Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-14 / 13. szám

WBSMS Ji'aJBl A L JKf f t abtai Hazai napló. Országgyűlés, 92. orszá­gos ülés a KK. és Ültnél, (turopolyai panasz) 93. or- S­átri ülés a KK. és HBnél (a leír. városok rendezése) 153. ker. ül. (magyar nyelv iránti fölirás.) 94. orsz. ülés a KK. és Hitnél (városok rendezése.) löt. kerül. ülés (magyar nyelv iránti fölirás.) 95. ország, ülés a KKr. és Hitnél (a magyar nyelvet illető fölirás.) 96dik orsz. ül. a KKr. és Hitnél (kir. vár. rendezése.), 96-ik orsz. ülés a föltőnél (Uray Bálint miatti leirat.) 07-ik orsz. ül. a Kir.és Hit. (városok rendezése). Vidéki lev. Már­in­árosból (közgy ), Mosonyból (valasz­ájan.­­ Tiki levélre.) — Bel- és külföldi telegraph. Évül földi napló. A­-dunai tartományok. Spa­nyol , Angol- és Oroszország. K­apvizsg­a. Jelenkor. A­ilág. Pesti Iliilap. Ilon és külföld. Hegélő. Igazítás. Intézeteid és társulatod. Kisfaludy társaság jelent. Társalgási terem­. Jótékonyság. Nemzeti szín­ház. — Hirdető, Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizáll. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitó Kultszír István táblahivő, kiadja Syvegye-Harminczkilenczedik. év. 13. szám. Pest, Böjtést­ hava fákon. 1844. HAZAI MSZIié, Országgyűlés, XCII. orsz. ülés, a KK. és RRnél febr. 3. Melly alkalomkor a soros kerületi el­nök általadván a kerületileg tárgyalt s alább meg­jegyzendőket, Kelemen itélőmester olvassa határo­zatát a KK. és RRnek, melly­ben a horvátországi követeknek beszédét naplóba iktatni tiltó határozat eltör­ültetik, s a latán nyelvem felszólalás­a k. kir. leirat következtében megengedtetik, mellynek fölol­vasása után két megyei követ egymást fölváltva rö­viden sorozd el utasítását, melly szerint küldőik, az eltörlött határozatot teljes épségében föntartani kívánják, s mit a fölszólalottak önigazolásuk te­kintetéből, naplóba iktatandónak kérnek. — Ezután a horvátországi követ szólalt föl és decembe­r-én mondott, s akkori határozat erején­és naplóba nem ment lazán beszédet késéb­é fölolvasni, — mire egy megyei követ ünnepélyesen fölszólító elnök­i exját, miszerint a határozatok épségben tartása tekinte­téből oda utalni szíveskedjék a h­orvát követeket , hogy csak a jelen határozat országosan kimondat­ván, emeljenek szót. Egy szónok nem helyeselve, s szokáselleninek állítva, a beszéd fölolvasását, és világos utasítása szerint szinte a határozat föntartá­­sát sürgeti. — Elnök­i excja tehát fölszólitá a hor­­vát követeket, miszerint a határozat kimondását be­várva, később nyilatkozzanak, miután még négy megye a decembe­riki határozat föntartását tárgya­­zó utasítását előadd , — elnök ő excja a december 51ki határozat ellenébe kelt végzést kijelenté , melly szerint a horvátországi követek latán nyelven beszél­hetnek, s illy nyilatkozataik naplóba iktatandók a jelen országgyűlés egész folyama alatt, miután a KK. és RR. a k. kir. leiratban tökéletesen kielégítő biztosítékot látnak a törvényhozói nyelvet illetőleg. Továbbá az adott rövid vitára okot, hogy a h­orvát követek decembe­r1kén mondott, de naplóba nem ment nyilatkozataikat fölolvasni akarók, igényiek, misze­rint azon nyilatkozatok, mint akkoriak, azaz: de­cember edikiek iktassanak naplóba, mit a KK. és RR. egyáltalán ellenzettek. Egy megyei követ a magyar nyelv , és nemzetiséget illetőleg kelt kegyes királyi leiratot fejtegetve, mondja, miként a h­orvát követek mitegy kitüntetik jelenleg, miszerint nem­zetiségünknek nem baráti; mert — úgymond, a k. kir. leirat 0 évet tűz ki, melly után a h­orvát kö­­ltövetek magyarul beszéljenek, de ezen 6 év alatt is csak azoknak engedtetik meg a latán nyelv hasz­nálata, kiket a k. kir. leirat szavai szerint — a közbirodalom, mint magyar nyelvben egészen járat­lanokat talál, — már pedig — úgymond — Horvát­országnak egyik