Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-04-22 / 63. szám
noks főispáni helyettesek állitólagos modorú s nemzeti veszélyt rejtő! — kinevezése vala discussio alá veendő. Volt legyen egyébiránt oka akármi, bizonyos, hogy a hir valósult. Ugyanis alig végző az elnök üdvözlő s tanácskozási tárgyat kitűző rövid de kerekded szózatát, nyomon felpattan ültéből egyike az ellenzéki főnököknek P. M. s a kijelölt tárgy felvételét megelőzendő, mint a Pesten szétlődözött s Tolnában is, bár előfogyottan lehullott golyóknak gondos összeszednie, hogy őket újólag s pedig ugyancsaköltött ágyúból szétdurrogtassa, indítványt declaimád , mint mindig úgy most is szépen s kellemesen, mellynek tartalma, rövid összbe szorítva is ez: Nemzeti életünk s alkotmányunkat biztositó palládiumunk a megyei szerkezet s az ebben foglalt önkormányzási jog. E kettős palládiumát a magyar féltékeny szerelemmel s virrasztó gonddal őrizte mindenha s meg is őrizte mind eddig; most azonban azt a kormány nem ugyan uj, mert már egy koronátlan fejedelem által megkisértetett ama cseles taktika által tőle elorzani készül, mellynél fogva — a hivatal összehalmozódását ürügyelve, a főispánokat főispáni havasiakról hazaszerte lerakja s székükbe másokat s nem is főispánokul, de világos törvényienk ellenére helyettesekül ültet, kik ezután már, nem mind eddig, a megyéktől kapjanak mérsékelt ugyan, de még is elegendő tisztdijt, hanem a kormánytól húzzanak 5 —6 ezer peftnyi busás zsoldosbért (nem csak, de arányosan még egyéb őket környezendő apróbb satellisek is) azon erősen lelkekre kötött instructióval, hogy örökfolyvást nyakunkon s gyűléseinken előlüljenek, eddigi rendes alispánelnökinket először ugyan elnöki székeikből, de folytonosan utóbb törvényes s constitutionális jogaikból is kiszoritandók. Ez intézkedésben szónok bizonyos absolutisticus irányú kormányrendszernek előjelét látja, mellynek ellenében a megyének éber figyelmét felhívja következő javaslatának elfogadását kérvén s sürgetvén: iször a megyében törvényszerüleg csak rendszeres s magától a megyétől adandó fizetésű nem pedig zsoldon s béren fogadott egyén elnökösködhessék; már az önkormányzási jog megmentése s abba minden törvénytelen befurakozás meggátlása tekintetéből segitt határozat hozassák azt elrendelő, hogy a megyei kormányzó a megyei tisztviselőket illető rendeléseit, azokhoz egyedül az alispán által intézhesse; 3or a megye pecséte az alispán által gondviseltessék s őrkezeiből azt másokba semmi szin alatt ki ne bocsássa; 4or törvényszékeken csak választott bírák bíráskodhassanak s a kormány által kinevezendő bármi egyénnek a rokoni elnöklése ne töressék; körtétessék az alispánnak kötelességévé, ha főispán vagy helyettes neveztetnék, azt a megyével tudatni s 15 nap alatt a hivet összehívni; s frisstessék fel e megyének régi határozata, mellyhez képpest az alispán, ha megyei közügyeket érdeklő, úgynevezett praesidialisokat kapna, azokat a legközelebbi közgyűlésen felterjeszteni köteles legyen.