Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-25 / 67. szám
fában a földbirtokosok kevésbé lesznek váltásokká, de ha a hitelintézet jólétiben részesülendhetnek, akkor majd náluk is a mostani visszaélések mezejéről eredeti rendeltetésére tér a váltó vissza. — Ha majd ezen boldog kor eljövend, tekintsük meg azon vagyontalanok sorsát, kik jelenleg a pénzesek és birtokosok szerződéseinek szolgái szoktak lenni, ha e szolgálatra többé szükség nem leend, visszatérendnek ismét eredetükre, az iparűző osztályhoz szegődni kényszerülenének é s a váltó-kereskedő s iparűző kezekben fogja a pénzforgást eszközölni. — Ha a kevesebb tömeggel biró csődök dij nélkül fognak elintéztetni, nem leendnek olly napirenden a csőd-kiegyezések, mellyekkel annyi hamis bukások elfedeznek. Ha az adós személye a hitelezőnek oda ítéltetik, megszabaditására elrejtett vagyonát fölfedezendő — És ha törvény nem találná védeni az említettem feljelentést, minek már csak annyiban is üdvös sikerét tapasztalnák, hogy az emberek olly bizalmasan nem tanítanák egymást a csalásra, és kijátszásokra, szabadon s nyilván nem terjednék az erkölcsi rész, alkossunk egyletet, mellynek feladata legyen legkisebb álhitelezési foglalást, hamis bukási esetet, oklevelek hamisítását sem hagyni büntetlenül, s az ilyeneket elő nem segíteni, sőt a büntető hatóságnak feljelenteni, azokat semmi jutalomért nem védeni, nem pártfogolni, — és különösen jeles ügyvédeink lehetnének ez egylet meleg keblű előmozdítói és pártfogói. — Végre a biróságok se legyenek kedvezésnek emberi. — így aztán a hitelintézet, váltótörvény, és büntetés karöltve, megtanítják a nemzetet gazdálkodni, és pénzügyeikkel úgy a földbirtokos , mint az iparűző s kereskedő tisztába jőnek. 6. Egyházi tized« (Folytatás.) Aki tehát az úri kilenczedet proprietásnak hinni hajlandó, az egyházi tizedet is annak fogadja el, még pedig annál inkább, mivel ez amazt majd negyedfél századdal előzte meg, s különös előjoggal kilenczed előtt szedetni rendeltetett. E vétséges rokonságot, s e különös előjogot Sik Ulászló is az 1514ki 181k törvényczikkben eme szavaival nyíltan kimondá: „Colonide omnibus terrae nascentiis, sive metantur , sive falcentur , praeterea de virus Dominis ipsorum nonas, ultra Decimas Praelatis eorum debitas, solvere teneantur.“De kimondák e rokonságot mind azon törvényeink, mellyek e kétnemű adózást úgy összekötik, hogy csak onnét lehet szedni tizedet, honnét jár a kilenczed. Ha tehát a corellatumok természete a correlatioban megegyez, hason proprietással birnak a tizedek, mint a kilenczedek A tizedek negyedik időszakát teszik a bécsi és linczi békekötések, és engedjék a t. KK. és Rlek, hogy ezekbe mi is kapaszkodjunk, mivel azok közös joglevelek, s két oltalomszarvuk vagyon. Előre kell bocsátanom, hogy szent Istvánnak rendelete, a tizedekre vonatkozó, már első Ferdinand király alatt kezdett ingadozni. Tanúsítja ezt az 1548 kitylik, és Glik törv. czikkely: ,,Domini Praelati, Abbates, Plebani vei aliae Personae ecclesiasticae non teneantur decimas cuiquam in arendam locare sed eas libere pro se colligere, et percipere de omnium bonis possint, et valeant, profim decretis continetur. — Si quas autem decimas ipsi sponte locare voluerint, eas nemini alteri, quam dominis terrestribus eorum locorum, equibus decimae proveniunt, arendare possint, ita, ut, si ab antiquo pretium decimae expressum, et limitatum esse constet, teneatur decimae Dominus ipso limitato, et consveto pretio decimam ipsam Domino fundi, conducere volenti, locare/4 Tanúsítja az 1559-i 29ik törvényczikkely : „Decimas in inferioribus Comitatibus , qui ad obedientiam Regiae Majestatis accesserunt, eodem modo arendami oportere Ikeffvtírosi hírnök. Midőn a hírlapi sajtó sűrűn emeli intő vagy figyelmeztető szózatát olly dolgokra vagy olly eseményekre nézve, mellyeknek helyes rend és a jó törvények szigorú kezelése mellett fönállani vagy megtörténni nem kellene , akkor hivatásának egyik legszentebbikét teljesíti, s a közjó előmozdítása körül a legüdvösebb úton fáradozik , kezet fogva tudniillik a rendre fölfigyelő fölsőbbséggel , melly