Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-11-25 / 186. szám

a tisztujitás tartása végett is megkéretve, óhajtott válaszával a megyét mind eddig megörvendeztetni nem kegyeskedett, e tárgyban kérelmünk ismétel­tessék ; indítványozó, hogy azon sajnálandó esetre, ha nemes Nógrádmegye hódolva tiszteit lé főnökétől, kihez mind halálig szívvel lélekkel ragaszkodik, meg­fosz­tatva, egy főispáni helyettessel megszomorittat­­nék ennek személye iránt minden tisztelgés és hódolat­­nyilvánítások megtiltassanak. — Az egész ellenzé­­ki tábor harsogó örömkaczajjal üdvözlő és karom az indítványt.­­ Elnök: tudja, hogy szilárd jel­lemű kebel nem sóvárog tisztelgéseket aratni , de figyelmezteti a rendeket, óvakodjanak a túlzások­tól , ne határozzanak ollyat, a­mit talán határozni nincs is hatalmukban. R. F. Tisztelgések ,ami je­léi a neveltségnek, pallérozottságnak; midőn a ma­gyar tiszteletet mutat főhivatalnoki iránt, nem tesz egyebet, mint azt, a­mit miveltsége követel. Egyéb­iránt a tisztelgés nem teszi törvényessé , a­mi tör­vénytelen, sem a tisztelet megtagadása törvénytelenné nem varázsolja, a­mi törvényes. N­. K. Az indítvány idő­ előtti, még nincs bebizonyítva, hogy léteznek új rend­szer követésére utasított administrátorok; miért kel­lene intézkednünk az ellen, minek valóságáról nincs meggyőződésünk; ha egyik, vagy másik administrá­­torban megrovásra méltó tény tapasztaltatok, az nem valamelly különös, ominosus rendszernek tulajdoní­tandó , hanem egyedül annak hibája, ki azt embe­ri gyarlóságánál fogva elkövette, az indítványt nem pártolja. S. tr.; Sz. P.; T. J.; Sz. K. igen meglepő eszélyességgel pártolják az indítványt és rögtöni ha­tározatot sürgetnek. K. K. az indítványt o­ly érte­lemben veszi, miszerint megyeileg, testületileg és hivatalbeli osztályzatokkint a kinevezendő administra­tor úrnál tisztelkedni nem leend szabad ; mert hogy Péter, Pál, mint magány­személy a helyettesnél ud­varolhasson , azt tiltani nem szabad, nem lehet, pár­tolja az indítványt rögtöni elhatározás mellett sza­vazva. M. J. Mi sujtásos nemzet vagyunk , szeret­jük a tisztelgéseket annyira, hogy, ha a tisztelgések halmaza a miveltség fokozatát jelenti, akkor mi ma­gyarok volnánk a legpallérozottabb nemzet — ez pedig nem áll, mert nézzük a francziákat, azok a legrövidebb czimet adják királyjuknak erre , mi pe­dig e tekintetben annyit hőkölünk, mint a török. Te­kintsünk hongyüléseinkre: azok sok tisztelgések, bó­­kolmányok közt felemésztik az időt, de fontos ered­mény kevés. Arra szavaz, hogy a kinevezendő he­lyettesnek tisztelkedni tilalmas legyen, mind a sta­tusnak, mind a tisztikarnak, kit a statustól elkülö­­nözni nem kiván; határozatot alkotni most akar,mi­dőn még nem tudjuk, ki leend a helyettes, követ­kezésképen nem is gondolhatni, hogy határozatunk egyedül bizonyos személyesség ellen irányoztatik. G. Z. I. Nem barátja a hódolgásoknak, jobb nem tisz­­telkedni, mint beiktatási tisztelgések után kevés na­pokkal tiszteletlenséggel illetni. Krisztus urunknak hosannát rivalgott a sokaság, és néhány nap múlva megfeszítetett. Azt végzésileg ki lehet mondani, kül­döttséget nem nevezünk az administrátor üdvözletére, elfogadására, a• ünnepélyes szónoklattal nem nyil­­vánítandjuk hódolatunkat, de ha helyettes úr a tisz­tikart magához kívánja, ennek kötelessége meg­jelenni. Elnök: kéri a rendeket, álljanak el a meddő