hogy a KK. és RR. kivonataira hajoljanak ? kinszemtőleg azonban irányokban föl nem léphetvén, csak tanácsolhat. Ezután egy megyei követ szokott vidám szeszélye előadását hallatva mondó, miként a horvátországi követek kivonatát teljesítve a kedvezőbb körülmények miatt, most megsemmisített határozatunkat törvénytelentjük. De minek is ostromolnak — úgymond — Horvátország érdemes követei olly határozatot, melly már megszűnt lenni! —vagy talán szép latinsággal akarják füleinket gyönyörködtetni ? — kérdé szeszélyesen — hiszem ki illésekben gyönyörködik — folytatá — olvassa Virgilt, Horáczot, vagy Cicerót. Egyébiránt egész ünnepélyességgel nyilvánítja, hogy, ha a horvátországi követek ostromolni nem szűnnek, szónoka most semmisített határozatot követeli életbe léptetni. — Ezután a horvátországi követ emelt szót, okait fejtegetve, mellyek kéntetik arra, hogy december 5iki nyilatkozata, mint ugyanakkori iktattassék naplóba, hogy ugyanakkor mondottak azok, mikre észrevételeit közleni állása parancsolja, s hogy az akkori nyilatkozata a mostani tárggyal legkevésbé sem összefüggő. Hatalmában áll a t. KK. és RRnek — igy szól — edzeni, vagy széttörni a kapcsot, melly e két rokon nemzet közi százados viszonyok közepette létezett, s daczára a legvészesebb viharoknak is erőteljesen fönállott, kitetszik azonban —a folytatá — miszerint a KK. és RR. erősitni akarják a rokon szeretetet, mert önként állottak el határozataiktól, s önként szabadalmazának föl bennünket a latán fölszólalásra, mit téve a t.KK. és RR. a sz.egyességnek áblázának. Ne fosszanak meg tehát a t. KK. és RR. bennünket azon tehetségtől, hogy szent kötelességünket teljesítve tárnokainkat szabadon nyilváníthassuk , s ne szerény kivánatunktól, mellyre rendeltetésünk ösztönöz, különben kintelenek nyilvánitai, miszerint az akkori napló hitelességét kétségbe vonják. A mi latán nyelvem felszólalásom ellen tett észrevételeket illeti — folytatá a szónok — azokra csak azt felelem, hogy engem eskü kötelez utasításomat teljesíteni, melly a latán nyelv kizárólagos használatát,is parancsolja, s melly ellen téve elég kicsiny lennék küldőim bizalmát megérdemelni. Mi a három tótországi megyét illeti — szóló — azokat Horvátországhoz tartozóknak lenni mondja , okainak kifejtését szinte a kérdés érdemleges tárgyalására halasztva, csak azt jegyzi meg, hogy a magyar törvényhozásnak csak 1751 ben jutott eszébe az említett megyék fölötti igényeit nyilvánitni. Igen csodálom — igy szól egy megyei követ — hogy Horvátországnak imént nyilatkozott egyik érdemes követe , — ki magyar nyelvbeni jártasságát teljesen megbizonyitá — a kivánatuk szülte vitát, olly ferdén fogá föl, mintha mink tárnokaik s észrevételeik nyilvánításától akadályozni szándékoznánk. Szóljon — úgymond — az érdemes követ úr adja elő tárnokait, fejtse ki nézeteit, nyilvánítsa észrevételeit, ettől nem csak eltiltani nem akarják a t. KK. és RR. sőt joguk sincs; de mi csak azt nem engedhetjük meg — úgymond — a mit meg nem engedhetünk, s mit komolyan az érdemes követ úr sem igényelhet; miután azon beszéd, úgy, mint decemberediki, többé a naplóban helyet nem foglalhat, kizárólag csak az jöhetvén bele, mit az illető napló bírálók bele menni hivatalosan megengedtek; már pedig — úgymond — az érdemes követ ur sem tagadhatja, miszerint akkor a naplóbírálók, a határozat sértése nélkül, beszédét naplóba nem iktathaták ; ne kívánjon tehát az érdemes követ ur lehetlent. íme — úgymond — mi nyújtjuk jobbjainkat a ki-