“—Az inditványzótól átveszi a szót A. A. 2od alispán, ki is bárkinek hazafiéi aggályát, ha alapos az, hőn osztja s első kiált fel minden igaz hongyermeket ébren lenni s őrködni, ha önállásunk s nemzetiségünknek bárhonnan kelepczék hányatnak, jelen ebbéli aggodalma s panasza mellett azonban inditványzó, mint kellene, diplomatikus védveket éppen nem állit elő s gyámokokul lengebirnél s puszta mendemondánál egyebet nem használ, mellyek iránt politikusnak olly hiszékenységet árulni el vészes is méltatlan is, azért félelmének vagy beteg agyrém — vagy, mi még roszabb, kész szándékos gyanúsítás — nevet kénytelen adni, mellynek czélja nem lehet más, mint bizalmatlanság s viszályalmáját görditni a kormány s nemzet közé, holott, ha volt, most van ideje, illyetén alapos nélkülöző gyanúsítás s bizalmatlanság átkos gyomát kiirtani, minthogy nemzeti életünk pragmatikus menetét — ok- és okozatilag t. i. — nyugodt vérrel megfontolván, szellemi úgy, mint anyagi fejletlenségünk s hátramaradásunk főtényezőiül legbensőbb meggyőződése előtt ama két hydra ötlik fel. — Zugás az ellenzék részéről — ismétlem és szavamat állom rendithetlenül, mond szónok, s ugyan azért az indítványtól, mint ama maszlagok káros tenyésztőjétől voksomat kereken nem csak megtagadom, de azt áltáljában és részleteiben mellőztetni kívánom. A leülő mellett felnyulászkodik tőszomszédja P. M. állása az önelhitlő, vont és mereven, szemes ránczokba kompritolt homlok alatt a kebel belviharától villámszórók , ajkai kékreszketegek; szóval „vultus magna et dilaminantis“ s mi valóban, midőn a süzömlő crater megnyílt, a vésett körbe olly igen beléesett derék hodalispánunkat JPsislius sorsától féltők, ki azonban szerencsésen megmenekedett.Hallottuk dörgő dorgálást,keserű vádat untig eleget, kikaptak megyék, ki egyesek derekasan, különösen midőn azt igyekvék megmutatni szóló, hogy a kormány jelen tervétől nem lehet üdvet várni, hozzájárulván, hogy e kormány oryanok, hasonlag csak a világ gyarló elemeiből szednek ki subalternus megyei tisztviselőket, még pedig a szabad választásnak egy ünnepélyes s nyilvános kigúnyolásával önhatalmúlag , t. i. csak amúgy compendios, felolvasva az eleve feljegyzett uj tisztviselők registrumát, mint ezt leginkább Bács, Baranya s Árva megyékben mondá divatosnak, melly calumnia ellen egy, eseményesen éppen jelen volt baranyamegyei tisztviselő saját s megyéje nevében komoly óvást tett s szólót egész municipiumok irányában tartozó tiszteletre emlékezteté. S kérdjük csakugyan mi is minden elfogulatlantól: szabad-e, illemes-e ez? annál is inkább, minthogy logikátlanabb, kuszált s badarabb beszédben soha még tudatlanság s kiképzetlenség fel nem hányatott s még inkább, minthogy a megyei tisztviselők komor szemöldülátója olly megbocsáthatlan feledékeny néhai öntisztviselőségéről! Furcsa volt még tőle egyéb orra bugdácsoló át nem gondolt állításai közt azt is hallani , mellyben az adózónép, szerinte, nyomasztó s szánalmas sorsát a kormány rovására vágta fel, mit B. J. főjegyző ügyesen visszafortott, kimutatván: mennyi történt a jelenleg dics. uralkodó fejedelem kormányzása óta az adózók állapotának javítására, jelesül az 1836. úrbéri törvény által; milly provisiók tétettek személy és vagyonbeli bátorságát biztositólag; mint óvja őket törvénypaizsa az önkény ellen elannyira, hogy a magyar adózó már sem igen irigyelheti bár— melly más nemzet adózó osztályának sorsát. — Szólta jeles B. I. az indítványt csupán elvben pártolólag, minthogy specificiuokba , okok s adatok hiányozván, helyesen nem vél ereszkedhetni; azért is az indítványt újra s általánosság alakjába öntve, imigy módosítva fogadhatja csak el: „minden törvény s constitutióba ütköző kormányi intézkedés ellen a megye elvben óvást tegyen s ez esetre az ország nádora ő fensége hivatala szerinti közbejárása is kikeressék a mit az ellenzék maga is, az indítvány iránt, mikép az előterjesztetett, nem igen nagy sympathiát tapasztalván, helyeslett.