Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-02-23 / 31. szám

geteg előítélet ne fészkelje be magát sorainkba, hogy ügyünk és eszméink e honban kevesebbségben van­nak! Ez volna az első csapás, melly alatt meg kel­lene hajolnia; és ha épen igy is volna, nem szabad-e e résznek szinte eszmehódítást ügyében próbálni, miként az ellenfél teszi? Visszafoglalni a tért, mellybül ki­­szorittatott?... Fontolják meg uraim! e tanácsot. Másik oka az országgyűlés eredménytelenségének az utasítások hűtlen kezelésében fekszik. Bátorságot veszünk magunknak ezt itt szóba hozni, miután akadt egy kárpátaljai hires követ, ki ezt szinte küldőinek is be­valló. Valóban vérző szívvel tekintjük e politikai erkölcs­telenséget, mi­­arra mutat, hogy némellyeknél a czél az eszközöket megszentesíti, és az eskü­szegés keblet jegesítő vétke lélekben meg nem rendíti őket. A midőn egy alkotmányos országban a politikai immoralitás s jellemtelenség oda fejült ki, hogy létező törvények ellenére az ország színe előtt megfeledkeznek maguk a törvényhozás egyénei a nemzeti akarat szent tiszte­­letérül; ha egy politikai jog valóságos s nyilvános ki­játszásnak van kitéve, ott komolyan kell gondoskod­ni hogy vagy a törvény töröltessék el, mellynek birtoka° csak illusorie van a nemzetnél vagy pedig szigorúan tartassák meg, hogy egy két ember küldői bi­zodalmával szentelen játékot ne űzzön.***) Valóságos botrány vala látni egy követet, ki liberális elvei ellenére conservativ megyéjének utasítását vala előadandó, szo­morú hosszú képpel emelkedett fel helyébü­l s fájdalom hangján emlité hogy ez nem keble meggyőződése, ha­nem csak utasítása.... Itt e­szünkbe jutott Hadrian császár kihez midőn egy peres asszony jött volna, hogy ügyét elintézné s igazságot szolgáltatna neki, amaz válaszoló: nincs időm! Mire az asszony okosan s bátran felelé: „úgy hát ne uralkodj !“ Ha tehát fájdalmat okoz nektek meggyőződéstekkel ellentétes utasítástok—miért fogad­tátok s vadásztátok a követséget tudván előre az oko­zandó fájdalmat? hagytátok volna oda követi napidí­jatokat! miként tévé Köcsey midőn utasítását meg­változtatták otthon küldői, vagy miként tett Deák, kiadó megajánlása nélkül nem akart követi széket fog­lalni? De hazánkban kiművelt politikai jellem, minden phasisokban ön elveihez szilárdan ragaszkodó még igen kevés­ van. És eme politikai bűn miként fejlett ki ? Okát közel­ben látjuk. Elterjedett ama vélemény már s elég alapta­lanul e hazában, hogy a kerületi ülésekben a kövezet utasítása nem köti; hogy ott szabadon keble meggyő­­ződésével utasítása ellenére szólhat, ellen indítványo­kat tehet; és hogy egyedül az országos ülés az, a melly­­ben szavazatát utasítása szellemében tartozik adni. Törvénytelen s a küldők irányában injuriosus véleke­dés s veszélyes is egyszersmind a magyar törvényhozás benső oeconomiájára. Mi azt hisszük, hogy a fizetéses s utasításos követ mindig, bár hol jelenjék meg, s megjelenése s tevékenysége legyen befo­lyással a törvényhozás irányában az egész hazára — szigorúan helv s szellem értelemben tartozik küldőit képviselni. A kerületi ülésekben csak mint kö­vet vehet tettleges részt a discussiókban és nem mint privát személy, tartozik is tehát me­gyéje szellemében beszélni. Az országos ülésekben úgy mint a kerületiekben ő a küldő megyéjének képviselője. Hiszem midőn a megye felküldi követét a törvény­­h­ozás színére — ama reménységek között ereszti út­nak, hogy mindenütt bajnoka leend az ő elveinek!