Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-02-14 / 26. szám

száz milliónyi kéz helyett dolgozik, melly a leg­­hatalmasb gyártulajdonosokat bírja a földön ; Angol­honban, mellyet navigationalis actája és gyárrendszere a világkereskedés urává tett. — Albionnak a világ év­könyveiben pár nélküli tőzsériparral biró nagy nem­zete előtt, nyíltan ki van az mondva, hogy mivel a gyár és kereskedelmi érdek soha sem lehet állandó, és nem foghatja fel a nagy politikai kérdéseket, hanem egye­dül a közel álló s rögtöni hasznot, hogy tehát már en­nélfogva ezen eminens tőzsériparos nemzetnél is, a po­litikai súlypont képezésére csupán a földbirtok alkalmas; és­pedig azért, mert ez egészen elkülönözve áll azon tőzsérszellemtül, mi mindig csak valami újat keres meggazdálkodási eszközül,­­ épen úgy, mint a bir­­toktalan néposztálynak törekvései­t, mindig csak sorsa legközelebb álló javítására, és új állásnak szerzésére irányzott működésben áll. Ezen súly a közjogi állást kiváltképen s mar ben­­evejénél fogva azért képviseli, mivel érdeke mindig a maga egyneműségénél szilárdan megmarad; a vele foglal­kozásnak sikere a változékonyságnak igen csekély rész­ben van kitéve, és épen azért azért mivele igen számos néposztály, elsőben is már leginkább van biztosítva állásá­nak függetlenségeibe,azután pedig érdeke,a politikai nagy kérdésekkel öszveütközésekbe nem jöhet, és ennélfogva annak birtokmennyiségét tekintve független része, tisz­tábban látja s számítja a politikai jövőt, és azt, a je­lennek ephemer hasznaiért feláldozni nem leszen haj­landó. Ez a természetiül kieszmélt hatalmas ráadás a három politikai nagy tényezők t.i. a törvényhozó, bíráló s végrehajtó hatalmasságok gravitatioinak, sikeresb és biztos­ fenmaradhatása s gyakorolhatására.­­Arné WHITÓ NÁCI TUDÓSÍTÁSOK. Tolnából. Szegszárd, jan. 31. Az új tör­vények kihirdetése végett f. h. 27 és 2-j án a rendkívüli sár miatt gyér közönség is ugyan, de annál élénkebb köz­gyűlésünk volt. A törvények bevezető részükkel együtt minden közbeszólás nélkül egyhuzamban felolvastattak; utóhangul azonban a már egy ízben említett uj szóno­kunk M. I. az olvasó jegyzőségtől a szót átveszi s a tárgy felett e kép folytatja — úgy látszik megszokott saját modorán: — az.KK. és RR ügyeimet,úgy vettem észre, elkerülé — pedig dehogy kerü­lé el, csak hogy nem kapnak mindenek mindenen ollyan mohón — az élőbeszéd végrésze, melly tudtunkra juttatja, mikép a nm. kir. tanács utján ő felsége gondoskodott az iránt, hogy a törvényeknek a hazában létező minden nyelve­kévi fordítása megjelenjen; ez által ő — úgy­mond — nyelvünk diplomatics érvényét paralysam­i szándéklott­­nak látja; mert kérdé ha őszinte ama gond, miszerint a törvényt minden hon lakos értse, miért nem nyilvánult az akkor is, midőn törvényeink csupán latin nyelven keltek? Hova is vezethet ez? S ha most a magyarral együtt s egyszerre vetélytársaink nyelvein is megje­lennek a törvények: nem fogják­­ ők ez által ellentö­rekvéseiket canonisálva, nyelvüket a miénkkel hason­­kegyelésben részesnek, s hasonló polczra emeltnek vélni? Nyelvünk diadala olly bosszús nehéz viadalban került: tisztünk tehát, mit annyi ügygyel, bajjal szereztünk, szintannyi orgonddal mégis védni. Mindezekre ha­tállyal viszonozhatott, ám min magunk panaszlók örökké, hogy holt és nem értett nyelven erőszakolhatnak reánk a törvények, hogy ez az észszel, s a törvény kötelezésé­nek fogalmával ellenkező, mert a nem ismert s nem értett törvény nem is kötelez: ha tehát e haza minden szülötteinek közatyja ezen nehézségen könnyít, mi