Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-02-25 / 32. szám
TARTALOM. Magyaroraziak és Erdély- Jótékony adakozások. Kinev. Gyáripar s földművelés. Igazít. Tudomány s irodalom. (Italienische Zustände.) Törvényhatósági tudósítások. Heveskői (közgyük fels. intéz.v. Arv. segély.) Budapesti utd. Lapszemle. Jelenkor. Századunk. Külföld. Spanyol-, Francziaország. N.Britannia. Társulatok és Intézetek. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. *30 Közben jött akadályok miatt, lapjaink a rendes időben meg nem jelenhettek. — Jótékony kilakogá-sok jegyzéke az Ínséggel küzdő árvamegyei szegénység számára. Nehány magyar asztalos legény Bécsből 12 pft. *) Egy józsefvárosi egyén 42 kr. p. p. n. t. Sistyik István kállói plebanus újabb gyűjteménye 5 pft. Ez összegre adakoztak:a kállói hívek 2 ft. 39 '/s kr. Divéky István káplán 30 kr. A plebanus 1 ft 50*13 krt.p.p. 6 cs. ap. kir. Felsége gr. Széchen Miklóst Pozsegamegye főispánját saját, kérelme következtében ezen megye kormányzásától — eddigi érdemteljes vezérletével legfensőbb megelégedésének nyilvánítása mellett—felmenteni méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Fels. Bittó Albert Szerém megyei főispáni helytartót, ezen hivatalától felmenteni, s kir. tanácsosi czimmel felhiszitni méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Felsége Clemens József zágrábi kanonokot, a zágrábi ns. növendék-ház igazgatójává mélt. „kegy. kinevezni. (B. Fl.) Ő cs. ap. kir. Felsége b. Vay Miklóst a hétszemélyes törvényszék biráját és koronaőrt helytartósági tanácsnokká és országbiztosság főigazgatójává kinevezni, egyszersmind val. b. t. tanácsosi ranggal díj-elengedés mellett, diszesiteni legkegy. méltóztatott. cs. ap. kir.Felsége a tek. királyi táblához Bezerédy Miklós veszprémi kanonokot praelatussá, Brezovay Józsefet és Szucsics Károlyt pedig ugyanezen kir. itélőtörvényszékhez táblabirákká méltóztatott legkegy. kinevezni. A cs. ap. kir. Felsége Meezer János kassai kerületi főbiztost cs. k. kamarássá méltóztatott kegy. kinevezni. A főmgy m. kir. udv. Cancellaria a keblebeli kiadó hivatalnál megüresítlt járulnokságra Schütz Antal gyakornokot alkalmazta. (Mag. tud.) Collinaszy Flórián a hradek-lykavai k. kamrai praefectus meghatározván, az általa viselt hivatal ürességbe jött. A nm. m. kir. udv. kamara kebelbéli számvevőségénél Freund Antal és Lovák Vilmos alszámvevők — számvevőkké; Fettich Antal, Tröcher József s Kaesz Antal járulnokok — alszámvevőkké; végre Dettlier Ierencz, Rózsahegyi István díjas, és Melczner Ferencz dijtalan, gyakornokok — járulnokokká alkalmaztattak. A nm. m. kir. udv. kamara a megürült bajai sómázsáló mesteri állomásra Wittman Imre a becsei tutaj-ellenőrt nevezte ki. Főbb parancs következésébe jelentjük, hogy a múlt számunkban adatott kinevezések mindeddig nem valósultak. v. Szerk. Gyáripar s Fölmívelés...'?!) E tárgy felett gondolkodván, az eszme társulat egy kedves képcsarnokot idézett vissza emlékünkbe, s e csarnoknak épen a részét tüntette fel eleven képzetünk, melly Europa székes városait ábrázolta. Ezek közt diszlik Albion főéke is: London, az ő nagyszerűségében ! — Itt minden roppant nagyságban mutatkozik, s a festész, úgy látszik, oda irányzotta ecsetét, hogy a néző bámulatát keltse fel egész mértékben. Az első benyomás merengéseiben nehezedett szívvel emeltük fel szemeinket s fohászunkat: „Egek e dús nagysághoz képest mi törpe szegénység a magyarnak sorsa!“ De midőn komoly, bús érzetünknek áttörtük első fájdalmait, s a csillapodott kedély időt engedett higgadtabb megfontolásra, akkor vizsgálódó szemeink feltalálták a képnek azon ellentétét is, mellyet az ügyes képiró remekül eltakart a felszínen gyönyörködő ledér szemek előtt. Igen mi láttuk a gyárépületekből kitóduló sokaságot foszlány öltözetében, halovány, sápadt arczaival! Láttuk a tömérdek gazdagság pazarfényének árnyában a megcsigázott emberiség nyomor vázképeit! Oh ekkor könnyebben lélekzettünk, s olly édes volt érezhetni,hogy tehát minden bajaink mellett is mégsem olly szomorú, olly csüggesztő a magyar állapota elhanyagolt gyáriparában is, mint millyennek nagyító üvegen tüntetik azt fel