az uralkodó roszát gyökerestül kiirthatja, a megtörténhetőt meggátolhatja. E nézettől vezéreltetve, hogy jót eszközölhessünk ki, adjuk elő a következő s fővárosunkban csak e napokban véghez ment eseményt. Pest egyik külvárosában egy koros férfi élt, nevére nézve állítólag a legtörzsökösebb magyar család ivadékának látszó, ki azonban élelmét a fővárosban franczia nyelv tanításával kérése. Hogy a törzsökös és jó hangzatú nevű magyar család ivadéka fáradságos tanórák adásával volt, kénytelen élelméről gondoskodni, ez azon dolgok közé tartozik , miket a szeszélyeskedő sors elég úriemberrel és nagyhírű családdal gyakorolt már, melly ellen senki józannak panaszra fakadni nem jutand eszébe; illyesmire emberünknek nagyobb mértékben szolgáltat halott volna okot azon körülmény, hogy— vak volt. Élettárául e nyelvmester egy olasz nőt választa magának , ki uj hazája nyelvével e házasélet alatt szint olly kevéssé ismerkedett meg, mint sok más nők, kiket e hon nem mostoha, de édes anyául fogadott kebelére s kiknek e szerint, e nyelvet magokévá tenni annál szenteld kötelességük volna. A nyelvmester, férj és atya, ezelőtt néhány nappal egykor távozik hazulról , és sem azon sem másnap meg nem fér; az aggódni kezdő nő, ki több mint huszonnégy óra lefolytéig hasztalan várta férjét, több ismerősihöz folyamodik, kiknek segítségével rábírható lesi végre a—több collégéi példájára — elejénte kemény szivüsködő házi űr, statútum est, qui super hujusmodi arerulatione in superior! conventu Posonicnsi, t. i. az 1548ki hongyülésen, fuerat constitutes.“ Tanúsítja az 1553ki Sik törv.czikkcly : ,.Super modo arendationis decimarum, punitioneque eorum, qui eas violenter auferrent, tametsi Domini Praelati, qui huic conventui intersunt, domini etiam Ba rones majori ex parte sanctissimam Majestatis Regiae hac in parte propositionem esse censent, ut scilicet, quocumque potest, pretio decimas suas cuivis Ecclesiastico locare licea', qucmadmodum secularibus rés suas proprias permissum vendere, ut possunt; ideo proposition! ipsi, ut in'caexpressum est, fírmíter inhaerent. Verum ne ansam ipsi praebuisse videantur tumultibus, dissidiis, variisque malis , quae ex hac constitutione in hac perturbatione rerum secutura esse a Dominis nobilibus judicatum est; volentes etiam cum eorum incommodo publicae quieti, utilitatiquc consulere, quantum pro eorum Personis, consentiunt hac vice, ut usque proxime futurum generalem conventum in priori statu super hac arendatione decimarum permaneatur: protestanfes nihilominus sacrae Regiae IMajestati solenniter, id se pro malis hujusmodi evitandis, quae ipsi Regnicolae commemorant, et ad tempus solummodo praescriptum, proque soils eorum Personis de suo jure concedere.“ De minő idők voltak ezek? kitünteti az 154Ski 8ik törv.czikkely: ,,videntur Bona omnia ecclesiastica, quocunque nomine vocentur , proventusque, ac Decimae, item Abbatiae, aliaque omnia Beneficia, quae per Laicos possidentur, vei de facto, et sine titulo occupantur, de manibus quorumcunque sfatim eliberanda esse, et his restituenda, ad quos praestant.“ Kitünteti a következő czikkely : „Episcopatus fere omnes, qui sub ditione Regiae Majestatis sunt, in his disturbiis magna ex parte Bonis, et proventibus spoliati sunt adeo, ut vix quotidiani sumtus Episcopis suppetant.“ Kitünteti a további 14dik es i 5dik törvényczikkely: ,,Quod ad obedientiam altinet, quam Regia Majestas sibí per suos subditos praestari cupit, agnoscunt ordines, et status regni, Majestati Regiae debitam ab omnibus obedientiam praestari debere. Quodsi qui inobedientes fuerint, Majestas Regia, tanquam verus Rex Ungariae, ordínaria Auctoritate sua potest in eos aniinadvertere pro merito cujusque.— Praeterea in proximis conventions super punítione inobedientium tales constituliones factae sunt, tanta, et tam ampla Auctoritas , et potestas omnium ordinum consensu Majestati suae ad id attributa, ut nihil plane amplius fieri, aut constitui posse videatur: atque ideo, dummodo utatur iMajestas sua Auctoritate illa, facile omnes in officio, et obedientia continebit.