És ezt máskép gondolni sem lehet, különben nevetséges egy utasítási jog lenne az, ha a kerületi ülésekben, mellyek fontossága felülemelkedett már az országos ülések felébe nem tartoznának megtartani a küldök uta­sításait, hanem ellenkezőket indítványozván, a midőn ez indítvány behozatnék az országos ülésbe,ott ismét és száraz szokásos „maradjon“, melly lárma közben a Stenograph fel sem bírja jegyezni kikiáltotta a marad­jont avagy kihallgatott, s tehát ki volt, ki a kerületi ülés határozatát az utasítások többsége ellenére erősí­­té meg! f) Az a „maradjon“ igen okosan volt ki­gondolva azok számára, a­kiknek sarkukat az utasítás nyomta!... Véleményünk szerint, a jövő hengyű­lésre ha nullifi­álni akarjuk a megyék befolyását a törvény­­hozásra, ama világos meghagyással kell elküldeni a képviselőket, hogy mikint a kerületi, úgy az orszá­gos ülésekben magukat utasításaik által lekötötteknek tartsák, s ne játszanak két szerepet —mi a privát élet­ben is nagy s morális megrovás alá szokott jönni. És e tekintetben üdvös lenne — ha elvégre a két tábla között a kerületi naplónak kinyomatása már egyszer tisztába hozatnék is), mert a kerületekben is utasítása által lekötött követtől nem lehetne annyit tartani — főleg miután a naplókat a küldő megye is megbírál­hatná van-e lélekismeretes képviselője a törvényho­zás teremében!... A kötelező utasítás még a kerületi ülésekben is, meg a nyilvános napló — ellenhatást gyakorolna eme most még diplomatikusoknak nem is­mert ülésekre, s kitörő ingerlékeny szelleme — mérsé­­keltetnék eme factorok által. Némelly képviselő azon erős bizodalomban feledkezik meg utasításáról, hogyha talán túlhág utasítása korlátain, leend az őt megvá­lasztó megyében párt, melly a visszahívás szégyenétül megóvja__ Nem szükség példákkal bizonyítanunk eme állítást, egy nyitott könyv most hazánk jelenje, mellyből minden figyelmes gondolkodó rá­talál a festett képekre. Vessünk most egy futó pillanatot a lefolyt ország­­gyűlésre: mennyi fontos tárgyban hozattak határozatok, sőt törvény is, mellyre az összes alsó­táblának vagy még nem volt utasítása, vagy pedig ellenkező volt? Valljon országos pajzs alá: utasítások nyomán verék-e a védegyletet? Utasítások nyomán történt-e, hogy bizalmatlanságot szavazzanak a kormánynak ? Fel volt-e a nemzet nevében avagy csak egy megyei követ is hatalmazva erre? midőn a leérkezett feje— f) Ez igenis igy volt a múlt hongyűlésen . — és tisz­telt dolgozó társunk ebbeli észrevétele igen érdekes, egészen új, s jövőre nézve teljes ügyeimet igénylő. Az illy maradjoni tacticat mi illeti, azon jövőre ok­vetlenül csak az által lehetne hathatósan segíteni, ha a stabilitási párt az országos ülésekben az elnök­nél mindig a szavazatot sürgetné. Szer­k. ff) A kerületi napló nyilván­osságát és a kerületi ülé­seknek diplomatikai poletra emelését, mi, sem szük­ségesnek, sem üdvösnek nem tartanók s úgy hisszük, hogy ezen véleményünkkel csak a jelen czikkel iró jeles dolgozó társunk véleményét fejeztük ki. Ezen állapotra nézve a dolognak lényege abban fekszik, hogy a demokratás párt a legutósó hongyű­lések le­­folytán, a kerületi üléseknek új szabású elrendezé­se által a pennát az országos jegyzőség kezéből ki­játszódta, kész dolgozatokkal lépett az országos terembe — és ez által a törvényes országos elnök­ség hatáskörét tettleg igen nagyrészben megszorí­totta; szóval: az országos ülések egyedüli törvény­szerű hathatósságát — idejárulván a csak is említett maradjoniak csintogása— csak nem egészen nuilin­­calta. Ezen tényre figyelmezőleg a kerületi napló­nak hitelességet adni és ezen üléseket törvénysze­rűvé nyilvánítni világosan csak annyi lenne, mint a demokratikai párt ezen csillogására a jogszent­ségét ruházni; a törvényes elnökletet attól kit az illet­ő egyedül illethet tényleg elvonni; és