— Közbevetőleg legyen mondva: az ellenzék emberei ő neki nem szivrokonai, azok elvei sem az övéi s e felől nincs ki Tolnában kételkedjék; mi hajlítható tehát őt mégis utóbbi időkben azok felé , rejtély előttünk. Mi őt lelkileg— kényelmetlen helyzete miatt, de egyéb miatt is szivünkből sajnáljuk. — B. I. volt országgyűlési követ, egy pécsi káp. kanonokot leczkézendő, hihetőleg, mivel ex praeconceptis úgy vélekedők, mikép pap gyűlésen egyébről, mint kormány iránti bizalomról nem is prédikálhat, mire tán még hon czáfolatot készítvén, ollyanokat fogott ama kanonok urra , s ollyanokat czáfolt, mikről az de csak egy szót sem szólt t. i.: „hogy a kormányban föltétlen bizalmat kell helyheztetni,amit nagy feimen hibáztatólag mondá: nem kell az isten járandóságát embereknek adni, mert írva van: „átkozott, ki bízik az emberben“ s ha árvíz fenyeget, töltés s gátokról előre kell gondoskodni a szerint: „in pace ut sapiens apravit idonea bello“ nem pedig mikor már diplomatice tudatják: oda házatok, oda mindenetek; mihez képpest mikor galamb-együgyüséget parancsol a nagy mester egy részt, követel más részt egyszersmind kigyó-óvatosságot is. Mire utóbb felelve jön: „Isten illetőségét, igaz, nem kell emberekre pazarolni s szükséges az óvatosság, az elővigyázat, de ez nemcsak bizonyos pártnak hitvallása a kormány ellenében, hanem a kormányé is bizonyos emberekkel szemközt; s erre magok ama bizonyos emberek tanították őt, kikben hogy bízott s hogy velök fogva kezet akarta a honi reform nagy művét létre hozni, ezt a tiszteletkor maga sem tagadhatja s csak nem rég Kossuth is bevallotta. Azonban hamar észrevevé a kormány, hogy bizalmát méltatlanokra vesztegelő, észre, mikép azok nem reformra czéloznak , hanem annak merőben ellenkezője felé sandalganak. Mert ugyanis mit tesz „reformálni ?“ a már meglevőt s megtartandót újra — új formába önteni, nem pedig a létezőt egészen elvetni, egészen új elemekből alkotni. S nem ezen törte fejét s töri most is a radikal párt ? avagy nem mutatta-e kelletinél is több jelét, hogy alkotmányunk életgyökereit akarja kilépni,alapjait fel is elhányni? Igen is. És ha jöhet a kormány részéről alkotmányunkat elhordással fenyegető vészelem : a demokrata pártéról már tettleg jó; s midőn a dulakodó, minden fenállót felforgató clsepreni indult roham ellen, az ép kárhoztatott systema által siet a kormány óvgátat vetni — midőn azon urak ellen, kik olly harsányan tárogatják: „lejárt a tekintélyek kora ,“ s hogy nem tréfálnak, tettel is bizonyítják: t. i. a legüdvesb felsőbb parancsokat s kormányi rendeleteket megvető makranczczal visszadobva — s midőn a megyei rendetlenségek s kicsapongások ezen alkotmányos fenének fojtására, miután evégre bizonyos emberek az országgyűlésén— noha ez volt egyik legfontosb, magától a gondos fejedelemtől is elétnek fűzött feladatuk — mit sem tettek, sőt tenni ollyasmit kívántak, mi a gonoszt még inkább tenyésztendette; midőn, mond szóló, a kormány e czélra is, tudván, hogy rend nélkül szabadság nem létezik, törvény nyújtotta jogainál fogva intézkedik, constitutionalis lázunk s nyavalyáinkra orvosságot hoz, fényesen bebizonyítja, hogy constitutiónknak nem veszte, de fenmaradása; nem halála, de valódi élete szivvágya. — Szóltak ezután az indítvány mellett mások is számosan s még számosabban ellene; s bár az ellennyilatkozók sokkal többen voltak, s a köznemesség tetemes többségei szemmel s füllel tapasztalhatólag velök tartott, még is midőn az elnökhhezképpest ki akaráa* végzést mondani, az