vi­tatkozásoktól , fontolják meg, hogy az indítványnak megyénkre nézve szomorú eredményei lehetnek; ne szolgáltassanak okot pártszakadások keletkezésére; ne készítsenek zavaros jövendőt a megyének; óva­kodjanak a szomszéd megyékéhez hasonló gyászos helyzetbe juttatni ügyeinket; ne gyanúsítsák az el­nöki szándékokat, mellyek mindenkor a megye bé­kéjének , méltóságának és az alkotmányos szabad­szólás élvezetének szilárdítására irányozzák. H. E. A behozatott uj rendszer bizonyos és tagadhatatlan; nem láttuk­­, hogy közgyűlések tartatnak szuronyok mellett, és a torontáli helyettes a törvényszékeken elnökösködni bátorkodott; az indítványt minden ere­jéből helyesli, pártolja, el nem halaszthatónak tartja. P- K A szabadszólás vértje alatt, melly e teremben minden kebelnek legdrágább kincse, bátorságot vesz magának nyíltan kimondani vélekedését. Főispán­i excellentiájához intézendő kérelemre nézve azon vé­leményben van, hogy, miután kétszer írtunk már főkormányzónkhoz, várjuk be kegyes válaszát, annál inkább, mivel a folyó és következendő hónapokban kedvező időt nemzeti ünnepélyünk megtartására nem reménythetünk ; halasszuk a tárgyat a mosolygó ki­kelet örvendetes napjaira. — A másikat illetőleg, könnyen megtörténhetik, hogy mélyen tisztelt főkor­­mányzónk feltűnő országos érdemeinél fogva, még magasabb fénypontra emelkedve , kénytelen leend , maga helyébe saját szive és a mi szivünk szerinti fér­fiúnak kezeibe átadni megyénk főkormányát, s ennek sem fogunk­­ azután tisztelgeni? nem fogjuk­­ elhamar­kodott végzésünket vagy módosítani, vagy megbánni, vagy megsérteni? Hogy torontáli helyettes ur a tör­vényszéken elnökösködött, az semmi újítás, sőt in­kább régi törvényes tisztje a megyei főkormányzó­­nak, kinek ez már 1498ik évi 71­­. ez. által köte­lességül tétetett: „statutum est, quod comites , vi­ce comites, judices nobilium universas causas sedem judiciariam concernentes, — coram se acceptare, et debitam justitiam facere teneantur.“ Két nyilatkozatot hallott szónok e teremben, mellyeket nemzete iránti tiszteletből észrevétel nélkül nem hagyhat: monda­tott, hogy sujtásos nemzetünk a bókolatdús törökhöz hasonlít! Bátorságot vesz magának tagadni ezen állí­tást. Ha a magyar pazar tiszteletet mutat magas hi­vatalnoki irányában, ezen jelleménél fogva közelit inkább az angolhoz, ki Victoriának, lelkes király­néjának koronáztatása alkalmával embertől kitelhető legragyogóbb tisztelgéseknek s legmélyebb hódola­toknak minden nemeit megkisérte és kimentette. — Másik a mit szónok maga és nemzete nevében visszautasit , azon gyanúsítás , mintha a kor­mány soha vagy igen ritkán tartaná meg a törvényt! Nem volna e nemzetünk a legszánandóbb, a legnyomo­rultabb? nem érdemelné e meg minden civilizált nem­zetek utálatát,ha 300 éveken keresztül tudott nyögni olly kormánynak zsarnoki igája alatt, melly soha, vagy igen ritkán alkalmazza magát a törvényekhez? méltóztassa­­nak a rendek megfontolni, hogy illyen nyilak ugyan a kormányra lödöztetnek, de a nemzet szivét sebesitik meg, a miilyen magot vetnek a rendek, a szerint fognak aratni; ha elhintik a pártviszályok és tiszteletlenség magvait, azok nem egyebet, mint zavart, háborgáso­kat, nyughatatlanságot, bonyodalmakat és szakadá­sokat fognak teremni és előidézni. A t. K. K. s ren­dek igen tékozolva költik a drága s visszaidézhetlen időnek becses perczeit. Egy szomszéd megye összes