az or­szágos üléseknek minden kigondolható jog­i ha­­tályszerüségét egy csapással megdönteni. Itt mi azt véljük, hogy az aristokratai mérsékleti pártnak tel­­jeséggel más a hivatása, s jelesül az, miszerint ép olly jogilag szabados tacti­a által melly által a demokratái párt az országos ülések hatáskörét a kerületi ülé­sek s eljárások utján semmivé tette, és ezen uta­sok által absorbeálta — vissza helyheztetni az or­szágos üléseknek törvényes hatáskörét s jelenté­­kenységét, az­az a dolgoknak lényeges kezelését s eldöntését a kerületi ülésektül ismét elvonni, és törvényes helyére az országos ülések terére vis­szajátszani. Ennek mi csak egyetlen egy­re csalhat­­lan módját látjuk, abban, ha a mérsékleti aristo­kratai párt a demokratái pártnak kerületi üléseiben vagy épen semmi, vagy egyedül csak szenvedő részt veend, ellenben maga részérül, különválasztott ke­rületi üléseket tartati. —Illy helyzetben a tárgyak mindkét oldalról ki­meritőleg fognak kidolgoztat­ni, s tehát olly egyoldalúan — mint eddig — ha­tározattá nem válandhatnak, a megvitat­ásra pedig más tér s hely semmi esetre nem lészen mint az or­szágos ülés.------Ezen eszmét, mellyel mi maga ide­jében érdemleg fogunk megvitatni — addig is a mér­sékleti aristokratai felekezetnek komoly egybenve­­tő ügyeimébe ajánlani vagyunk bátrak , azon meg­jegyzéssel, miszerint n­i ugyan ennél más módot arra hogy a tárgyak országgyűlésileg mind a két al­kot­mányos gyök­pártnak hozzájárult­ával megvit­at­tassanak , és hogy a határozat is két­ pártnak vita­­tási eredményéből keletkezhessen — teljességgel nem látunk. A A­z­­í­r­vé­delmi, horvát ügybeni leirat következésében, vissza­húzók az országos ülésben határozatokat: valljon-e rögtönös határozati változtatás utasítás nyomán történt? Csak a megtörténtekről szomorú hangon tudósították a megyéket a képviselők, midőn már a terhes követ beve­tették a zavarnak fenekére! A hivatalképességnek előt­tünk is szent s­óhajtott törvénye tárgyaltatása alkal­mával, midőn az utasítások többsége az alispáni, biró­i eskütti hivatalokat kivenni határozó, mi rögtön vál­tozott meg a felső táblai indítványra, melly szerint még ezekre is képesiktettek a nemtelenek; valljon erre is olly rögtön jővő utasítás?... De minek ezeket előszámlálni; élő még az emlékezet, és elégséges arra, hogy ko­moly lépésekre ébressze a nemzetet, először azért, hogy alkalmat ne adjon a követnek politikai bűnt elkövetni­; másodszor azért, hogy a nemzet ezeknél hivebben le­gyen képviselve különben a régi ösvényen maradva megvalljuk, illy illusórius utasítási jogot szívesen ál­dozzuk oda, legalább a nemzet tisztában lesz aziránt, hogy kik hozzák a törvényeket. Nem mondjuk ki ugyan átalánosan e vádat, hogy alóla kivételeket nem tenné­nek, de mind­azokat, miket hosszú tapasztalás nyomán a múlt országgyűléséről bizonyos apodictitással tu­dunk, bátran szemébe mondjuk azt mindenkinek. A conservativ pártnak erősítése és erélyes fellépte, más részről utasítások szigorú megtartása legyen jel­szavunk, ha győzni akarunk. Perger János: Iga Kak­is. Múlt s­,a következő sajtóhibák csúsz­tak be: főczikk­lső hasáb, alulról felf. 3dik sor *: „Mas44 helyett olv. „más44. 2dik hasáb felül, lefelé 37d. sor: „nyújtsa44 helyett „nyújtja44. Ugyané hasáb alulr. felfelé 22d. sor: „sáros44 helyett olv. „sásos.44 Ugyan­ezen has. alulr. felfele 3d. sor: „mérseklett44 hely. olv. „mérsékleti.44. 2d. lap lső hasáb alulr. felf. 3d. sor: „in­tézetett44 hely. olv. „intézett44. Ugyanő, lap 2d. has. alul. felf. 3d. sor: „talán44 hely. olv. „talán44. 