sokan a könnyen izgatható közönség előtt. S hogy megfontolás nélkül nem tanácsos gyáripar után szenvedélyes hévvel hajtani a nemzetet. De e meggyőződés mit érne, ha az csak magunké maradna? ezt közös nemzeti meggyőződéssé érlelni szükséges, s ezt eszközleni főleg a napi sajtó hivatása. így nem lehet e lapoknak is mulasztani saját körében a fellengző eszmék megtisztítását, s a gyáripar divatozó ferde fogalmának hiányait eredményeiben kitüntetve, megmutatni az ösvényt, mellyen haladva a gyáripar megteremheti az üdvös gyümölcsöket a nélkül, hogy felette sok nyomort idézne elő a gyáriparosok növekedő gazdagsága egyéb osztályokban. S mi e czélkül írtuk jelen s következő czikkeinket. Az anyagi jólét felvirágzásának kettős nélkülözhetlen kelléke: az összesen vett ipar tényezőinek egyensúlya, s a nemzet körülményeihez alkalmazott fokonkénti kifejlés. Természetesen értetődik, hogy habár mindkettőnek a tökéletességig elérése alig lehetséges, de megközelítése igen, s attól függ leginkább a nemzet anyagi jóléte, mennyire tartotta az meg ipari működésében e kettős irányt?— Az elsőt illetőleg világos igazság, hogy valamint minden a nagy természetben, sőt ez maga is, úgy az anyagi jólét szilárd alapon csak akkor áll, ha tényezői, mennyire lehetséges, öszhangzásban vannak. Mihelyt egyik, vagy másik elhanyagoltaik, avagy bizonyos osztály kedvezései miatt egyéb osztályok érdekei háttérbe tolatnak, ez megbontván a különféle néposztályok harmóniáját,azok megromlását vonja maga után, s így míg egyfelől az ipar virágzik, másrészről a nemzet közös jóléte aláásalik. Ez elvont eszméletet átvive az alkalmazás terére világosabban kitűnik még annak igazsága. Ki fogja tagadhatni, hogy a gyári ipar emelkedése egyik legczélszerűbb mód a nemzeti vagyonosság növelésére ? Hol magában a hon kebelében gyúrtatik fel a beltermesztmény, ott szilárdan állanak a földmivelő reményei és számolásai, mert sem politikai bonyolódások, sem egyéb lesújtó körülményektől nem félhet, holott ha a belproductív erő gyümölcsözése a külföld szükségeiről feltételeztetik, bizonytalan minden időben a földmivelő vagy állattenyésztő osztály iparának eredménye. Mert ha szomszédjával meghasonlani kénytelen, vagy ez szükségeit újabb conjuncturák által más kereskedési vonalon elégíti ki, ekkor az önfelemésztés és gyártásra nem számolt nemzetnek szükségkép csökkennek jövedelmei s meghiúsulnak számításai. A gyáriparnak felélesztése s virágoztatása tehát minden nemzet érdekében áll, de e mellett mégis, ha a törvényhozó a gyáripar erőszakos felvirágoztatására kedvezéseket nyújtna, s főirányul ezt tűzvén ki, áldozatul hozná a földművelő és álattenyésztő érdekeit bizonyára előbb utóbb, míg néhány gyáros szerfelett meggazdagulna, addig a nemzet fentartó magköve, a földművelők s ezekkel szoros kapcsolatban lévő állattenyésztők elszegényedve, ínségre jutnának , s az elnyomott földparlagon maradván, s az élet első czikke megfogyván, maga a status belcsendessége mindazon veszélyeknek tétetnék ki, mellyeket a nagy néptömegben a remélhetés szüksége könnyen előidézhet. Tehát bármennyire óhajtható,,hogy vajha a nemzet minden szükségeit önmaga fedezhetvén, a külföld gyártmányaira ne szoruljon; bármennyire emeli is a földnek értékét a belső czélszerűen pártolt gyáripar; bármi biztossá teszi is a földmivelő s az állattenyésztő iparának eredményeit, ha folytonos hazai gyárakra számíthatván, a külföld változó körülményeinek veszélyein túlemelkedhetett, mégis soha bölcs törvényhozás a gyáripar érdekeinek egyéb érdekeket áldozatul nem vihet. A mai divat és szellemnek egyik kinövése amaz átalános hajlam, melly minden egyebet feledve, csak a gyáriparra fordítja figyelmét. Érzék korunk e fogyatkozását még a miveltebb nemzetek is; s azért maga Anglia a gyárak óriási növekedése ellenében utalmába vette a földbirtokosokat, s igy iparkodik az egyensúlyt fentartani az anyagi jólét különböző tényezői között. Viszont, ha a földbirtokosok a status kedvezéseit annyira bírnák, hogy míg termesztményeiket nagy áron adhatván, az iparűzők szabad kifejlésének gátjai el nem mozditathatnak, a közép rend, melly iparából szerzi élelmét legnagyobb