érdemes követe a kerületi ülések­ben elegendő jeleit adta a magyar nyelvben jártas­ságának , s igy a k. kir. leirat szellemében nyilat­kozhatna, — igaz — folytatá— hogy még kötelezni nem lehet; de mindenesetre tekintetbe vehetnék az érdemes követ urak, miszerint a k. kir. leirat csak­­ időt ad a magyar nyelv megtanulására, azoknak, kik abban járatlanok , nem egyszersmind az abban jártasaknak is. Azt kivánja— folytatá — a horvát­országi követ, hogy december 5-én mondott; de a tábla határozata szerint akkor naplóba nem ikta­tott, most pedig fölolvasandó beszéde; mint akkor elmondott menjen a naplóba; ámde—úgymond szó­ló — ezt tenni annyi lenne , mint a táblának elismer­ni , miszerint az akkori naplóba iktatást tiltó hatá­rozat törvénytelenségét önként elismerni, — pedig szónok fölteszi Horvátország érdemes követeiről, — miszerint a képviseleti táblát illy következetlenség­be hozni ők sem szándékoznak, — különben is azon nyilatkozatnak ott helye nem lévén , szónok fölszólítja a h­orvát követeket, hogy jelenleg mond­ják el beszédjeiket, és ne kívánják visszaidézni azon időt, a mellyben nyilatkozataik naplóba nem ikta­tanak, elég mező leven előttük jelenleg, s jövőre nyilatkozni, s észrevételeiket előadni mindazokról, mikre öntetszésük buzditja. Szóljanak — úgymond — ma, mint ma, és ne szóljanak ma úgy, mintha december­ben szólanának, mert „factum, infectum fieri nequit.“ Vagy olvassák ha tetszik véleményü­ket, vagy c­áfolják visszahatólag a mondottakat, csak feh­etlent ne kívánjanak, s a képviseleti táblát következetlenséggel bélyegezni ne törekedjenek. — Egy drávántuli megyénk követe is kijelenté azon utasítást, melly szerint küldői a k. kir. leirat­ban kitűzőt; 6 évet magukra annyival inkább vélik kiterjesztendőknek , miután megy­éjeknek Horvátor­szághoz­ tartozását valószínűbbnek vélik , mint az ellenkezőt, mellyre egy szónok azt jegyzé meg, miszerint megyéjére, s a kérdéses három megyére a 6 évi határidőt érteni teljességgel nem lehet, — je­lenleg mellőzve az adatokat, mikkel — szónok — bir, megmutatására annak, melly szerinte kétséget sem szenved , hogy tudniillik a kérdéses három me­gye Magyarországnak kiegészítő részei — csak azt jegyzi meg, hogy a három megye a magyar törvényhozásban külön, és nem együtt Horvátország­gal képviseltetnek, s hogy Horvátországhozi tarto­zásukat állítni nem is lehet, adatait azonban akkor­ra halasztja, mikor e tárgy érdemileg vitatandó. A mi Horvátország követeinek jelenleg vitatkozás tár­gyául szolgáló kívánatét illeti, szinte az előbbi szó­nokok által kifejtett szellemben nyilatkozik, s kivá­­nataikat az iménti szónokok szerint véli teljesiten­­dőknek. — Egy megyei követ hason véleményű mondja, mikint, ha keblét önösség jellentené örül­ne azon, hogy a horvátországi követek a k. kir. le­irat ellenére latánul szólalnak föl; mert legyőzőid­nek látja azon balhiedelmet, melly a magyar nem­zetet azzal vádiá, mintha a horvátokat elnyomni tö­rekednek , s viseletökből kiviláglik — úgymond — miszerint ellenszegülésük nem reactio, hanem actio volt. Szónok megérintő egyszersmind az egyességet és hasonszenvet, mellynek e két nemzet közt szük­séges képen léteznie kellene, mire kir. személynek ő excja. Azon eszmét pendité meg előttem szóló érde­mes követ ur — igy szólt — mi nekem legkedvesebb az egyességet, és hasonszenvet, melly eszme igény­­lete szerint ő excja czélszerűnek véli visszavarázsol­ni azt, mit a KK. és RR. minden egyes tagja ő ex­­jával együtt közösen, és fejenkint kívánnak, t. i. e két testvér bon közt létező egykori, s századokig szűz tisztaságában virágzott rokoni szeretetek Te­kintve azonban a jelen tanácskozás tárgyát, elnök­e excja úgy véli következetesnek a képviseleti táb­lát, ha a horvátországi követeket tetszésük szerinti beszédjükben nem korlátozzák , hanem mostani ha­tározatuk