ellenzék fejei voksot sürgettek, ki torokkal, ki ököllel, t. i.az elnök előtt asztalra ütögetve, ki is ez importunitásnak elvégre, minden eddigi szokás ellenére, engedvén, miután az általa kinevezett voksszedő s ügyelő választmány eljárása eredményét bemutatta, kitűnt, hogy az indítvány 110 szavazattal 74 ellen megbukott, miután az ülés délutáni 32 órakor eloszlott, s szétmentünkben beteg láttunk kiaggasztott orrokat! *) Másnap, ki hinné, a már el is temetett halottat fel akarták támasztani! Ugyanis az indítványt ismét felélesztette B. I. tb. olly formán, hogy ha már az egészben elesett, részleteiben vetessék fel, hivatkozván egyéb európai parliamentek példájára; azonban mindenütt ellenkezést látván, abból elvégre csak a végpontnak elfogadását követelte, miszerint t. i. jegyzőkönyvileg köteleztessék az alispán, hahogy megyekormányzói változás történendnek, azt a rendeknek hivatalosan tudták eladni, s őket 15 nap alatt gyűlésre egybehívni. S ez bizon nem volt egyéb, mint erőtlen erőködés, vizbefultaknak habhoz is kapdosása; nem egyéb valóban, mint speculari in parvo, postquam in magno megbuktunk. Mert ugyan miért volt ez elnöki faggatás ? holott ő illyést soha el nem mulasztott. S végre midőn ennek ünnepélyes igérése mellett is a nyomakodók nem tágítottak, illy kisszerüségen, mint szokása, vállat vonitva s mosolygás közt önmaga mondá, „no hát csak írják be abba a protocollumba, ha már annyiok fekszik rajta.“ S meg volt diadal. — Még egy pár szót az egész felett: a tónusadó Pest, Tolna felfogása szerint ez egyszer bakot lőtt, s megyénk tanusstá , mikép azt mindenben visszhangozni, magához méltatlannak tartja., Indítvány, népszerűtlenebb, melly agyba főbe úgy verettetett volna, még egészen agyon verettetnék, mint ez: Tolna megye szőnyegére az ellenzék részéről még nem került. De azon meggyőződésre is eljuttatott bennünket annak gyászos vége, mikép Tolnában a mérsékelt elem a tulhevest jóval felülmúlja s hogy ez elem immost kifejlődött, s veszteglés helyett ellenesével nyílt tusára sikra szált, ezen indítvány érdeme. **) — Mindennek meg van jó oldala. — A varázsnimbus, melly igézet s ámulat hatalma alatt tartott olly sokakat, foszladozik, s a bizonyos már igen nehézzé vált igaz alól magokat emancipálni számosan eltökélték. —Értenek az illetők. — Végre, mit elhallgatnom lehetetlen: elnökünk noha mindig, de e két napon át legragyogóbban tanúsította székébe térmeltségét: az a férfias nyugodt kedély, melly erélyt fejt ki, de indulattűztől el nem kapatik; feltalálékonyság, melly neki soha nem hütelen; ama félre nem hajlítható egyeneslelkyiség; az eszély s bölcs tapintat, mellynek vezérlése alatt a tanácskozás folyama rendesen lejt, s habár néha kissé hullámozva medréből kidagad is, de abba csakhamar ismét visszatér; hivatal és közügy követeléseivel szemközt amaz önérdek feledés, őt pártkülönbség nélkül mindeneknek elismerése szerint, az elnökök jelesei közé emelik. A Tolna fijai közt olly reménytelenül s nem csak # 8/,ív linkből idvezöljíik Tolna lelkes fiait az alkotmányos cselekvése terén; valóban ideje,hogy a higgadt összevető nézetek, valahavi diadalt arassanak a szenvedélyek lángjától táplált radikálok politikája felett. Csak mentül több hasonelvű politikai demonstrál sok , s megyei alkotmányos életünk fel lesz mentve a demokraták egyoldalú politikai működésük zsarnok igája alól. Szerk. **) Csak akarjon a mérsékleti párt s ne húzza magát: pólyaként a zugba , azonnal övé mindenütt a diadal. Szerk.