ne­heztelni valónk van nekünk ebben ? Véljenek idegen ajkú polgártársaink, a mit akarnak, s legyezgessék nyelv s nemzetiségüket álmok s ábrándok közt bármilly ön­­hitten, a valóságot, az aláirt, szentséges fejedelmi névnek formája alatti törvényt, melly nyelv s nemzetiségünket sziklaszilárd állásba helyezd, könnyű álom és ábránd s rajoskodás megingatni—ne féljünk—immár nem fogja. Azután a fejedelmi gondoskodás vádlói magok sem ellenzik, de sőt óhajtják és sürgették már rég, hogy a törvényt e hon minden lakosa értse: s valljon ez óhajtás czélszerű­bben teljesülendett-e, ha a fordítást magánosati eszközük s azokban hibákat és az eredeti szövegnek visszás visszaadásait terjesztik el a nép között? Tehát ezért, s azért is, hogy bennünket a fordítás költsége­s gondjaitól megkímélt, inkább kö­szönetet tegyünk jó fejedelmünknek mint szemrehányást. Azonban a többség nyilvánulása szerint határozatul óvó felírás mondatott ki.­­—Ezután a törvények végrehaj­tása tekintetéből járásonkint táblabirói felfigyelés alatt működendő bizottmányok neveztettek ki.­Majd R. J. volt követ, a hivatalképességi törvénynek tízszint foganatba veendése iránt főispán ő méltóságát megkérni inditványozá, miszerint a megyebeli nemnemes egyé­neket (a nemtelen elnevezés ellen óvást tett, mi köz­helyeslést nyert) táblai ülnökök, s tiszteletbeli tiszt­viselőkké nevezné. Azonban az ismert találékonysága P. I. liberalismusunkhoz illőbbnek vélte, ha az ebeli törvény iránti sympathiánkat inkább annak idejében, valóságos hivatal, mint üres czimosztogatással tanú­sítsuk; de eziránt a köznemesség még most nem igen nagy sympathiát tanúsít, felül, mikép az a követuta­­sitás felől, melly e törvény meghozandását Tolna ré­széről is tartalmazó, nem igen sokat tudott. — Nincs semmi kifogásunk e törvény ellen, sőt mint embersé­gest, mellynek helyét az előbbi embertelen bitorló, melegszívünk édes érzésével ölelők s szent zsolozsma­hangján idvezlék azt; de igen is van kifogásunk a felc­sengősdiek amaz elhitséget hirdető kürtöléseik ellen, miszerint túlcsigázott követeléseik mind egytől egyig a közvélemény revelátumai, mert im ebből is kiviláglik; de egyébként is tudjuk, hogy az utasítványkészítésnél az ifjú óriással szembekötősdit játszanak, s az épen nem a közszellemnek, de csak néhány s főleg az ér­deklettek privát, tehát csalékony spiritusának sugal­lata, s ideje, hogy e részben is szemesk­edjünk, s valódi alkotmányszerüséget fejtsünk ki. Most állt be a ta­nácskozás viharos catastrophia. Felolvastatott t.i. amaz, az egyesületeket átalában s a védegyletet különösen ér­deklő ismeretes felsőbb rendű­ parancs, az ellenzék elke­­resztelése szerint, törvényszerű része annak,melly ő felsé­ge legfőbb felügyelői jogára vonatkozik,ostromra nem ta­lált, de nem igy annak kik, az az —szinte azok el­nevezése szerint — törvényellen­es­ része, melly az egyesületeket legfelsőbb helyben­hagyás előtt tilalmaz­za, s hallottunk elég csalfogásokat, hogy ez az em­beri társadalom fő­­s mindennapi társas élet közönsé­ges eszményével ellenkezik , mert e parancs szerint még csak templomban, vásárokra, s alkukötésekre, ba­rátságos beszélgetésekre sem volna szabad együvéjö­­nü­nk! De erre röviden meg lön felelve, miszerint a kérdéses instrumentumban csak közirányú s­álladalmi érdekekbe nyúló egyesületek értetnek. Sszó a mi szó, arra illy együgyü s mondhatni dőre értelmet akarni tukmálni, ahoz, ki ezt tévé , épen nem volt illő. Sen­ki, mint ő, az egyesületek közti különbséget jobban nem tudja; de a legfölsőbb i­­tézvényt népszerűtlen­né