sérelmet szenvedne. Pedig — ismételve mondjuk — nincs veszélyesb, mint a felbomlott néposztályok közti egyensúly, mert ekkor nem biztos a polgári csendes lét, mellyel az elégületlen szűkölködik bármi kedvező alkalommal háborgatni készek. Ott előttünk az örök város, mihelyt elhanyagolta a patriciusi rend a kereső népnek érdekét, s igy ahelyett, hogy a sok henye kezeknek munkát szerezni törekedett volna, a kenyér telettek seregét szaporította, azonnal minden perezben megingattatott belső csendje, mert elégületlenek tömérdek seregei csatlakoztak a zavar s békétlenség zászlója alá, így nőnek Anglia bajai is, melly noha védi a föld értékét, de a gyáriparban dolgozó munkások sorsát kellő méltánylásban, pártfogásban nem részesítvén, naponta szaporodik a nyomorultak száma, kik mármár elviselhetlen teherként merülnek fel a jobb érzete s mélyebben látó státusférfiak előtt. Mennnyire kártékony minden tényezők között a gyáriparnak növekedő túlnyomósága, s mi vészhozók eredményei, magából a gyáripar természetéből következik. A gyáripar rendszerénél fogva a gazdagság kevés gyáros kezébe jutván, a pénzaristocratia igen könnyen olly nyomasztó befolyást gyakorolhat, hogy túlnyomó súllya által a nemzet többi osztályainak érdekei háttérbe szorulnak. — A kereskedő piachoz sárost keres, érdeke nyereség, politikája számítás, s igy még hidegebb a honhoz, ki nyereségi tervében minden hont szívesen üdvözöl, melly piaczot ád kelméinek, s igy méltán óvakodhatnia nemzet, netalán tán azon osztálynak essék hatalmába, mellyet legkevesebb édes kötelék vonz nemzetéhez. Avagy különben megegyeztethető-e ama kegyetlen bánásmódja a gyártulajdonosoknak dolgozóikkal, melly az angol alsó s felső házakban olly sok érzékeny panaszra ad okot, ha a gyáripar-űzőknek fő érdekét a nyereség nem tenné? Tagadhatlan hogy a gyárosok szívtelensége szüli ama tömérdek nyomort, mellynek a gyári munkások kitévék. Nemcsak maga az egész napon át lenyűgzött munkás, hanem neje s kisdede is korán s terhesen foglalkoznak, csak hogy élelmöket megkeressék, s e mellett a gyermeknek lelki leképezésére sem idő, sem kellő intézkedés nem fordíttatik. Avagy mint volna lehetséges, hogy a gyármunkások még az egy Isten, s a kereszténység legelső hitágazatiban is olly járat *) A derék asztalosok következő sorok kíséretében küldök Szerkesztő hivatalunkhoz jótékony adományukat : „T. T. szerkesztőség! Lapjaik honunk Árvamegyéje lakosinak siralmas sorsát füleinkbe is juttatván , szivünk kötelességének ismeré a tőlünk kitelhető segélynyújtását. Megjelenünk azért hivataluknál e 12 ezüst ital, kérelmünk mellett felszólitandók a t.t. szerkesztőséget,ennek az ő segedelmükre való átadásáért. Költ Bécsben febr. 22-én 1845. Néhány asztalos legény.44 . Éljenek a hazájukat külföldön sem feledő hazafiak.. .Szerk. Ez érdekes czikkeknek örömmel engedünk helyet lapunkban , és a tisztelt beküldő urnák, az ügy s bokros foglalatosságaink iránti tisztán csak nemes résztvéteért, szives köszönetet mondunk. Szerintünk az iparnak védését internationális tekintetben — főleg igei csekély gyáriparral ellátott nemzeteknél — másként mint kölcsönös egyezkedés útján megkisérleni soha sem kellene. A gyáriparnak költése és zsengéjében f élesztésére nézve pedig a józan értelemben vett, és tehát az internationális öszvöütközések, vonaláig ki nem terjesztett, hanem egyedül a belviszonyi kiváltságolások, segedelmek s áldozatokra értendő védrendszer,ben foglaltan , a beküldő utáltal is ki van mondva. Mi tehát illy értelemben, ezen szépen írott czikkek tartalmát, lapjainknak az ipari nemzetgazdálkodás, jelesül pedig a földbirtok s földészet előjogosításának irányával, egészen megegyezőnek nyilvánítjuk. Szerk. Harminczkilenczedik Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. NEMZET Megjelenik minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapítá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd febr.25. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint , a hivatalban. Tisztán írott ezimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek ezimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittalik. 32. szám 1845.