következtében a multakrai hivatkozást is annyival inkább megengedik, mivel nemcsak nem példanélküli, sőt szinte mindennapos szokás a ta­nácskozásokban a megtörténetekről hivatkozás. El­nök­i excja azonban az óhajtott közlekedés tekin­tetéből fölszólítja a horvátországi követeket, hogy a KK. és RR. kivonataira hajoljanak ? kinszem­tőleg azonban irányokban föl nem léphetvén, csak taná­csolhat. Ezután egy megyei követ szokott vidám szeszélye előadását hallatva mondó, miként a hor­vátországi követek kivonatát teljesítve a kedvezőbb körülmények miatt, most megsemmisített határoza­tunkat tör­vény­tele­n­tj­ük. De minek is ostromolnak — úgymond — Horvátország érdemes követei olly határozatot, melly már megszűnt lenni! —vagy ta­lán szép latinsággal akarják füleinket gyönyörköd­tetni ? — kérdé szeszélyesen — hiszem ki illések­ben gyönyörködik — folytatá — olvassa Virgilt, Horáczot, vagy Cicerót. Egyébiránt egész ünnepé­lyességgel nyilvánítja, hogy, ha a horvátországi kö­vetek ostromolni nem szűnnek, szónok­a most sem­misített határozatot követeli életbe léptetni. — Ez­után a horvátországi követ emelt szót, okait fejte­getve, mellyek kéntetik arra, hogy december 5iki nyilatkozata, mint ugyanakkori iktattassék naplóba, hogy ugyanakkor mondottak azok, mikre észrevé­teleit közleni állása parancsolja, s hogy az akkori nyilatkozata a mostani tárggyal legkevésbé sem ös­szefüggő. Hatalmában áll a t. KK. és RRnek — igy szól — edzeni, vagy széttörni a kapcsot, melly e két rokon nemzet közi százados viszonyok köze­pette létezett, s daczára a legvészesebb viharoknak is erőteljesen fönállott, kitetszik azonban —a folyta­tá — miszerint a KK. és RR. erősitni akarják a ro­kon szeretetet, mert önként állottak el határozataik­tól, s önként szabadalmazának föl bennünket a latán fölszólalásra, mit téve a t.KK. és RR. a sz.egyességnek áblázának. Ne fosszanak meg tehát a t. KK. és RR. bennünket azon tehetségtől, hogy szent kötelessé­günket teljesítve tárnokainkat szabadon nyilvánít­hassuk , s ne szerény kivánatunktól, mellyre ren­deltetésünk ösztönöz, különben kintelenek nyilvá­­nitai, miszerint az akkori napló hitelességét kétség­be vonják. A mi latán nyelvem felszólalásom ellen tett észrevételeket illeti — folytatá a szónok — a­­zokra csak azt felelem, hogy engem eskü kötelez utasításomat teljesíteni, melly a latán nyelv kizáró­lagos használatát,is parancsolja, s melly ellen téve elég kicsiny lennék küldőim bizalmát megérdemelni. Mi a három tótországi megyét illeti — szóló — azokat Horvátországhoz tartozóknak lenni mondja , okainak kifejtését szinte a kérdés érdemleges tárgya­lására halasztva, csak azt jegyzi meg, hogy a ma­gyar törvényhozásnak csak 17­51 ben jutott eszébe az említett megyék fölötti igényeit nyilvánitni. Igen csodálom — igy szól egy megyei követ — hogy Horvátországnak imént nyilatkozott egyik érdemes követe , — ki magyar nyelvbeni jártassá­­gát teljesen megbizonyitá — a kivánatuk szülte vitát, olly ferdén fogá föl, mintha mink tárnoka­ik s észrevételeik nyilvánításától akadályozni szán­dékoznánk. Szóljon — úgymond — az érdemes kö­vet úr adja elő tárnokait, fejtse ki nézeteit, nyil­vánítsa észrevételeit, ettől nem csak eltiltani nem akarják a t. KK. és RR. sőt joguk sincs; de mi csak azt nem engedhetjük meg — úgymond — a mit meg nem engedhetünk, s mit komolyan az érdemes követ úr sem igényelhet; miután azon beszéd, úgy, mint december­ediki, többé a nap­lóban helyet nem foglalhat, kizárólag csak az jö­hetvén bele, mit az illető napló bírálók bele men­ni hivatalosan megengedtek; már pedig — úgy­mond — az érdemes követ ur sem tagadhat­ja, miszerint akkor a naplóbírálók, a határozat sértése nélkül, beszédét naplóba nem iktathaták ; ne kívánjon tehát az érdemes követ ur leh­etlent. íme — úgymond — mi nyújtjuk jobbjainkat a ki-

Next