tenni s iránta a köznemességet mystificálni volt a feladat, s e czélra minek az eszközökben olly finnyás válogatónak lenni? Ide tartozik ama, mind suttyomban mind nyilvános szónoklatban előadott értelmezés is: mikép az vették czélba, hogy a magyar eltiltassék a magyar posztó s egyéb önkészítette gyártmányok hasz­nálásától. Nem, édesajdonos hermeneuta, nem ezt vet­ték czélba, s önök legjobban tudják, hogy nem ezt; de hogyha önök azt, a­mi tulajdonképen szándékoltatik ama parancs által, szándékosan titkolták; mi, valamint an­nak helyén kizárók , úgy kimondjuk most is szabadon: mi végből jött az, s tehát mi annak tulajdonképi ér­telme is. — A védegylet, tudjuk, bizonyos párt is­mert szellemű fölő embereinek különös kedveneze, s mit minden lépten nyomon akaratlan is elárulnak, álta­la különösen érdekeltetvék — s őket annak kegyelé­­se s pártfogására, minő legfölsőbb tekintély ellen da­­czoló — minő gyű­lölség s mérges ellenszenvtől, forró érzelmek bírák ez sem titok. — Tovább a 14 millió­nyi népet mennyire emlegetik örök mindig, a mikép tö­rekszenek ugyan azok a védegyletet a néppel megked­­veltetni s azt annak kebelében honosítani, mint cső­­dibnek­ezédeket, testületeket s népcsoportokat hely­­ségenkint össze, szónoklatokban mint ajánlgatják, di­­csőilgelik s tűzik tisztelet tárgyul ki emez saját maguk által öntött aranyborjút, ez mind tudva levő dolog. —­mi igy állván, kérdjük: e tömegekkel szemközt fogják-e magokat a föhatalom­ elleni gyansitgatások, invectivák, s tiszteletlen expectoratióktól tartóztatni? Lehetséges-e ez lélektanilag? sőt nem fognak-e igye­kezni annak épen azon érzelmek, nézetek s elvekbeli pártolását eszközleni, mellyekböl azt önmaguk tevék s teszik? — Épén Tolnamegye egyik követe jelen­té ki a hon­gyűlés színe előtt minden himezés hámo­zás nélkül, hogy a mármár kilobbanandó közelége,élet­lenség jeleit mindenütt szemléli, s ninc most a védegy­let van kiszemelve mint legártatlanabb s együ­gyű­bb­­nek látszó, de épen azért legveszélyesebbé vállható mód a nagy tömegre hatni; ha tehát a fő­őr, mint tőle meg is várjuk, ébren, s szeme füle résen van, nem rendiben van-e ez? Úgy is a kormány mint hanyagi gondatlan ellen annyit kiáltoztak már: ha tehát az im­­most tevékeny és gondosnak tanúsítja magát, miért a panasz? Mi ugyan nem hisszük, hogy az ördög meg­jelenik,­ annyit mindazáltal mond­hatunk , hogy némel­­lyek örömest előidéznek azt. — Egyébiránt, noha mi magunk ezen épen nem simogató nézeteket nyilvánit­­ni meggyőződésünk szerint kényszerülve vagyunk, még is kárhoztatjuk — mert ezzel ismét a méltányosságnak s igazságnak tartozunk — H.J. féktelen tulnévvel,mellytől elkapatva a védegyletesek ellenében nem nyomos észre­vételekkel áll elő,hanem inkább guny-alacsonyitó s mocs­koló czimekből hosszan font füzért illesztett rájuk s különösen a czipős, szabó, csikós s zsidóból álló gyü­­levész s „haszontalan csoport“ név valóban igen rosszul hangzott. A kedélyeket szörnyen felviharzá az epés nyilatkozó, s minden felül „actio“ harsogott, s noha attól, főleg B. Istvánnak, bár leginkább sértettnek békítő s csillapító szózatára megmenekedett:—Ez mind­­ső nap történt. 