rendelet napig valának egybegyülekezve, s egy vég­zést sem alkottak: mi 48 órát töltünk már itt, és még csak egy határozatunk van, és az sem követ­kezetes, mert Heves megyében épen az létesült, mi­után az oppositio sóvárgott, és oppositiónk mégis nem helyesli, hogy kisgyűlésünk az oppositio győ­zelmét megünnepelte. Szónok az indítványt nem pár­tolhatja. — Elnök: A megyei élet jelen constella­­tiojában, midőn a törvényes rend és kötelesség igényei haláltusát küzdnek a féktelenség bitorlásai­val , könnyű a közjó és bölcsend rovására fellázíta­ni a kedélyek szenvedélyeit, de nehéz lesz majd később azoknak túlcsapongó hánykodásait a higgadt­ság medrébe visszavezetni* — Sz. K. Deák Ferencz nagy tekintély, s mégis baráti tisztelettel fogadja Zala administratorát, sőt helyettes úl Deák Ferencz felolvasása után szavalá el az administratori esküt is. K. F. igaz, Deák Ferencz nagy tekintély, de ő is ember; ha tette, hibázott. Végzés: Netalán kine­vezendő administratorunknak megyeileg nem fogunk tisztelkedni. A nagyméltóságu magyar királyi helytartóta­nács nagy gróf Széchenyi Istvánnak, valamint bel­ső titkos tanácsosi rangra emeltetését, úgy magas és közhasznú elnökségét megyénkkel tudatván, óvást teszünk ugyan, hogy a kormány e részről ismét egy­oldalu­ig intézkedett olly tárgyban, mellynek érde­mében nem függetlenül s önkényileg, hanem csak ke­zet fogva a törvényhozó testülettel szabad és kell vala intézkednie, mégis a nagy hazafinak országos érdemeit ezen megtiszteltetés által méltányoltatni szem­lélve, örvendező részvétünket diszlevélben tolmácsol­­tatni kívánjuk. — Ez ismét maradandó emléke az ellenzéki következetességnek. — Az uj administrato­ri rendszert a törvénnyel meg nem térhetőnek tart­juk, s azért megtiltunk a kinevezett, s kinevezendő minden uj administrator iránt megyeileg tanúsítandó tisztelgést és hódolatot. Azon kormányi tényben, misze­rint nagy gróf Széchenyi István úr a tiszta honsze­­retet lángjától hevített buzgalmának ő felsége által uj munkatér nyillalik, szinte törvényeinktöli eltérést látunk, és mégis a nagy hazafinak tiszteletére üd­vözlő felírást szavazunk , megfeledkezve oppositio­­nális elvünkről, mellynek értelmében a főispán­­he­lyettesek iránt nyilvánítandó tisztelgésektől statusunk egyetemét keményen eltiltjuk. Valóban dicsőséges hazafiság! Szerk. Folyó hó 14kén az 1816 és 1830dik évi jegy­zőkönyvben találtatott rendszabályok nyomán választ­mányunk benyujtá a megye közönségének javalla­tait, miket adózóinknak a jelen mostoha évben kön­nyen bekövetkezhető rendkívüli nyomor és éhhalálá­tóli megmentésére czélszerünek tart, melly javalla­tok pontonkint tárgyalás alá kerülvén, kettő közülök tűzpróbára téve az önzés és anyagi érdekek igé­nyeit. Sokan azok közül, kik közgyűlésünk első nap­jainak nagy küzdelmeiben ellenzéki babérokkal éke­­síték halántékaikat, magukkal és egymással megha­­sonlanak. Az érintett javaslatok egyike abban állott, hogy a burgonyábeli pálinkafőzés is eltiltassék. Ez sok ellenzéki magasztos hősnek nem tetszett. A pá­linkafőzést burgonyából eltiltani nem szabad; nem szabad világos törvény ellenében statútumot alkotni — mondák ők !! De hiszen az is világos törvény el­len van, ha a pálinkának gabonábóli főzése eltilta­­sik. Azonban most gabonából, minek ára jelenleg magas , pálinkát főzni nem nyereség ; ebből tehát, gondolok némellyek, engedjük meg a