“ Kitünteti az 1550ki 17ki törvényczikkely: ,,decimae, et alii proventus, bonaque Ecclesiasticorum his, ad quosspectant, intígre de omnibus reddantur, neque in eas, partemve earum, invitis dominis, se quisquam ingerat.“ Úgy azon évi 2öik törvényczikkely: ,,Episcopi, et alii Praelati res, et Bona Ecclesiarum suarum, turbulentis his temporibus distracta, perquirere, et modis omnibus recuperare curent, quibus Majestas sua Auctoritate Regia praesto adesse dignetur.“ S hogy végeden ne legyek, kitünteti az 155oki 7ik törvényczikkely: .,si qui contra Praelatos, et Concionatores, ab eis delectos, ausu temeraio palam insurgere , et ipsos vituperiís, contumeliis, verberibus, aut nece afficere, vei Eeclesias Dei in contemtum divinae Majestatis destruere, diripere, profanare, et spoliare, imaginesque in Ecclesiis frangere, aut incendere praesumerent, tales, comperta rei veritate, pro delied merítő Jure mediante puniantur.“ Már azután illy abnormis, illy erőszakos, illy féktelen időkben mi nem lehetséges?De szólok a becsi,és linczi békekörésekről.(Folyt.) Országgyűlés. Ak......i főkáptalani követ nyilatkozata az oet. 19. ker. ülésben. Miután az orsz. pénztár kezelése tárgyában nem a választmány munkálatát, hanem a külön véleményt fogadták el a t. kér. rendek, ezen fölolvasott 4.§banazon esetre, ha a fő- és aligazgató kijelölésében a két tábla meg nem egyeznék, orsz. választmány rendeltetik főrendi tagokból, megyei, szabad kerületi, kir. városok követeiből nevezendő; a káptalani követek pedig egészen mellőztetnek. — Már minap , midőn az orsz. ülésben a hitelintézeti munkálat tárgyaltatott, hasonló választmánynál mellőztetvén a elérás, szót emeltem az iránt, hogy közele is egy tagjáruljon a választmányhoz, és kívánságom több oldalról helyeseltetvén, talán ezért is értem volna, de a különvélemény el nem fogadtatott, és így a választmánynak szüksége is megszűnt. Azt vélem , méltányosság , törvényes igazság, és gyakorlat megkívánják, hogy az egyházi rendből is legalább egy tag neveztessék a szóban lévő választmányhoz, azért kérem a t. kérrendeket, hogy ezen kívánságunkhoz járulni méltóztassanak. Av..........i káptalan követének beszéde ugyanazon kerületi ülésben: P... érd. követe megrója a clerust, hogy mindig csak önérdekét illető dolgokban szólal föl; s midőn a napokban a nemesség megadóztatásáról lett volna szó, mélyen hallgatott. — Egy van, mert az önvédelem mindenkinek különösen kötelességében áll, — és nemde ? Pestmegye is akkor mozgott leginkább, midőn statuarius joga kérdésbe vétetett? nevezetesen pedig a múlt napokban azért nem szólott a clerűs , mivel nem kivánt okot szolgáltatni azon hírnek terjesztésére, hogy még ő is az aristocratia ellen tör. — Szeretné, hiszem követ úr, ha némelly kedvencz eszméit pártolnánk — de teljesen hiszem, hogy a mint valamelly elve ellenszegülnénk , rögtön türelmetlen lenne irántunk, — sőt kérne is, hogy inkább hallgassunk. Hazánkban még a politicai tolerancia is illy alant áll ! Többnyire az érd. követ úrnak ezen ellenvetésére megfelelt már egy általam is nagyon tisztelt városi követ, midőn a városi küldötteket hason szemrehányással méltóztatott illetni. Megkötözi t. i. követ úr az egyént, s azután gúnyolva pirongatja , hogy miért nem mozog szabadon — azaz, a clerust s városiakat megfosztja követ úr törvényes szavazatuktól, a föl nem szólalásért pedig korholja őket. Mi következetes-e: Ítéljék meg mások ? — Kérdi tovább követ úr : kit repraesentálnak a káptalani követek ? minek ellenében én meg azt kérdezem: kit s mit repraesentálnak a megyei követek ? — A clerust bizonyosan nem; mert alig hihető, hogy a küldöttek a küldők ellen támadjanak , mint ezt más alkalommal már megmutatom. A városokat sem, mert ezek magok vannak itt s különben az elrendezésbe ollyasmiket folának a KK. s RR. a városokra, mellyek azoknak és nem kellenek. A 11 millió adózó népet sem, mert ennek képviseleti joga s képessége még csak most van initiálva; s ha ez küldhetné ide követet, győződjék meg követ úr, hogy őt semmiesetre sem választaná meg. De az aristocratiát sem, mert nincs ennek semmi kiváltsága, mellyet már meg nem