2dik nap, közérdekű mi sem adta ma­gát elő. — A parancs egyesületeket tiltó része ellen is­mét óvó felírás határoztatott. Tren­csinből , febr. 1. Első alispánunk el­nöklete alatt az uj törvények kihirdetése okáért jan.29. rendkívüli közgyűlésünk volt. A törvényeket kisérő nm. h.tanácsi levélben tudósittatik a megye , hogy a törvé­nyeknek a honban divatozó több nyelvekrel fordítta­tása rövid idő múlva következni fog; erre nézve egy szónok csodálkozva fejté ki, miképen annyi százado­kon keresztül latin nyelven szerkeztettek törvényeink, s soha azok fordításáról szó nem volt, most, midőn annyi küzdelmek után végre diplomaticai polctra emel­tük anyanyelvünket, a sok fordítás elárasztja majd az egész hazát; s inditványozá,hogy a megye a fordítá­sokat el ne fogadja; de indítványa viszhangra nem ta­lált főleg azon oknál fogva, miután maga a megye kö­veteinek utasításul adta volt törvényeinknek a honban divatozó nyelvekre­ fordíttatását. Ezután olvastattak a törvények, s azok iránt a 9. t.czikket kivéve, semmi rendelkezési szükség elő nem fordulván, ez iránt ha­­tároztatott, hogy miután ezen t.cz. értelme azt rendelné, miszerint minden, a közmunkák viselése alól fel nem mentetett egyén, a törvény értelme szerint a reája sza­bandó napok mennyiségét a közmunkáknál eltölteni köteles ; e végre az igazságos felosztási kulcs kidol­goztassák; s igy az említett törvényczikkben kijelölt sze­mélyzetek birtoka , és minéműsége öszveirására kül­döttség rendeltetett, melly eme munkálatokat az il­lető uradalmak befolyásával minél előbb befejezni, s annak törvény értelme szerinti öszveegyeztetésére áp­rilis 2-án első alispánunk elnöklete alatt öszveülendő középpont­i választmánynak beadni köteles, hogy pedig a közmunkák iránti intézkedések maga idejében megetes­senek, a megyei földmérők odautasittattak, hogy azon utaknak, mellyek közmunkák által szoktak rendeztetni, mennyiségét s terjedelmét bejelenteni, s magok is meg­jelenni tartozzanak; nehogy pedig az adózónép javára alkotott törvény, s azon épült határozat foganata bár­miképen hátráltassák, a levéltárnoknak meghagyatott, miszerint a telkek járásonkinti összeírása könnyebitése tekintetéből minden úrbéri táblákat a levéltárból az il­lető főbíróknak kiadja. Ezen keresztül esvén olvas­tatott a nm.h.tanács azon intézménye, hol felszólítja a megyét, hogy a kebelében létező minden néven ne­vezendő egyesületeknek alapszabályait legfelsőbb meg­vizsgálás alá küldje fel, megyénk .­dei ezen intéz­ményt legkisebb szóvita nélkül egyszerű tudomásul vették. Megemlítendőnek véljük még Cs..y József­­bírónak végképeni leleptét, fájdalmasan vették a RR. és RR. lemondását ezen derék férfiúnak, kiben Tren­­csin megye egyik jelesebb polgártársát méltán tisztelte, ki ifjúkorától fogva ezen megye RRc­ közt a közjó elő­mozdítására fáradhatatlanul munkálkodván, tündöklő jeleit adá e megye közügyeinek elintézése alkalmával lelke és szive szép tehetségeinek; köztünk kezdetre, köztünk végezte azon dicső pályát, melly­el nem her­vadandó polgári koszorúval ékesíti a derék honfi ősz homlokát. Jövő közgyűlésünk, melly a rendes hatá­rozat következtében tüstént a törvényszék után szokott következni; folyó év ápril­­re halasztatott; azon ok­nál fogva, minthogy akkorra adandja be munkálata ered­­ményeit a közmunkák iránt kiküldött középponti választ­mány, az döbbent e tárgyban hozott végzés­r­e rend­kívüli esetet kivéve — jövendőre is a maga épségben meghagyalik.­llk­ocosából. jan. 28 án reggeli Sorától délutáni 2 óráig kis megyénk lisztujitása jeles főispánunk el­nöklete alatt rendben és csendben ment végben, és pedig következő eredménynyel: első alispán: Egry János 2ik Berenczy Ignácz, főjegyző Abonyi István, első aljegyző Török István 2ik egyszersmind perlárnok Kalos Károly, t. jegyzők: Újhelyi Farkas, Ráthonyi János,­­ ’­j­helyi János, Szé­k­­e­l­y Lajos, 11­­­h­e­l­y­i Frigyes; főügyész: Újhelyi József; alü­gyész: Ráthony­i G Gergely; t. ügyészek: m

Next