3d. has. felü­lr. lef. 14dik sor: „tisztviselők44 helyett olv. „tisztviselői44. Külföldi rov. 4d. lap 2d. has. feli­lr. lef. 3d. sor: „am­íj44 hely. olv. „amaz44. az az a független földbirtokon nyugvó aristokratai állásnak megtám­adtatása terveztetett ; —és a mint a főtábla az asztalára került törvények érdemét azon alakban s azon járulékokkal mint elejébe kerültek elfogadja, akkor már a dolog érdemén kívül még a maga alkotmányos közjogi s politikai állásának nagyrészben, sőt számos esetekben tökéletes meg­rendülését is fogadta volna el egyszerre. S­zt mi maga idejében tárgyról tárgyra s a maga speciali­­tásiban fel fogjuk mutatni. A múlt országgyűlése nem volt egyéb, mint folytonos; lét s nem lét felett­i harcza a demokratái pártnak az aristokratia , s je­lesül a főtábla ellen. Szerk. ***) el sőrül véleményünk szerint gondolkozni sem lehet anélkül, miszerint a megyei rendszer el ne tör­­leszt­essék; ennélfogva tehát nincs jelenleg mit tenni, hanem őrködni, hogy az utasítás-adási jog ne csak il­uisorius birtoka legyen fi megyéknek. Szerk. TUDOSflÁNIT­a IRODALOM. Italienische­­Zustände, (Folyt.)Olasz­­ország nemessége között találjuk azokat, kik az iroda­lom minden szakaszban föltűnő írókul ragyognak, s fölötte, hogy sokan, kiknek munkáik a külföldön is be­csültetnek, a munkák czimén egyszerű­leg kereszt és család neveikkel jelennek meg, minden vonatkozás nél­kül nemesi czimjeikre, s csak egyedül Itáliában lehet megtudni, hogy azon írók a polgári társaság első osz­tályaiba tartoznak. De azon személyek között találni azokat, kik önhaszon nélkül nagy áldozatokkal mű­ködnek a nép állapotának javítása, jótékony intézetek állapítása s a nép­művelés terjesztése körül. Mindazon virágzó intézeteknek élén p.o. kisdedóvó intézeteknél és a nép művelődésének előmozdítására számított fo­lyóiratok, mellyekről alább bővebben szólandunk, mun­katársai között, különös tiszteletre méltó nemesekre akadhatni. A tudományos közlekedés Olaszország tu­dósaival, kiknek sokkal nagyobb akadályokkal, mint bár­hol, sok szeretetre méltó oldatokat fejleszt ki, mel­­lyek az olasz tudósok kali társalgásnak nagy ingert kölcsönöznek. A szellem érzékenysége, melly a különb­féle tárgyaknál fenséges nézeteket tud felfedezni, a szónokság tüze, mellyel az olasz véleményeit pártolni szokta, az előadás világossága, a fesztelen, vidor ter­mészetes hang, melly a társalgásban uralg, és az o­­laszoknak magas fokozatban sajátlagos gyakorlati ta­pintat, melly a pedantériát nem engedni felvergődni, mind ezek azt okozzák, hogy az olasz tudósokkal a tár­salgás olly jelességekkel ékesül, minőket más ország­ban hasztalanul keresne az ember. A polgári osztály­ban ritka szorgalomra akad a pártatlan észlelő, nagy ügyesség és sok házi erényre. Minden utazó, ki a nép körében foglalkozik, erősíteni fogja, hogy korán reggel, mikor más országokban a munkás még nyug­szik, Olaszországban a kézművesek műhelyeikben már dolgoznak, vagy késő este még munkájuk mellett ül­nek, és csak a forró déli órákban pihennek. Legtöb­bet árt Itáliának egy néposztálya, mellyel az utazó leg­több érintkezésbe jő, s mivel nyilvános helyeken tar­tózkodik, könnyen azon véleményt támasztja, hogy resten él. Ezen osztályba tartoznak a fachinok, bér­kocsisok verturinok és hajósok. Nem lehet tagadni, hogy ezen osztály az idegeneken elkövetett szemtelen követeléseivel, csalfaságával, mellyel az utazók ámí­tása által nyereségre törnek, szinte mint a fogadósok serge, kikkel az idegennek, ha nem akar megcsalat­­tatni, elölátónak lenni, s minden apróságért alkudozni kell, a néhány helyen szabadalmazott arczátlan koldusokkali egybeköttetésben valódi országos csapást képeznek s az utazónak élveit Olaszhonban érezhetőleg

Next