támadtak, — szóval kimondák már reá a halálos ítéletet, és csak a végrehajtás van még hátra. Valóban példa nélküli tünemény a históriában! Azt tudom, hogy néhol a katonaság, másutt a polgári elem, másutt ismét az adózó tömeg dönté meg a kiváltságos rendet; de azt, hogy illy módon — mint jelenleg nálunk — magamagának készítette volna a nemesség a koporsót, sehol nem olvasom, még kevesebbé pedig azt, hogy valaha valahol ép a nemesség követei vitték volna a nemesi kiváltságokat suba. — Azt is mondá követ úr, jövendőjét biztosítsa, mindenki láthatja, s épen e szerencsétlen szenvedély oka, hogy a férfinak kiről itt szó van, nevét a nyilván megemlítéstől kíméljük,mellynek azonban könnyű lesz az illetőknek szerkesztőségünknél is nyomába jutniok ... és ezekhez nyilván intézzük kérésünket egy árva gyermek és maga e szerencsétlen özvegy nevében , legyenek könyörülő tekintettel ez ügyefogyottak iránt, és vegyék az élelmük biztosítását eszközölhető kis tőkepénzt törvényes pártolás alá, mielőtt e nő kezei közt szétolvadna az, s vele megsemmisülne mindkettőnek utolsó s egyetlen segélyforrása, mellyből családi támaszuk szerencsétlen kimultával életüket tengethetik. '/ A f»r hangok. (A szép ima.) Hay utazó egy arab falu szomszédságában akará sátorát fölülni, midőn magát rögtön egy zajongó tömegtől evedzve látó, melly az „Istentagadókat44 káromlá. „Hogyan mondhatjátok, hogy mi Istenben nem hiszünk44, megszólíts egy bölcs férfit, kit viseletéről papnak hive , „halld mindennapi imámat és ítélj aztán magad." Erre elmondó a mi atyánkat. Álmélkodva s csendben hallgatók az arabok, mig végre papjuk fölkiálta: „Az Isten átka érjen engem, fia többször káromlani merészleném azokat, kik illy vallást követnek; igen, a mi több, a te imád legyen ezután az enyém is, míg órám egykor ütni fog. Kérlek téged , óh názáreti, ismételd ez imát, hogy mi is megtanuljuk, és arany betűkkel írva köztünk mint ártsuk.44 (Remekmű.) A pétervári tmlós-academiában egy tojás nagyságú ütőóra van. Rajta szemlélhető üdvözítőnk sírja, a kővel és őrökkel előtte. Mialatt ezen finom művet csodálják, az óra üt, a szikla rögtön félre ugrik, az őrök térdre borulnak, az angyalok megjelennek, a nők belépnek a sirba, az egyházi ének zengeni kezd, melly az orosz birodalomban husvét szombatján énekeltetik. 280 kinél e család bérben szállásolt, tudakozodtatn a nem található nyelvmester után, kit a hazajövettől veszély által gátoltatottnak annál inkább hívének, mert vak volt, s más különben rendesen hazajáró. Hosszas kerestetés után sírül veszi végre a nő, hogy egyik kórházban egy ismeretlen férfi, rövid idő előtt oda vitetve, fekszik haldokolva; a nő egy barátnéjával e színhelyre siet, egy kórágyban szólni már nem tudó férfit talál , zúzott testtel , tört csontokkal, és e haldoklóban a férjére ismer. Hogyan jutott illy állapotra a szerencsétlen, arról fölvilágosítás nem volt kapható , csak mellesleg mondjuk el sejtésünket, miszerint benne ismét egy új áldozatát véljük a fővárosi kocsisok kíméletlen és semmit nem tekintő nyargalózásainak. A férfi kevés idő múlva meghalt, anélkül, hogy hátrahagyott nejéhez, gyermekéhez a búcsú egyetlen szavát mondhatá. Zsebeiben tizenegy ezüst húszast és egy arany órát találtak. Jó emberek megjelentek aztán az ügyefogyott, özvegy lakában, hogy körülnézzék állapotát; ezek közt volt egy a fodrosban lakó köztiszteletű lelkész is, ki az olasz nő anyanyelvén beszélt. — Midőn az elhunyt nyelvmester hátrahagyott irományait vizsgálgatnák, az aggódónak nem csekély meglepetésére mintegy három ezerforintról szóló elismerő s kötelező leveleket találtak, melly pénzt a gondos családatya aprónkint gyűjtögető keresményeiből, s részben más biztos helyeken, részben a takarékpénztárnál rakott le. — És eddig a dolgot az olvasó közönség ha úgy tetszik, mulatságául előbeszélt történet gyanánt tekintheti, a következőkre azonban az illető hatóságok részvétét és figyelmét kérjük föl : e nő szerencsétlen tékozló , részeges asszony; kezei közt; mi sors várhat; azon pénzösszegre, mellyet a gondos férj és atya évek súlyos fáradalmai közt gyűjtögetett össze, hogy vele övéi