pálinka­főzést. Mások nyíltabban szólanak, mondván : léteznek nagy urak, kik 30,000 kiló burgonyát bevásárlót­ok; ez majd elromlik, ha belőle pálinkát nem főz­nek, a burgonyát martiusnál tovább eltartani nem lehetvén ; a jobbágyok a kazánoktól megrovannak ; izraelita árendásaink szerződésekre léptek mind föl­des urakkal, mind kereskedőkkel, mellyeket meg­tartani kötelesek ; ha pálinkát nem főzünk is bur­gonyánkból , csak hízó ökreink és teheneink fogják azt nagy részben felemészteni , nem pedig éhező adózóink ; ha iparüzőinkre nem vagyunk tekintettel, ezek tönkre jutandnak. — Ezek voltak az Achille­­sek pálinkafőzőink védelmére. — Illyen anyagi ér­dekekkel szemközt vitaiak a nép és mértékletesség kö­­keblű baráti. Salus reipublicae suprema lex este; ha a törvénynek ideiglenes felfüggesztésével statútum által megmentjük adózóink életét, municipalis rendszerünk erejénél fogva így intézkedni kötelesek vagyunk; igaz hogy emancipandusaink azért vásárlovak bur­gonyát , azért kötöttek szerződéseket pálinka szálí­­tásra, mert nem tudák, mi leend a vármegyének jövendő végzése! De szabad legyen kérdeznem, nem ismerték e az álalános közszükséget ? nem tudták e, illyen mostoha környülményekben mit kö­vetel az emberiség érzete? mit sugal a lelkisme­­ret? Nézni kell e tárgyat egy magasabb, egy tiszta erkölcsi, egy emberbarábi szempontból egészséges szemmel, nem pedig az önzés és anyagi érdekek prizmájával. A kormány utasít , emlékeztet ben­nünket , hogy autonómiánk és önkormányzási jo­gainknál fogva intézkedjünk adózóink megmenté­sére ; a kormány örökös tartományaiban alattvalói­ról emberbarátilag gondoskodik, nálunk nem lévén joga statútumokat alkotni, ezt a megyére bízza, és mi mit sem művelünk­, mert az önzés túlnyomó súlyt vet vitatkozásaink mérlegébe; mit mond a kormány, mellyel mindig gyanusítunk ? mit mond a pallérozottabb külföld, ha csakugyan magunk meg­mutatjuk, hogy mi egyedül szónoldatok emberei va­gyunk , de nem a lényeké ? most fogjuk nyilvání­tani, tudunk a honunk javára haladni, vagy pedig a tespedők és hátrálok seregéhez tartozunk? Eddig pálinka­gyártóink abból gazdagodtak , hogy adózó­inkat elkorcsosíták és barmokká alacsonyiták gyárt­mányaikkal , most jégkebellel sintődni, éhen halni engedjük véreinket, hogy árendásainkat még inkább gazdagíthassuk? nem tudnak e pártolt iparűzőink eddigi nyereményeikkel beelégedni ? az ő perple­­xitásaik legfeljebb 8 hónapig aggasztandják őket: adózóink ellenben vagy elhalnak, eladott markáik­nak árát­ felemésztve , élelem keresésre , földmive­­lésre , közterhek viselésére tökéletesen alkalmatla­nokká tételnek; de költse bár el burgonyánknak egy részét a marha, az ebből nyerendő egészsé­ges eledel, túró, vaj, tej az adózónak táplálata leend; míg az égetett szeszes ital mind testileg, mind szellemileg megvesztegelt ölet. — Több lelkes szó­nok daczára azonban az ügy egy szótöbbséggel megbukott. Szerencsésbek voltak szónokok egy má­sik javaslat pártolásában, miszerint kivivák, hogy korcsmai adóságok egy forinton­ felül földmivelő néposztályunkon végrehajtás útján meg ne vétessenek. tiasim­ádiról. Folyó hó Ildikón tartott tiszt­­újításunknak következő eredménye lön­­lső alispán: Bánhhidy Albert; 2dik: Návay Mihály (volt pénz­­tárnok nagy szótöbbséggel választatott meg); fő­jegyző: Nyéky Antal; főpénztárnok: Dániel An­tal ; in: Likay János; főügyész: Cseresnyés 746

Next